Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-05 / 234. szám
Akkor szüret — Akkor szüret — mondták a lányok. Kétszázan mondták. A Herman Ottó Gimnázium diákjai almát szednek a Nagymiskolci Állami Gazdaság gyümölcsösében. — Nehéz? Nevet a kislány. A lombok között nevet az alma. Legalább annyi kíváncsisággal néz a világba, mint azok, akik szedik. Szedik és válogatják. Nem kis büszkeséggel mesélik, hogy utánuk már nem válogat senki. A termés mintegy kilencven százaléka exportra megy. Á gazdaság vezetői mondták el: — Naponta négyezerötszáz láda almát szednek a lányok. — Nehéz? Nevetnek a lányok. Nincs fizikaóra, nincs ..matek" és ma verset elemezni sem kell. — Dolgozni tanulunk — mondják. Közben ládákba gyűlik az alma. Nemcsak tanulnak. Dolgoznak is. B. G. A 400-as búcsríja Az országban az egyetlen a Hejőcsabai Cement- és Mészmű, ahol — előreláthatólag jövő júniusig — még készítenek alacsony szilárdságú. úgynevezett 400-as cementet. Ez a minőség még megfelel a kislakásépítés követelményeinek, hiszen az épülettípus jellegéből adódóan az anyag nincs kitéve nagy terhelésnek. Ezért is vásárolják szívesen a TÜ- ZÉP-telepeken a hejőcsabai 400-as cementet. Vendég a GST-től (Kerényi László felvételei) Véradó vasutasok Dobos Margit, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vöröskeresztes titkára: — Az idén másodízben rendeztünk önkéntes véradó napot. Márciusban a vietnami hazafiaknak kertünk vért doL gozóinktói. 147-en jelentkeztek és 35 liter vér gyűlt ösz- sze. Most 144-en közölték írásban, hogy részt vesznek az akcióban De már hogy többen leszünk. Különösen a szocialista brigádok jeleskednek. m’nt rend^cörínt. Mintha a végszóra érkezne Szabó Zoltán, a Harcos brigád vezetője. Piszkén öicá- ooKa. hogv a 10 tagú kollektíva 11 ■'•éradóv.al képviselteti magát. }égv ember vérét adta eddig A szomszédos teremben csinos fiatal asszon vök. a vö- röskeresz+cs aktívák szorgoskodnak. ínycsiklandó illatot pöfékel a kávéfőző, s az a jókora fazék, melyben a kolbász rotvos. — Véradás után adunk egv kis harapnivalót az embereknek: kolbászt, sört, feketekávét. Megérdemlik a kalóriapótlást — magyarázza Margit A légiéiesebbekre, a kitüntetett véradókra n»m kell soká várni, ők mindig az elsők köpött érkeznek. Budavári Sándor MÁV fő- intéző nevét a miskolci szurkolók lói isménk. Sok évig erősítette az MVC<^ '■’bdarú- eócsapatát. Ma már csak az öregf'úkkal kergeti a labdát, ha alkalom nyílik rá. de alakján, mozgásán még mindig meglátszik a sokévi aktív sport. — Beteg még nem voltam soha. Most adok 58. alkalommal vért. Évente egvszer térítésmentesen, de rendsze- rés kunrsstfia vagvok a vértr a n szf 117i ó s á 1 lom a sn ak is. 1959-től. Ritka vércsoportba tartozom. Táviratilag rendelnek be. ha szükség van rám. Néha éjszaka ion értem a mentő Legutóbb néidánl esv újszülött csecsemőnek volt' szüksége c’ircrö- sen Általában fél litert adok. Mintha úi iászületnék — Űgv tudom, hogv egv deci vérért 50 forintot fizet a vértranszfúziós állomás. FöHéteiezem. hogy egv M W-főintézőnek nincs szüksége erre a csekély ösz- szegre Miért teszi ? — Ügy érzem, emberi kötelességem. De már hozzá is szoktam. Hiányozna. Jóleső érzés. Mintha újjászületne az ember. Budavári Sándor eddig 25 liter vérrel segítette a gvó- gyító munkát. Körülbelül négy ember vérét adta, sokszor olyan sürgős esetekben, amikor a szó valódi értelmében életet mentettek vele. Kiss Imre a véradó mozgalom aranyjelvényével dicsekedhet. Ö persze nem dicsekszik, alig lehet szóra bírni a 49 éves férfit. Kórházban volt már, de vért még nem kapott. Az ő vére is az egyik ritka csoportba tartozik. Csaknem 30 litert- adott eddig. — Mi vezérelte a véradók közé? — Túrán szolgáltam vasutasként 1944-ben. Akkor érte bombatámadás a hatvani állomást. Sokan megsebesültek és minket, vasutasokat vittek a helyszínre, hogy közvetlen vérátömlesztéssel segítsünk. Soha sem felejtem el azt a napot. Azóta véradó vagyok. Halas György első ízben édesapjának adott vért, 11 évvel ezelőtt. — Nemcsak családtagjainkat érezzük hozzánk tartozónak mi véradók, hanem mindenkit, akit baleset ér, vagy beteg és tőlünk vár segítséget. BÉKÉS DEZSŐ Monokon keresztelték meg Kossuth Lajost! Rudolf Seiler, a Német Demokratikus Köztársaság honvédelmi szervezete, a Gesellschaft für Sport und Technik elnöksége propaganda osztályának vezetője a Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központja vendégeként napok óta hazánkban tartózkodik. Tegnap este Radács Gyula alezredes, az országos központ ágit. prop. osztálya vezetőhelyettesének kíséretében városunkba étkezett. amikor is Viskevics Elemér, az MHSZ miskolci vezetőségének titkára fogadta. Ma délelőtt 9 órakor Bokor János alezredes, a szövetség megyei titkára fogadta, majd a vendég — aki egyébként gyémántkoszorús repülő — meglátogatta a miskolci sportrepülőket. Délután a 101. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet keresi fel R. Seiler, s a pedagógusoknak, valamint a tahulóknak tájékoztató előadást tart a GST tevékenységéről. Ezt követően visszaujtazik Budapestre. REFLEKTOR Ma Budapesten az Iparművészeti Múzeumban „Budapest zenei élete" címmel kiállítás nyílik. * Balassagyarmaton megnyitják Süli András naiv festő alkotásainak kiállítását. * Egerben befejeződik a levéltári igazgatók országos tanácskozása. Gyulán megnyitják a Békés megyei művészek grafikai kiállítását. * Komáromban országos cukorrépa-termesztési bemutatót és ankétet rendeznek. ^ Marcaliban Siótour kirendeltség nyílik. * Pasztán megnyitják a Nógrád megyei orvosnapokat. Siófokon megkezdődik a bányaipar műszaki középkádereinek országos tanácskozása. A megyeházáról ugrott a ponyvába Az ezredik őrség Annak idején — a százéves jubileum alkalmával — megírtuk, hogy városunkban 1873. augusztus 31-én nagygyűlésen határozták el a tűzoltó egylet megalakítását. Erre nemcsak a várost sújtó tűzvészek* ösztönözték Miskolc vezetőit és lakosságát egyaránt, hanem az az eszme is, amelynek 1860. körül Széchenyi Ödön volt a kezdeményezője. A pesti hivatásos csapat 1870-ben alakult meg, így Miskolcon csupán három évvel később talált követésre a példa. Látványos gyakorlatok Az egylet megalakulása után nem egészen öt hónapra, az 1874. január lld, újabb nagy tűzvész alkalmával, majd február 4-én, 13- án és 16-án, a Korona vendégfogadó padlásának égésekor már bizonyítania kellett Martin Károly parancsnoknak és tűzoltóinak. A város tűzoltóságának segítségére még abban az esztendőben 36 taggal megalakult a Bor- sod-miskolci Gőzmalom egylete is. A miskolci tűzoltók hivatástudatát, lelkesedését nagyban növelte a város társadalmának hozzáállása is. Különböző ünnepségek, zászlóavatások, táncmulatságok révén nagyobb összegeket adtak össze az intézmény működésének biztosítására. A tűzoltók majdnem minden évben látványos gyakorlatokkal viszonozták a miskolciak szeretetét. 1875-ben például a „kigyulladt” Máry- féle házat „oltották” a szomszédos házak és a megyeháza tetejéről. E gyakorlathoz hét perc volt a felvonulás és az oltás megkezdésének versenyideje. Mentőzsákokat, ugróponyvákat is használtak. Havas József mentés közben a megyeháza tetejéről ugrott a ponyvába. Pontosan 97 éve. 1876. október 5-én már az ezredik őrséget ünnepelték meg. Elekor a díszgyakorlat a mindszenti templomot „támadta és védte meg”. Az egylet tizedik évi fennállásának megünneplésére 1883-ban készült el a színház épületén levő őrtorony. Felavatási ünnepén, november 3-án az őrség elfoglalta új helyét, az egylet többi tagja pedig összes szerelvényével kivonult a színház mellékutcájába. Ünnepség — tűzoltással Már folyt a díszbeszédek sora, amikor az őr a toronyból valódi tüzet jelzett, megkongatta a vészharangot. Az ünnepség azonnal félbeszakadt. Friedman Vilmos hentes házánál égett a zsír- olvasztó helyiség. A tűz eloltása után a tűzoltók visz- szamentek az ünnepség színhelyére. Egy év múlva, 1884-ben leégett a Borsod-miskolci Gőzmalom. A következő esztendőben a városi tanács hatvanra emelte a tűzoltóság létszámát, s egyenruhákkal látta el. 1886-ban Szom- bathy József alparancsnok nyomtatásban kiadta a szolgálati szabályzatok zsebkönyvét. Még az év szeptember 24-én a vasúti szertár égett. A következő évben — a fiumei tűzoltókongresszus alkalmával — huszadmagával Velencébe utazott a főparancsnok. Megkoszorúzták Garibaldi szobrát, a Márk téren pedig alkalmi tűzijátékot rendeztek. 1895-ben felvetődött a Mentő Egyesület gondolata, amely két év múlva létre is jött. Hosszas felsorolássá bővülne a fejlődés folyamatának ismertetése. Nem ez a célunk. A miskolci tűzoltás történetében hosszú az út. Mátyás király idejében a skola diákjainak fütyköse, a gerundium, a vizes pemete-ru- dak és csapók jelentették a kezdetet. A fentebb említettek voltak a hivatásos tűzoltók hősi évtizedei. A fejlődést pedig húsz-egy- néhány éve azok a korszerű pirosmotoros kocsik jellemzik a legjobban, amelyek szirénázására mindig fokozottan felfigyelünk. KOMÁROMY JÓZSEF A fenti cím történeti megalapozottsággal felelet kíván lenni arra a kérdésre, amely- lyel G. Kovács László ékesítette fel a Déli Hírlap szeptember 26-i számában megjelent, „tállyai történetekkel” kapcsolatos írását. És bár nem tartom magamat „nagyon erős embernek”, bármilyen határozottsággal koppintottam is oda a címbeli megállapításom végére a felkiáltójelet, mégis szükségesnek érzem, hogy ebben a kérdésben a legújabb kutatások eredményeiből nyert ismeretekkel az olvasóközönség elé állva, valamelyest tiszta vizet öntsünk a pohárba. Persze, a világért sem akarom én Tállya község patináját lekaparni! Nincs is a kezemben a két legfontosabb dokumentum, amire hivatkozással ilyen helytörténeti korrekcióra vállalkozhatnék. Nincs meg az evangélikus egyháznak az az anyakönyve, amelyben a kérdéses keresztelés annak idején bejegyezve volt: ez megsemmisült az 1810. évi nagy tűzvész alkalmával./ De „szőrén-szálán” eltűnt — mint a Turini Remete írja — édesatyjának, Kossuth Lászlónak a réz- csattos családi nagybibliája is! leiben a pisztrángok Annak ellenére, hogy egyelőre kellemes, meleg őszi időjárás ígérkezik, a Garad- na völgyében levő pisztrán- gos telepen megkezdték a halak teleltetését. A 9 fokos forrásvíz állandóan egyenletes . hőmérsékletet biztosít az értékes halak számára. A különböző nagyságú és fajtájú pisztrángokat télire is különválasztják. Birtokunkban van azonban az egykori tállyai evangélikus káplánnak, Schmidt Ká- rolynak egy öregkori visszaemlékezése, amely a Vasárnapi Üjság egyik 1864. évi számában látott napvilágot. Tartalmi idézésben: a hajdani tállyai evangélikus segédlelkész — több mint hat évtized múltán is — jól emlékezett arra, hogy az ő akkori principálisa, Máyer Mátyás evangélikus alesperes- lelkész úr, Kossuth László monoki uradalmi ügyész úr hívására átjött Monokra, itt az újszülöttet Lajos névre megkeresztelte. Hazamenvén aztán, a mátrikulába ékes latin nyelven, kurzive — tehát nem rovatostul — bejegyezte a keresztelés tényét, s mintegy jegyzetként azt is odaírta végül: „domo”, azaz: otthon, háznál. A letűnt nemesi társadalomban egyébként is íratlan jogszokás volt, hogy a keresztelendő gyermeket nem vitték a templomba, hanem a lelkészt hívtak az udvarházba, a kúriába, a kastélyba. Így volt ez Kossuth Lajos esetében is! Ezzel egyfelől a történeti tényt világítottam meg, másfelől pedig a szóbanforgó írás tárgyi tévedését helyesbítettem. ZSUFFA TIBOR Új patika Miskolc 24 patikája közül a közeljövőben kettőt lebontanak. Már bezárták a Vörösmarty utcait, és rövidesen erre a sorsra jut a Ti- zeshonvéd utcai is. A Vörösmarty utcában a házgyári lakóházak egyikében rendeznek be egy év múlva — ideiglenesen — gyógyszertárat és hamarosan megkezdik egy új patika építését Diósgyőrben is. „Kötelességemnek érzem”
