Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-04 / 233. szám

a miskolciaké a szó Bűzlik a szemét Az Augusztus 20. utcában található egy nyomtatvány­bolt Hónapokkal ezelőtt az onnan kikerülő papírhulla­dék számára odaszállítottak egy nagy lemez szeméttáro­lót. Annak idején ebben égették el a papírt is, ezzel azonban — az ott lakók ké­relmére — felhagytak. Je­lenleg az a helyzet, hogy ez a tároló tele van szeméttel és bűzével elárasztja a kör­nyéket. A Köztisztasági Vál­lalat dolgozói nem viszik el a felgyülemlett szemetet, hi­szen azt előbb ki kellene la­pátolni a tárolóból. Nem tu­dom, kinek kell intézkednie, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjöm? Szeretnénk, ha a szemét elszállításával egy- időben a tárolót is elvinnék, hogy ne okozzon további problémát. M. Bertalan Miskolc Veszélyes az úton parkolni A Hoffmann Ottó utcában, ahol bár egyirányú a közle­kedés. de a keskeny útsza­kaszon autóbuszok is járnak, a 25—35. számú sávház előtt esténként néha tíz-tizenkét kocsi parkol, elzárva az út felét. Nem irigylem az autó­buszsofőröket, amikor ezeket a kocsikat kell kikerülniök, de nem irigylem a gépkocsik tulajdonosait sem, mert egy­általán nincs biztonságban a kocsijuk. A sávház előtt négyszögletes parkok van­nak. Nem lehetne az egyiket autóparkolóvá kiképezni, ahová az autók beállhatná­nak és nem torlaszolnák el az utat? M. I. Kutya egy dolog! E sorok írója igazán nem haragszik a kutyákra, sokkal kevésbé tud kibékülni azon­ban nem egynek a gazdájá­val. Nem tud kibékülni elő­ször is azzal, hogy egyes ku­tyatulajdonosok borjúnagy­ságú „kutyuskát” szájkosár nélkül kikötnek a kávéház ajtóhoz, amíg ők bent tar­tózkodnak. Elhiszem, hogy ezek a kutyák békés „öl­ebek”, csak éppen nagyra nőttek, de azért nem való­színű, hogy ne harapnának, ha valaki véletlenül az ajtó­ban meglökné őket, vagy a lábukra lépne. Vagy ne kös­sék őket az ajtóhoz, vagy tegyenek rájuk szájkosarat. A másik panasz: a Szé­chenyi utcán gazdátlan ku- tyusok szaladgálnak, gyakran az autók között. Nincs au­tóm, így érdektelenül mon­Repülő tárgyak a Kuruc utcában dóm: nemcsak a kutyákban esne kár, hanem a hirtelen fékező autó is bajba kerül­het utasaival. Erre is ügyel­hetnének a „tulajok”. Nagy Gusztáv Miskolc Még mindig későn állnak be az autóbuszok A Búza térről 21 órakor in­duló k< zincbarcikai járat csak indulás előtt 3—5 perccel áll tr; indulási helyére. Föléé „isk.oai napokon” — hétfőn, szerdán és pénteken — mintegy száz-száz­ötven utas rohamozza meg egy­szerre az autóbuszt, sokszor nem vigyázva egymás testi épségére sem. Egy régebbi levélre az il­letékesek azt válaszolták, hogy „intézkedtek” és a buszok az in­dulás előtt 20 perccel beállnak. Sajnos, ez nem így van — az utasok nagy bosszúságára — úgy látjuk, hogy ez a beállás a kocsivezetőn és a kalauzon múlik, mert eddig még egyszer sem tapasztaltuk, hogy a for­galmi irányító figyelmeztette volna őket az idő betartására. Egy másik gondunk: a BÉM- től műszaki járatként induló autóbuszok — valószínűleg a Volán kérésére — szeptember l-től 5 perccel korábban indul­nak. Illetve indulnának, ha ezt a buszvezetők és kalauzok Is tudnák. Mert nem mindegyik tudja, a dolgozók sietnek, hogy le ne késsék a járatot, s köz­ben meg kell várni a régebbi indulási időt, mert a busz sze­mélyzete nincs kellően tájékoz­tatva a menetrendváltozásokról. H. T. Miskolc Ezt mondja a jogszabály LEVONÁS A MUNKABÉRBŐL, Az úl diósgyőri városközpont­ban a délutáni órákban az egész utca a kisgyermekek kacagásá­tól hangos. £n Is gyakran sé­tálgatok itt Kisunokámmal. Saj­nos, sok a felelőtlen gyermek és felnőtt, akik nem törődnek az utcán lárők testi épségével és a legkülönbözőbb tárgyakat do­bálják ki az ablakon. Az el­múlt napok egyikén például tő­lünk alig 2—3 méterre egy hús- klverő esett le a földre. Ma­gamhoz vettem, kiváncsi vol­tam. ki lön le érte. Amikor megjelent a „gazdája”, egy há­ziasszony és közöltem vele. hogy halálos balesetet is okozhattak volna a kidobott tárggyal; azt válaszolta, hogy véletlen volt. Több alkalommal tapasztaltuk azt Is. hogv nagyobb köveket la klhajigálnak az ablakon. Saj­nos. nem lehetett megállapítani, hogy melyik lakásból. Már las­san oda fajul a helyzet, hogy félve közelítjük meg a laká­sunkat. A házfelügyelőnek emlí­tettük az esetet, de sem ő, sem a Jobb érzésű lakók nem tud­ják megszüntetni ezt a tarthatat­lan állapotot, összefogásra lenne szükség. Feltétlenül indokolt vol­na, hogy a szülök, akiknek serdülő korú gyermekük van, jobban odafigyelnének rájuk. Még nem késő, mée nem tör­tént eddig baleset. De könnyen történhet! A lakók és főleg a kisgyermekek érdeke megköve­teli. hogy biztonságosan közle­kedhessünk a környéken. Bakó János Miskolc, Kuruc u. 33. sz. Fodor Béla olvasónk leve­lében azt írja, hogy a mun­kabérből való levonás vie­ti It ás) mértékére egyszer 33 százalékot, máskor 50 szá­zalékot hallott, ezért azt sze­retné tudni, mikor lehet az egyik és mikor a másik mér­téket alkalmazni? A bírósági végrehajtásról özóló jogszabály szenn:, né­hány esetet kivéve, a munka­bérből legfeljebb 33 száza­lékot szabad levonni. A ren­delet lehetőséget ad rá, hogy tartásdíj és szüléssel kapcso­latos költség; a tévesen kifi­zetett és rosszhiszeműen fel­vett munkabér vagy társa­dalombiztosítási szolgáltatás (például táppénz); a társa­dalmi tulajdoniban okozott kár megtérítése; a természet­beni juttatások térítési díja tartozások fejében a levonás a munkabér 50 százalékáig terjedhet. Ha az említett tartozások címén történt levonás a munkabér 33 százalékát meg­haladja, más követelés fejé­ben levonásnak helye nincs. Az adóst terhelő tartozáso­kat a munkabérből sorrend­ben kell levonni. Ha a mun­kabérből többféle címen tör­ténik levonás, a sorrendben hátrább álló tartozás levoná­sának csak a sorrendben megelőző tartozások kielégí­tése után van helye. Ez azt jelenti, hogy a sorrendben első helyen kell levonni a gyermektartásdíjat és a szü­léssel kapcsolatos költsége­Balesetveszélyes! A Győri kapuban, a Priz­ma presszó előtt a kelleté­nél keskenyebb útszakasz van. Már egyszer szóvá tet­tük ezt e helyen, sajnos, változás nem történt. A presszó előtt akkora járda van, amelyen egy teherautó is meg tudna fordulni, vi­szont a járda és a járdaszi­get között alig fér el egy autóbusz. Könnyen lesodor­hatja a várakozót a busz szele, esetleg egy autó alá. Nem lehetne kiszélesíteni az utat úgy, hogy a járdából „levágnának” egy darabot? Ha ez nem elfogadható, ak­kor is megoldást kell talál­ni, amíg komoly baleset nem történik — írja K. Lajos, miskolci olvasónk. két, majd a munkáltató ál­tal tévesen kifizetett pénz­összegeket és társadalombiz­tosítási szolgáltatásokat le­het levonni. Az állampolgá­rok javára történő levonások a sorrendben az utolsó he­lyen szerepelnek. Dr. Sass Tibor ROVATVEZETŐ) MOLNÁR SANDORN* TELEFONSZAMA: 18-224 jjc Szobányi boldogság ... (Agotha Tibor felvétele) A tévéműsor után a miskolci boltokban A kismamák is csinosak akarnak lenni A Televízió vasárnap a Hét című műsorában foglal­kozott a kismamák ruhavá­sárlási gondjaival. Riporte­rek járták Budapesten az üzletek sorát, s látogatásaik tapasztalatait összegezve megállapították; kevés áru­házban és kis választékban kínálnak ilyen portékát, fő­ként pedig, hogy ami kap­ható, az is többnyire öreges, fazonjában nincs csín, fan­tázia. Vajon a miskolci kis­mamáknak több vagy keve­sebb gondot ad a ruhavásár­lás, mint a fővárosiaknak? Aranyérmes csokoládéfigurák Diósgyőrből Borsod az édesipar fellegvára Hazánk édesipara csaknem ezer különféle termékkel je­lentkezik évről évre a keres­kedelemben. A Szerencsi Cso­koládégyár, illetve annak diósgyőri telepe a magyar édes­ipari termékek 20 százalékát állítja elő. Erről beszélgettünk Putics Józseffel, a Magyar Édesipari Vállalat vezérigazga­tójával. — Ha már számokkal, sta­tisztikai adtokkal kezdtük a beszélgetést, engedje meg, hogy én is azokkal folytas­sam. Ezt a 20 százalékot a szakiparágban dolgozó lét­szám 25 százaléka termeli. A szakmánkban dolgozók ne­mek szerinti megoszlása is érdekes: 76,4 százalék a nők aránya. És, hogy még egy pillanatra a számok világá­ban maradjunk: lányaink, asszonyaink 78 százaléka a borsodi üzemekben dolgozik. — Országos viszonylatban ma­gasnak tűnik ez az arány .,. — Sajnos, magas is. Azért mondom, hogy sajnos, mert ezek a számok azt mutatják, hogy borsodi gyárainkban még mindig sok a kézzel végzett munka. Emellett ter­mészetesen arról sem lehet megfeledkezni, hogy a ma még csak kézzel csomagol­ható és világviszonylatban is keresett áruk legnagyobb részét itt, Borsodban állít­juk elő. Csak példaként em­lítem, hogy a diósgyőri gyár­egység szinte kizárólag figu­ragyártásra rendezkedett be és a mai mennyiség, a 150 vagon, 220 vagonra emelhető majd... — Ez a „majd” jelenti a gé­pesítést? — A ma még kézi munká­val előállított termékek nagy aránya az elkövetkezendő években a borsodi üzemek­ben is csökkenni fog, hiszen a szerencsi rekonstrukció 1975 közepén befejeződik és itt már számottevő technikai fejlődéssel kell számolnunk. — Hol áll tehát a megye7 a Magyar Édesipar tabelláján? — Nagyon előkelő helyen. Bizonyítja ezt az európai szocialista országok II. édes­ipari konferenciája, melyet nyolc ország részvételével Pozsonyban rendeztek meg. Valamennyi ország nevezett az ezzel párhuzamosan meg­rendezett kiállításra is, ahol nemzetköii zsűri bírálta el a bemutatott termékeket. A Magyar Édesipar 29 gyárt­mánnyal vett részt a ver­senyen; 15-öt díjaztak. Aranyérmet vitt haza a Sze­rencsi Csokoládégyár diós­győri gyáregysége a figura­családjával és két ezüst­érem került a szerencsiek­hez. Ezzel az eredménnyel már bátrabban nevezünk be a februári — Kölnben meg­rendezendő — nemzetközi édességkiállításra is. N. I. Mit tesznek eléjük a pult­ra városunk ruhaboltjaiban? .Óh! Hát íél lábszárig ér!” A Szilvia áruházban (Széchenyi utca 78. sz.) Kö­vér József üzletvezetővel egyetértünk abban, hogy a fiatalasszonyok terhességük idején is csinosak, elegán­sak akarnak lenni. — De hát tessék megmon­dani, lehet? — kérdezi az üzletvezető, amikor odatop­pan egy vékonyka alkatú ifjú kismama (anyós, férj, anyuka kíséretében), s vá­lasztékot kér. Próbál és a látvány meggyőz: valóban nem lehet csinosnak lenni ezekben a műszálas terlisz- ter ruhákban. Kötényruha a kiválasztott — két leértékelt hosszú ujjún kívül nincs is más fazon. Homokszín, nem valami szerencsés árnyalat. — Öh! Hát fél lábszárig ér! — tiltakozik a fiatalasz- szony a ruha ellen, mire az anyós — vagy az anyuka? — megmagyarázza: terhes asszonynak nem illik a mini. — A vevőket irányítani kell — súgja közben a bolt­vezető, s most már én tilta­kozom: az okos vevőket nem lehet ..irányítani”. A fiatalasszony nem kér­te a ruhát! Századrangú kérdés? A Gólya áruházban (Szé­chenyi 103. sz.) Hajdúft Im- réné magyarázza el: tulaj­donképpen nem az ő pro­filjuk a konfekció, a kisma­maruha, ők elsősorban kö­tött bébi- és gyermekholmi­val foglalkoznak, kelengyé­vel, csupán mellékág a kis­mamaruha, századrangú (!) kérdés, a 2 millió 200 ezer forintos havi forgalomból jó, ha 4—5 ezer forintot jelent. — Választék? Csak azt adhatjuk, amit kapunk. Nyilvánvaló, hogy ők is csupán a már-már unifor­misnak tűnő kötényruhát kapják, más nincs, ez is né­hány színben. — De rendeltem steppelt nylonköntöst — enciánkék és piros színben érkezik a jövő héten ... Ez is valami, ám bántó, hogy éppen a Gólya áruház­ban kellett hallani a kimon­datlanul is szinte általáno­sítható tételt: századrangú kérdés! Megint kötényruha A Borsod megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 90. sz. boltjában (Széchenyi ut­ca 38. sz.) ismét csak kö­tényruha kerül az érdeklődő elé, abból is csak egyetlen méret — 46-os. Más nincs, talán a jövő héten. (Ez a „jövő hét” misztikus foga­lom a kereskedelemben — ha „éppen nincs” valami.) Végre a Modellházban (Széchenyi utca 30. sz.) ta­lálok együttérző hangra. Az áruház teljes gárdája — Szepesi József névéi az élen — méltatlankodik a kisma­mák nevében a mostoha el­látás miatt. Jelenleg náluk is csak kötényruha van — rnú- szálas, terliszter. igaz, fantá- ziadúsabb „modellek”, mint a többi boltban. A Női Ruha NV-vel vannak szerződésben, csak tőlük vásárolhatnak. — Nagyobb szállítmányt ígértek, lesz kismama-kabát, nadrág, nadrágkosztüm ben- ne, s tartok tőle, hogy me­gint átesünk a ló másik ol- dalára: annyit küldenek, hogy a szezonban nem fogy el. le kell értékelni, mielőtt kimegy a divatból. Mert igenis, a kismamák csinosak akarnak lenni, divatjamúlt holmit csak szükségből vesz­nek. Tavalyi modellt épp ezért nem fogadok el. kisma­maruhából sem. Adják a le­értékelt boltnak! — hangzik Szepesiné határozott véle­ménye. Jersevruhák — s elé« olcsón A Centrum Áruházban végre biztatóbb a kínálat. Kötszövött és nylonjersey ruhák, üde. fiatalos színek­ben — és mégis: uniformi­sok ezek is. Kötényruhák. Áruk azonban vigasztaló — 240—490 forint közötti —, míg a többi helyen a ke­vésbé divatos textíliákból készülteket sem lehet 3S0 fo­rint alatt megkapni. (Könnyű a Centrumnak, saját anyagot dolgoztat fel, teheti, hogy olcsóbban adja' — mondták néhányan példálózásomra.) Itt is elhangzik a bűvös ..jövő hét”, amikor már nad­rágkosztümmel is szolgálhat­nak majd a kismamáknak. Sasvári Imréné. a női kon­fekciórészleg vezetője újsá­golja. s hozzáfűzi még: bő tunikával divatos is. csinos is lesz benne a babát váró ma­ma. * Szerencsére érzi a város kereskedelme- adós valami­vel. S törleszteni akar R. É.

Next

/
Thumbnails
Contents