Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-24 / 250. szám

IV. Sajnos, valahogy nem elég­gé élünk együtt. Még az egy bérházban lakók sem, akik evek óta együtt laknak anél­kül. hogy ismernék egymást. Olykor még a közös ügyek­ben is idegenek vagyunk egymásnak. Ne mondjunk más példát: tanácsvalasztás előtt, a jelölő gyűlések idején voltak területek, ahol még azok is közönyösek voltak, akiktől joggal elvárná a vá­ros. hogy jelen legyenek ott, ahol mindannyiunk sorsáról, jövőjéről döntenek. Ha más­ért nem várnék el, hát az­ért, mert komoly, felelős, nem egy esetben vezető be­osztású városlakókról van szó. S ha ők ilyen példát nyújtanak, mit várjunk attól a Miskolcra egy-két éve te­lepülttől, vagy éppen a be­járó dolgozótól, aki ugyan nem itt lakik, de a város által él!? Azt nyilván nem kívánhatják tőle, hogy szer­vesen kapcsolódjék a város életéhez; de azt igen. hogy például ne igya részegre ma­gát a bolt előtt, ne vágja a járdára a sörösüveget, ne szemeteljen. Hogyan vessünk veget a parkrongálásoknak, a bérházak csúíításának, a szemetelésnek, ha nincs egy­séges összefogás, legalább azok részéről, akik tudnának segíteni, ha akarnának? Sok minden múlik az akarason! Az akarásnak összefogás a következménye; társadal­mi összefogás, amely aztán nem ismer leküzdhetetlen akadályt. De ennek az az alapfeltétele, amit úgy ne­vezünk : lokálpatriotizmus. Szeressük és beesüljük Ezen a pártbizottsági ülé­sen többször is kimondatott: a pártszervezetek által foly­tatott várospolitikai munka rengeteg tennivalót követel, ez rendkívül bonyolult, komplex feladat. Nincs a vá­rosnak olyan gondja, amihez a várospolitikának ne lenne köze, s nincs a városnak olyan zuga, ahová a várospolitiká­nak ne kellene eljutnia. Ám minden szónak, minden tett­nek azonos legyen a töltete. Ez pedig: a város, Miskolc szeretete, becsülése. Minél több lakója vallja ezt. annál egységesebb lesz a cselekvése is. A város hagyományos munkáserkölcse így paran­csolja. a szocialista fejlődés így sürgeti. A pártbizottság teljes mér­tékben egyetértett — s bi­zonyára valamennyi, ezért a városért felelősséget vállaló várospolgár egyetért — a feladatterv ama részével, amely kimondja: „A párt- és társadalmi szervek újjává- lasztása. s a két választás közötti cserék során az eddi­gieknél még fokozottabban kell törekedni arra. hogy a munkások nagyobb számban kerüljenek megválasztásra.'’ A jó politikai munka tnellett ez a legfőbb garanciája a céltudatos, szocialista szelle­mű várospolitikának! Az előbbiekkel összefüg­gésben hadd idézzünk még néhány sort a szóbeli előter­jesztésből. „A hosszabb táv­ra szóló várospolitika kiala­kítása és végrehajtása nagy gondosságot, felelősséget kö­vetel minden szervtől. En­nek a szellemnek első számú sugalmazója a városi pártbi­zottság. Az alapvető politikai szempontok mellett azonban legyünk tekintettel a hagyo­mányokra, a történelmi múlt­ra s bizonyos meggyökerese­dett szokásokra. És mindezt szükséges összhangba hozni az országos, a megyei köve­Együtt a városért, amelyben élünk telményekkel, az általáno­sabb érdekek érvényesítésé­vel.” Tél előtt az építők Nem lesz fagyszabadság Még az elmúlt napokban is 20 fok körüli meleget mér­tek a déli órákban. Az épí­tők a külső munkákon ing­ujjra vetkőzve dolgozhattak. Oktober vége felé azonban már számolni kell a közeli hideggel is. Megyénk nagy építőválla­latai — és a munkahelyek külön-külön — elkészítették az idei téliesítési tervet. A korábbi esztendők gyakorla­tából ismerjük, hogy még a panelszerelőket sem akadá­lyozza az új házak betonozá­sában. összehegesztésében a mínusz 5—7 fokos hideg. Fűtik a lakásokat A házgyári építkezés elő­nye a téli időszakban, hogy sok helyütt nem kell külön fűtőalkalmatosságok beállí­tásáról gondoskodni, hiszen a víz- és távfűtés vezetékeit elsőként építik be. Így az­tán a tapétázók, a parkettá- zók, a villanyszerelők, fes­tők, asztalosok már a laká­sok kellemes melegében vé­gezhetik a munkájukat, egé­szen tavaszig. Ilyenkor arra törekszik az építőipar, hogy minél több épülettömb laká­sainak ajtaját csukhassák be maguk mögött niég a zord idő beállta előtt. Ott, ahol erre nincs lehe­tőség, nagy teljesítményű hő- légbefúvókat alkalmaznak. Ilyet a tél folyamán fő­ként a hagyományos építési módszerekkel készülő léte­sítményeknél alkalmaznak. A negyedik tél a hcngerdében Az ÉÁÉV immár a negye­dik tél előtt áll a Lenin Ko­hászati Művek nemesacél- finomhengermü építkezésé­nél. Eddig sokkal komolyabb felkészültséget igényelt a té- liesítés, de most, az átadás előtti hajrában már csak ki­sebb intézkedésekre lesz szükség. Dr. Szarka Zoltán főépí- tésvezető-helyettes elmond­ta, hogy a még hátralevő munkák nagy része január közepéig befejeződik. Ha megjön a hideg, amire most már bármikor lehet számí­tani, meleg betont építenek be, amihez állandóan forró víz kell, sőt rengeteg gőz is, amivel a zsaluzott betont megóvják a fagytól. Ezenkí­vül sok fóliát és nádpadlót használnak fel hasonló cél­ra. Most készül majd a fi­nomhengersor berendezései­nek gépalapja és az úgyne­vezett padlóbeton. így janu­árig négyszázan dolgoznak az LKM területén levő nagy építkezésen. — Lesz-e továbbra is mun­kájuk a betonozóknak? — Terveink szerint senkit sem küldünk fagyszabadság­ra. A hengerdei munkánál kisebb jelentőségű betonozás jócskán akad a gyár terüle­tén. Legfeljebb akkor kény­szerülünk meghátrálni a hi­deg elől. ha tartósan, több napon át tíz fok alatt marad a hőmérséklet. A külső munkák közelé­ben melegedőket állítanak fel az összes nagyobb épít­kezésen. Az ÉÁÉV-nél a téli ruhákat a régi szokástól eltérően utalványra vásárol­hatja meg mindenki külön- külön. Az őrszolgálat számá­ra továbbra is a vállalat biz­tosít meleg bundát. A kubi­kosok téli ruházatát a kol­lektív szezrödésben foglaltak szerint szintén utalványok kiosztásával oldják meg. Lesz az idei télen is védő­ital, forró tea. kokszkályhák — Van-e még kokszkály­ha? — Már csak elvétve. A kő­művesek kérik, mert a fej­lődő széndioxid elősegíti a mészhabarcs megkötését. Ahol nem állítanak fel me­legedőket, ott még az idei té­len is lesznek lángoló koksz­kosarak. Felkészültek a télre a hús­kombinát építői is. A beru­házás területén folyamato­san dolgoznak a hideg hóna­pok alatt. A HCM betontor­nyai december elejére mind elkészülnek, az építők befe­jezik a csúszózsaluzást. Azt követően pedig a vasbeton- szerelők veszik át a terenet. NAGY JÓZSEF Valamennyiünk összefogásával „A Politikai Bizottság ha­tározata a városi pártbizott­ságok feladataként jelöli meg, hogy politikai eszkö­zökkel biztosítsák a fejlődés összhangját a különböző ága­zatok között. Ilyen például a termelői és szolgáltatói ágazat. Ennek érdekében to­vábbi javításra szorul a vá­roson belüli koordináció a különböző szervek és intéz­mények között. Még koránt­sem állíthatjuk, hogy az anyagi és társadalmi erőfor­rások kimerültek volna. A jobb szervezettség és koordi­náció segítségével még nagv- nagy tartalékok tárhatók fel .különösebb beruházás, anya­gi ráfordítás nélkül. Szamos nagyszerű példát láthatunk a társadalmi erőforrások, a társadalmi összefogás hasz­nosítására. Óvodák, parkok, játszóterek, sportlétesítmé­nyek épültek ily módon. De e tekintetben sincs még min­den tartalék kihasználva. A politikai munka eszközeivel szervezzük meg ennek haté­konyabb felhasználását, s alakítsuk ki azt a közszelle­met, amely azt vallja, hogy a városfejlesztés ügye köz­ügy, mindenki érdeke. A vá­rosfejlesztés érdekében vég­zett társadalmi munka vi­szont kapjon nagyobb meg­becsülést és elismerést. Hi­szen politikai kérdés az is, hogy azt illesse a nagyobb megbecsülés, aki többet tesz a városért.” A pártbizottság ülése elé terjesztett vaskos feladatterv — amelyből a közölt sorozat ellenére is csak néhány gon­dolatot ragadtunk ki — aparo részletességgel rögzítette a tennivalókat. Elviekben fő­leg. Az elveket gyakorlattá kell bontani! Olyan — mondjuk ki bátran! — várostörténeti okmány ez. amely elemző módon veszi szemügyre mindazt, ami — minden vonatkozásban — még több lehetőséget ad a város egységes fejlesztésére. Feladatunk: valamennyiünk hasznára olyan várospolitika folytatása, amely méltó Mis­kolc rangjához, tekintélyé­hez. Ezt azonban ne ezer és ne tízezer tartsa magára nézve kötelezőnek. Százkilencven- négyezren vagyunk! Jelszónk legyen: Együtt a városért, amelyben élünk! S általa és vele élünk! I.együnk rá alázattal büsz­kék. (Vége) REFLEKTOR Jfc Ma Budapesten a 23. sz. Volán Vállalatnál az exportcsomagolásról sajtótá­jékoztatót tartanak. ^ Abonyban Ghopin-hangver- senvsorozat kezdődik. ♦ Debrecenben befejeződik az országos reklám-konferencia. + Kaposvárott amatőr kép­zőművészek alkotásaiból ki­állítást rendeznek. ^ Kiskő­rösön a békeerők moszkvai világkongresszusa köszönté­sére békefelvonulást rendez­nek. % Salgótarjánban me­gyei ankéton vitatják meg a művészetpolitika kérdéseit. ^ Szekszárdon a Magyar írók Szövetségének rendezé­sében „A felnőtt ifjúság és az irodalom” címmel három­napos országos tanácskozás kezdődik. * A Centrum Áruház kirakata előtt. (Kerényi László felvételei) IS cm a hűtőből veszi a IU nő Jancsit Nagybőgő a kirakatban A kirakat arra való. hogy rajta át a vevő megbizonyo­sodjon arról, mit kínál a bolt. A kirakat arra való, hogy a kereskedő bemutassa portékáját: ez van, ezt vi­gyétek. Két vásárlót kérdeztem meg: megvenné-e azt az árut. amelyet a kirakatban kínálnak. Az egyik azt mond­ta: persze hogy megvenné, hiszen ott kínálják a javát. A másik így vélekedett: ha bolond volnék! Süti a nap. szállja a por, tartsák meg maguknak. Talán mondanom sem kell, hogy az első vevőt a zöld­ségboltban, a másodikat a konfekciótizletben szólítot­tam meg. A vásárlóutcában, a Szé­chenyi utcában sok szép ki­rakat található. Közülük az egyik legszebb a hangszer­es hanglemezbolté. Négv- hathetenként cserélik a kol­lekciót. Vajon nem sínyli-e meg a bemutatót a nagybőgő? Az üzletvezető szerint nem. Az üveg az utca felé légmente­sen zárt, s itt is a boltéhoz hasonló a klíma. Igaz, a le­mezborítóknak árt az erős fény (a lemeznek nem, mert a tok lemez nélkül kerül az üveg mögé), de ez nem gond; mert egyszerűen eldobják. Az üzlet legkelendőbb portékája természetesen nem kerül a kirakatba. Nemcsak azért, mert nincs, illetve ha van is. pillanatok alatt ve­vőre talál, hanem azért, mert meglehetősen terjedelmes. A beavatottak már bizonyára tudják, hogy a pianinóról van szó. A boltban most is több mint harminc előjegy­zést tartanak nyilván... A bérházi zongora napjaink legkapósabb hangszere. Nem tudom, megfigyel­ték-e már. hogy a kirakatok nagyobbak lettek. Azaz, az egész üzlet kirakat lett. Az eladótértől elzárt, mennye­zetig rakott kalitka már a múlté. Az önkiszolgálás ko­rában az úgynevezett bete- kintős kirakat a korszerű. A vevő nemcsak az üveg mö­gött elhelyezett árukat látja, hanem az üzlet belsejét is. )Jc Az a bizonyos nagybőgő ... A Centrum jó példa erre. Azt bizonyára kevesen tud­ják, hogy az áruház üveg­szemeit. elsőként Miskolcon, sárga napszűrö hártyával vonták be. potom ötvenezer forintért. Az összeg látszó­lag nagynak tűnik, de máris busásan megtérült, hiszen a fakulás, károsodás veszélye nélkül napoztatható benne a legkénvesebbb ruhanemű is. A Solarflex nevű kirakatbo- rító emulzió 95—97 százalé­kos védettséget biztosít a mögötte elhelyezett áruknak, s érte a kivitelező öt év ga­ranciát vállalt. A Centrum nyomán sok üzlet élt a nap­szűrésnek ezzel a lehetőségé­vel, .különösen a Széchenyi utca napos oldalán, de van. ahol még mindig a ponyvá­ra esküsznek. ; A Centrumban a kirakati áruk értékcsökkenése gya­korlatilag nulla. Az önkiszol­gálás, vagyis a fogdosás vi­szont ..eszi” az árut. Éven­ként nyolcvan-százezer fo­rint érték, főként ruhanemű megy tönkre, ez a költség azonban élenyésző az áruház majd félmilliárdos forgalma mellett. Tehát belefér a ha­szonba. ha húsz-harminc kéz is végigtapogat egy-egv kar­digánt, kabátot, vagy cipőt. — Rossz kereskedő az, akinek nyakán marad a ki­rakati áru — vélekedik Stark Ferencné, a Széchenyi utca 48. szám alatti pékárubolt vezetője. Szó sincs arról, hogy a ve­vőre sózzák a nem éppen friss süteményt. A Széchenyi utcai kenyérboltban napon­ta kétszer rendeznek kiraka­tot. igaz, nyári kánikulában nem teszik az üveg mögé a gyorsan romló édességet. A naponta mintegy há­romezer vásárlót kiszolgáló üzlet néhány törzsvendége a kirakatból vásárol. — Van egy idős néni, aki nem hajlandó a Rigó Jan­csit a hűtőből elfogadni. Ne­ki a kirakati kell. mert hogy az nagyobb... Neki legyen mondva. És ha mégis tönkremegy, megszárad valami? A bolt­vezető tiltakozik: Ilyesmire alig-alig van példa — de ha mégis.- hát az belefér a ká­lóba. Azaz a természetes veszteségnek abba a pénz­ügyi fedezetébe, amelyet végső soron a vásárló fizet meg. (brackó)

Next

/
Thumbnails
Contents