Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-23 / 249. szám
Milliárdokról van szó fiz olefinprogram szakszervezeti feladatai jfc A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói szerelik a tartályokat. (Folytatás az 1. oldalról) Az olefinprogram három ipari beruházást foglal magában. Ezek közül az első a Tiszai Vegyikombinátban épülő olefinmű I. üteme. A beruházás célja: A magyar műanyagipar továbbfejlesztéséhez szükséges alapanyag-bázis kiszélesítése. Megvalósulását az 1971-ben megkötött magyar—szovjet olefinegyezmény teszi lehetővé. Ennek értelmében 1975. és 1984 között évenként 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a Szovjetuniónak olefintermékek ellenértékeként. A TVK- ban épülő olefinművel párhuzamosan a Szovjetunióban (a kárpát-ukrajnai Kallus- ban) épül az a műanyagfeldolgozó kombinát, amelyet csővezeték köt össze a leninvárosi etiléngyárral. Az olefinmű évente negyedmillió tonna etilént gyárt majd, előirányzott beruházási költsége hatmilliárd forint. A próbaüzemelést egy év múlva, 1974. november 1-én kezdik. A három ipari komplexum része a Tiszai Hőerőmű I. üteme is. A kétezer MW-os erőmű fűtőanyagát a Barátság II. kő- olajvezeték szállítja majd a Szovjetunióból. Az első ütem ' összes villamosenergia-ter- melése 860 MW lesz. A kivitelezési munka 1971-ben kezdődött. Az első gépegység 1977. augusztus 1-én, a negyedik (és egyben az utolsó) 1977. december 1-én indul. A beruházás előirányzott költsége 7,8 milliárd forint. A harmadik objektum a Tiszai Kőolajipari Vállalat. Ez biztosítja majd az előbbi két nagyberuházás üzemeinek a tüzelőanyagot és a petrolkémiai alapanyagot, illetve egész Északkelet-Ma- gyarország üzemanyag-szükségletét. A TIFO első ütemének kivitelezése az idén kezdődött el. Technológiai blokkját 1977 végén helyezik üzembe, teljes befejezése 1979 végén várható. A TI- FO évente hatmillió tonna kőolajat dolgoz fel. Beruházási költsége (első ütem) 6,6 milliárd forint. S végül a térség kiemelt beruházása maga Leninvá- ros is, ahol már a negyedik ötéves terv időszakában 1382 lakás épül. (Ezer már el is készült.) A város lakossága 1985-re eléri a 30 ezret. Leninváros térségében máris mintegy 4500 építőszerelő és egyéb foglalkozású dolgozó tevékenykedik. A beruházásokon dolgozó állami szervek munkájának ösz- szefogására már az indulás időszakában kormánybizottság alakult, amelynek elnöke a nehézipari miniszter. Fontos állomás volt, amikor a KISZ Központi Bizottsága védnökséget vállalt a leninvárosi beruházások kivitelezése fölött. Egy sor más, a munkát koordináló bizottság is alakult, s a beruházások kivitelezését elősegítő szerződések születtek. Ezek közül figyelmet érdemel a vegyész-, a vasasszakszervezet és az építők szakszervezete elnökségeinek együttműködési megállapodása, hiszen a kivitelezést végző szervezett dolgozók nagy része hozzájuk tartozik. Az SZMT elnökségének megállapítása szerint az egyes beruházásokon dolgozó vállalatok szakszervezeti munkájának koordinálása nem könnyű. Az ilyen irányú munka színvonalának irányítása céljából — a ma előterjesztett javaslat szerint — hamarosan szakszervezeti munkabizottságok alakulnak. NYIKES IMRE jjc A falból kibomlik a tégla..'. (Ágotha Tibor felvételei Túl sokat keresnek? Házbontók Munkácsy utca, Vörösmarty utca, Hadirokkantak utcája... A valaha itt élők a város távoli pontjain kapott lakásaikból is visszajárnak ide. Állnak, nézik a falak fogyását. Szabó bácsi bányász volt. Már régen botra támaszkodva jár: — Ha a kőnek lelke lenne, akkor dideregne itt minden kő ... Drótkötél feszül a szoba nagyságú falhoz. A rakodógép-monstrum parányka bogár ott lent az úton. Erőlködve négyszer-ötször indul, a kötél visszarántja, hátsó kerekét meg is emeli, aztán mégis enged a fal, omlik a tégla. Tétlenül állok. Nézelődöm. Valaki mellém áll: — Fa? Tégla? Nagyon szép kétszárnyú ajtóink vannak. Újítási útmutató A Diósgyőri Gépgyár dolgozói is nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be az SZMT által idén meghirdetett újítási versenybe. A vállalat különböző tájékoztatók, kiadványok megjelentetésével segíti az ötleteiket hasznosítani kívánó dolgozókat. A közelmúltban jelent meg az újítási javaslatok megvalósulását elősegítő Űtmutató, amelyhez Hámori Sándor ve. zérigazgató-helyettes írt előszót. Az Űtmutató tisztázza, ki adhat be javaslatot, mi az újítási javaslat, hogyan célszerű javaslatot készíteni, és hová kell benyújtani, mi történik a javaslatokkal beadásuk után és így tovább. A kiadványt dr. Varró Gyula állította össze. Mindig a gyermek a vesztes VI. Mit tehet a társadalom? — Széles körű társadalmi összefogásra, segítségre volna szükség a veszélyeztetett családok érdekében! — hangsúlyozta szerkesztőségi beszélgetésünk alkalmával dr. Tolnai Tamás, a városi tanács gyámügyi főelőadója. De hát mit is tehet a társadalom a legkisebb sejtjéért azon túl, hogy lehetőséget ad rá: szépen, emberséggel alakíthassa életét? — Nevelhet. Hol szép szóval, hol rendszabállyal. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Például egy „szép szó”. X. kartársra mondjuk naponta félórákat áldoznának a munkahelyi kollektíva tagjai. Szabad időben a szomszédok vállalnák a „továbbképzését”, magyarázgatva kötelességet, felelősséget, a családi harmónia nagyszerűségét. S este? Az ivócimbora pusztán egy pohár bor ígéretével is halomra rombolná a netán csírázó eredményt is. Mi árt és mi használ? A „megrendszabályozás- nak” volnának társadalmi eszközei. A családját veszélyeztetővel szemben eljárhat a munkahelyen levő társadalmi bíróság is. Figyelmeztetheti, vagy éppen bércsökkentéssel járó javító-nevelő munkára ítélheti. De mi történne ez utóbbi esetben? Még kevesebb fizetést adna haza, s ezt megint csak a gyermekek sínylenék meg. Márpedig a gyámhatóság, s a család- és ifjúságvédelmi bizottság mindenkor azt nézi: mi árt és mi használ a gyermekeknek. Az ilyen jellegű „megrendszabályozás” aligha — vagy legalábbis csak elvétve — használ. És még valami: túl kényelmesnek tűnik minden ilyen esetben a „társadalom összefogására” apellálni. Sürgetni, hogy reformálják meg a társadalom szemléletét a „családi ügyekről” Mert amennyire igaz, hogy erre is szükség van, annyira igaz az is, hogy hatásosabb, nem a gyermekek veszteségét növelő eszközökre van szükség a kötelességét elhanyagoló szülővel szemben. Valamiféle ellentmondás van abban, hogy a veszélyeztetett családok érdekében hozandó intézkedéseknél az irányadó mindig a gyermek érdeke —, s abban, ahogy a gyakorlatban ez megvalósul. Az ilyen családokban élő gyermekek érdeke azt kívánná, hogy a leghamarabb — olykor azonnal is — gyökeres változást hozó intézkedésre legyen lehetőség. Még akkor is jóval eredményesebb lenne a gyermekek védelme, ha csupán ideiglenes jelleggel történne az intézkedés. De nem úgy, hogy az ő erkölcsi, szellemi és fizikai fejlődésüket veszélyeztető szülőt „utaljuk” más otthonba. Mondjuk: a volt bérlőtársak társasházába. Azt büntessük... Természetesen „egyszerűbb” a helyzet ott, ahol mindkét szülő veszélyeztető. Ez esetben egyértelműen a gyermekek érdeke kívánja meg az állami gondozást. Ám ahol csak az egyik fél az oka a méltatlan szenvedésnek, ott azt büntessük a családi közösségből való ideiglenes kizárással is, az legyen a „vesztes” és ne a gyermekek. RADVÁNYI ÉVA (Végej — Köszönöm, de nem azért jöttem. — Uram, ez igazi békebeli tégla. Forint darabja... Mondanak később nyolcvan fillért is, ha sokat veszek. És mert ketten állnak mellém, aztán hárman is, lassan érteni kezdem az üzletet. Az, hogy egy negyed újjászületik, valaha történelem lesz. A Szinva-parti városrészben is átíródik a térkép. Az újhoz hely kell. Amit bontanak, valójában többnyire nyomortanyák. Égre nyíló szoba-konyhák, nedves, salétromos falak. A várost építőknek igazuk van, amikor egyértelműen azt mondják: az építéshez hely kell, a cél, hogy ezt megteremtsük. Igazuk van akkor is, amikor azt mondják, hogy a lebontott házak anyaga érték. Olyan érték, amit nem használhat a város, de használhat az, aki maga épít. Eladják hát a szanált házakat olynoknak. akiknek énítési engedélyük van. A vevő a bontásra vállal kötelezettséget. Tény: amíg egy éve még nagyon sok helyütt lehetett találni magán-házbontókat, ma egyre ritkábban. A bontásból vállalkozás lett. Két- három család verseng, bont és árulja az anyagot. Vevő van. Hétvégi házhoz, toldaléképítéshez keresik a gerendákat, az olcsóbb használt téglát. A bontás üzlet. Két történetet mesélnek. Az egyik: a segédmunkás bemegy a presszóba. Sörért. Hatalmas pofont kap a vállalkozótól. — Nekem nem esel le a falról! Eltűri a pofont, mert kétszer annyit keres, mint egy jó szakmunkás. Egy Miskolc környéki faluból jött bácsi panaszolta: — Dolgoztam egész nap. Sorba raktam a gerendákat. Mire este jött a szekér, már hiába jött, mert elvitte a többi bontó ... Mind a két történet igaz. Pincérek mesélik, hogy a „házbontós” családok a legjobb vendégek ma. Nem számít nekik a pénz. Néha fél nap vár rájuk a taxi, de van miből fizetni. Arnóton valóságos anyagraktár van már téglából, cserépből, faanyagból. Az utca hangja: valami nagyon rosszul történik itt, hogy „iparrá” lehetett a bontás. Olyan iparrá, amely az átlagosnál sokkalta magasabb jövedelmet biztosít. Ház a Hadirokkantak utcája és a Munkácsy utca sarkán. A lezárt utca fölé lóg az erkély, a kiszerelt ablakok mint vaksi szemek. Legalább kétszáz-kétszáz- ötvenezer tégla van a házban. — Hányán bontják? — Mi bontjuk. A család. — Munkások? — Az is van. De megfizetek. És mi is úgy dolgozunk, hogy ember legyen, aki különbül. Elmondom a pofon történetét. Ráfelelik: nem igaz, de azért itt dolgozni kell. Feszül a drótkötél, ömlik a fal. Így kezdődik az új. Két asszony húsz perc alatt megrak egy szekeret téglával. ömlik róluk a víz. Artista-ügyességgel mászik a kéményre, aki ráköti a kötelet. Ki végezné el helyettük? Ügy, hogy az anyag is megmaradjon, senki. Nem elvenni kell a munkát. csak ellenőrizni valahogy ezeket a vállalkozásokat. BARTHA GABOR Teljesül a lakosság kérése Sorra teljesülnek a legutóbbi tanácstagi választások jelölő gyűlésein felvetett lakossági kérések. Az idén fekete aszfaltburkolatot kar pott a Vörösmarty utca. megépült a Nagy-Avas középsoron a szegélykő, az út és védőkorlát, befejeződött a Pece két gyalóghídjának átépítése, javult a József Attila utca állapota és így sorolhatnánk tovább. Az erőforrások szűkös volta miatt egv sor feladat 1974-re húzódik át. A munkálatokból jópár helyen a lakosság is kiveszi részét. Így például társadalmi munkával születik újjá az Eg- ressy Gábor, a Gvadányi. a Sík és a Móricz Zsigmond utca.
