Déli Hírlap, 1973. szeptember (5. évfolyam, 205-229. szám)
1973-09-13 / 215. szám
a miskolciaké a szó A fogkrémek szavatossága Indokolatlan kérés Csak félmunkát végeztek Utcánk, a Dóczi József utca, igen elhanyagolt állapotban van. Ezt már számtalan fórumon szóvá tettük, de nem sok eredménnyel. Még tavaly a tanács kihozatott jó néhány billenős teherkocsi kohósalakot, mely hónapokig hevert kiszórva, kupacokban az út közepén. Most nyáron egy dózer szétterítette az úttesten, de mivel sem lesimítva, sem lehengerelve nincs. így 'utcánkba semmiféle jármű nem tud bejönni. Emellett az úttest szintje megemelkedett, s mivel átereszt nem készítettek, a víz a járdán és az udvarokban áll meg. Félve gondolunk az esős idő beálltára, amikor gyalogosan is nehezen tudjuk majd megközelíteni otthonunkat. Sürgős és gyors segítséget várunk. Az utca lakóinak nevében Liptai Lajos A belvárosban is szükség van gyermekfodrászatra A Déli Hírlap nemrégiben nagy terjedelmű cikkben foglalkozott a kozmetikai szalon megnyitásával. Hogy hazánk második városában egy ilyen szépészeti „üzem” létesült az ellen senkinek sem lehet kifogása. Mivel azonban két kiskorú gyermekem van, semmiképpen sem értek egyet azzal, hogy a gyerekek rovására hozták létre. A cikk azzal nyugtatgatott, hogy „összeházasítás” történt a kiliáni gyermekszalonnal, mondván: ott nagyobb az igény, mint a belvárosban volt. Hogy ez a megállapítás hogyan született, az számomra rejtély. Nem vitás, hogy a Kiliánban is elkel egy ilyen létesítmény, de hogy a belvárosban erre ne lett volna igény, arra rácáfol az, hogy a gyermekfodrászatban, amikor még megvolt, állandóan „telt ház” volt. Saját tapasztalatból tudom, hogy a férfi fodrászatba a gyerekek nem mennek szívesen, és sok esetben zavarják a felnőtt vendégeket, hiszen nem mindegyik gyermek tűri szótlanul ezt a számára még kellemetlen „szépítkezést”. Panaszbejelentés — csak személyesen Tegnaptól kezdve csak személyesen jelenthetik be a kéményekkel, tüzeléstechnikai eszközökkel kapcsolatos panaszaikat a Borsod megyei Kéményseprő Vállalat Munkácsy utcai ügyeleti irodáján a miskolciak. Az ok: a vállalat épületeit szanálják, s tegnap a Miskolci Beruházási Vállalat elvágatta az ügyeleti iroda telefonvezetékeit. A vállalat vezetői- azzal a kéréssel fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy a telefonügyeiét meggszüntetése miatt nevükben a miskolciak elnézését kérjük. Remélik — mondották —, hogy a vállalat elhelyezése hamarosan megoldódik, s akkor ismét lesz telefon-ügyeletük. Ka már elvették gyermekeinktől a megszokott és kedvelt fodrászatukat, jó lenne, gondolkodni egy másiknak a létrehozásán, mért Igenis van igény rá. Nem közömbös az anyagi oldal sem, hiszen a férfifodrászatban lényegesen többet kell fizetnünk, mint annak idején a gyermekfodrászatban. Kádas Lászióné Miskolc Egy cikk, kétféle árban Mint szövetkezeti belső ellenőr, megbízatásom teljesítése közben tapasztaltam, hogy a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat két, egymástól alig pár száz méter távolságra levő boltjában azonos minőségű és méretű lyukkereső (sipitzbór) ára különbözik. A 104. sz, boltban 8,10 forintba, míg a 106. sz. boltban 22 forintba kerül. Vajon a 104. sz. bolt. eladója a saját boltját károstíja-e meg az áron aluli számlázással, vagy a másik üzletben számolnak túl sokat? Horváth József Miskolc ROVATVEZETŐ: MÓLNAK SÁNDORNE TELEFONSZAMA: 18-234 Az egyik fonónő azt mondta: — Most már nem kell szégyenkeznem, ha valaki megkérdi, hogy hol dolgozom. Az egész városban híre ment, hogy a pamutfonóban jól keresnek az asszonyok. Én például háromezer forintnál kevesebbet sosem viszek haza. Nem átiáróbáz Nem véletlenül került egymás mellé a két téma a Pamutfonó pártbizottságának legutóbbi ülésén. A gyár kommunistáinak vezetői először a gazdálkodás eredményeit vitatták meg, majd a szocialista közgondolkodás, Minek kiállítani a kutyákat? Nemrégiben nemzetközi, úgynevezett CACIB kutyakiállítást rendeztek Budapesten. A kutyakiállítást ezúttal jóval megelőzte a hire. Felélénkültek a viták kutyaügyben. Ügy is mondhatnám, hogy felkor- bácsolódtak az indulatok a négylábú jószágok ürügyén. Azt hihetné az ember, hogy ebben a kérdésben is a lét határozza meg a tudatot. Nevezetesen, hogy kutyapártiak ■ azok, akiknek van ebük, míg az ellentáborba az ebnélküliek tartoznak. Az élet azonban korántsem ilyen egyszerű. A magam esetéből kiindulva, nekem például nincs kutyám, de szeretem a kutyákat. Valószínűleg azért, mert a kutyák is szeretnek engem. A felhőtlen barátság azonban, bármennyire is jól hangzik, olykor ellentéteket szülhet. Arra gondolok, hogy a kutyatulajdonosok nem mindig veszik jó néven, ha kedvenc jószáguk barátságosnak mutatkozik mások iránt. Sokszor előfordul, hogy megyek az utcán, jön velem szemben egy borjúnagyságú dog, más járókelők a túlsó járdáról is borzongva meresztik rá a szemüket, én viszont habozás nélkül átmegyek hozzá, mert szeretnék közelebbről gyönyörködni arányosan fejlett izomzatában, méltóságteljes tartásában, nemigen tudok ellenállni a vágynak, hogy megsimogassam. Az illető kutya feltehetőleg megérzi a barátságos szándékot, mert ilyenkor szinte kivétel nélkül elkezdi csóválni a farkát, viszonozza a rokonszenvet és a kezem ügyébe dugja a fejét. Mi lehet ennek a magyarázata? Talán az — erről több helyen is olvastam —, hogy a félelem voltaképpen vegyi folyamat. Ak idegsejtek bizonyos külső hatásokra különleges vegyületet választanak ki, amelynek szagát némely különleges szaglóképességgel bíró állat, így például a kutya is, elég mesz- sziröl megérzi. Csak beleszimatol a levegőbe és szél ellen is tudja, hogy a közeledő fél-e tőle vagy sem. Ennyit erről, s most térjünk vissza az eredeti témához. Nekem tehát a kutyákkal a világon semmi bajom nincs, ezzel szemben van némelyik eb gazdájával. A kiállításokon ugyanis minősítik a kutyákat. A legjobbak CACIB minősítést nyerhetnek. No- mármost én úgy látom, hogy a CACIB cím nem a kutyáknak, hanem a gazdájuknak jelent mindenekfeletti célt. Voltam a tavalyi kiállításon is, ahol azt láttam, hogy a különféle fajtájú kutyák egészen jól megfértek egymással, de annál inkább féltékeny- kedtek és gyűlölködtek a gazdáik. A bírói körben szinte megőrültek, cibálták, rángatták az akkorra már holtfáradt ebeket, mindent elkövettek, hogy azok minél jobb benyomást tegyenek a minősítőkre. Még nézni is rossz volt. Egy középkorú nő zokogva pofozta foxterrierjét, mert az zöld szalagot kapott, ami nagy szégyen, mert azt jelenti, hogy éppen csak megfelelt. Nem egészen értettem, hogy miért van olyan nagy jelentősége a különböző színű szalagoknak, hiszen azokat utcai sétáltatá- sokon úgysem hordják a kutyák. Valaki aztán megmagyarázta, hogy a hiúság mellett itt anyagi szempontok is közrejátszanak. A CAC vagy pláne a CACIB győztes kutyákat jóval drágábban lehet eladni. Mellesleg elhatároztam, hogy legközelebb nem megyek ki a kiállításra. Nem azért, mert nem szeretem a kutyákat. Hanem azért, mert szeretem őket. ÁRKUS JÓZSEF magatartás és munkaerkölcs helyzetéről készített jelentést tárgyaltak meg. A gyár gazdasági eredményei megfelelőek, bár a múlt esztendőhöz viszonyított termelésnövekedés (3,6 százalék) elmarad a vállalati átlagtól. Figyelemre méltó viszont, hogy a béremelések jóvoltából a munkaerővándorlás az egyötödére csökkent, s a termelékenység 7,6 százalékkal nőtt, a tervezett egy százalékkal szemben. Kilométerekben mérve A termelékenység növekedését jól jellemzi, hogy — összehasonlítva a tavalyival — egy munkás egy óra alatt hány kilométer fonalat állít elő. A fonodái termelékenység emelkedése 16 kilométer, az orsózóban pedig az egy évvel ezelőtti 486 kilométerről 540 kilométerre nőtt egy munkás egyórai fonaltermelése. A több mint felerészben vidéki lányokat és asszonyokat foglalkoztató üzemben a bérek 16 százalékkal tetézik a tavalyit, s a törzsgárdata- gok fokozott megbecsülésével, valamint a szombati és vasárnapi pótlék bevezetésével a munka nehézségével arányosabb bért tudnak fizetni a könnyűnek éppen nem mondható könnyűiparban. Éppen ezért nem véletlen, hogy a kérdésre (Milyennek ítéli meg az anyagi és erkölcsi ösztönzés helyzetét gyárunkban?) többségében olyan válaszokat kaptak a felmérést végző gazdaság- politikai munkabizottság tagjai, amelyek szerint a dolgozók a forinttal inkább, a dicsérettel viszont kevésbé vannak megelégedve. A jó szó is kell A háromszáz megkérdezett dolgozó egyike azt javasolta, hogy (az utóbbi időben szerencsére gyakori) jutalmazások ne csak abból álljanak, hogy az átlagon felül teljesítő fonónőt a pénztárhoz küldik. Jó lenne, ha az évenként szokásos két, ünnepélyes külsőségek között megtartott jutalmazáson túl a kisebb pénzeket is baráti kézfogás, néhány dicsérő szó kíséretében adnák át az arra érdemeseknek. (Akadt persze olyan vélemény is, hogy a magasan szervezett üzemben nincs helye a vállveregető dicséretnek.A pénz beszél .. Az embert úgyis a magasabb kereset reménye, s az összehangolt termelés egységnyi része, a gép hajtja...) A sok, egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó vélemény egyetlen kérdésében egységes volt. Az asszonyok nincsenek megelégedve a fonodái géppark állapotával. A gyűrűsfonók, a kártolök és a szalagnyújtó gépek kifogásolható állapota az oka a még mindig magas állásidőnek. Tény az, hogy az indulás évében, 1955-ben a miskolci gyár na- ygon korszerűnek számított. Ma már messze elmarad a világszínvonaltól. Ez a hátrány a gyakori javítások és a szerény fejlesztés ellenére nem csökken, de az utóbbi időben eredménnyel bevezetett korszerű munka- és üzemszervezési módszerek fokozhatják a termelés hatékonyságát. B. I. Szerelik az «-lit Hat tegnap kus szakember érkezett a Német Demokrati- Köztársaságból az LKM-be. Érkezésük után azonnal a gyárba siettek, hogy bekapcsolódjanak az épülő nemesacélhengennű szerelési-átadási munkálataiba. Velük együtt már egész kis NDK-kompánia lakja a vállalat vendégházát, amely most hosszabb időre >ttho- nuk lett. Ugyancsak :» vendégházban helyezték el azt a két francia szakembert, akik szintén a nemesacélhengermű üzembe helyezését segítik elő. I >k Nem romlandó áruk, mégis ajánlatos lenne meghatározni szavatossági idejüket. Az Amodent fogkrémről es általában a fogkrémekről van szó. Nemegyszer vásároltam mar olyan tubust, amelybe teljesen bele volt száradva a tartalma, es a legnagyobb erőfeszítéssel sem hagyta kipréselni magat írja A. Zs.-né miskolci olvasónk. „Gyakoribb buszjáratot” címmel, k. P. aláírással közölt javaslatot a Déli Hírlap szeptember 3-i száma, mely szerint sűríteni kellene a Bükkszentke- resztre induló buszjáratokat. Ezt a kérést indokolatlannak tartjuk. Miskolc—Bükkszentkereszt között ugyanis naoonta tlzeney járatot közlekedtetünk. Munkaszüneti naookon — az esetenként iolent^z^ »o'éirveknek megfelelően — kisegítő járatokról is gondoskodunk. Jelenleer is előfordul — kivéve a munkásszállí- tó járatokat —, bo*ry nincs minden esetben kihasználva az autóbusz. Figyelembe kell vennünk azt is. boev utalóinknak ne kelljen többször átszállnink, hiszen nem minden Bűkkszent- keresztre utazó lakik Miskolcon. A megye és az ország kfdönhöző helységeiből autóbusszal Makóiéra érkezőknek a Tisza* pályaudvaron biztosítunk utazási lehetőséget Fükkszentkorer'd-re. Volán 3. sz. Vállalat sjc Mindenkinek van Mária nevű ismerőse, akit fel kellett köszönteni... Alaposan meg• nőtt a forgalom a virágpiacon. Forint van, de a dicséret kevés Megkérdezték a ionónőket
