Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-15 / 191. szám

■■ Már 9 bglloknak szállít az új kenyérgyár Alig egyhetes próbaterme­lés után jo bizonyítványt kapott az új miskolci kenyér­gyár terméke. Miután meg­kapták a gyártási engedélyt, megkezdték a kenyér kiszál. litását a belvárosi, majd pe­dig a peremkerületi boltok­ba. A finom, fehér, egykilós cipók minőségével a vásárlók is elégedettek. A boltvezetők érdeklődésünkre elmondták, hogy az egyelőre 5-ös jel­zéssel ellátott kenyerek szem­re is szépek, foszlós a belse­jük és vékony, barnássárga a héjuk. Az új, automatizált üzem. ben egyelőre egy „vonal” termel a boltok számára, a többin még a próbák foly­nak. A hét végére 12 órás műszakonként 120 mázsa ke­nyeret adnak a városnak. Az automatikus berendezé­sek kifogástalanul működnek és így hamarosan várható a többi gyártósor termelésbe állítása is. jfc Tegnap átadták rendeltetésének a Dunai Vasműben a fo­lyamatos acélöntőművet Röplappal, vállalati rendelettel? Kocsma a járdán, a kapu alatt Haraszti Béla (Miskolc, Beloiannisz u. 32.) egy röp­lapot juttatott el szerkesz­tőségünknek. Azt kéri, se­gítsük terjeszteni e röpla­pot, melyen olvasónk nyolc pontban foglalta össze, ho­gyan válik valaki alkoholis­tává. Szerinte a folyamat' ismeretében a ma még csak italozgatókat vissza lehetne tartani attól, hogy végigjár­ják az utat, mely az erköl­csi. anyagi és testi össze­omláshoz vezethet. A plakát csomója Tiszteletreméltó Haraszti Béla buzgalma, s abban iga­zat kell adnunk neki, hogy az alkoholizmus ellen csak társadalmi összefogással le­het küzdeni. De módszerét — reméljük, nem sértjük meg ezzel — nem tartjuk eléggé hatékonynak. Mint ahogy azokat a plakátokat sem, melyek nemrégiben el­lepték a hirdetőoszlopokat. Olvasóink is bizonyára isme­rik ezeket, például azt, me­lyen egy jókora csomó lát­ható, alatta pedig ez a szö­veg: „Az alkohol nem old meg semmit”. A kérdés ugyanis az, hogy mit kelle­ne megoldania az alkohol­nak, másképpen fogalmazva: milyen szubjektív és objek­tív okok miatt lép valaki az alkoholizmus útjára. A megelőzés tehát csak akkor lehet hatékony, ha mindezen okok — sajnos, rendkívül sok van — megszüntetése érdekében fog össze az egész társadalom. De nem aka­runk most túlságosan bele­bonyolódni e kérdés tagla­lásába, cikkünk célja nem ez. Meg kell magyaráznunk, miért akarjuk mi a keres­kedelmet bekapcsolni az al­koholizmus elleni küzdelem­be, bár magunk is jól tud­juk, hogy nem ez a felada­ta. „Jól ismertük, elítéltük. Július 18-i számunkban arról írtunk, hogy a Vörös­marty és a Munkácsy utca sarkán levő élelmiszerbolt valóságos kocsmává alakult, amióta a közeli talponállót lebontották. Arra kértük a vállalat vezetőjét, hogy in­tézkedjen, mert a család­anyáknak igen kellemetlen duhaj részegek sorfala kö­zött végezni napi bevásárlá­saikat. Mátyás Lajos, a IMts- kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat igazgatója válaszában így írt: „A cikk­ben felvetett — döntően tár­sadalmi problémát jelentő — negatív jelenségeket mi is jól ismerjük, azokat el­ítéljük, és a lehetőségeink határán belül küzdünk elle­ne. Tekintettel arra. hogy nyílt árusítású üzletről van szó, a szeszáru kivonása nem áll módunkban...” A továb­biakban arról ír az igazgató, hogy a bolt dolgozói is ne­héz helyzetben vannak a nemegyszer erőszakosan fel­lépő részegeskedőkkel szem­ben, ezért a megoldást ha­tósági vonalon kellene ke­resni. Számos olvasónk adott igazat Mátyás Lajosnak, s közülük néhányan nekünk szegezték a kérdést: miért éppen a kereskedelmet „bántjuk”, miért egyszerűsít­jük le a kérdést — az alko­holizmus elleni küzdelmet — arra, hogy ne szolgálja­nak ki az élelmiszerboltok szeszt az utcán italozóknak. A félreértések elkerülése végett: nem egyszerűsítjük le. Magunk is jól tudjuk, hogy aki inni akar, az meg­találja a szeszt — ha nem az élelmiszerboltban, akkor másutt. A legszigorúbb ke­reskedelmi rendelkezés sem segítene többet, mint a Ha­raszti Béla által javasolt röpcédula terjesztése, avagy a már említett plakátok. Túl «azdas a válaszlék Ám, ha az alkoholizmust nem is lehet legyűrni az élelmiszerbolti szeszárusítás megszüntetésével, az bizo­nyos, hogy a kereskedelem többet tehetne a jó ügyért. Mert amennyire^ nem felada­ta az alkoholizmus elleni küzdelem, legalább annyira nem feladata az alkoholfor­galom minden áron való nö­velése sem. Érdemes körül­nézni élelmiszerboltjaink­ban: mennyivel gazdagabb a választék a világ minden tájáról származó szeszekből, mint például fontos élelmi­szercikkekből. Ha nem is ta­gadhatja meg az italáru ki­szolgálását az eladó, azt el­várhatjuk. hogy legalább ne segítse elő az utcai, kapu­alji kocsmák kialakulását. Persze jó lenne, ha a rend­őrség az eddiginél gyakrab­ban és hatékonyabban avat­kozna be, s nem tűrné el, hogy a sárga agyagig, il­letve a járda betonjáig le- részegedett emberek riogas­sák a boltok előtt a járó­kelőket, bevásárlókat. Mert a sivár valóság az, hogy a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetőivel történt levélváltás óta a Vörösmarty utcai élel­miszerbolt — csakúgy, mint sok más üzlet — előtt válto­zatlan a kocsmahangulat. BÉKÉS DEZSŐ A DH városfejlesztési fóruma: Parkosítás Diósgyőrben Miért késik a munka? Kitördelt facsemeték „A diósgyőri városközpont Kuruc utcai, északi házsorának egyik épületében lakom. Jó érzés látni, amint hónapról hó­napra szépül a lakóházak közvetlen környéke. A kertészeti vállalat dolgozói tavaly ősszel kezdték meg az épületek tö­vében a parkosítást, s ma már az északi házsor csaknem valamennyi épülete előtt tarka virágágyások pompáznak. Annál szomorúbb képet mutat a városközpont északi és déli házsora között húzódó gidres-gödrös terület. Ezen a helyen még állnak az építők felvonulási épületei, s időnként súlyos földgépek, dömperek masíroznak a két házsor között. Ha pe­dig esik az eső, bokáig érő sártenger borítja a leendő parkok helyét. És az északi házsort ma még mindössze egyetlen ki­épített járda köti össze a főútvonallal. Emiatt legalább más­fél ezerre tehető azoknak a lakóknak a száma, akiknek a rendezetlen, gyakran sárban úszó terepen át kell megközelí­teniük az Árpád utcai buszmegállókat, ha nem akarják a hosszú kerülőutat végiggyalogolni. Lakótársaim nevében is kérdezem, mikorra szüntetik meg ezt az áldatlan állapotot?” — írja B. Imréné. A lakótelep útjainak, jár­dáinak kiépítését és a leen­dő zöldterület helyének te­reprendezését — a szerződés szerint — ez év október kö­zepére fejezik be az Észak- magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói. A kertészeti vállalat csak ez­után kezdheti meg a parko­sításit. Kivéve, ahol a jelen­legi építkezések (az északi házsor közepén kialkítandó ABC-áruház és MIK-iroda, az Ady Endre Művelődési Ház mellett felépülő szolgál­tató- és intézményközpont, a lakótelep 120 férőhelyes bölcsődéje és a mellette épí­tendő újabb óvodája, vala­mint a Tömörkényi utca vo­nalában felépülő gyógyszer- tár és orvosi rendelő) már nem akadályozzák a mun­kát. A kertészek igyekezetét dicséri, hogy egyes helyeken már a munkaterület hivatalos át­adása előtt megkezdték a virágok kiültetését és a füvesítést. Sőt már hozzáláttak a park feltöltéséhez szükséges termőföld kiszállításához is — mondta Csajági István, a Miskolci Beruházási Válla­lat műszaki ellenőre. Sajnos, a két épületsor közötti összekötő járdák épí­tését még nem lehetett megkezdeni, s ezért — bár az átadás határideje még nem járt le — az északi házsor lakóinak igazuk van. A beruházási vállalat kérte a BÁÉV és az ÉÁÉV veze­tőit, hogy a két épületsor között még álló felvonulási épületeket lehetőleg minél hamarabb bontsák el. és a környékükön visszama­radt törmeléket, hulladékot mielőbb szállítsák el, hogy a kertészet folyamatosan dolgozhasson. A művelődési ház mel­lett kialakítandó intézmény- központ, valamint a lakóte­lep már januártól működő 20 tantermes iskolájának, az egyik már üzemelő óvo­dájának és a befejezés előtt álló bölcsődéjének környé­kén a parkosítást már sem­mi sem akadályozza, s eze­ket a munkákat már ebben az évben szeretnék befejez­ni. A városközpont csaknem 20 millió forint költséggel kialakítandó többi zöldterületének vég­leges rendezése azonban még legalább másfél évet vesz igénybe. A tervek szerint ugyanis több mint hatmillió forint értékű utat, járdát, locsoló- vezeték- és csapadékcsatorna hálózatot kell kiépíteni. Er­re a területre legalább 250 földlabdástól ideszállított több éves fát, 750 díszfacse­metét, csaknem 7 ezer cser­jét és 150 örökzöld dísznö­vényt telpítenek. A lakóte­lep nyugati végén, a Bat­sányi utca szomszádságában pedig egy több mint 30 000 négyzetméter területű játék­dombot alakítanak ki, me­lyen rönkvárat, foci-, tol­las-, és kézilabdapályákat, szalonnasütő helyeket épí­tenek. Hasonló sportpályák, több mint 10 kisebb-nagyobb játszótér, sétányok, padok, sakk- és ping-pongasztalok lesznek a lakótelep közepén elhelyezkedő területen is, ahol most az építők felvo­nulási épületei állnak. S végül egy megjegyzés, amely elsősorban a lakók­nak szól: Lakatos Miklósné, a kertészeti vállalat építés- vezetője ottjártunkkor büsz­kén mutogatta, milyen szé­pek az északi házsor tövé­ben húzódó virágágyak: a közelben kiültetett facseme­ték közül azonban igen so­kat letörtek. L. P. Esti telefon Küzdelem Kovács László életéért A mentőkocsi őrült sziré­názással rohant a Szentpé- teri kapui megyei kórház fe­Merénylet „Prága mészárosa” ellen 1942-ben 3. Robban a bomba Miután a sors kegyetlen véletlene folytán csütörtököt mondott Jozef Gabcik gép­pisztolya, alig néhány lépés­nyi távolságra Reinhard Heydrich SS-tábomoktól és cseh-morva helytartótól, az elegáns Merzedes-Benz gép­kocsi sofőrje: Klein SS-Ober- scharführer reflexszerben azon nyomban lefékezte az autót, hogy felvegye a har­cot a merénylővel. Ezzel azonban tulajdonképpen meg is pecsételte mindenható ura s parancsolója, valamint a saját sorsát. LÁNGNYELVEK CSAPTAK FEL Az autó hirtelen megállá­sa kínálta váratlanul kedve­ző fordulatot jó lélekjelen­léttel nyomban felismerte a most már ugyancsak a jár­da szélére lépő Jan Kubis. Köpenye alól hirtelen elő­rántott egy ott rejtegetett bombát és a megtorpant gépkocsi hűtője elé vetette. A robbanószerkezet megtet­te a magáét. Óriási detonáció rázta meg a környéket, s az autó jókora ívben a szemben levő járdához vágódott és felfordult. A hátsó ajtaja a jobb oldalon kiszakadt és a személygépkocsi belsejébe nyomódott. Kerekeinek gu­mijai cafatokra szakadt. Üvegszilánkok, a bomba re- peszdarabjai s a széttépett kocsi vas. és lemezszilánk­jai — a karosszéria bőr és szövetcafataival vegyesen — repültek szerteszét. Sőt, a kocsiból pillanatokon belül lángnyelvek csaptak fel, melyet sűrű, bűzös fekete füstgomolyag követett. TŰZHARC KEZDŐDÖTT S ki hinné? Megtörtént a nem várt „csoda”! A roncsok közül perceken belül előká­szálódott mind Reinhard Heydrich SS-generális, mind Klein SS-Oberscharführer, s előrántott pisztolyukból csak úgy vaktában tüzeltek a menekülők után. Jan Gabciknak sikerült egy közeli hentes- és mé­szárosüzletben menedéket találnia, s onnan vette fel a harcot az eszeveszetten lö­völdöző SS-ekkel. Végül is Gabcik egy pontosan irány­zott lövéssel végzett Klein SS-Oberscharfhürerrel. No, de mi történt Jan Ku­tassal? A rohanás pillanatá­ban éppen a 8-as villamos közeledett a kanyarhoz; a detonáció hallatára menten megállt, s utasai eszeveszett pánikban menekültek. S eb­ben a váratlanul jött kedvező kavarodásban sikerült Ku­tasnak is egérutat nyernie ... Egészen példa nélkül álló szerencse folytán, még a merényletben részt vevő, s az autó érkezését tükörrel jelző Jozef Valcik is kám­forrá vált a vad lövöldözés­ben és a megriadt emberek tülekedő forgatagában. A HÓHÉR HALÁLA Az addig pisztolyával va­dul lövöldöző Heydrich hir­telen megtántorodott, majd fájdalmas nyögdécselés köze­pette gépkocsija roncsaihoz támolygott, s annak hűtőjé­re roskadt magatehetetlenül. A prágaiak véres kezű hóhé­ruk dicstelen életének végét a kapualjakban megbújva, az ablakokból ki-ki tekingetve, őszinte megelégedéssel szem­lélték. Végül is egy kenyérszál. lító kocsi haladt arra, melyre az előfutott néhány náci felrakta Heydrichet és gyorsan a Bulovak kórház­ba szállították. Nyomban műtőbe került az SS-generá­lis. Kiderült, hogy a robba­nás során a hasfala több helyen átlyukadt. A gyors műtét során egy sor idegen tárgy kerül elő a náci hely­tartó hasüregéből, közte az angol gyártmányú bomba repeszdarabjai, a gépkocsi le­mez- és vasszilánkjai, sőt SS-uniformisa zubbonyának egy jókora darabkája. A has­üregbe vágódott éles tárgyak alaposan összeroncsolták a tábornok lépét is. A leggondosabb orvosi ke­zelés sem menthette meg már a „prágai mészáros” éle­tét, — s nyolc nappal a me­rénylet után, 1942. június 4- én a másvilágra, a germá­nok „fajtiszta” Walhallájába költözött. (Folytatjuk) SUGAR ISTVÁN lé. Kovács László, egy mo­toros baleset súlyos sérültje hamarosan a műtőben volt. Pillanatokon belül kiderült: életét csak sok vérrel lehet megmenteni. Ráadásul A‘ ne­gatív a vércsoportja amely a legritkább vércsoport. — Halló, Szentpéteri kapui kórház vértranszfuziós al­központ? — Igen, itt a megyei vér­depó, Fóris Irén asszisztens. — Hogy van Kovács László? — Továbbra is küzdenek az életéért. Az A negatív vércsoport nehéz feladat elé állított bennünket. Délután a betongyáriaknál véradás volt, több mint százan jelentkez­tek, s szerencsére köztük is akadt A negativos. De be kellett hívni nyilvántartott véradóinkat is. Senki nem mondott nemet. Kit telefo­non, kit táviratilag értesítet­tünk, vagy éppen gépkocsi­val mentünk ki értük. Dr. Petró Edit doktornő, aki ugyancsak ehhez a vércso­porthoz tartozik, a hír halla­tán ugyancsak azonnal je­lentkezett véradásra. — Mennyi vért kapott ed­dig Kovács László? — Pontosan 6 liter A ne. gatívos vért adtam ki. Ez nagyon sok. körülbelül 25 ember adta. — Lesz-e szükség még to­vábbi véradókra? — Nem lehet tudni, hi­szen a beteg továbbra is sú­lyos állapotban van. Ha igen, újabb véradókat érte­sítünk. Biztos vagyok benne, hogy ha megtudják: egy em­ber életéről van szó, a tévét is otthagyják. — Gyakran van ilyen es­téjük? — Sajnos, egyre több köz­úti baleset történik ... NY. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents