Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1973-08-09 / 186. szám
Veradónap a MIK-nél A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat dolgozói rendszere, sen részt vesznek a térítés- mentes véradómozgalomban. A legutóbbi véradónapon — néhány napja — 67 liter vér gyűlt össze. A véradásban a szocialista brigádok tagjai járnak az élen. REFLEKTOR Ma Budapesten sajtótájé- ■ koztatón mutatják be az édesipar új gyártmányait. Békéscsabán odaítélik a „Bemutatkozik Békés megye ipara és élelmiszergazdasága’’ című kiállítás díjait, Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Művelődési Központban országos címkekiállítás nyílik. .4 diósgyőri strandon (Farkas Ida felvétele) Tegnap Miskolcon a hómérsékleti maximum 24 fok, a levegő relatív páratartalma 51 százalék volt — mondták az Országos Meteorológiai Intézet repülőtéri időjelző állomásán. A meleg — no és a páradús levegő — nemcsak a betegeket kinozta. Azokat is, akik munkaidejüket a kintinél is „fűtöttebb” helyiségekben töltik. A Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó gyáregységében, a kemencék mellett csak a melegtől megedzett — és az azbesztruhába öltözött — olvasztárok bírják. Bodovics János például immár harminc éve. — Mindig a nyár a nehéz — mondja. — Tegnapelőtt valósággal égetett a levegő. Tegnap már enyhébb volt; körülbelül hatvan fok... — Az olvasztárok hogyan védekeznek a meleg ellen? — Ügy, hogy félrevonulunk, ha lehet. Kapunk szódavizet, de az is felmelegszik ebben a forróságban. A csapvizünk viszont jéghideg. Vigyázni is kell vele, mert a torok kényes jószag ... Az üzemet napközben a kinti hőség, csapoláskor pedig az izzó vas és salak fűti. Az olvasztároknak ilyenkor a „fedélzeten’’ kell lenniük, irányítani a hatalmas üstökig tekergő, vakítóan fénylő vaskígyót. — Legutóbb délután kettőkor csapoltunk. Igaz. csak száz tonnát. Ha 160—180 tonna folyik le, akkor vagyunk megelégedve magunkkal — és a kohóval... — Akkor viszont tovább kell tűrni a meleget. — Ez igaz. A munkánkhoz tartozik, hogy tűrjük... A Miskolci Sütőipari Vállalat Hunyadi utcai telepén átlagosan 50—60 fokot mérnek a kemencék mellett. A pékek annyival szerencsésebb helyzetben vannak, hogy ha melegük van, nekivetkőzhetnek. — Ha a ruha nem is fűt, a dróthálók igen — mondja a délutános műszakban dolgozó Ruszka Ferenc. — A négy sütőtérben tizenkét hálóval dolgozunk, s ezek kihúzáskor körülbelül 280—300 fokosak. Nem beszélve a rajtuk sorakozó, frissen sütött árukról. Azok is, mint egy-egy külön kályha, úgy ontják a meleget. Csak bírni kell. — Bírni? ... Muszáj, hiszen ebből élünk. Kapunk szódavizet, az kicsit hűsít. — Levegőzni nincs idő? — A boltok várják az árut; minden elpazarolt perc legalább tíz csalódott vevő. T.s a minőségre is adni kell. — Az új kenyérgyár megváltást jelent majd. — Nekünk nem, mert mi csak „fehérárut” — zsemlét, kiflit, cipót stb. — sütünk. A régi típusú gőzkemencék mellett dolgozóknak viszont igen. Higgye el, rájuk is fér ... A Tiszavirág Halászcsárda vendége még az ételben is érzi a konyha melegét. A halászlé csak forrón élvezhető. ehhez pedig kályha kell és tűz. S ahol tűz van, ott meleg is van. — Azért elviselhető — mondja Illés Zoltánná főszakács. — A legmelegebb napokon sincs több, mint 40— 45 fok. Igaz, közvetlenül a kályha mellett nagyobb a hőség ... — Védőital? — Egy liter szódavíz, személyenként. Van, aki meg sem issza, mert vigyáz a vonalaira. A szóda állítólag fogyaszt. Naponta ötven-hatvan kiló halat készítenek el halászlének, rántott halnak, paprikásnak. A sok hal mellett a túrós csusza meg a pogácsa szinte újdonságnak tűnik. A „séfnő” otthon szívesebben eszik csirkét, mint halat. A baromfit azonban mindig a férje vágja le... (keglovich) \em mindiu a nagy üzlet a „nagy üzlet” Az igazi vásárló a gyalogos A hír, hogy az idén —városrendezési okok miatt — becsuknak négy háztartási boltot, egyelőre csak szakmai berkekben keltett berzenkedést, a vásárlók panaszai, majd a redőny végleges lehúzása után hangzanak el. Addig is érdemes elgondolkodni ezen a kényszerű boltzáráson. tudva azt, hogy a kis, közeli boltokhoz szokott háziasszony a nagyobb, de távolabbi ABC-ben lesz majd kénytelen mosóport vásárolni. Korszerű, önkiszolgáló üzlet a szatócs bolt helyett! — mondjuk, és a témát ezzel sokan elintézettnek vélik. Pedig nem haszontalan dolog megkérdezni — vagy éppen visszakérdezni —, hogy valóban olyan korszerűek-e ezek az önkiszolgáló boltok? időt takarít men? Az önkiszolgálás általános erényei közismertek. Csakhogy mi korszerűnek tartunk egy kétszáz négyzetméter alapterületű, némileg átrendezett ABC-t is, holott a forgalomban, a jövedelmezőségben és a vásárlás kulturáltságában várható előnyök igazából csak az ezer négyzet- méter feletti üzleteknél jelentkeznek. Ilyen viszont csak egyetlen egy van Miskolcon, s mindössze néhány, amelynek területe nyolcszáz és ezer néeyzetméter között van. Tévhit az is. hogy a mi ABC-áruházainkban a vásárló időt takarít meg. Bár a szakirodalom 30 százalékra taksálja az időnyereséget, ez azonban csak elvben van így. Az persze nem vitás, hogy a vevő rövidebbnek érzi ugyan azt az időt, ha azt önkiszolgáló boltban tölti el. s nem a hagyományos boltban. Az előbbiben nem „unatkozik”, sétál a gondolák között, ezt- azt megnéz, míg a hagyományos üzletben tétlenségre van kárhoztatva. Sor a pénztár előtt Nálunk az önkiszolgálás csak részleges. Még a legkorszerűbbnek tartott élelmiszeráruházban is sorba kell állni a húsért, kenyérért, felvágottért, zöldségért. (Egy igazi szupermarkett szeletenként csomagolva kínálja a karajt!) A pénztár előtti sorban állás még tovább nyútja a vásárlás idejét, s amikor a háziasszony kosarát cipelve végre átverekszi magát a polcok, gondolák közötti szűk sikátorokon, még örülhet, ha motozás nélkül megúszta. Az országos adatok szerint az élelmiszerüzletek egynegyede működik önkiszolgálással, ám ezekben az üzletekben a teljes forgalomnak csak alig húsz százalékát bonyolítják le. A számok kérlelhetetlenek, s arról vallanak, hogy a vásárlók szimpátiája mindig a személyes kapcsolatokon alapuló, hagyományos üzleteké. Konzervatívok lennénk? Vagy a nagy áruházak helyett csak kis boltokat nyissunk? Szó sincs róla! A jövő — és ez elsősorban a feldolgozó- és csomagolóiparon, továbbá az egyre inkább elszemélytelenedő vevő-eladó kapcsolat változtatásán múlik — vitathatatlanul az ön* A nagy melegben ki vízzel, ki szódával, ki pedig sörrel oltja a szomját. Itt az üdítő italokat töltik. (Kerényi László felvétele) Elsodort életek I. Szülő iszik, gyerek bánja Miskolc II. kerületi hivatala gyámügyi hatóságának munkatársai évente mintegy 600 üggyel foglalkoznak. Az ügyek száma évről évre nő, s ennek okai: gyarapodik a kerület, egyre több válás, s még mindig sok embert ejt rabul az alkohol. A szülők rendezetlen családi életének a gyerekek látják kárát. A félresiklott életeket a gyámügyi hatóság próbálja ismét a helyes vágányra terelni. Olykor egeszen bonyolult ügyekben, kell eligazodniuk. Három kérdőjel Az anya négy éve öngyilkos lett, az apa vállára három kisgyermek eltartásának gondja nehezedett. A csöppségeket — akik közül a legidősebb most kilencéves — a nagymama gondozta a szo- ba-konyhás. földpadlós, sötét lakásban. A tanács segélyekkel támogatta a családot. Amikor tavaly a nagymama is meghalt, a férj jelentkezett a tanáccsnál: vegyék állami gondozásba gyerekeit. Akkor már együtt élt egy kiskorú lánnyal, öt nap múlva visszatért a tanácsra, s bejelentette: mégsem adja állami gondozásba a gyerekeket. A sógoráék majd nevelik őket. Az idén májusban egy házi betegápoló tett jelentést a gyerekek tűrhetetlen helyzetéről. Elmondta, hogy a férj és kiskorú élettársa (aki most 7 hónapos terhes) iszik, a gyerekek éheznek, piszkosak. A helyszíni szemle ezt megerősítette. A három gyerek sorsa most három kérdőjel. Minden valószínűség szerint állami gondozásba veszik őket. Két szék között A főszereplő itt is egy kiskorú lány. Utógondozott. Két éve meghalt az apa, az idén, baleset következtében az anya. A kétszoba- hallos bérházi lakást most a kiskorú lány, annak vőlegénye, a lány bátyja, s a lány és a fivér asszony féltestvére lakja, aki a temetés napján költözött Pestről két gyerekkel a miskolci lakásba azon a címen, hogy elhalálozott anyja az ő egyik gyermekét, 14 éves fiát ott nevelte, így jogosult a lakás használatára. A lakásért most csapnak majd össze. Legkevesebb eséllyel a kiskorú lány, aki nem ebbe a lakásba, hanem apja (akinek egyébként három felesége és egy élettársa volt, a baleset következtében elhunyt asz- szony volt a második feleség) Bajcsy-Zsilinszky utcai lakásában volt bejelentve. Azért a lakásért azonban mo6t ismét négyen marakodnak (a per javában tart): a kiskorú lány, apjának özvegye, azaz a harmadik feleség, s annak két gyereke. A lány jogait a gyámügyi hatóság által kirendelt ügyvéd védi. Ha azonban a lány férjhez megy — amihez körömszakadtáig ragaszkodik— jogilag nagykorúvá válik, s akkor a gyámügy segítségére tovább nem számíthat. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozna: a gyámügy ne adja beleegyezését a kiskorú lány férjhez menéséhez. De egy ilyen döntés is nagy felelősséggel jár. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy a Bajcsy- Zsilinszky utcai lakásban maradt özvegy ellen a gyerekek pert indítottak, azért a 25 ezer forintért is, amelyet apjuk halála után a biztosító fizetett ki az asszonynak. Kulcs a «yámiioynél A következő történet nem kevésbé különös. A férj féltékenységből megölte feleségét, két gyermeke anyját. Előzetes letartóztatásba került, majd később három évre ítélték. A hatóság a lakást annak rendje és módja szerint lepecsétel- tette, a szekrények kulcsai a gyámügyi hatósághoz kerültek. Valahányszor az előzetes letartóztatásban levő férjnek tiszta ingre, alsóneműre volt szüksége, a gyámügyi hatóság munkatársainak kellett a helyszínre kimenniük, kinyitni, majd újra lezárni a szekrényt. A két gyermekért természetesen öldöklő harc kezdődött a néhai feleség és a férj rokonsága között. Végül is úgy döntött a hatóság, hogy a gyerekek gyámjául az elhalálozott anya húgát jelölik ki. Azóta a férj már letöltötte büntetését, s a két gyermek visszakerült apjához. Kérdés, hogy a múlt ilyen súlyos terhével a vállán, hogyan birkózik meg nevelésükkel. .. (Folytatjuk) NYIKES IMRE kiszolgálásé. A mostani, szükségből-kényeszerüségből olyan-amilyen kereskedelem kritikája korántsem az eddigi erőfeszítések lebecsülése, sokkal inkább annak az ösztönző felismerésnek a serkentése. hogy „ez még nem az igazi". Sok kicsi helyett... A tavalyi esztendő a borsodi kereskedelem számára sem jelentett jó évet. S még talán ennek ismeretében is hihetetlennek tűnik, hogy néhány lakótelepi és egy belvárosi ÁBC-áruház deficites volt. Ebben közrejátszottak a hibás kereskedői manőverek is, ám tény ' az. hogy nem mindig a nagy üzlet a „nagy üzlet”. A vásárlók egy része ugyanis makacsul ragaszkodott a megszokotthoz; a napi cikkekért a sarki fűszereshez járt, s elkerülte a csupa-ab- lak nagy ABC-t. A kisboltok azonban fagynak, s várható, hogy a város- rekonstrukciónak egyre több esik áldozatul. Várható az is, hogy a fővároshoz hasonlóan egyszer majd Miskolcon is csökkeni kezd az élelmiszer- üzletek száma, s a sok kis bolt helyett kevesebb nagy lesz. Alapos elemzést érdemlő alternatíva ez, s nem húzza ki a kétkedés méregi'ogát az olyasféle érvelés sem, hogy előbb-utóbb csak összebarátkozik az áruhegyek között bolyongó háziasszony az ön- kiszolgáló boltok kelletlen eladóival is; hogy a zsúfoltság azért fog csökkenni, mert a vevő nem egy napra, hanem több hétre előre fog vásárolni; hogy belátható időn belül mindenki autón jár majd a boltba. Ez az érvelés hamis, már csak azért is, mert a kereskedelem egyetlen típusú vevőre számíthat biztosan: a pénzéért kiszolgálást váró gyalogosra. BRACKÓ ISTVÁN Építőtáborba utazóknak! A KISZ Borsod megyei Bizottsága értesíti az építőtáborba utazó fiatalokat, hogy a MÁV Miskolci Igazgatósága augusztus 12- én a miskolci Tiszai pályaudvarról 9,43 órakor Budapestre induló vonathoz különkocsikat biztosit számukra. Minden láborozónak ezzel a vonattal kell utaznia Budapest Keleti pályaudvarig. Innen a továbbutazás az alábbi módon törtérik: Az izsáki táborba utazók a Józsefvárosi pályaudvarról 13.45 ótakor induló vonattal Fülöpszál- lásig mennek. Innen az Izsáki A. G. autóbusszal szállítja őket a táborhelyre. (A Józsefvárosi pályaudvar a Keletitől a 23-as, a 24-es, 'a 36-os villamossal közelíthető meg.) A Jakabszállásra utazók a Nyugati pályaudvarról 14.32 órakor induló vonattal Kecskemétig utaznak. Innen a Helvéciái A. G. autóbusszal szá'lítja őket a táborhelyre. A Nyugati pályaudvar a Keletitől a 73-as trolival közelíthető meg.) A Hanságba utazók a Keleti pályaudvarról 14.05 órakor induló vonattal mennek Hegyeshalomig, onnan átszállás után. 18.20 órakor utaznak tovább Bösárkány állomásig. Jó utazást, kellemes táborozást kivan a KISZ Borsod megyei Bizottsága Kánikulai pillanatképek Hogy bírja a meleget?
