Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-30 / 203. szám

a miskolciaké a szó Kissé eltúlozva... Augusztus 19—20-án vi­torlásverseny volt a Mályi tavon. A reggeli órákban egy ladikkal beeveztem a tó kö­zepén levő hínárszigetre hor­gászni. A vitorlás szövetség motorosa azonban felszólí­tott, hogy azonnal hagyjam el a szigetet. A motoros má. sokat is kiküldött a tóról, pedig ezek a versenypályá­tól messze csónakáztak. Vé­leményem és tapasztalatom szerint a hínárszigetbe egyet­len vitorlás sem „megy be”, tehát nem zavartam a ver­senyt, de talán ahhoz sincs joguk, hogy a csónakázókat eltiltsák a tó használatától. Inkább az volt túlzás, hogy a mikrofon egész nap teljes hangerővel bömbölt, s nem voltak arra tekintettel, hogy éppen a zajártalom miatt jövünk ki a városból a jó le­vegőre és a csendre. Szerin. tem lehetne szerényebben és „csendesebben” is lebonyolí­tani egy ilyen versenyt. Vojnics Ferenc Miskolc, Jókai u. 30. sz. Oda a bizalom Az elmúlt vasárnap télire elrakható uborkát vásárol­tam a III. kerületi, régi vá. sárcsarnokban levő 164. sz. zöldséges pavilonban. Az áruért — tíz kilogramm volt — 64 forintot fizettem. Ott­hon aztán ugyancsak elcso­dálkoztam, amikor kiborí. tottam a kosár tartalmát. A kosaram aljára ugyanis tel­jesen használhatatlan ubor­kát rakott az eladó, míg a tetejére rátette a szépet. Ak­A július 9-én megjelent „Áruház vagy kocsma” című cikkre a Csemege Kereske­delmi Vállalattól az alábbi választ kaptuk: „A bolt dolgozói helyesen jártak el, amikor a szeszes italhoz poharat nem adtak. A szeszes ital helyben való fogyasztása, a vonatkozó rendeletek értelmében, tilos. Erre a vásárlók figyelmét többször felhívtuk, az ita­lokat is csak betétdíj ellené­kor nem vihettem vissza, mivel vasárnap délután volt, hétfőn pedig „szünnapot” tartottak. így csak kedden reklamálhattam, de ered­mény nélkül. Nemcsak a pénzem „el­vesztése” bosszant, hanem az eljárás is. Én megbíztam az eladóban, s ő visszaélt a bi. zalmammal! Gácsi Varga Istvánná Miskolc, Kuruc u. 51. sz. ben adjuk ki. Ennek ellenére — jnint ez a cikkből- is kide­rült — a vásárlók az italt helyben fogyasztják. A helyben fogyasztás le­hetőségének további csök­kentése érdekében intézked. tünk, hogy a 0,5 és 1 decili­teres palackozású szeszes ita­lok az önkiszolgáló részben kerüljenek árusításra!” Dr. Kun István kereskedelmi igazgató Szurkolók sötétben A Tiszai pályaudvaron két aluljáró van. Egyik az utazó- közönség kényelmét és biz­tonságát szolgálja, a másikon a Zója tér jelöl a Tiszai pá­lyaudvar déli részén levő munkahelyeket és az MVSC sporttelepet lehet megköze­líteni.' Ez az aluljáró állan­dóan sötét. Jó volna, ha az illetéke­sek, a népes szurkolótábor, valamint saját dolgozóik tes­ti épségének megóvása ér­dekében az aluljárót megfe­lelően kivilágítanák. Dzurkó Ernő Miskolc, Huba u. 48. sz. Találtak egy kulcscsomót A bolti szesziogyasztásról Miskolcról Özdra, illetve Ózdról Miskolcra naponta kétszer — reggel és este — közlekedik egy-egy gyorsvo­nat. Régebben gyorsított sze­mélyvonatot közlekedtetett a MÄV. amióta azonban ezt a járatot gyorsvonattá „minő­sítették”, pótdíjat kell fizetni. A pótdij — egységesen — 100 kilométeres szakaszra érvé­nyes és 18 forintba kerül. A távolság viszont csak 58 ki­lométer. Semmiképp nem tartom helyesnek és indo koltnak. hogy ennyit fizes­sünk. (Egyébként a vasút jegy ára 33.60 forint, s erre jön rá a pótdíj!) Nagyon so­kan utaznak naponta ezen a vonaton, s ez nem egyedül az én problémám. Szeret­nénk, ha a MÁV vagy visz- szaállítaná a régi — szá munkra kedvezőbb — gyor­sított személyt, vagv ebben az esetben csak 60 kilométe­ROV ÁTVEZETŐ: MOLNÁR SANDORN® TELEFONSZAMA: 18-224 A Baross Gábor utcában az elmúlt napokban talál­tak egy kulcscsomót, melyen csak lakat és biztonsági zár kulcsai vannak. Tulajdonosa átveheti a Déli Hírlap tit­kárságán. Ha még élne Hammurábi Hammurábi Babilon leghatalmasabb uralkodója volt. (i. e. 1700 körül.) Nevéhez fűződik az egyik legrégibb törvény­gyűjtemény összeállítása, amely egy két méter magas kő­oszlopra vésve maradt ránk. Idézzünk cikkelyeiből: „Ha egy építőmester házat épített egy szabad ember számára, de munkáját nem jól végezte, s ennek az lett a következménye, hogy a ház, amit épített, összedőlt, és így a tulajdonos hald­iát okozta, az építő halálra vitessék.’’ Való igaz, a törvény eme formája napjainkban megvaló­síthatatlan. De némi módosítással elfogadhatóvá lehetne tenni. Mondjuk: Ha a ház ajtajának kilincse leszakad, építőjének kilincse is leszakíttassék. Ha a plafon beázik, építőjének plafonja is beáztattassék. Ha a WC lehúzószerkezete elromlik, a szerelőé is elron­tassék. Ha a parkett kilazul, az építő parkettja is kilazíttassék. Ha ..., de ki győzi ezt felsorolni! Az bizonyos, hogy időszámításunk előtt 1700 körül masszív házat épített a mester, ha kedves volt az élete. Hogy a szelídített forma hozna-e valami eredményt, nem tudom. Ki kellene próbálni... K. G. Sok a pótdij rés útnak megfelelő pótdí­jat számolna fel, ami lénye­gesen csökkentené kiadá­sunkat. I. László Özd Glédában állnak a jármű­vek Miskolcon, az ÉPFU 3. számú üzemegységének az udvarán. Akad olyan, amely javításra, felújításra vár, de ami már az első pillanatban szembetűnő: sok a vadonatúj tréler, a billenős kocsi, s korszerű technológiával dől. gozó, úgynevezett szippan. tós autó — cement szállítá­sára. Az üzemegység vezetői és dolgozói büszkén mutat­ják meg a vendégnek és mindenkinek új „szerzemé­nyeiket”, de hozzáteszik: egyelőre tétlenségre vannak ítélve... A kérdés önként adódik: miért? Jó az átlagkereset — Nincs aki a volán mel­lé üljön — mondták a veze­tők. — Ez a legnagyobb gon. dunk most. Kocsi van, gép­kocsivezető nincs. Pedig . .. Nem mondják ki, de így érzik és joggal: aki az ÉPFU 3. sz. üzemegységéhez köti a sorsát, nem bánja meg. E ez nem csak szólam, megalapo. zatlan dicsekvés, vagy rosz- szul értelmezett büszkeség. Korántsem! Amit mondanak, azt tényekkel, adatokkal ta­núsítják. A főkönyvelő, hivatásából eredő precizitással dosszié, kát emel ki a szekrényből, fellapozza és nyomban kidé., rül: a keresetek sem meg- veíendőek ennél a vállalat­nál. A lényeg: aki szorgal­mas, s inkább a munkát ke­resi, mint az üresjáratot, an. nak a borítékjába is vasta­gon jut. E tekintetben egye­dül a teljesítmények a mérv. adók. Az átlagkereset 2800 forint. Szükséges hangsúlyozni, hogy ez átlag, hiszen, ahogy szaknyelven mondják: a szó. ródás eléggé nagy. A szerint is, hogy ki milyen kocsira ül, s azzal milyen eredmé­nyeket ér el. Még az egészen kezdők között is akad olyan — s nem is kevés — aki 3 ezer forinton felüli keresetet tudhat magáénak. De akinek van gyakorlata, rutinja, s ezt megtoldja egy kis szorga­lommal és igyekezettel is, a négyezerig, vagy azon felüli összegig meg sem áll. Embere válogatja tehát, ki mire képes. A képességek kifejlesztéséhez mindenek, előtt a műszaki feltételek adottak. Nemcsak úgy, hogy korszerűen felszerelt műhe­lyekben javítják a kocsikat, hanem — s ez is lényeges — hogy mindenki a gondjaira bízott kocsira ügyel, vigyáz rá, hogy mindig üzemképes legyen. Mert az üzemegység. ndk nagy feladatok megol­dásáról kell gondoskodnia. Munka van bőven. Olyannyi, ra, hogy a jelenlegi — még ki nem használt — kapacitás is előre le van kötve. S nem egy-két hétre, hanem hóna­pokra előre. Ahogy mondani szokták, szinte a „világ min. den tájára” fuvaroznak és szállítanak. Elsősorban épí­tőanyagot. Homokot, kavi. csőt, betont és betonelemet, házgyári termékeket, vasbe­ton oszlopokat, s ki tudná felsorolni még mi mindent. Fejlődő vállalat Nemcsak úgynevezett ha­gyományos járművekkel, ha­nem egészen speciális gép­kocsikkal is dolgoznak. Ilyen például a tréler, amely éjjel­nappal fordában van a ház. gyár és az építkezések kö­zött. S ahhoz, hogy a lakóhá­zak határidőre és jó minő­ségben elkészüljenek, minden perc számít. E percek meg­takarításában, illetve kihasz­nálásában nagy szerepük van az ÉPFU dolgozóinak, aki­ken igen sok múlik. Nem mindegy ugyanis, hogy a Győri kapui, vagy az Avas déli építkezésen, esetleg Ka­zincbarcikán, vagy Leninvá- rosban, Özdon vagy másütt tud-e dolgozni az építőipar, vagy nem. Ahhoz szállítási kapacitás kell, mert csak így juthat rendeltetési helyére’ a házgyári elem, a betonhoz szükséges kavics, vagy a malter keveréséhez előírt homok, mész és egyéb „kel­lék”. Az állandóan fejlődő, gya­rapodó vállalat éppen ezért messzemenően igyekszik nemcsak a műszaki, techni­kai feltételek biztosításában előre lépni, hanem abban is, hogy ezekhez megteremtőd­jenek a személyi feltételek. Mindenekelőtt legyen ele. gendő gépkocsivezető, akik­nek a munkája nélkülözhe­tetlen. Meg is becsülik az embereket, gondoskodnak ró­luk anyagilag is. „Ügy iga­zítják a sorsukat”, hogy min­denki megtalálja a számítá. sát. A számítás mindig kézen­fekvő, helyénvaló, ha bárki összegezni akarja: mi kerül, vagy kerülhet a családi kasszába ?... A jövedelem természete­sen nemcsak a kereseteken mérhető le. Nemcsak azon, hogy a havi teljesítmények után mennyi szerepel a fize. tési szalagon, hanem sok egyéb, a borítékba nem ke­rülő juttatáson is. Az sem mindegy, hogtf a fizetést ho­gyan, mi módon számolják eL Magas nyereség A gépkocsivezetőknek a vállalatnál 210 órát számol­nak el. De ezt az időt nem úgy kell venni, hogy a 12 ezer 600 percet az utolsó mi- nutáig műszakban töltötte el valaki. Minden második hé­ten ugyanis szabad szombat. Ha ezeket leszámítjuk, akkor a 210 óra megcsappan. A ki. fizetett összeg viszont 210 óra után jár. S ha valakinek ennél több van, akkor a ke­resete is több. Ugyanakkor, ha nincs kellő indok, vagy ok a túlórára, de a 210 óra már megvan, akkor a töb­bit szabadnapban csúsztat­hatja le. Hmondják a válla­lat vezetői: akad olyan dol­gozó nem is egy, aki 4—5 napot egyszerre vesz igény­be- Lényegében ennyivel megnő a pihenőidő, ami akárhogy vesszük is, min­dig jól jön. Merthogy — kü Ionosén a vidékről bejárók­nak — mindig akad otthon mit csinálni a ház körül. Ilyen alkalmakra be lehet „ütemezni” az ügyes-bajo; dolgok elintézését, egyszóval anélkül, hogy a kereset csők. kenne, a szabad idő megnő. S ha az így igénybe vett napo­kat forintra átszámoljuk, ak­kor kiderül: mintegy 5—8 százalékos keresetnövekedést jelent az elszámolásnak ez a rendszere. S ha már elszámolásr van szó, feltétlenül ide kí­vánkozik: olyan vállalat az ÉPFU, amely minden évben magas nyereséget fizet. Esz­tendők óta többet, mint 20 napi kereset. Különöse;, azoknál nagy pénz a nyere­ség, akik több éve a válla­lat dolgozói. Az a helyzet ugyanis, hogy minden, a vál­lalatnál eltöltött esztendő után plusz 4 százalék jár. Aki tehát tíz évet „lehúzott” az ÉPFU-nál, az 40 százalé­kot rászámíthat a nyereség­re. Ami több ezer forintot jelent. A vállalat vezetői nem­csak jól végzett munkát, a feladatok maradéktalan vég. rehajtását követelik meg, ha­nem egyéb tekintetben is gondoskodnak arról, hogy a munkahelyi közérzet minél jobb, tartalmasabb legyen. A lehetőségekhez képest gondoskodnak a szociális és kulturális igények kielégíté­séről. Igaz, hogy ebben még sok a tennivaló, időnként ne. hezen oldódnak meg a gon­dok, de megoldódnak, öröm­mel mondják el, hogy épül már az új telep, amely szin. te egycsapásra. változtat ezen a helyzeten. Az új forgalmi telep — Miskolcon a Bese­nyői úton — 1974. június 30- ’ ra készül el. A beruházás költsége 130 millió forint. Itt már lesz öltöző és fürdő, még korszerűbb javítómű. hely és minden olyan felté­tel, ami a dolgozókról való gondoskodás jegyében: köve­telmény. Majdhogynem nagyüzemmé válik a jelenle­gi telep, amely helyenként mostoha körülményei elle­nére is országos hírnevű. • • Üdülés, pihenés Természetesen nemcsak helyben, hanem egyéb mó­don is van lehetőség arra, hogy az üzemegység dolgozó, inak a kötődése, az üzem­hez való hűsége még több szállal kapcsolódjék ide. Je­lentős összegeket fordítanak például arra, hogyi minél több dolgozót tudjanak el­küldeni üdülni az ország legszebb tájaira. Ehhez a SZOT által biztosított lehető­ségeken túl saját erőforrás, ból is megteremtik a felté­teleket. Itt a megyében, Kő­kapun vállalati üdülő várja turnusról turnusra a beutal, takat. Hajdúszoboszlón min­den évben három szobát bé­relnek. A költségek nem na. gyobbak, mintha valaki szak­szervezeti beutalót Kapna. Az ellátás magas színvonalú, senkinek semmi másra nincs gondja, csak a pihenésre. S ami igen figyelemre méltó: ide, ezekre a helyekre nem­csak a vállalat státuszában levő dolgozó mehet el, ha­nem a szülőket, a gyereke­ket, netán a nagymamát is el lehet vinni. Mindernelieit Balatonszéplakon is rendel­kezésre áll az üdülő, ahová kizárólag csak ÉPFU-s dol­gozók mehetnek. Már épül Kévlülopön is az új üdulő- ház, ami azt jelenti, hogy a jövőben még többen — csa­ládosán vagy egyénileg — tölthetnek omícitezetes két hetet kellemes környezetben. Mindent egybevetve: a vállalat hívja, várja azokat, cl Kük mint gépkocsivezetők szoret-i.v a hivatásukat, hiszen itt nemcsak jó munkakörül­mények, de sok munka is varja a jelentkezőket, amivel természetesen, a teljesítmé­nyektől függően magas kere­set is jár. X Ki ül a volán mellé? „Gazdára” váró jármüvek Feljegyzések az EPfU 3as számú telepén

Next

/
Thumbnails
Contents