Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-03 / 181. szám

Bányászemlékmíí A mecseki bányászváros­ban. Komlón, emlékművet állítanak azoknak a bányá­szoknak, akik a munka frontján haltak hősi halált. A bányászmártíroknak — a munkásmozgalom bányász­áldozatainak — már van emlékművük a városban. Most azok dicsőséget örökí­tik meg. akik munkájuk közben, bányaszerencsétlen­ség következtében vesztették életüket. Komló szivében szép parkot alakítottak ki. amelyet a bányász szocialis­ta brigádok maguk építettek társadalmi munkában, ezért is kapta a bányászpark ne­vet. A park közepén állíttat­ja fel a betonból készült emlékművet a Komlói vá­rosi Tanács és a Mecseki Szénbányák Vállalat. Ifjú Szabó István szobrászmű­vész bányaácsolatot szimbo­lizáló művet alkotott. A 6x6 méteres nagvságú építmény közepén, mintegy örökmé­csesként. bányászlámpa vilá­gít. emlékeztetve a föld alatt meghalt munkásokra. Az emlékművet — a terv sze­rint — az idei bányásznapon avatják fel. + A nyári gyermekfoglalkozásokat az úttörőházban is megszervezték. A résztvevők min­den csütörtökön a szakkörök munkájával ismerkedhetnek meg. Képünkön az egyik ifjú a barkácsolók szerszámaival s anyagaival barátkozik. S ha kedvet kap. ősszel már együtt fúr-farag a szakkör többi tagjával. (Farkas Ida felvétele) \ endégül lát Borsod A MÉKV is kitesz magáért Még majdnem két hónap választ el bennünket a Ven­dégül lát Borsod rendez­vénysorozatától. ám az érde­kelt vállalatoknál máris nagy a készülődés. Mit tervez a Miskolci Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat? — kér­deztük Váci Sándor csoport­vezetőtől. — Szívügyünk lett a Ven­dégül lát Borsod, noha nem vendéglátóipari, hanem ke­reskedelmi vállalat vagyunk. Dekoratőreink már készítik Még mindig kopár a Hejő-völgy Nem járt sikerrel az erdőtelepítés Az év elején — egyik le­vélírónk panaszának helyt adva — nyilatkozatot ker­tünk a Borsodi Erdőgazdaság igazgatóhelyettesétől: miért irtották ki a fakat a Hejő- völgy Egyetemváros és Ta­polca közötti szakaszán levő ligetes területen. A válasz a következő volt: ,.A Hejő- völgvi kiserdő kivágását a tavalyi, súlyos viharkárok tették szükségessé. A terület azonban nem sokáig marad kopár. Mar az idén tavasszal a tájba illő új fákkal telepí­tik be a környéket. Ehhez olyan fafajtákat választanak ki. amelyeknek lényegesen hosszabb az élettartamuk a kivágott nyárfákénál.” A napokban ezt a nyilat­kozatot kérte számon egy másik olvasónk. Mint írja. Tapolcán épített víkendházat, s gyakran kijár oda. Az autó­buszból azonban egyáltalán nem látszik, hogy az erdő- gazdaság korábbi ígéretének elegét tett volna ... Várfalvy József, a gazda­ság erdőművelési osztályának helyettes vezetője cáfolja ol­vasónk észrevételét: szerinte kissé későn ugyan, de a2 ígért telepítést végrehajtot­ták. A Hejő menti másfél hektárnyi területen több száz nyír-, fűz-, vöröstölgy- és platáncsemetét ültettek el. Más kérdés, hogy a tavaszi szárazság miatt az elültetett csemetefák nagy része nem fakadt rügyre. Jövőre azon­ban újból megismétlik a te­lepítést és pótolják a hiányt. Az 4d\-hídnál építik fel a belvárosi szolgáltatóházat a szeptember 20-tól október 8-ig tartó, a VLB intéző bi­zottsága által kiírt kirakat­verseny kellékeit. Tavaly a 2. helyet „hoztuk el”, az idén sem szeretnénk alább adni. A rendezvények közül ki­emelkedik az a kiállítás, amelyet a Régiposta utcában rendezünk tíz társvállalat közreműködésével, s amelyen korszerű élelmiszeripari és háztartási cikkeket mutatunk be. Ismét megrendezzük a munka- és üzemszervezési ankétot, a tavalyihoz ha­sonlóan a megye két élelmi­szer kiskereskedelmi vállala­tának közreműködésével. Kü­lönböző bemutatókat is tar­tunk. A diósgyőri csokoládé­üzemben például a korszerű leveskonzerveket mutatjuk be, természetesen kóstolóval egybekötve. Konzervbemuta- tót tartunk a Pamutfonó nő­dolgozói részére is, s több üzletünk egy-két napon át megkülönböztetett módsze­rekkel hívja fel a figyelmet a hús-, a sütő-, a hűtő- és az édesipar korszerű termékei­re. Újdonság lesz a teabemu. tató, amelyet ugyancsak kós­tolóval kötünk egyDe. NY. I. El sem készült, s máris patronálják a gyermekvárost A jövő hét elején kezdik meg a Nenéziparj Műszaki Egyetem szomszédságában felépült gyermekváros léte­sítményeinek műszaki átadá­sát, s az apróságok előrelát­hatólag ősszel vehetik birto­kukba a több millió forint költséggel felépült intéz­ményt. A városi tanács ipari osztályának felügyete alá tar­tozó miskolci vállalatok azon ban már most megtették fel­ajánlásaikat. amely szerint az új tanítási év kezdetétől tár­sadalmi munkában vállalják az intézet patronálását. Az Avas Bútorgyár és a Miskolci Vasipari Vállalat az oktató-nevelő munkához használt szemléltetőeszközök rendszeres javítására és kar­bantartására tett felajánlást. A Patyolat Vállalat szocia­lista brigádjai anyagi hozzá­járulással kívánják segíteni a gyermekek tanszerellátását, és vállalták az intézet nevelt­jeinek rendszeres látogatását is. A Miskolci Vegyesipari Vállalat pedig a cég profiljá­ba tartozó munkák elvégzésé­vel — kíván segítséget nyújtani a gyermekvárosnak. Mitől leszek otthon ? Ragukénak érzik a várost Mezőkövesd: egy hajdani ismerőst kerestem — nevét se tudtam már — s a házáig kísértek. Az alig néhány száz méternyi úton többet tudtam meg Mezőkövesdről, a város­ról, a tegnap még község, ma már várospolitika gond­jairól, mint amennyit az át­lagos miskolci a maga utcá­járól tud. Erős állítás ez. van, aki vitázna vele. Tokaj: a néhány négyzet- méternyi teraszon, amelyre diófa árnyéka borult, fehére­dé hajú öreg tanár mondta: — Ügy hinnék, hogy nincs már itt érték, elvitték a tu­risták, el a művészek, de ha ismerem az embereket, kin­csesbánya e táj .. Sárospatak: az alig egy he­te átadott Bodrog Áruházat mutatta a városi népfront­bizottság elnöke, az áruház igazgatója: „Űgv építettük, hogy ti­zenöt-húsz évre eleg legyen, hogy addig legven modern, ameddig a városfejlesztés számíthat.” • Maradjunk ez utóbbi pél­dánál. Sárospatakon. Az áfész 22 millió forintért épí­tett egy áruházat. Valóban szépet, de talán nem i6 ez a fontos, hanem az, ahogyan az utcán járó sárospataki ember beszélt erről az áru­házról. ’’Látjuk mi, hogy az épü­let most furcsa egy kicsit, de eltűnnek, nem is sokára a földszintes házak és majd az utca nő az áruházhoz.” „Én messze vagyok innen, de vásárolni ide jövök. Al­mos falu volt Patak, de hát ma már egy tanyán is be­kapcsolják este a televíziót, elolvassák az újságot. Az emberek egyformán ismerik a jót, és egyformán akarnak élni. Így, ahogyan ezt is csi­nálták .. „Az áruház? Ez már kilát­szik a földből. Az igazság az. hogy még mi magunk se lát­juk a föld alá ásott tízmil­liókat, a vízvezetéket és * csatornát, mert ezzel kezdő­dik kérem a város. Öreg nénike mondta az áruházban: — Én ügy tudom, hogy most már növekszik a lakos­ság is... Diák számolta: — Itt négy mérnök volt tizen valahány. éve. Most majdnem kétszáz van . . Az áruház valóban nagyon szép. három nap alatt két­millió forint forgalmat ér­tek el. — Pesten sincs különb ... Mi a meglepő? Az, aho­gyan Patakon az áruházról beszélők tudják, hogy hu- szonkétmillió forintba került az áruház építése. Hiszem, hogy az emberek ettől a tu­dástól vannak igazán otthon.. A tokaji szőlőben az idős pedagógus, a néprajzi gyűj­tő, két gondolat közötti szü­netben a helyi gondokról kezdett beszélni: vízről, csa­tornáról, útról. Mezőkövesden, amíg kísér­tek a keresett házig, többet tudtam meg a legutóbbi öt év építkezéseiről, mint mis­kolciként a kerületem fej­lődéséről, amelyben élek. Mit ér ez a tudás? Megval­lom. irigy voltam, a lokál­patriotizmus hasznos szenve­délyére irigy. Miskolcra érvén kérdez­getni kezdtem, hogy mi is az, ami az István-malomnál épül. A negyedik ember tud­ta csak, hogy az ország egyik legnagyobb gabonasilója. És megvallom, én sem tudom, hogy mennyibe kerül majd az, amihez hasonló az or­szágban nincs, pedig ha tud­nám, akkor ezzel a tudással lenne kedvesebb nekem a kenyéradó város. Miskolc. Mondom: mi magunknak ezzel az összegyűjthető, szen­vedéllyé érlelődő tudással tartozunk, amitől a kenyér­adó város otthonná lehet. B. G. REFLEKTOR Ma Budapesten a Zeneaka­démián tartott záróhangver­sennyel befejeződik a VII. T elefonok a találkozóról Elkészült az Ady-hídtól a Katalin utcáig terjedő — a Bajcsy-Zsihnszky utca és a Szinva által határolt — vá­rosrész beépítési terve. A há­rom variációs beépítési ja­vaslat a szakemberek szerint megfelelő alapot nyújt az Ady-hid szomszédságában felépülő belvárosi szolgálta­tóház tervezéséhez. A tervjavaslat szerint az emeletes szolgáltatóházat az említeti lakótömb Ady-híd felölj oldalán, az Ady-hídi toronyház vonalában építik fel. Ä tömb Szinva felőli ol­dalán. a szolgáltatóház és a Katalin utca között — a Szinv'ára merőlegesen — öt. összesen 355 lakást magába foglaló kisebb sávházat épí­tenek. amelyet földszintes üzletpavilon-sorral kötnek össze. A belvárosi szolgáltatóház építését előreláthatólag a jö­vő évben kezdi meg a BÁ- ÉV. A létesítmény az előze­tes becslések szerint 1976-ban kezdené meg működését. A tervjavaslat azonban hosz- szabb távra is meghatározza az Ady-hídtól a Katalin ut­cáig terjedő háztömb végle­ges beépítését. Az elképzelé­sek szerint a lakótömb köze­pén jól felszerelt belső ját­szóudvart alakítanak ki. s itt lesz a belváros legnagyobb, összefüggő játszótere. Csöngött a telefon. A hang ismerősnek tűnt. Berlinből hívott fel a Világifjúsági Ta­lálkozón tartózkodó riporter kollégám. Ez három napon át háromszor ismétlődött meg, noha előzetesen nem álla­podtunk meg, hogy keressük egymást. Kollégám egyszerű­en azért hivott fel, hogy me­séljen. — Halló! Itt vagyok az Alexander-platzon. Óriási a nyüzsgés. Képzelj el egy ak­kora teret, amely a Tiszaitól a Győri kapuig ér, s tele van fiatalokkal. — Most éppen mit csinál­nak? — Éppen előttem egy cso­port néger fiú autogramot ad egy csoport szőke lány­nak. A lányok trikója már tele van aláírással. — A te névjegyed hány embert öltöztet? — Sokat. Igaz. kezdetben senki se kért tőlem aláírást, de vettem egy panchót. — Tudod, olyan köpenyfélét, amibe a fején át bújik be az ember —, s azóta óriási sike­rem van. Dél-amerikainak néznek. — Ezért vetted a panchót? — Nem ezért, de borzal­masan fáztam. Most már jó az idő. de nem merem le­vetni ezt a beszélő köntöst, mert oda lenne a népszerű­ségem. — Elég banális kérdés. — Banális? Híres embe­reknek feltett kérdés soha­sem banális, s így a válasz sem lehet az. — És mit mondott Angela? — Mit, mit.,. Hát tudom én? Elfelejtettem bekapcsolni a magnetofont. o — Halló! Óriási újság van! Meginterjúvoltam Angela Da- vist! Nem akarok dicsekedni, de legalább kétszáz újságíró közül csak nekem válaszolt! — Hogyan sikerült? — Amikor leszállt a gép, láttam, hogy nem lehet a kö­zelébe jutni. Gyorsan elbúj­tam hát annak a kocsinak a hátsó ülésén, amelyet Angela számára jelöltek ki. Amikor a sofőr észrevett, Angela már éppen nyitotta a kocsi- ajtót. Gyorsan föltettem a kérdést és elétartottam a mikrofont. Nem tudott nem válaszolni. — És mit kérdeztél tőle? — Azt, hogy mit vár a VIT-től? — Halló! Ismét itt vagyok az Alexen. Rengeteg bará­tom, ismerősöm van. de a híres embereket nehéz mik­rofonvégre kapni. — Ki az újabb „áldozat”? — Tyereskova. — És bekapcsoltad a mag­nót? — Ott még nem tartunk. De a címét és a telefonszá­mát már tudom. — Ez nem sok... És a nagy terv7 — Jane Fonda? Szeretnék ismét elbeszélgetni vele. — Ismét? — Hát persze. Egyszer már akartam ... B. I. nemzetközi Bartók-szeminá- rium. jjc Dunaújvárosban Uitz Béla-emlékkiállítás nyí­lik. Jjc Egerben bezárja kapu­it a nemzetközi ifjúsági épí­tőtábor. + Esztergomban megnyitják a VIT Komárom megyei jutalom táborát. * Gárdonyban emlékülést ren­deznek a nagy író, Gárdonyi Géza születésének 110. év­fordulója alkalmából. Szegeden, a szabadtéri játé­kokon bemutatkozik az Uk­rán Állami Táncegyüttes. A Lévay József utca környékén I»» „MÉH’ átvevöhely céljára alkalmas, zárt udvarral rendelkező ingatlant keresünk. Az ingatlan használóját átvevőhelykezelőként alkalmazzuk. Ajánlatokat a vállalat munkaügyi osztályára kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents