Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-25 / 199. szám

Munkájuk nélkülözhetetlen Mélyépítők a városért Amerre csak járunk-ke- lünk városunkban, lépten- nyomon mindenütt találko­zunk a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói által vég­zett munka eredményeivel. Az elmúlt több mint két év­tized alatt sok ezer négyzet­méternyi út, sok-sok kilo­méternyi csatornahálózat megépítésével járultak hozzá az ország második legna­gyobb városa építéséhez, szépítéséhez. Hajdanán —■ több mint két évtizeddel ez­előtt — talán senki nem gon­dolta volna, hová fejlődik a csöppecsike vállalat. • • Ölvénheten kezdték A Miskolci Mélyépítő Vál­lalatot városunk tanácsa 1951. július 1-én hozta létre azzal a céllal, hogy a válla­lat dolgozói szakszerűen tartsák karban Miskolc út­jait. A vállalat 52 munkás­sal és öt alkalmazottal kezd­te meg a munkát, az álló­eszközök értéke alig haladta meg a 70 ezer forintot. Ahogy teltek-múltak az évek, egy­re szebben fejlődött a kis vállalat. Közben megváltoz­tak a munkája iránti igé­nyek is. Annyira, hogy a cég fő profilja ma már nem a karbantartás, hanem a be­tonalapú, aszfaltozott, a kor követelményeinek megfelelő utak építése. Emellett az utóbbi években a mélyépítők­nek ki kellett venniük ré­szüket a közműfejlesztésből is, s mivel a közművesítési program a IV. ötéves nép- gazdasági terv egyik fontos része, ezen a téren a továb­biakban is nagy feladatok várnak a vállalatra. — •Minderre' időjében fel­készültünk — mondja Me­zei Alajos igazgató. — A ta­nács támogatásával és saját fejlesztési forrásaink igény- bevételével korszerű kis-, közép- és nagykotrókat, föld- munkagépeket szereztünk be, évről évre fejlődött vállala­tunk. Ma már hatszáz dol­gozónk van. eszközeink érté­ke pedig eléri az 50 millió forintot. Sikeres pályázat A kormányprogram sike­res végrehajtása érdekében az Építésügyi- és Városfejlesz­tési Minisztérium közműve­sítési hitelpályázatot hirde­tett a vállalatok részére. Ezen részt vett és nagy si­kerrel szerepelt a Miskolci Mélyépítő Vállalat is. A si­keres szereplés egyrészt ál­lami támogatást, másrészt hosszúlejáratú hitel igénybe­vételének lehetőségét jelen­tette. Természetesen megfe­lelő feltételek mellett. A miskolci vállalat ezeket a feltételeket vállalta, s így in­tenzíven kapcsolódhatott be a közművesítési program végrehajtásába. — Évente több kilométer­nyi csatornahálózatot épí­tünk a közművesítési prog­ram keretében — folytatja Mezei Alajos igazgató. — S egyre nagyobb feladatokat valósítunk meg az útépítés­ben is. Erre mi sem jellem­zőbb, mint hogy 1967-ben 110 ezer négyzetméter, tavaly pedig már kétszer ekkora, 220 ezer négyzetméternyi utat építettünk. Alig van Miskolcnak olyan része, ahol ne az általunk épített uta­kon járnának az emberek, a járművek. Mi építettük töb­bek között a Bajcsy-Zsi- linszky, a Kun Béla utcát, átépítettük szinte a teljes belváros útjait, (legutóbb a Besenyői utat), s nevünkhöz fűződik a déli tehermentesítő Kiss Ernő utca elkészítése is, ami egymaga 18 millió forintba került. De ugyanígy megtalálhatók szerte a vá­rosban az általunk épített csapadék- és szennyvízcsa­tornák, s bekapcsolódtunk a lakótelepi közművesítésbe is. Mi készítettük például a Győri kapui 17-es tömb köz­művesítését, most pedig a Gyula utca környéki lakóte­lepi közművesítést végezzük. Amíg a vállalat kapacitá­sát teljes egészében a városi tanács kötötte le, a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói csak városunkban végeztek munkát. Az utóbbi években azonban a tanács kapacitá­suknak csak a 60—70 száza­lékát köti le. s ígv alkal­muk van más munkákat is vállalni. Több nagyvállalat­nak is dolgoznak, sőt el­hagyták Miskolcot, s ma már Kazincbarcikán. Szerencsen és Leninvárosban is ott van­nak a miskolci mélyépítők. Ami pedig a munkájuk színvonalát, sikerességét il­leti. mindennél többet mond, hogy 1969-ben az SZMT és a városi tanács kitüntette a kollektívát. vándorserlejmt nyertek. 1970-ben pedig el­nyerték a „Kiváló Vállalat” címet. Gondoskodás a dolgozókról Az elkövetkező években jelentős feladatok elvégzése hárul a vállalatra. Erre nemcsak fejlesztéssel készül­nek, hanem dolgozóik jó hangulatának a megteremté­sével is. Mivel a vállalat dol­gozóinak 70 százaléka vidék­ről jár be, a legsürgősebb tennivaló egy új, korszerű munkászálló megépítése volt. Akik a József Attila utca fe­lé hagyják el a várost, vagy érkeznek haza. láthatják: a Partizán utcai vállalati köz­pont mellett már áll a gyö­nyörű, új munkásszálló. Az impozáns épület 25 millió forintba került, s ez a pénz a tanács segítsége, megértése nélkül nem terem­tődött volna elő. Városunk tanácsa 13 millió forinttal járult hozzá a mélyépítők új munkásszállójának építésé­hez. A 300 férőhelyes, hama­rosan átadásra kerülő szál­lót a mai kor követelményé­nek megfelelően rendezték be. A szinte luxusszínvonalú, 2—3 ágyas szobák, a könyv­tár, a kultúrszoba, a tv-szo- ba, az étterem otthonossá teszik a szállót, lehetőséget adnak a dolgozók szabad ide­jének megfelelő eltöltéséhez, továbbképzésük segítéséhez. — A következő lépés az új, központi telephely meg­építése — tájékoztat a jövő terveiről a vállalati igazgató. — A mostani már szűk, egy része beleesik az északi te­hermentesítő út vonalába. Az új telephely a jelenlegi­től alig 100 méterre, a volt Holt-Sajó területén épül majd. Beruházási programja már elkészült, az anyagi fe­dezet azonban még hiányzik. Bízunk abban, hogy a városi tanács, mint már annyiszor, most is megértő lesz irá­nyunkban, s támogatja a fo­kozatosan megépülő új, köz­ponti telephelyet. Jó munkáért — jutalom A vállalat dolgozói évek óta részi vesznek a szocia­lista munkaversenyben. Az egyéni verseny mindenek­előtt a gépjárművezetők kö­zött alakult ki, míg a kollek­tív verseny inkább az épí­tésvezetőségeken. Különösen nagy sikere van a szocia­lista brigádmozgalomnak. Ma már a versenyző brigá­dok fele elnyerte a mozga­lom valamilyen fokozatát. Az 1972-ben végzett munka eredményeképpen 2 arany-, 5 bronzjelvényes és 3 zöld­koszorús brigádot „avattak”: a brigádtagok egyenként, az elnyert fokozatnak megfele­lően 600—300—200 forint ju­talomban részesültek. Üj formája a szocialista munkaversenynek az a ní­vódíj, amelvet tavaly alapí­tott a vállalat, s amelyért az építésvezetőségek versenyez­hetnek, illetve pályázhatják meg a díjat. A benyújtott pályázatokat kijelölt zsűri értékeli, mindenekelőtt a végzett munka minősége szempontjából. A nívódíj el­ső fokozata 5 ezer forint pénzjutalmat jelent, a tava­lyi munka alapján azonban a zsűri csak a második díjat adta ki. Remélhetőleg a kö­vetkező értékelésnél már az első díjat is odaítélhetik majd. Felkészülés 1974-re Tavaly egyébként jelentős gondjai voltak a Miskolci Mélyépítő Vállalatnak. A be­ruházási stop őket is érzé­kenyen érintette, mivel a beruházási piac Miskolcon is szűkült. Számos megren­delőjük visszalépett, lemond­ta a megrendelt munkát. Éppez ezért — a tapasztala­tokon okulva — az idei esz­tendőre már lényegesen jobb piackutatással készült fel a vállalat. S mivel az első fél­évi feladataikat maradékta­lanul teljesítették, megvan a remény arra is, hogy 1974 elé nyugodtan tekinthet majd a kollektíva. A jövőt tekintve biztató, hogy a vállalat, a tanács és a Miskolci Beruházási Válla­lat között ió eevüttműködés alakult ki. Az ÉSZAKTERV- vel szocialista együttműkö­dési szerződést kötött a vál­lalat, s most ugyanilyen for­mában fonják szorosabbra kapcsolataikat a beruházók­kal is. — Mindez együtt megte­remtheti az alapját annak — mondja befejezésül Mezei Alajos igazgató —, hogy vál­lalatunk továbbra is az el­várásoknak megfelelően ve­gye ki részét Miskolc építé­séből. szeretett városunk fel­virágoztatásának feladatai­ból. Kollektívánk, amennyire erőnkből telik, mindent meg­tesz a jövőben is azért, hogy a Miskolci Mélyépítő Válla­lattal elégedett legyen a ta­nács, s a város lakossága. Bogár a sörben H. A. miskolci férfi a na­pokban felháborodottan ke­reste fel szerkesztőségünket. Aktatáskájában egy palack bontatlan Borsodi Világost hozott, amelyben egy szem­re is jól megtermett rusz- bogár úszkált. — Az Árpád utca 2. szám alatti fűszer-csemege bolt­ban vásároltam — mondta felindultan. — Csak otthon vettem észre, hogy mit kap­tam a sörben. Megundorod­tam a borsodi sörtől. Szavamra: nem csodálko­zom .. A palackozott italokra a 6/1972. rendelet vonatkozik, többek között előírja: Az üvegek (demizsonok) tiszta­ságát darabonként történő átvilágítás útján kell ellen­őrizni. Az előmosósnál és a mosásnál a vizet olyan idő­közönként kell cserélni, hogy az üvegek megfelelő tiszta­sága biztosított legyen”. Vagyis egyértelmű: miután a sörösoalackok is ismételten használt üvegek, ezeket a töltés előtt valahányszor nemcsak mosni, hanem fer­tőtleníteni is kell! De miként hajtották végre ezt a munkát a Söripari Vál­lalat Zsolcai kapui kirendelt­ségében, ha a palackban benn maradt egy ruszbogár? — Semmivel sem érzem magam vétkesebbnek, mint amilyen felelősség a keres­kedelmet terheli — válaszol­ta Bodnár ‘Dezső kirendelt­ségvezető. — Mi nem tehe­tünk arról, hogy sok üzlet­ben hetekig-hónapokig, több­nyire a mellékhelyiségekben tárolják az üvegeket. Ezek a helyiségek tele vanak rusz- bogarakkal. Persze, ez nem ok arra. hogy a palackokba kerüljenek... Pontosabban arra nem ok, hogy a palackokban is ma­radjanak! Az üvegek ugyan­is töltés előtt negyedórás, három fokozatból álló mo­sáson mennek át Utána min­den palackot átvilágítanak. — Fárasztó munka a futó- sza'agon elvonuló üvegeket figyelni, ezért a munkásnők óránként váltják egymást. Ám közben sem pihennek, igy könnyen elnézhetnek egy-egy palackot. Egyébként a kereskedelemnek sem lett volna szabad ezt a sört for­galomba hozni. Nem esne nehezükre nekik sem a pa­lackokat ellenőrizni! Csakugyan nem! És bizo­nyára meg is tenné ezt a ke­reskedelem, ha lenne rá ka­pacitása. Azt viszont ne vár­ja a söripar, hogy mulasz­tását — mert ebben az eset­ben erről van szó — a bol­tok dolgozói pótolják...! (keglovich) Hagyomány nélkül figaró klub A Weidlich-palota ugyan, olyan mint máskor. Délután három óra van. Csak egy-kéi fiatal lány szaporázza a lép­teit. Az udvar végén levő Figaró klubba igyekeznek, ahol vitadélutánt rendeznek az őszi programból. Amikor belépek lehetnek vagyi négy. vénén. Itt mindennap történik va­lami — mondja Lapis Imre. a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet KISZ-titkára, aki egyben a klub ifjúsági veze­Vidéki vegyipari nagyvállalat felvételre keres NDK és NSZK gyártmányú nyomdagépekkel felszerelt korszerű nyomdaüzemébe FELSŐ- vagy KÖZÉPFOKÚ végzettségű szakembereket ÜZEMVEZETŐ, FŐMŰVEZETŐ és egyéb műszaki munkakörökbe. A felvételnél előnyben részesülnek a megfelelő gyakorlattal rendelkezők közül a FLEXOGRAFIKAI és SZITANYOMÓ eljárásokban valamint a FÉNYSZEDÉSBEN és OFSET siknyomásban jártas szakemberek. Fizetés megegyezés szerint, a letelepedés lehetősége biztosított. Jelentkezést írásban, részletes önéletrajzzal és működési leírással a Magyar Hirdetőbe (Budapest, V., Felszabadulás tér 1., irányitószám: 1818) „PERSPEKTÍVA1’ jeligére kérjük. tője is. Július elsején pél­dául kiállítást rendeztünk, ahol többek között bemutat­tunk bélyeg- és jelvénygyűj­teményeket!. — Augusztus elején há­romnapos észak- és nyugat­dunántúli kiránduláson vet­tünk részt — dicsekszik Kris- ton Zsuzsa. Jártunk Vértes- szőllősön ahol az előember élt, és láttuk a híres leletet. De maradjunk a mában. — Irodalmi színpadunk most mutatta be Petőfi em­lékműsorát — veszi át a szót Kasza Mária, az irodalmi színpad vezetője. Eleinte ke­vesen voltunk, de nagyon lelkesek. Most arról van szó, hogy Gyarmati Feri bácsi, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze fog bennünket tanítani. Könyvtárunknak is sok olvasója van. Még elég szegényes az állomány, de hát egyszerre nem mehet minden... A lelkes kollek­tíva megvan, ám az anyagi lehetőségek elég szűkösek. Zenekarunk ezért nincs, pe. dig szakképzett zenészeink vanna. Páll Éva és Kékesi Anikó előtt az asztalon a Dingball Flippers nevű társasjáték. — Fiatalok vagyunk, csak jó lehet a hangulat — mond­ja Éva. Bár lehetne több fiú de hát nagyon elnőiesedett a szakmánk. Itt megbeszéljük azt is, ki kivel jár... A disc jockey-t szeretem leg­jobban. Barbara telepszik le mel­lénk. Mindennap megfordul itt, pedig ő már a húszon túliak társaságába tartozik. — A mai nap azért is em­lékezetes, mert itt ünnepel­tük meg közösen klubveze­tőnk, Lapis Imre születés­napját. Ma lett 28 éves... Ennek a pinceklubnak még nincsenek kialakult hagyo­mányai, hiszen még csak tíz­hónapos múltra tekint visz- sza. A jövő? Ez a vezetősé­gen és a tagokon múlik ...!, B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents