Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-03 / 154. szám
7 ermészetes? A tény: 16 NB-s labdarúgó-csapat nem nevezett az 1973 74. évi bajnokságra. Közöttük az MTK, a Rába ETO, a Salgótarjáni BTC, a Haladás VSE és az SZMTE. Ezenkívül 11 NB Il-es csapat felejtette el beküldeni nevezését a július 1-i határidőig. Saiga Lajos, az MLSZ titkára erről így nyilatkozott: — Természetes, hogy az adminisztrációs hiba nem diszkva- lifikálja ezeket az együtteseket. A sorsolási bizottság valamennyit besorolja a megfelelő osztályba, de kedvezményt (irányított sorsolás stb.) nem biztosítunk a részükre. Természetes? Lehet, de csak a magyar labdarúgó bajnokságban! Nem tudom ugyan, hogy külföldön mi a szokás, de más sportágban korántsem ilyen „természetes” a dolog. A nevezés szerintünk ugyanis nemcsak annak kifejezése, hogy egy sportolókból álló csoport versenyezni szeretne a szabályosan kiírt (!) bajnokság keretében, hanem egyfajta tiszteletadás a rendezőkkel szemben, sót: a versenyzés rendjének biztosítéka is! A büntető szankciók valóban nem szigorúak, s valóban csak egy adminisztratív teendő elfelejtéséről van szó. De: ha ezt az előírást (miszerint július 1-ig nevezni .kell) nem veszik komolyan, akkor hogyan bízhatunk a többi betartásában. Kétségtelen: az alapvető cél a sportolás lehetőségének biz-' tosítása. A sportszerűség is csorbát szenvedne, ha ezért diszkvalifikálás járna. De akkor is csorbát szenved, ha a sportolás biztosítósát csak a rendezők veszik komolyan, s azok, akik saját sportolóikkal kötelesek törődni, már kevésbé! Ismétlem: az alapvető cél természetesen a sportolási lehetőségek biztosítása! Az már másodlagos, hogy hol! A mostaninál erőteljesebb, hathatósabb szankciók valószínűleg a többi előírás (mondjuk: a bajnokság tisztaságának megőrzése) végrehajtására is jobban hatnának. Tehát? Elképzelhetőnek tartanám például, hogy azokat, akik nem tartják szükségesnek, hogy jogosultságukat az adott osztályra (nevezéssel) érvényesítsék, egy osztállyal lejjebb sorolnám! Bizonyos, hogy nem lenne több feledékeny elnök, szakosztály- vezető! Mindez természetesen csak akkor lenne jó, ha a többi intézkedés be nem tartása is hasonlóan kemény szankciókat vonna maga után! HORVÁTH KÁLMÁN Jk Szalontai Imre és Szalontai Zoltán, a DVTK fiatal birkózói ezúttal nemcsak a képen szerepelnek együtt, hanem együtt olvashattuk nevüket a tegnapi nemzetközi ifjúsági verseny győzteseinek listáján is. Zoli a 48, Imre az 52 kg-osok szabadfogású versenyében bizonyultak a legjobbnak — lengyel és román versenyzők előtt. (A fővárosi Olimpiai Csarnokban rendezett magyar—lengyel—román viadalon a kazincbarcikaiak is szereztek két bronzérmet, Varga és Czakó révén. A romániai és az NDK-beli versenyeken szerepelt diósgyőri birkózók eredményéről nem érkezett jelentés.) (Szabó István felvétele) „Egy félidősek” voltak kajakozóink Az Avas Kupáért Nemzetközi ejtőernyős verseny Negyven évvel ezelőtt városunkban mintegy húsz munkásfiatal elhatározta, hogy a saját erejéből vitorlázó repülőgépet épít. Lelkesedésük nem ismert határt, s a sportrepülést a szívügyének tartó egyik kiváló fővárosi pilóta tervrajza alapján hozzáfogtak a nagy munkához. Hosszú hónapok múltán siker koronázta erőfeszítéseiket, s elkészült az első miskolci vitorlázógép, amelynek a Szöcske nevet adták. A nemes szándék megvalósítása kezdetétől számítjuk szükebb pátriánkban a repülősport történetét. Az évforduló, valamint az MHSZ megalakulásának negyedszázados jubileuma tiszteletére a honvédelmi szövetség miskolci repülőklubja megrendezi az ejtőernyősök XII. Avas Kupa nemzetközi versenyét. A vasárnap, 8-án záruló küzdelemsorozat megnyitó ünnepségére a repülőtéren tegnap — lapzárta után — került sor, amikor is Viskevics Elemér, a szövetség miskolci vezetőségének titkára méltatta a sport- esemény jelentőségét. A versenyen bolgár, csehszlovák. lengyel és szovjet, valamint — két csapatban — miskolci ejtőernyősök vesznek részt. Az utóbbiak első csapatának tagjai: Da- basi József, Gulyás József, Görömbölyi László, Varga Sándor; a második csapat: Éber Pál, Kiss László, Jobbágy Miklós, Márton László. Kétszeresen nemzetközivé avatja a kupáért folyó küzdelmet az, hogy csapatversenyben a hat csapaton kívül hetedik is részt vesz, amelyet az öt nemzet ejtőernyőseit képviselők közül állítanak össze. A bátrak sportjának miskolci űzőit ebben a csapatban Gömöri András képviseli. Tegnap délután egyébként mdt kezdetét vette a verseny: az ezerméteres magasságból való célbaugrást bonyolították le. T. I. Tokaj 900 éves jubileuma ünnepségeinek leglátványosabb eseménye a kétnapos nagy kajak-kenu seregszemle volt. A „felemás” idő — napsütést váltott zuhogó eső — sem tudta visszariasztani a Tisza, illetve a Bodrog partjait sűrűn megszálló nézőket, akik a II. Tokaj Kupa és a Négy Nemzet Tornájának küzdelmeire voltak kíváncsiak. Kitűnő versenyt, nagyszerű küzdelmeket lát-. tak! A rangosabb esemény az NDK, Lengyelország, Románia és Magyarország ifjúsági válogatott csapatainak ösz- szecsapása volt, melyen a magyar ifik jó kezdés után gyengébb folytatással fejezték be a versenyt. Az „első félidőben”, azaz az első nap még úgy tűnt, hogy a mi kajak-kenuzóink diadalmas- kodnak, ám az NDK versenyzői felülkerekedtek: a második napi remek teljesítményeikkel ők nyerték a pontversenyt Magyarország válogatottjai előtt. A versenyszámokat egyébként rövidtávon, 500 és 1000 méteren bonyolították le, s azokban magyar sikert a C—1, a K—2 és a C—2 hozott Vaskúti, a Rátkaí—Rákóczi páros és a Tóth—Pétervári kettős révén. Második helyen Kosztyán (K—1 500 m férfi), Fábián (K—1 1000 m férfi) végzett. Bronzérmesek lettek Dragos (K—1 1000 m női), a K—4 500 m-es női csapat (Rajczi, Klareich, Trinyik, László), a K—4 1000 m-es férfi együttes (ebberi evezett a miskolci Borsos is) és a K—2 1000 m-es férfi párosunk. Borsos a K—1 500 m-es versenyben is elindult, s ott negyedikként érkezett a célba. Olimpia az éremqyűjtők „költségén " Az előzetes tervek szerint a XXI. nyári olimpiai játékok kiadásai 250 millió dollárt tesznek ki, további 60 millió dollárt igényelnek a szervezés, a különböző kiállítások költségei. — Biztos vagyok abban, hogy nem lesznek anyagi problémáink — hangsúlyozta Jean Drapeau Montreal polgármestere. — Ha számításaink beválnak, már az éremgyűjtők „kifizetik” a játékok költségeit, hiszen nagy mennyiségű és értékes kollekciót bocsátunk ki. Hét széria kerül forgalomba (szériánként 26-féle készítmény), négy témában, s az érmek ára 5—10 dollár lesz. A költségek fedezésére 65 millió példányt nyomattunk, de lehet, hogy még ez az óriási mennyiség is kevésnek bizonyul. A vásárlás, az elosztás szabályozott : ezzel is ösztönözni kí- táoiuk * nomfeuBAUkusokat Madarak és szenyoriták... A smaragd-ezüst ugyan jóval távolabb van a színskálán a Város cinóber-arany kettős sávjától, mint az Első Számú Reprezentatív Egyesület címerében látható két kolor, a fő „termőtalajnak” mégis az előbbivel jelölt sportkört tekintik a szürke hangyácskák- ként szorgoskodó, játékost szerző ügynökök. S elöljáróban mindezt nem azért jegyezzük meg, mintha a sorrend megfordítása bántana bennünket, hanem azért, mert a kisebbik sportkör „szabad vadászterületnek” tekintése sem egyeztethető össze a sportmorállal. Mert miről is van szó? Nem kisebb dologról, mint hogy a bajnokság befejezése előtt — sőt, ha jól visszagondolunk, még a hajrá kezdetekor — igyekeztek a jó szemű „utazó nagykövetek” smaragdezüst csapat amúgy sem túl stabil egységét megbontani a kiválasztott labdarúgókhoz intézett „bül-bül szavú” ígéretekkel. S bár tudjuk, hogy „a történelem megismétli önmagát’-*, az újrázást tapasztalva mi is kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a vásárlás lényegesen könnyebb, mint a nevelés. Csak nem mindig jelent jó „üzletet”! Mint ahogyan arra példa az egyik — azóta kéz- zel-lábbal visszatö- rekvő —, a smaragdezüst színekben egykor szerepelt csatár esete is. A fiú ontotta a gólokat, s míg mások a bal lábukat rendszerint csak támaszkodásra használták, az övét imába foglalták a kapusok, mint egykor a ka-'' landozó magyarok nyilait. „Ments meg, uram, minket . . .” De hát ő nem volt vallásos — Bacchus oltárán sem nagyon áldozott —, s a sok hálózörrentéssel bajnoksághoz segítette csapatát . . . S az utolsó hármas sípszót meg sem várva, már egymás kezébe adták a fiú ajtókilincsét az „utazó nagykövetek”. Volt, aki önjáró Lu- nohod—3-at kínált, ha hozzájuk megy a csatár. De hát ő még nem akart a Holdra utazni. Ajánlottak szárnyashajót is, de a Pece már be van fedve. (Hol hajókáz- zon hát . szegény srác?) Kínáltak neki ezresekben kétszer annyi rúpiát is, mint amennyit nyom, ám ő szerény volt: nem akarta elárulni testsúlyát. Hanem annak az ígéretnek, már ő sem tudott ellenállni, mely azt helyezte kilátásba, hogy elviszik egy olyan szigetre, ahol a kis színes tollú madarak szabadon röpködve trilláznak. Ezt elfogadta, mert igen kedvelte a kis szárnyas jószágok csicsergését. Elvitték, de azóta „elfelejtették” a csapatba beállítani, mivel hogy itthon csak kalitkában vannak ilyen madarak. A fiú — jobb híján — később elszegődött idegenvezetőnek volt csapata mellé, ha az a nagyvárosba utazott, s azóta is „agitálja” egykori mesterét, hogy vegye vissza őt az együttesbe. Most a másik „végletre”, a háló őrzőjére spekulálnak az „utazó nagykövetek”. Az ifjú Cerberus ajtókilincse is sűrűn kerül ez idő tájt kézbe, s persze, nem hiányoznak a . „bülbül” szavú ígéretek sem. Van, aki olyan varázsgyűrűt kínál, melynek elfordítása- kor láthatatlan redőny ereszkedik alá a fellegekből a kapu elé, s megakadályozza a háló zörre- nését. A fiúnak ez, nem kell: szeretne védeni. Ajánlottak már kacsalábon forgó várat is, ám ez sem nyerte el a derék „portás” tetszését. ö puritán lélek: jobban kedveli az egyszerű, földi javakat. A marslakók szférikus muzsikáját ide vonzó dobozkával is kecsegtették, ám neki ez sem kell! Nem szereti a bonyolult szerkezeteket. Aztán jött egy — az egykori csatártársáéhoz hasonló ajánlat —, mely nagyon megnyerte a tetszését. Elviszik a szenyoriták és torreádorok honába, hogy ott lásson olyan kecses mozdulatokat és nagyvonalú bátorságot, mely egy igazán jó kápuvédőnél elengedhetetlen követelmény. ö pedig igazán jó Cerberus akar lenni! Hogy azután esetleg egy-két-öt évig még a kispadra sem ülhet? Mit számít az! ritákat, a torreádo- Csak lássa a szenyo- rokat, hiszen az ellesett mozdulatokat is kell néhány évig gyakorolgatni! imoaostori) Mióta tisztelegnek? ,Honnan ered a katonák tisztelgésmódja, ami abból áll, hogy jobb kezüket sapkájukhoz emelik? A legenda szerint 1588-ban Drake angol tengernagy a spanyol hadiflotta fölött aratott győzelem után megtudta, hogy Erzsébet angoí királynő személyesen adja át a kitüntetést derakasan harcoló tengerészeinek. A tengernagy azt akarta, hogy a legénység kellőképpen kifejezze tiszteletét a magas személyiség előtt, kiadta a parancsot: „Tekintettel őkirályi felségének vakító szépségére, a kitüntetés alkalmával mindenki a jobb kezének tenyerével takarja el a szemét”. Földből készült takarmány A világ mezőgazdaságának egvre több takarmányra van szüksége. Nem véletlen tehát, hogy a tudósok egyre nagyobb figyelmet szentelnek a takar- mánytermesztés kérdésének, keresik tartalmasabbá tételének lehetőségeit és a hagyományos takarmányok mellett egyéb készítmények előállításán dolgoznak. Lengyelországban a többi között az olsztyni Mezőgazdasági Műszaki Akadémia mérnöki és biotechnológiai intézetében folynak kutatások az úgynevezett fehérje-olajos földek takarmányozási célokra történő felhasználásáról. A növényolajgyárak- ban nagy mennyiségű úgynevezett fehérjés földet használnak fel az olaj tisztításához. Az intézet tudósai megállapították, hogy az értékes zsiradékot tartalmazó föld iól használható melléktakarmány, különösen ba- romfietetésre. Ugróbéka Mark Twain nevéhez fűződik a híres Ugróbéka című elbeszélés. A kaliforniai Calaveras County lakosai minden évben nyilvános békaugró-versenyt rendeznek a nagy író tiszteletére. Ebben az évben egy Vef Bet nevű béka lett a győztes, kb. 70 cm-es ugrással. Mesterséges izom A varsói műszaki főiskola három szakembere nemrégen szabadalmi jogot kapott a mesterséges izomnak nevezett készülékre. A mesterséges izmot protézisek, ortopédiai készülékek és az emberi kezet helyettesítő műszaki manipulátorok Bioelektromos irányítására lehet felhasználni. A biopotenciál elektropneu- matikus átalakítójának, erősítőjének és az akkumlátor- nak szerepét betöltő mesterséges izommal nagyon könv- nyű és kényelmes dolgozni. Vasbeton jacht A saint tropez-i hajógyárban ... cementből építenek vitorlás jachtokat. A jacht hegesztett fémvázat speciális betonnal vonják be, amelynek sima felületére viszik rá a festéket. Egy 13 méter hosszú jachthoz 1.7 tonna cementet és 3,5 tonna homokot használnak fel. Műveltség kérdése... — Ajánlanám ezt a Goethe-kötetet... Szó sem lehet róla! A Goethe utcában már laktunk egyszer és nagyon rosszak róla az emlékeink! (Az Eulenspiegel karikatúrája) Új füstölnivaló — nikotin A neve NSM (New Smoking Material — új füstölnivaló), alapanyaga fa. Pontosabban cellulóz, amelyet úgy kezeltek, hogy a lehető legjobban hasonlítson a, dohányra mind színét, mind formáját illetően. 1975-től kezdve az angol dohányjövedék majdnem mind a hetvenfajta cigarettájába kevernek 10—20 százalék NSM-et. nélkül A teljes egészében NSM-mel töltött cigaretta füstje semleges ízű és erre épp azért van szükség, hogy ne módosítsa a dohány ízét. „Viszont egyáltalán nem tartalmaz nikotint és kevesebb benne a kátrány, mint a dohányban” — jelentette ki a dohányjövedék szóvivőéi.
