Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-17 / 166. szám
Skanzenben lenne a helyük Kincs, vagy teher? Használt holmik a feketepiacon Szirmai szalmatetők ^ Kisfiú a kis ház előtt. Menyu Attila szfoesebben látná a skanzenben a nádtetős palotát... A közelmúltban riportsorozatot írtam a diósgyőri városközpontról. s több mint húsz új lakásban jártam. Közülük mindössze négy- olyanban, ahová a lakók régi bútorral költöztek be. Költözni, — életíormavál- tás. Olykor fájdalmas búcsú a régitől és elfogadása az újnak. Feleslegessé lesz a bádogmosdó, a konyhaszekrény, a kétszobányi fényben illetlen kopottá az öreg komód, a szakadt ru- gójú dívány, és a karosszék. amiben még a nagyapa ült. Otthagyni vagy eladni Ami lesz, azzal már együtt élünk. De mi történjék azzal, ami még érték, ám feleslegessé lett? Az új lakásokban — s az új lakás egyre több — nincs mód az „emlékek” raktározására. Ott kell hagyni, vagy eladni. A köztisztasági vállalat főmérnöke mondta el, hogv — a tanácsi rendeletnek megfelelően — a vállalat évente csak egyszer szállíthatja el a lakosság feleslegessé vált, a háztartási szemét fogalomkörébe nem tartozó holmiját. Ez a „nagy- takarítás” meglehetősen sokba kerül. A szemétből legfeljebb a fémhulladék egy bizonyos hányada menthető meg. Az államnak (de a városnak is) teher a szállítás, és külön műszaki feladat s sajátos városi hulladék elpusztítása. Ellentmondásnak tűnhet, de tény: a szanálásra kijelölt városrészekben kézzel írt hirdetések lepik el a sürgönyfákat és alkuszók járják a lakásokat. Olykor nevetséges összegekért vásárolják meg azt, ami az új háztartásban használhatatlan. És a nagymama szekrénye! Használtcikk-kereskedelemmel — állami cégként — a Bizományi Áruház foglalkozik. Júniusban 450 ezer forint értékű bútort adtak el. Ha ebből leszámítjuk a 12 százalék vállalati hasznot, akkor nyilvánvaló, hogy a felkínált áruknak csak egy töredékét veszik meg. Jobbára modem bútort, vagy olyan, ami a közelmúltban még modem volt. A nagymama festett szekrénye nem tartozik ebbe a kategóriába! Mi történik a többi holmival? El kell adni. Kinek? Miskolcon összesen három használtcikk-kereskedő foglalkozik bútorok vételével és eladásával. Egyikük jövedelme sem haladja meg az évi 36 ezer forintot, következésREFLEKTOR Ma Budapesten a Műszaki F.gvetem színháztermében átadják a Berlinbe utazó fiataloknak a VIT-ruhát. + Baján az új kukoricater- rfiesztési rendszerhez csatlakozó mezőgazdasági üzemek vezetői tanácskoznak, Békéscsabán átadják rendeltetésének a Volán 8. sz. Vállalat forgalmi és műszaki-karbantartó telepét, Debrecenben megnyitják Balla Demeter fotóművész „Arcok es otthonok” című kiállítását. Á Kaposvárra osztrák nőszövetségi küldöttség érkezik. yc Szegeden megnyitják a pedagógiai nyári egyetemet. Tatabányán megkezdődik az ifjú lakatosok kétnapos városi vetélkedője. képp együttes forgalmuk sem akkora, hogy e gondok oldását várhatnánk tőlük. Képtelenek annyit venni és eladni, amennyit a fejlődő város kínál. Fentebb írtam: alkuszók járják a szanálásra kijelölt utcákat. Vesznek, de ami meghökkentő el is adnak. Olcsón vesznek és drágán adnak. Az új lakások tulajdonosainál is jobban ismerik az új lakások méreteit, tudják a rúgó. a deszka, az afrik. a lószőr értékét. Nem igaz, hogy a régi holmi mind értéktelen. Az eddig padláson tartott ládának is anyagértéke van. Ez az érték forog pillanatnyilag. társadalmilag teljesen ellenőrizetlenül, eladót és vevőt Ls kiszolgáltatón, a „fekete piacon.” Egy javaslat Mit lehetne és mit kellene tenni? Más városok példájából tudom, hogy számos helyen működnénk használtcikk ktsz-ek. Tény viszont, hogy ezek is rendkívül hamar soecializálják magukat az értékesebb és ezért jövedelmezőbb műszaki cikkek vételére, felújítására és eladására. A sajátos helyzetet nem egy ilyen ktsz hiánya, hanem a város fejlődési üteme teremti meg. Mindenképp nagyobb társadalmi ellenőrzést kell sürgetnünk e furcsa, engedély nélküli fekete-kereskedelem ellen. Ez egvként lehet a rendőrség, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a társadalmi aktívák feladata. Másrészt a várható raktározási nehézségektől sem félve, létre kellene hozni a nyugdíjas, de még dolgozgatni tudó szakemberek olvan csoportját, amely a valóban értéket jelentő árukat értékük szerint felvásárolhatná, átalakíthatná és eladásra kínálhatná. Bármi lenne is e cégnek a neve. életre hívásával nagy gondot oldanánk meg. BARTHA GÁBOR lelt ház az autós kempingben Telt ház van a tapolcai autóskempingben. Az Ex- press-tábor száz fiataljával együtt naponta mintegy 700 vendéget lát el a festői környezetben levő kemping. Soha ennyi nyugati vendég nem járt még Miskolc- Tapolcán, mint az idén. A hollandok, nyugatnémetek, svédek, finnek, s más nyugat-európai turisták mellett olyan távoli országokból is fogadnak vendégeket, mint az USA vagy éppen Ausztrália. Természetesen sokan tartózkodnak városunk autpskempingjében a testvéri szocialista országokból is. így például csehek, szlovákok, lengyelek, keletnémetek. Állandó vendégei a kempingnek a magyar líttö- rők. akiknek szövetségük 40 fős tábort rendezett be. Hat hétre saját tábort épített egv csehszlovák vállalat is. amelyben hetente negyvenen üdülnek. Egy kassai vállalat ugyancsak hat hétre foglalt le 42 férőhelyet a faházakban. ahová heti váltásokban küldik a beutaltakat. A Cracovia expressz ismét menetrend szerint közlekedik Lapunk július lt-i számában megírtuk, hogy a Cracovia nemzetközi expresszvonat árvíz miatt csak Kassától Keszthelyig, illetve Szegedig közlekedett. A MÁV Miskolci Igazgatóságának felkérésére közöljük, hogy az árvíz által okozott akadályokat elhárították, s az expressz tegnap óta ismét' a június 3-án életbe lépett menetrend szerinti időben és kocsimennyiséggel Krakkótól közlekedik a két magyar végállomásig. A házak nem akkor készülnek el, amikor megpihen a pallér. Legyen vályogból vagy kőből, tetőzze nád vagy cserép, lakják vidám vagy szomorú lakók, a ház mindig él. mindig több lesz. A házak bennünk épülnek tovább, de ha leomlik egy- egy fal. a robaj hullámai is bennünk gyűrűznek tovább. A városszéli falu, vagy inkább a falunyi városrész épületei sok szép történetet kínálnak. A szirmai házak: illusztrációk egy nagy mesekönyvben. A Miskolci utcára könyöklő büszke palotákat megbámulja az ember. Méregeti a terméskő-kerítések erejét, számolgatja a fölfelé vezető lépcsőfokokat. A tetőn a cserép olyan piros, majd kicsattan, s a falak harsányan bizonygatják. hogy a festéket nem sajnálta a gazda. Egyik helyen még a tükör is a homlokzatra került, s most malterba ágyazva, körbepin- gálva felesel a nappal. Vannak Szirmán másfajta házak is. Kicsik, vert-falúak, nádtetősek. Azelőtt talán szé- gyellte ezeket a falu. most inkább büszke rájuk. Bár minden helybeli tudja, hogy néhány közülük műemlék, huncut gyanakvással fogadják az érdeklődőt, mert ugyan mért szép a hajdani szegénység emléke... Menyit Istvánék lakcíme a megyei műemlékjegyzékben is megtalálható. Az asszony inkább bosszús, mint meghatott. — Hogy dűlne össze inkább, nem lenne annyi bajom .. i Tudom én. hogy műemlék, akkor is tudtuk, amikor megvettük, de hát csak toldozzuk, foldozzuk ... Se nem tehetünk hozzá, se el nem vehetünk belőle... A múltkor' is a libák tönkretették a falat. Meszelhetek megint. Évente négyszer-öt- ször meszelni kell. ha nem akarom, hogy megszóljanak a szomszédok. Nagy a család. Az Ihász- Kovács utca 8. számú házat tizenhármán lak.iák. Ágyakkal van tele a két szoba. Az egyik még földes, de a másikat lebetonozták már. A bejárat olyan alacsony, hogy a negyedikes Attila is fejet hajt, ha a konyhába lép. De az udvari eperfát tévéantenna tetézi, s az asszony géppel mos a legöregebb embernél is öregebb házban. A férj jól keres. Gépkocsivezető. Autóbuszt vezet. Hogy hány éves a ház, azt senki sem tudja pontosan. A legutóbbi adás-vételi szerződésben az áll, hogv 85. de ezt ugyanúgy nem illik firtatni, mint a menyasszony korát. A műemlékjegyzék is diszkréten a múlt századot jelöli meg. azt viszont bizonyossággal tudjuk, hogy a szemközti, 13-as számú, lényegesen jobb állapotú, takaros há(Farkas Ida felvételei) zacskára éppen 99 esztendővel ezelőtt tűzték ki a májusfát. A muskátlis ablakú, gémeskutas Ihász-Kovács utca a templommal szemközti, gazos telekre vezet. Mesélik, hogy nemrég még állt az a ház, amelynek ablakán — mert olyan alacsonyan volt — besétált egy disznó és felforgatta a lakást. Szabó Sándor bácsi nem emlékszik ugyan a nevezetes eseményre, de arra teljes jövő évi bortermését felteszi, s (azért nem az ideit, mert azt elverte a jég) hogy az ő házánál nincs régebb: Szirmán. Nagyapja is itt született, de már ő sem tudta, hogy mikor verték a falakat. A falak megroggyantak. Dúcok, oszlopok tartják a lyukas szalmatetőt. Sándor bácsi egy maga építette szoba-konyhában él. A régi ház tíz éve lakatlan. Nem tudni, mi lesz a sorsa. Az öregnek nem jár a segély a műemlék-felügyelőségtől. Az újjáépítésre nem kap engedélyt. Menyuék, és még két szirmai család, évi kétezer forintot kapnak azért, hogy őrizzék, óvják a házat, őrzik is, óvják is, mert a sajátjuk. A folklórista örül. a bámész idegen a fényképezőgépet csattogtatja, de a nádtetős házak lakói nagy, világos ablakokat, fürdőszobát akarnak. És a kis Attila is jobban szeretné, ha házuk kiállítási tárgy lenne valahol Diósgyőrben, a vár mellé tervezett szabadtéri néprajzi múzeumban. BRACKÚ ISTVÁN A régi és az új. Szabó Sándor bácsi a régi épület végébe újat rakott. Mit szól hozzá, hogy... ... milyen rossz emberek vagyunk mi, betegek? — Maga beteg? Mert nekem kutya bajom. — Már úgy értem. hogy milyen rosz- szak leszünk, ha megbetegszünk. — Nyilatkozzon csak a saját nevében! Nem látom be. miért lenne rosz- szabb az ember betegen, mint egészségesen. — Na jó, jó. Állapodjunk meg abban, hogy a rossz emberek betegen is rosszak, a jók betegen is jók. — így már más! De miről jutott most ez az eszébe? — A Hét című televízióműsorban hallottam nyilatkozni az orvosokat. — Panaszkodtak a betegekre? — De hogy! Az egyik például elmondta, hogy páciense mindenáron rá akarta erőltetni a borravalót. Alig tudta lebeszélni az adományról. Pedig még azt is mondta az erőszakoskodó- nak, hogy szégyelné elfogadni tőle a pénzt, mert ő — mármint az orvos — körülbelül tízszer annyit keres. — Életemben először hallottam ezt az érvet. Jól megjegyzem. De mondja, dsak azért vagyunk rosszak —, ha betegek vagyunk —, mert gonoszul ráerőltetjük a borravalót a jobb sorsra érdemes orvosra? — Nemcsak azért. Szó esett a műsorban a szabad orvosválasztási jogról is. — Szabad orvosválasztási jog. Gyönyörűen hangzik. Várjon egy kicsit, hadd ízlelgessem még: szabad orvosválasztási jog ... — Lassan a testtel, barátocskám! A műsor szerint ugyanis e jogunkat sem tisztességes számdékkal gyakoroljuk. — Hanem? — Hanem azért, hogy ha az egyik orvos nem ír ki bennünket táppénzre —, mert tulajdonképpen nem is vagyunk igazán betegek —, akkor szaladunk a másikhoz. Hátha lágyabb a szíve, mint az előzőnek. — Szóval táppénzcsalók vagyunk. — No, nem mindnyájan, de nem is kevesen. Mert ha kevesen huncutkod- nának a rendelőben, akkor bizonyára nem vesztegettek volna erre egyetlen szót, egyetlen centi filmszalagot sem. — Szóval tipikus jelenség! — Ügy bizony. — Ezek után egy világért sem élek szabad orvosválasztási jogommal. Könnyen táppénzcsaló hírébe keveredhet. aki a számára elrendelt orvost mellőzi, s másikhoz megy panaszával. Isten őrizz, hogy ilysmivel gyanúsítsanak! — Van azért egy kis bökkenő. Ha széles e hazában elterjed, hogy az orvoscserét sokan csak azért gyakorolják, mert makkegészségesen is pihenni szeretnének néhány napot, egyre többen fognak úgy gondolkodni, mint maga. Akkor pedig mire a jog? — Nekem az az érzésem, hogy bár lehetővé tették az orvoscserét, még egészségügyi berkekben sem ért mindenki egyet ezzel a szabállyal. — Bevallom, engem is meglegyintett a gyanú szele a tévé képernyője előtt. Az egyik magas beosztású orvos ugyanis kifejtette, hogy ha túl sokan választják ugyanazt a kollégáját, akkor abban a rendelőben tumultus támad, és törvényszerűen visszaesik az ellátás színvonala. — És arról nem esett szó, hogy miért választják túl sokan ugyanazt az orvost? Talán mert engedékenyebb, könnyebben írja ki táppénzre a sanda lelkületű pácienseket? — Érdekes módon azt állították, hogy az az orvos, aki sokak kedvence, egyáltalán nem vajszívű. — Akkor megoldhatatlan rejtéllyel állunk szemben. Mert azt föl sem merem tételezni, hogy nemcsak a betegekben lehet hiba, hogy egyes orvosok a nehéz körülményekre, a rendelők zsúfoltságára, a betegek türelmetlenségére, erőszakosságára hivatkoznak akkor is, amikor egészen másról van szó. — Miről? — Erre én is azt válaszolom, amit a tévé-kommentátor nagyon diplomatikusan mondott a műsor végén: alkosson véleményt ki-ki egyedül. BÉKÉS DEZSŐ
