Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-12 / 162. szám

Miskolc közlekedésének jelene és jövője IJ. Amihez mindenki „ért” Mindnyájan közlekedünk, ergo mindannyian „értünk” is a közlekedéshez. Olykor legalábbis ezt tükrözi a kü­lönböző fórumokon elhang­zó felszólalások, amelyeket — valljuk meg őszintén — a jogos aggodalom diktál. Aggodalom, amelyet óhatat­lanul valamennyien érzünk, amikor a közúti balesetek­ről szóló híreket olvassuk, halljuk. S micsoda tragikus ellentmondás: éppen ezek a balesetek mutatják, mennyi­re nem értünk a közleke­déshez! Hiszen még a köte­lező érvényű szabályokról is „megfeledkezünk” a minden­napi életben. A forgalomszervezés „ku­lisszatitkaira” pedig több­nyire oda sem figyelünk. S csak kevesen tudják, hogy sikere több hatóság, intéz­mény és vállalat együttes, nagy figyelmet és felelőssé­get igénylő munkájától függ. No és az előrelátástól. t Átépítés vagy forgalomkorlátozás ? Szélsőséges véleményekkel találkozhatunk, ha a közle­kedésről van szó. Az egyik szerint a városi utak teljes átépítése szükséges ahhoz, hogy a forgalmi helyzet ja­vuljon. A másik a belváro­si járműforgalom olyan nagy­mérvű korlátozását sürgeti, hogy a behajtás egészen kü­lönleges feltételekhez legyen kötve. Egyik sem fogadható el. Részint azért nem, mert az elsőt anyagilag nem bírnánk — legalábbis belátható időn Óránként kétezer járműegységet tudna „átereszteni” az Ady Endre utca és a Szeles utca —, ha jelzőlámpája vol­na ! belül nem —, másrészt mert a másik megoldás megbéní­taná a belváros életét, mi­vel itt helyezkednek el a központi igazgatási intéz­mények, s ez a terület a ke­reskedelem központja is. De mi lehet a megoldás egy olyan mostoha földraj­zi adottságú városban, mint a miénk? A forgalomszervező szak­emberek kész tervekkel ren­delkeznek. S hogy nem vál­tozik egy csapásra világ- színvonalúvá forgalmi rend­szerünk, az „csupán” korlá­tozott anyagi eszközeinken múlik. Prognózis 70 évre 1969-ben készült el Mis­kolc távlati közlekdésfejlesz- tési terve, amelyhez tulaj­Esti telefon Ismét egy méter gabonasiló A miskolci gabonasiló épí­tését június 18-án kezdték el az István-malom udva­rán. A munkálatokat a BÄ- ÉV végzi a szegedi Alföldi Közmű- és Mélyépítő Válla­lat segítségével. Az óriás tároló falai napról napra, óráról órára, percről percre emelkednek, az építők éjjel- nappal megállás nélkül dol­goznak. Hívásunk este hat óra után, múszakváltáskor érte őket. A kagylót Bodó József, a BÁÉV építésvezetője vette fel: — E pillanatban 35 méter 70 centiméternél tartunk. De reggelre egyméterrel már ismét magasabb lesz a ga­bonasiló ... — Rohammunka — non­stop ... — E hónap végéig be kell fejeznünk az építést: a be­tonkolosszus 50 méter, illet­ve a gépháztérrel együtt 53 méter magas lesz — Borsod megye legnagyobb, 20 ezer tonna (kétezer vagon) befo­gadóképességű gabonatároló­ja. — Ennek érdekében em­ber és gép összefogott... — Műszakonként nyolc- vanan-kilencvenen dolgo­zunk, betanított segédmun­kások, szakmunkások fele­fele arányban. Segítőtársa­ink p. gépek: a messzire lát­szó toronydaru, a betonke­verő ... — Miért sietnek ennyire, percnyi megállás nélkül? — Mert ezt kívánja az építés technológiai folyama­ta, a gépek kihasználtsága, s persze a szükség: me­gyénkben kevés a gabonatá­roló ... S— bonképpen prognózist kellett adni a következő hét évti­zedre is. S ez természetes, hiszen az úthálózatok nem egv-két évre vagy évtizedre szólnak. Mit mutat a „jós­lat”? A prognózis bázisszámait négy évszámhoz kötötték, s városunk 1969-ben ismert fejlődési üteméhez mérték. Eszerint Miskolc lakosainak száma 1975-ben 210 ezer lesz, a munkahelyek száma meg­haladja a 110 ezret, a lakos­ság minden tagja naponta 1.78-szor utazik, ezer lakos­ra 50 személygépkocsi jut, s a tömegközlekedést a lakos­ság 84—88 százaléka igényli majd. A városnak 1985-ben 250 ezer lakosa lesz, 120 ezer munkahellyel rendelke­zik, minden lakos naponta 2 utazást igényel, ezer lako­sonként 100 gépkocsi lesz. a tömegközlekedést a lakosság 75—80 százaléka igényli. 2000-ben már 290 ezer la­kossal számol a terv, 132 ezer munkahellyel, ezer la­kosra 190 gépkocsival, s a tömegközlekedés 63—70 szá­zalékos igényével. S a végső dátum: 2040, amikor is az előrejelzés szerint Miskolc már 330 ezer lakossal ren­delkezik, 140 ezer munkahe­lyet ad, ezer lakosonként 300 személygépkocsit tart nyil­ván, s a tömegközlekedést igénylő lakosság aránya 54— 65 százalék. (Folytatjuk) RADVANYI ÉVA Építőtáborba utazóknak ! A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága értesíti az éoítőtáborba utazó fiatalokat, hogy számukra a MÁV Miskolci Igazgatósága július 15-én mentesítő vonatot indít a miskolci Tiszai oályaud- varról. 09.30 órakor. Minden iá- borozónak ezzel a vonattal kell utazni Budapest Keleti pályaud­varig. Innen a továbbutazás az alábbi módon történik: Izsáki, izsák-balázspusztai tá­borba utazók: A Józsefvárosi pályaudvarról 13.45 órakor induló vonattal Fii- löpszállásifr utaznak. Innen az Izsáki ÁG autóbusszal szállítja a fiatalokat a táborhelyre. A Józsefvárosi pályaudvar a Keleti pályaudvartól a 23-as. 24-es. 36- os villamossal közelíthető meg. Jakabszállásra utazók: A Nyugati pályaudvarról 14.32 órakor induló vonattal Kecske­métig utaznak. Innen a HeH'éciai ÁG autóbusszal szállítja őket a táborhelyre. (A Nyugati pálya­udvar a Keletiből a 73-as troli­val közelíthető meg.) A Hanságba utazóik a Keleti pályaudvarról 14.05 órakor induló vonattal utaznak Hegyeshalomig, onnan átszállás után 18.20 óra­kor tovább utaznak Bősárkány állomásig. Jó utazást, kellemes táborozást kíván a KISZ Borsod megyei Bizottsága Akik a felnőtteknek fizetnek adót Gyerekek és játszóterek REFLEKTOR Ma Budapesten a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban értekezle­ten megvitatják a nők gaz­dasági és szociális helyzeté­nek javításáról szóló kor­mányhatározat végrehajtását, sjc Egerben megkezdődik a „Nyári karnevál’’ négynapos gazdag programja, jjc Gyön­gyösön a Kertészeti Egyetem főiskolai karán diplomaki­osztó ünnepséget rendeznek. Gyulán az eszperantó nyá­ri egyetemen „A világiroda­lom klasszikusai” címmel előadás hangzik el. ak Nyír­egyházán a repülőgépes nö­vényvédelemről tanácskoz­nak a szakemberek. ^ Sal­gótarjánban a KISZ Nógrád megyei bizottsága a munkás­ifjúság helyzetéről tanácsko­zik. Szegeden á szabad­téri színpadon megkezdődnek Madách Mózes című drámá­jának próbái. Hinta száll; a rönkvárat Gárdonyi hősei védik: ejtő­ernyős siklik a csúzdán: a hajóhinták és forgók legény­sége ismeretlen égitestet ül­döz a világűrben: torta sül a homokozóban; világbajnok­ságot eldöntő labdát véd a tizenéves a betonasztal mel­lett. Játszóterek. A hinta lánca elszakadt, a csúszda rossz, a hajóhinta erős vas szárát felnőttkéz görbí­tette el. És kutyák otthagy­ta piszok is sül abban a tor­tában. Elférne egy mini-pálya Kazinczy utca: — Hol játszotok? — Hát... Innen elkerget­nek, de... Egy házhelynyi „grundnak való” mellett beszélgetünk. Elférne itt egy mini-pálva. Néhány pad van a parány- ka téren. Felnőtteknek. Két­száz méternyire van a park. A felnőtteké az is. Miskolc milliókat költött eddig játszóterekre, ami van, mégis kevés. A hagyomá­nyos városrészekben kévés a hely. Az átépítendő negye­dekben kár lenne milliókat költeni arra, amit néhány éven belül majd el kell bon­tani. Az új lakótelepek már nem épülnek játszótér nél­kül. I an, de sokszor rossz Kun Béla utca. Zámenhof utca: terek fűzére. Elegen­dő a hely. Több terecske egé­szíti ki úgy egymást, hogy a gyerek mindig találjon hin­tát. focizni helyet, üres má­szófát. És mert elég van, egyetlen rossz játékot se lát­ni. Esti kép ugyanitt: félfelnőt­tekkel és felnőtt fiatalokkal telik meg a Kun Béla utcai játszótér. A tízévesnek épített hintán húszéves repül. A ját­szótér. amely a nagyvárosi gyereknek annyira nélkülöz­hetetlen. este a felnőtteknek fizet adót. A Szentpéteri ka­pui kísérleti játszóteret egy Az öntödétől a VII -i<f A futódaru — formaszekrény-terhével — csörögve-zörögve „végigkarikázik” az acélöntöde mennyezetén. A fiatal öntő — akit az ország nyilvánossága az idei Ki minek mestere? televíziós öntővetél­kedő második helyezettjeként ismerhe­tett meg — már intene: állj, leteheted! A keze lendülne is a jelbeszédre, ám a mozdulat félbeszakad; a daru neki már nem dolgozik. Bardi Géza, az ország második, s me­gyénk legjobb fiatal acélöntője — ho­gyan is mondják ezt virágnyelven? — hűtlen lett a szakmához. — Miért? — kérdezem. — Egyáltalán nem hűtlenség ez — mondja. — Egyszerűen arról van szó, hogy az idén fejeztem be esti tagozaton a kohóipari technikumot, s a végzettsé­gemnek megfelelő munkát kaptam. — De irodán. Nem volt nehéz a for­mahomok birodalmából „átnyergelni”? — Könnyű sem volt... Hiányzik a formázás, a döngölés, a zaj. az állandó por és füst — az öntöde. Naponta többször is bejövök, s nézem: mit ho­gyan csinálnak. Közben azon gondol­kodom: vajon én is így csinálnám?... Géza június elsején cserélte fel az öntőszerszámokat a rajzeszközökkel. A hozzájuk érkező megrendelések alap­ján — néhány társával együtt — ő ké­szíti el a g.vártásterveket, a formázás és az öntés technológiai leírását a for- módjától egészen az öntendő acél faj- mahomok minőségétől, a formázás tájáig. Közben folyamatosan ellenőrzi, hogy a munkadarab a megadott terv szerint készül-e. (Addig is szippanthat néhányat a csaknem tíz éve egyfolytá­ban szívott levegőből.. .) — Komoly munka, nagy felelősség •— mondja egy félig kész formát simo­gatva. — Amíg öntő voltam, a terv­rajz nekem is „szentírás” volt. Most viszont én készítem ezt a „szentírást”... Óriási különbség ... A zajos műhely után az irodában folytatjuk a beszélgetést. A daru mo­torjának zúgása, a gépi döngölök gép- puskasortűzre emlékeztető hangja ide is felhallik. — Ügy érzem, a kezem néha elne­hezedik. s a rajzpapíron máshogy fut a ceruza, mint ahogy szeretném. Ézt is meg kell szokni. Amikor átjöttem, kértem: ne a rajz külalakját nézzék, hanem a tartalmát. Megértették . .. Bardi Géza technikusi állása még egyáltalán nem végleges. Jelenleg pró­baidejét tölti, a jövő hónap végén dől el, hogy marad-e vagy visszamegy a műhelybe. Neki is jogában áll dönteni. — A jövő szempontjából szívesen maradnék — mondja —. itt ugyanis olyan dolgokkal is találkozom, ame­lyekkel lent soha. Viszont hiányzik az öntés... Olyan ez. mint amikor egy szobrász kiengedi a kezéből a- vésőt meg a kalapácsot. Még nem tudom, hogy mit tegyek. Témát változtattunk. Géza a továb­biakban — elszakadva a munkahelyé­től — a közeli jövőről beszélt. És az előzményekről. — Azzal kezdődött, hogy valaki mondta: megyek a VIT-re. Nem vettem komolyan. Aztán később szóltak a KISZ-tői, hogy utazzak Budapestre, a formaruha elkészítéséhez szükség van a méreteimre. Gondoltam: ez már nem vicc ... Végképp csak a megyei KISZ- bizottságon tudtam meg. hogy valóban tagja vagyok a magyar delegációnak. A világifjúsági találkozók hagyo­mánya, hogy minden ország küldöttei „visznek” magukkal valami ízelítőt ha­zájuk, népük életéből, kultúrájából. Mit vihet egy acélöntő? Ám. hogy mégis megállhassa helyét az erősnek ígérkező mezőnvben népdalokat éne­kel majd egy kisebb csoporttal. — De csak nalkan — mondja —, mert iszonyatosan rossz hangom van .. KEGLOVICH JANOS éve adták át. Jelenleg mun­kások dolgoznak a téren. Rosszak a hinták, tönkre­ment a csúszda. Ugyanez a kép fogad a Népkertben és a városköz­ponttól távolabb levő tere­ken. A Miskolci Kertészeti Vállalat szakemberei mondták el, hogy a legtöbb pusztítás szándékos. A város évente háromszázezer forintot költ az elrontott játékok felújítá­sára. Az év felénél vagyunk és már eddig többet költöt­tünk el, mint az egész évi keret. ki őrizze: Szülők véleményét idézem: — Egyszer lerohantam, hogy szólok, de egyszerűen kinevettek. A Kiliánban mondták: — Este motorral szágul­doznak a parkban. — Hajnalban leviszik a kutyát és el is engedik, mert ugyan ki ellenőrizné őket? — Én nem merek szólni. Van olyan ismerősöm, akit a nagyfiúk meg akartak ver­ni... Az esténként lejáró fiata­lok szüleinek viszont sejtel­me sincs arról, hogy mit csi­nál odalent a gyerek. Amíg lent van, nem bőg a magnó, nem kell a házmesterrel ve­szekedni, hogy megint tele a lépcsőház velük. És ugyan hány szülőnek jut eszébe, hogy a parkrongáló fiatalok­nak is lesznek majd gyer­mekeik, és hogy az unokák is játszanának? * A játszóterek állapota, a kifizetett javítási költség fi­gyelmeztet, hogy valamit tenni kell, hiszen játék nél­kül nincs gyerekkor, levegő, tér nélkül nincs egészséges élet. Tenni, de mit? Néhány szülő azt javasolta, hogy idős, nyugdíjas emberekkel kellene őriztetni este a ját­szótereket — de hát mit te­het egy idős ember a kárté­konyán és ostobán játszók el­len? Egy tény: mindenkép­pen a társadalmi ellenőrzést kellene erősíteni. Ebben a nagyobb gyerekek szülei és talán a KISZ segíthetne. A másik járható útnak pedig az kínálkozna, hogy a ker­tészeti vállalat „rongálási statisztikái” alapján a rend- - őr járőrök is fokozottabban ellenőriznék a tereket. És büntessük példásan, ha szük­séges. BARTHA GABOR Lottósorsolás Tapolcán Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a 28. heti nyertes lottószámokat holnap délelőtt tíz órakor az Anna étterem teraszán húzzák ki. A sorsolást megelőzően 9 órai kezdettel vidám zenés műsort rendeznek, amelyben fellépnek: Bodza Klári, Ke- rényi Gabi. Horváth Vilmos és a Lottó trió. Konferál: Gálfi János. Mentőállomás Szerencsen Űj mentőállomást építe­nek hat és fél millió forin­tos költséggel Szerencsen. A munkát a megyei tanács építővállalata ez év márciu­sában kezdte. A mentőállo­mást a tervek szerint a lö­vő év végén adják át- ren­deltetésének.

Next

/
Thumbnails
Contents