Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-09 / 159. szám
Aniíta és Helvi I amperéből Nem mondok újat: a finnországi Tampere és Miskolc lakói — a két város között csaknem tíz éve kialakult kapcsolat eredményeként — ismerősei, barátai egymásnak. Ám csak a személyes találkozásig, mert akkor — elsősorban a nyelvi nehézségek miatt — kiderül, hogy milyen keveset tudnak egymásról. S hogy e személyes barátságok is szorosabbra fűződjenek. a városunkban tartózkodó tamperei küldöttség tagjai vasárnap délután több magyar család otthonában vendégeskedtek. A vendégeket és a vendéglátókat közös nyelvtudósuk szerint párosították. Bemutatkozás után már távoztak is; ki kocsival, ki villamossal, a közelben lakók gyalogosan vitték vendégeiket a lakásukba. A végére azok a finnek maradtak, akik anyanyelvükön kívül más nyelven egy szót sem tudnak. Kupay János, a Borsodi Szénbányák tervező mérnöke is a vendéglátók között szorongott. Feleségével, dr. Somfai Márta körzeti orvossal együtt — aki a diósgyőri városközpontban, a Kuruc utcai lakásukban várta az akkor még ismeretlen vendégeket — mindketten jól beszélnek angolul. Miskolcit! Maij a — Mehetek most már a nyelvtudásommal — mondta bánatosan. — Mutogatással aligha éi-tjük meg egymást. Ám annál nagyobb volt az öröm, amikor a két szimpatikus finn hölgy — Helvi Vuori és Anitta Hanki — mellé tolmácsot is kapott. Tanszig Mária néni — vagy ahogy Finnországban ismerik: Miskolcin Maija —. aki a finnen kívül még számos nyelven beszél, szívesen vállalta ezt a feladatot. A barátkozás útközben, már a Skodában elkezdődött. A vendégek egyelőre a várossal ismerkedtek. Helvi a Marx tér után megszólal : — Ezen az úton mentünk a diósgyőri várba... Mária néni már fordítja is a kérdésemet: — Jártak- e a városközpontban is? — Nem. csak a várból láttuk. Nagyon szép volt... A csengetésre a fiatal orvosnő-feleség nyit ajtót. Karján egyéves kislányuk: Mártika. (Egyébként ő volt a csaknem öt óráig tartó vendégség fő „attrakciója".) A szakácsnő A hangnem az első perctől szívélyes és kötetlen volt. S ez elsősorban Mária néninek köszönhető, aki fáradhatatlanul fordított oda- vissza, s emellett a finn vendéglátási etika alapos ismerője. Anitta Hanki: — Huszonkét éves vagyok, s Tamperétől nem messze, Kangasalában vendéglátóipari szakiskolát végeztem. A szakmám szakács, ám bennmaradtam az iskolában tanítani. — Ei. .: ei... — mondja Anitta. Ez annyit jelent: nem. — Tekintettel a történelmi múltra, ismerik-e Finnország, ban a magyar konyhát? — A gulyáslevest, a töltött paprikát és a töltött káposztát igen. Itt mindent erős paprikával főznek. Például a halászlét... Igaz, arra csúszik a bor... Azt mondják: tokaji látogatásuk után még a szállodában is órákig énekeltek ... Aprócska narrátor — Én anyja lehetnék Anittának — mondja Helvi Vuori —, negyvenhárom éves vagyok. A tamperei kórház ideg- és elmeosztályán dolgozom, ápolónőként, A férjem kőműves, tizenhárom éves lányom és tizenkét éves fiam még iskolások. » — Milyen kint az orvosi ellátás? — hangzik a háziasszony kérdése. — Finnországban általában kevés az orvos. A mi osztályunkon, ahol háromszázhúsz beteghely van. mindössze két orvos dolgozik. Helvi — aki vezetőségi tagja a finn demokratikus nöszövetségnek — 1100 márkát keres havonta. (Anitta fizetése: 990 márka.) — Náluk a fizetések aránya mintegy négyszerese a mienknek — magyarázza Mária néni. — De az árak is- ehhez Igazodnak. Különösen drága az élelem, s főleg a hús. A vacsora után az amatőr- filmes férj még eldicsekszik a kislányáról készített felvételekkel. Mártika felismeri magát a képkockákon: tapsol, kacag, gügyög. — Ö a narrátor — mondja az anyuka. A látogatás néhány mozzanatát ugyancsak őrzi a filmszalag. Lehet, hogy később, más vendégeknek a család majd büszkén dicsekszik azzal: íme, két finn hölgyet is vendégül láttunk ... KEGLOVICH JÁNOS Hely ötven óvodának Egy gazdasági épület átalakításával óvodát alakítanak ki a Szentpéteri kapui lakótelepen. Az intézmény az őszi oktatási év kezdetétől 50 apróságnak ad helyet. Az épületen belül konyhát is kialakítanak. Kevesen testeinek, tisztíttatnak A miskolci Patyolat Vállalat vegytisztítással és festéssel foglalkozó szalonjaiban, üzemegységeiben beköszöntött a holtszezon. Már másfél hónapja kapacitásuknak legfeljebb a felét használhatják ki. Sajnos, a propagandájuk sem tudja meggyőzni a lakosság jelentős részét, hogy meleg ruházatuk rendbehozását ne az utolsó pillanatra halasszák. Az őszi csúcsforgalomban azután már hetekig kell várni a festésre, tisztításra, annak ellenére, hogy a vállalat kapacitását tovább bővítik. Még ebben az évben átadják rendeltetésének a Győri kapui és a kazincbarcikai gyorstisztitó szalont. Ipari vásár Pécset! Mozgalmas volt a vasárnap a pécsi ipari vásáron, ahova mintegy tízezer embert vártak a nap folyamán. Az idő is kedvezett a több mint tízezer négyzetméter területet elfoglaló vásárváros megtekintésének. Különösen nagy a sikere az óriás műanyagsátor alatt látható bútoripari bemutatónak. A könnyűipari pavilonokban a szebbnél szebb ruházati cikkek arattak elismerést. A vásár látogatói külön autóbusszal városnézésre is mehettek. Vasárnap délelőtt köszöntötték a százezredik látogatót, akit pécsi Zsolnay porcelántárggyal ajándékoztak meg. Miskolc közlekedésének jelene és jövője L Ahol az ősi út elágazik sjc Ez még nem is délutáni csúcsforgalom. Az Ady-hídi kereszteződésben a nap bármely szakában ilyen kép fogadja a közlekedőt. Nem alaptalanul vált szállóigévé: „Miskolcon sokkal nehezebb közlekedni, mint Budapesten”. Értve ezalatt, hogy a város belterületén levő óljaink már nem képesek zökkenő nélkül átereszteni a pár évtized alatt megsokszorozódott gépjárműforgalmat. No és persze azt is, hogy forgalomtechnikai felszereltségünk is szegényesebb, mint ami az ország második legnagyobb városához illenék. Ez utóbbi pedig éppen abból adódik, hogy az anyagi eszközökből csak töredék jut a modern technikára, mivel elsőként a „forgalmi csatornákat” kell kialakítani. Örökletes „bajunk” hogy az Alföld és a borsod-zempléni hegyvidék találkozásánál települt városunk. Itt ágazik az Alföld peremén haladó ősi útvonal három irányba: a Sajó. a Hemád és a Bodrog völgyében vezet tovább a hegyvidék belseje felé. Sezek a természetes útvonalak mindmáig közlekedési hálózatunk gerincét alkotják. A „tengely kereszt” Földrajzi helyzetünk szabta meg a város szerkezetét, s eszerint alakult úthálózatunk is. Miskolc közlekedésének igazi „keresztje", hogy a főutak tengelykeresztet alkotnak: észak—dél irányú ága a Sajóval párhuzamosan halad. Kelet-nyugati ága pedig Diósgyőr, s a Szinva völgye felé vezet. A keresztezés! pontban fejlődött ki a műit század végéig kereskedő jellegű város magja, a történelmi városközpont. Száz évvel ezelőtt — s még pár évtizede is — e „tengelykereszt'’ elegendő volt arra, hogy a szükséges mértékben szolgálja a város forgalmát. Csakhogy száz éve még mindössze 30 ezer lakost számlált Miskolc. Ipara töredéke volt a mainak. Jelenleg pedig már erősen közeledünk a kétszázezres lé- lekszámhoz. iparunk ugyanakkor tízezreket vonz be vidékről is, lévén, hogy majd csak 110 ezer munkahellyel rendelkezik a város. Harmincezer dolgozó, s 8—10 ezer iskolás utazik be naponta. Harminc százalékuk autóbusszal közlekedik, míg több mint hétezren személy- gépkocsival és motorkerékpárral érkeznek. A lokálpatrióta számára jó érzés a tudat: városunk Budapest után az ország legnépesebb települése. S ha még hozzávesszük, hogy rangos, országos szerepet játszik nehézipara is. már igazán csak pluszként dicsekszünk a ritka szép természeti környezettel — Bükkünkkel, Lillafüredünkkel. Tapolcával —, amely szinte télen-nyáron egyként vonzza a turisták tízezreit. Csoda-e hát. hogy kinőtte egyutcás önmagát a város? Holott ez még nem is minden, hiszen regionális helyzeténél fogva forgalmát növeli a környéken kifejlődött vegyipar. A belvároson keresztül haladó 3. sz. országút közút, amely megyénket a fővárossal, a Dunántúllal, az Alfölddel és Csehszlovákiával kapcsolja össze. A 2ti. sz. főút. amely a borsodi iparvidék legjelentősebb települései — Kazincbarcika, Ózd — felé Miskolcon keresztül vezet. S a 37. sz. főútvonal, amely Hegyalja nemzetközi hírű településeit — Szerencset, Tokajt. Sárospatakot — köti városunkhoz. 350 ezer utazó Az 1969. évi forgalomszámlálás idején naponta több mint 315 ezer volt Miskolcon a személyi utazások száma. Ebből csaknem 275 ezren villamossal és autóbusszal közlekedtek. Negyvenezren személygépkocsival és motorkerékpárral vették igénybe a város útjait, s ezenkívül éves átlagban naponta majd’ tizennégyezer teherjármű fordult meg. itt. Azóta pedig szerény becslések szerint is 15—20 százalékkal nőtt Miskolc forgalma. Hogy is bírja ezt a városunk? Hisz’ ez naponta már legalább 350—360 ezer utazót jelent! (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA Gyomvédelem Tapolcán Hozott anyagból is... A jegygyűrű nem akadály A boldogító igen kimondását néha-néha, egy egészen apró „technikai” akadály is késleltetheti. A korábbi hónapokban és tavaly év végén ugyanis az arany karikagyűrű is feliratkozott a hiánycikkek listájára. Mi a helyzet jelenleg? Erről érdeklődtünk a miskolci óra- és ékszerboltok vezetőitől, Szabó Józseínétől és Koós István- nétól. Akik a nyári hónapokban akarnak házasodni, azoknál aligha merülhet fel az említett technikai akadály, ugyanis mind a Rákóczi utcai, mind pedig a Széchenyi utcai üzletben két-három hónapja minden méretű arany jeggyűrű kapható. Ízlés szerint válogathatnak a vásárlók a keskenyebb vagy a szélesebb típusok között. Akik pedig a különlegesebb darabokat kedvelik, azok a vésett mintás gyűrűk között találhatják meg a nekik legjobban tetszőt. A Széchenyi utcai üzletben kétféle mintás gyűrűt árusítanak. Mindkettő ferdén vésett cizellákkal van díszítve. A különbség csupán a vésés sűrűségében van. Ebben az üzletben egyébként hozott anyagból is vállalnak ékszerkészítést. Egy-egy aranyóra fedele, vagy karkötő, gyakran alakul át az ékszerészek keze alatt karikagyűrűvé. Egy félév alatt egyébként mintegy háromszáz darab jegygyűrűt adnak el ebben az üzeletben. (béta) A háziasszonyban meghűl a vér: — Ez kritikus helyzet.;. A hidegtálamért biztosan szigorú bírálatot kapok,.. Mi jót nevetünk. Mária néni pedig fordít. Ismét fesz állatvásár Miskolc megyei város Tanácsa V. B. Kereskedelmi Osztálya az állatvásár tartásával kapcsolatosan korábban kiadott zárlatot meg- ■zünteti. Vészanentes helyről szabályosan irányított marhalevéllel állatok felhajthatok és Miskolc vásárterein értékesíthetők. Ma, amikor a levegő szennyezettsége miatt egymás után indulnak pusztulásnak az ipari városokat szegélyező zöld övezetek, érthető, hogy az emberek törekszenek a növények megóvására, megvédésére. Ennek helyessége minden kétségen felül áll. vitatkozni csupán azzal lehetne, hogy hol és milyen növények szorulnak védelemre. Mert az rendjén van, hogy ápolják a gyümölcsfákat, virágokat, haszonnövényeket, azt azonban nem értem, miért van szükség gyomvédelemre. Őszintén és töredelmesen bevallom, ilyenről most hallottam először, és, ha a tiltó táblát nem tulajdon két szememmel látom, talán hibbant ötletnem veszem, esetleg agyrémnek tulajdonítom azt a ..gaz-arborétumot”, amely Tapolcán ejti ámulatba a békés látogatókat. A Költői Anna utcában, útban a kemping felé — tehát a lehető legmegfelelőbb helyen — nyaralók, üdülők és gondosan megművelt kertek mellett szerénykedik (vagy hivalkodik) egy nem túl nagy, ámde jól látható dudvával, gazzal alaposan benőtt terület. Ami azt illeti, sehogyan sem illik bele a rendezett környezetbe. A szőrös disznóparéjok, valamint a milliónyi bogáncs között a következő táblácska vigyorog a bosszankodó sétálóra: „Tanács által védett gyomterület”. Vajon miért kell védeni a gyomokat? — fogalmazódik meg mindenkiben a kérdés szinte önkéntelenül. Megfontolva a tényállást, a következő megállapításra jutottam: Debrecennek van állatkertje, nekünk nincs. Hát legalább egy árva fü- vészkertet létesíthetnénk. Illetve nem is füvészkertet, valódi, egyedi gyom-arborétumot. Először az országban! Micsoda szenzáció lenne ebből! Egy nadrágszíj- parcellán Magyarország összes számottevő gyomnövénye. Egymás után zarándokolnának ide az érdeklődők mind a négy égtáj felöl. Egy ilyen alapítvány rögvest fellendítené a pangó idegenforgalmat, kereskedelmet, kemping- és szálloda- ipart. Ha ebbe belegondolunk, érthetővé válik a határozott intézkedés. Valahogy csak meg kell akadályozni, hogy a gondatlan üdülővendég, engedve a kísértésnek, leszedjen néhány szép szál gyomot az otthoni vázába, vagy ne adj’ isten, a felelőtlenebbje mit sem törődve a népgazdasági érdekkel, beleüljön a kellős közepébe a majdan kuriózumnak számító — csalánnak. (Vagy csupán tréfa a tábla? Ha igen: találó. Mert az elhanyagolt, gyom os terület szomorú valóság.) M. J. Aratóvasárnap, lyümölcsszüret, bnrsémfiszak A kedvező időjárást kihasználva vasárnap az országban több helyütt munkába állították az aratógépeket. kombájnokat. Békés megyében július 8-át az első aratóvasámapnak jegyezték fel. Az itteni termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földjein több száz kombájn dolgozott. Az ország gyümölcstermelő tájain tegnap barackszüret volt. A Szeged melletti Szatymazon már szombaton hozzáláttak az őszibarack szedéséhez és vasárnap folytatták. Megkezdődött a sárgabarack szüretelése is. Szatvmazról elindították az idei első nagy exportszállítmányt: csaknem félezer mázsa illatos, hamvas gyümölcsöt küldtek hűtővagonak- ban Csehszlovákiába és az NDK-ba. Borsóműszakot tartottak tegnap a Szegedi Konzervgyárban. A környékbeli termelőszövetkezetek folyamatosan szállították a termést. Szegeden, az idény kezdete óta már több mint nyolcszáz vagon borsót tettek el, s a következő hetekben további négyszáz vagon borsó konzerválását tervezik.
