Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-30 / 177. szám

Padok, kupacban a miskolciaké a szó A MIK-nek nincs naptára? Nem ugratás vagy bosz- szantás céljából adtam ezt a címet kis levelemnek, hanem megfontolt kérdés miatt. Értesítést kaptam ugyanis a MIK házkezelőségétől, hogy július 25-én tartózkodjam otthon, mert leltárellenőrzést fognak tartani. Udvariasan köszönetét is mondanék azért, ha otthon tartózkodá­sommal megkönnyítem tevé­kenységüket, ez ellen nem is lehet kifogásom. Szeret­ném azonban megkérdezni: miért nem néznek a naptár­Garázdák Itt a nyár, s munka után jól­esne a kikapcsolódás, egy kis üdítő séta. Városunknak ehhez olyan adottsága van, hogy bár­mely más város lakói megiri­gyelhetnék tőlünk, ha .., Az Avas hűs. árnyas sétányai­ra gondolok, amelyek kínálják a nyugalmat, a szépet, de pillá­ra, s miért csinálnak ilyet éppen a nyaralási főszezon­ban, amikor — tizet teszek egy ellen — egy nagyobb tárházban a lakóknak leg­alább egyharmada nyaral, és nem is tudja, hogy leltároz­ni akarnak. A saját munká­ját könnyítené meg a MIK. ha ilyesmit tavasszal vagy ősszel csinálna, mert így több helyen meg kell majd ismételni a leltározást. Még­pedig nem a lakók hibájá­ból! M. I. az Avason tartassák be azt, hogy ittas em­bereket ne szolgáljanak ki. To­vábbá a rendőrök gyakori járőrö­zésére is szükség volna, hogy el­tűnjenek az Avasról a most még szinte korlátlanul uralkodó zül­lött, bűnöző elemek. Kocsis B. Pál Miskolc, I., Felsősor 411. A Szondi utca sem versenypálya! Személyesen felkereste szer­kesztőségünket a Szondi Gy. utca 16/6. sz. alatt lakó Nik­kel Lajos gépkocsivezető, s elpanaszolta, hogy a közel­ben levő Autó- és Alkatrész­kereskedelmi Vállalathoz vá­sárolni járó vállalati és ma- gángépkocsi-vezefők olyan iramban száguldoznak az ut­cájukban, mintha verseny- pályán haladnának. Az utcában sokgyermekes családok laknak, s félő, hogy a felelőtlen, a közlekedés sza­bályait semmibe vevő gyors­hajtásnak a kisgyerekek va­lamelyike áldozatul esik, mi­vel az udvarról ki-kiszalad- nak az úttestre. Az utcában körülbelül egy hónapja felállítottak ugyan a sebesség korlátozására figyel­meztető KRESZ-táblákat, ám még le vannak takarva, te­hát nem „funkcionálnak”. Sürgősen láthatóvá kell ten­ni ezeket, amellett, hogy a gépkocsivezetőknek tábla nél­kül is óvatosabban kellene közlekedniük. T. I. ' Nyomóskút van, vízellátás nincs A magaméval együtt tizen­öt család nevében panasz­lom, hogy a nyomóskút, amelyből a vízszükségletün­ket kellene kielégítenünk, nehezen, vagy ' egyáltalán nem működik. Ezt — a hu­szadik században élő embe­rekhez nem méltó állapotot — el kell tűrnünk, mivel már háromszori javítás után sem lett olyan a kút. hogy a vízellátásunkat biztosítani tudná. Részemről elvégeztettem volna a vízvezeték-szerelés munkáit, de a MÁV vezető­sége nem járult hozzá, hogy a vízvezetéket bevezettessem a lakásomba. Tizenöt család nevében ké­rem az illetékesek segítségét. Szabó Zoltán Miskolc MÁV-telep 36/1. Kőkemény kolbász * Vasárnapi kiránduláshoz siettemben a Tiszai pályaudvar előtti fűszer-csemege boltban két szál gyulai kolbászt vásá­roltam. Időm nem volt, a többi élelemhez csomagoltam, és csak később derült ki, hogy ehetetlen, kőkemény, kiszáradt árut kaptam. Reklamálást lehetőségem két nap után már nem volt. Ezúttal figyelmeztetem a jövendő kolbászvásárló­kat, hogy tanuljanak esetemből, jobban nézzék meg az árut, mielőtt átveszik. — írja Szirmai László és pórul járt családja. % A Kassai utca 62. számú ház előtt, az autó parkírozó egyik sarkában egy nagy kupacba rakták — már vagy két hónapja — a környék padjait. Az üldögélni vágyók sóvárogva te­kintenek a padhalmazra. Vajon mi lesz a padok sorsa? (Jármay György rajza) Veszélyesét Miért nincs szifontuskó? a városközpontban Az új városrészről van szó, a diósgyőri lakótelepről. A kettős S előtti utca a Kuruc utca. Ezen lehet a városköz­pontba jutni. De nem egészen úgy, ahogy azt az ember jog­gal elvárná .. . Ahogy ugyan­is a főútról járművel ráka­nyarodnának a Kuruc utcára, nyomban vészfékezni kell, nehogy tengelytörés, netán felborulás legyen a dolog vége. Ám lépésben baktatva sem lehet a mély kátyúkat és a magas buckákat kikerülni. A járművek tulajdonosai ezért a járdát választják e veszélyes szakasz helyett át­kelőül. A gyalogosok viszont kövekkel rakják tele a jár­dát, hogy az autósok ne tud­janak ráhajtani... S így , megy ez, jóformán évek óta, Pedig mindössze 2Ó méter út­burkolatra lenne szükség. Hi­szen nemcsak néhány autó- tulajdonosról van szó, még csak nem is a gyalogosok vélt vagy tényleges jogainak megsértéséről. Hanem pél­dául arról, hogy néha mentő­autó is érkezik a városköz­pontba betegekért. szülő anyákért a göröngyös, rázós, veszélyes úton... S. J. Van nekem (volt nekem?) egy autoszifonom. Ennek ré­sze a fej, amelynek a tar­tozéka egy parányi, mind­össze filléres alkatrész: a tuskó. Nos, az én szifonom­ban elromlott ez a tuskó. Mi sem egyszerűbb — gon­doltam — megyek és veszek egyet. Sajnos, a boltokban — enyhén szólva — tuskó- nak néztek, hogy ilyet ké­rek. Ajánlgatták viszont, hogy vegyek új fejet, ha nem akarom eldobni a százötven forintos szifonomat. Egy új szifonfej azonban mintegy nyolcvan forintba kerül. Egyre dühösebben és fá­radtabban jártam végig a miskolci üzleteket. Haszta­lan. Pillérek helyett azonban nem szívesen fizetnék csak­nem egy százast. Nem ér­tem, hogy ilyen aprósággal miért szabad elrontani az emberek kedvét. Elhiszem, hogy a kereskedő szíveseb­ben blokkol százötven fo­rintot egy forint helyeit, és hogy az iparnak is nagyobb haszna van egy új szifon el­adásából. mint az alkatrész­gyártásból, de hát a vevő bízott az áruban, amikor megvette azt. Tuskó lett volna, mert bí­zott, vagy csak szervezési hi­ba miatt sajog a méregtől a tuskótlan szifonfeiem? K. I.-né Miskolc Egy műemlék ügyében Lapunk, s jóval korábban az Eszak-Magyarország is többször foglalkozott a problémával, ame­lyet a Palóczy u. 13. sz. alatti ház sorsa jelent. E házban la­kott korábban Herman Ottó ro­konsága, amelynek körében a nagy természettudós annak ide­jén szívesen töltött el sok-sok kedves napot. A műemlékekben amúgy is szegény városunknak kulturális szempontból hasznára válnék, ha a házat rendbe hoz­nák, s a művelődés ügyét szol­gáló valamilyen célra berendez­nék. Lebontásának már gátat vetett az Országos Műemlékvé­delmi Felügyelőség tilalma, a városi tanács illetékeseinek azonban — anyagiak hiánya mi­att — nem kis gondot okoz a probléma megoldása legjobb módjának megtalálása. Jóllehet cikkeztünk már erről, most és ebben a rovatban azért foglalkozunk ismét az üggyel, mert levelet kaptunk a Buda­pest XII., Melinda út 24—26. sz. alatt lakó Sárospataky József­natnyilag ezek a részek huligá­nok, garázda csavargók, lezülött munkakerülők, hippik háborítat­lan birodalmát képezik. Annak, aki nem akarja, bogy belekösse­nek, esetleg megverjék, nem ajánlatos ide feljönnie. S nem­csak az esti órákban, de igen gyakran nappal sem ... Szerkesszen velünk! hogy akadozik a cirokseprő- ellátás, és a minőség sem megfelelő. A termelők tud­ják: a boltok kénytelenek át­venni a gyengébb minőségűt nétől, aki leveléhez a Magyar Nemzet 1973. július 12-én meg­jelent cikkét is mellékelte. Eb­ben arról van szó, hogy a mű­emlék jellegű Hubertus-kápolnát — miután az egyház lemondott róla — sem a Dunakanyar in­téző Bizottság, sem a helybeli tanács és népfrontbizottság — „Ne vegyék ünneprontásnak — írja H. János olva­sónk —, de mindig bosszant, ha valamelyik kereskedel­mi vállalat úgy reklámozza magát, hogy teljes a kész­let, nagy a választék. Tapasztalatból tudom, hogy még mindig sok a hiánycikk, s ha az ember éppen a kere­sett árut nem találja, akkor nem sokat érnek a hang­zatos reklámjelszavak. Arra lennék kiváncsi, hogy a ke- reskdelmi vállalatok vezetői alaposan ismerik-e a hi­ánycikk-listát, és mit tesznek azért, hogy ez a lista megszűnjön?'* Hiánycikkek nyomában Régi probléma az Avas ^őz- biztonsága, de sajnos, a közis­mert tények ellenére nem sokat tesznek annak megoldása végett az illetkesek. A szórakozóhelyek ellenőrzése is hiányos. A része- . gek itt még részegebbé válhat- i nak, ha már a város más szóra- s kozóhelyeiről kidobják. vagy . azokon nem szolgálják ki őket. \ Sürgős és tartós intézkedések- • re volna szükség. Legfőképp _ar- j ra, h*>gv " vendéglátóipari szóra- f kozóhelyek vezetőivel szigorúan j Rendet az átjáróban! A Hadirokkantak utcája végén levő gyalogos vasúti aluljáró sok embernek rövi­díti meg az útját. Szükség van rá, sokan is járunk arra. Nem panaszolom azt. hogy az aluljáró sötét és egyre sö- tétebb. A hat lámpa közül négyet már kivertek, de ket­tő még ég. A lámpák mellé őrí állítani aligha lehetne. Más dolog viszont hogy az aluljáró rendkívül piszkos. A betont vastag sárréteg fedi. Száraz időben ez porzik. Esős időben szinte járhatatlan az aluljáró, a vastag sár any- nyira csúszik. Idős emberek is járnak er­re. Az ő érdekükben kérem, hogy a Köztisztasági Vállalat rendezzen ott egy nagytaka­rítást, hiszen az aluljáró is a miskolci utcák része. , Szabó Katalin Gönczi Jánostól, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat áruforgalmi főosztály- . vezetőjétől kérdeztük meg, mely cikkek hiánya miatt reklamálnak manapság a vá­sárlók. — Korábban hiánycikk volt a tollaslabda és az ütő. Most elegendő áll a vevők rendel­kezésére. Viszont a múlt év­ben még kapható 27—28 fo­rintos gyermekkantár eltűnt. Ezt a nagyon keresett, gyer­mekkocsiba való szíjat a Sport-Játék-Hangszer Nagy­kereskedelmi Vállalat hozta eddig forgalomba, de már nem gyártják. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 110—120 forintért tudná legyártani, de hát eny- nyiért nem venné meg senki. Sokan keresik — egyelőre hiába — a nagy méretű gyer- mekállókát, az úgynevezett gyermekhentergőt. Vállala­tunk megkereste a gyártóját, de ez a Centrum Áruházak monopolcikke, más kiskeres­kedelmi vállalatok nem sze­rezhetik be. Kisebb méretű járóka gyermekkocsiboltunk­ban most is van, de a vásár­lók inkább a másikat kere­sik. Sokan panaszkodtak amiatt is, hogy a műanyag­ból készült gyermekéjjeli nem eléggé fekszik rá a padlóra, és ezért billeg. Az észrevétel jogos. Most keményebb anyag­ból készítik majd, stabilabb lesz, de többe is kerül. (A réginek az ára 10 forint volt, az újé 22—23 forint lesz.) Az árcsökkentés miatt meg­növekedett a kereslet a ház­tartási műanyagáruk, a koz­metikai, háztartási és test­ápolási cikkek iránt. Sajnos, minden igyekezetünk ellené­re időszakosan hiánycikk a fenyőhabfürdő, a habszifon- készülék és a turmixgép. Mint ismeretes, ötfajta import bo­rotvapenge árát szállították le a közelmúltban, de ezeket mi sehonnan sem tudjuk be­szerezni. Jelenleg csak egy­félét árusítunk. Gondot okoz a háziasszonyoknak az is, is, mert a rosszból sincs ele­gendő. Ha válogatunk, átve­szi más cég. Ilyenkor nyáron keresettek a kis motorok és a mopedek. De nem kaptunk eleget. Ke­rékpárból sem tudjuk kielé­gíteni a vásárlók igényeit. A nagykereskedelem az idén nem szállította le a megren­delt mennyiséget. A július 16-tól olcsóbb belföldi hűtő- szekrényből sem tudott a nagykereskedelmi vállalat a keresletnek megfelelő meny- nyiséget küldeni a boltoknak, ugyanis a hűtőgépgyár nem tesz eleget szállítási kötele­zettségeinek. A különböző festékfélékből sem tudunk minden igényt kielégíteni, pedig más megyék nagyke­reskedelmi vállalatainál is próbálkozunk, de hiába. Az itt felsorolt cikkek több­nyire csak rövid ideig hiá­nyoznak az üzletekből. Higy- gye el a kedves olvasó, ben­nünket is bosszant, ha vala­melyik portéka kifogy és a vevő üres kézzel távozik a boltból. Erre azonban — és ezt meggyőződéssel állítha­tom — egyre kevesebb a példa. BUZAFALVI GYŐZŐ anyagiak híján — nem tudta renováltatni. Az országos lap korábban cikket közölt a mű­emlék megmentése ügyében, ír­ván: „Valamely áldozatkész üzem, vállalat, intézmény figyel­mét szeretnénk felhívni erre az egyedül való s még megment­hető épületre.’» Az olvasónk ál­tal mellékelt cikk már arról szá­mol be, hogy: „...jelentkezett a megmentő. Egy intézmény, amelynek telekkönyvi területébe esik a kápolna is. A Pomázon és Szentendrén sok száz dolgo­zóval működő írószer Szövetke­zet. Elnöke s főmérnöke egyet­értett a helyi népfrontbizottság kérésével, s mivel üdüTőháza is Margitligeten van, a renoválási munkálatok során teljesen rend­be hozatta az egykori Hubertus- kápolnát, hozzákapcsolva üdülő­épület-rendszeréhez.” „Ugyanígy képzelem el én Is a Palóczy u. 13. sz. alatti ház problémájának megoldását — ír­ja Sárospatakyné. — Vegye meg egy üzem, gyár, vagy valami­lyen intézmény, kegyeletből, ha nincs rá hivatalos pénz. A Ma­gyar Nemzet cikke azt bizo­nyítja: van áldozatkészség! Ilyen áldozatkészséget kellene tanúsí­tani a szóban levő házzal kap­csolatban is. Herman Ottó neve még ma is hat, s kell. hogy hasson, — különösen Miskol­con!” A. szerk. Rovatvezető: MOLNÁR SANDORNE Telefonszáma: 13-224.

Next

/
Thumbnails
Contents