Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-26 / 174. szám
wm Jaj, valami Iii ne maradjon Autóskemping, gyalogosoknak is Kicsi lánv ül a tapolcai autóskemping egyik sátora előtt. Ul és levelet ír. Az asztalon a notesz, amibe ta- ’án e nyár minden izgalmas élményét írja. Puska a no- • esz. akár az iskolában. Jaj, valamit el ne felejtsek: Egy ideig számoljuk a gondnokkal az országokat, ahonnét vendégek voltak már az idén, de mert kevés az ujjunk a számoláshoz, abbahagyjuk. Aztán találunk egy tábort a táboron belül. Valódi tábor. A kerítés kötele alatt átbújni nehezebb lenne, mint átlépni azt. A kapu felett zászló: a Lévai Fonó- és Szövőgyár emblémája a főkapun. A szél a gyár színeit őrző zászlót lengeti. — Honnan? Hányon? Miért és meddig itt? Hermán János, a lévaiak vezetője, mert éppen ebédelni indultak el a többiek, „start-állásból” válaszol: — Tapolca gyönyörű. Gyárunknak ez a negyedik turnusa. Egy hétre hozzuk át pihenni a dolgozóinkat. A turnusok egyhetesek, összesen hét csoport nyaral itt az idén, de már megbeszéltük, hogy jövőre újra jövünk. Ugyanígy. Területet kérünk nyáron. — Kaiand? Emlék? Esetleg panasz? — Mindenki nyaral, éppen ezért kevesebb a kötött programunk. Miskolc gyönyörű környéke a kaland. Kirándulunk, ismerkedünk. Emlék? Nos. ugyanez. A csoport nevében mondom, hogy mindenki jól érzi magát. A válasz annyira udvarias, hogy az utolsó szóra rákérdezek : — És a panasz? — Kérdezze talán a hölgyeinket, bár mérleget nem hoztunk magunkkal. Kiváló a koszt... Ebéd előtt a hölgyeket nem zavartam, hiszen a jó étvágy is emlék. A felesleges kilókkal meg majd lesz valami. Egy kőhajításnyira a lévaiak táborától találtunk egy másik tábort. — Honnan? — A Hajdú megyei Léta- vértesről — mondta Tóth Sándor nevelő. — Négy ,.sátoralja'’ úttörőt hoztunk, önellátóak vagyunk. Magunk főzünk, van egy üstünk. A vértesi termelőszövetkezet segített. A két hét alatt bejártuk a környéket. Tavalyelőtt Szentendrén, tavaly a Falaton mellett voltunk. Jövőre Pécs környékére megyünk. Négy év alatt bejárjuk az országot." — Hogyan találtak Miskolcra? — Ennek a kempingnek jó híre lett a járásunkban. Minden évben van itt két- három iskola. Ha felnőnek az alsótagozatosok, mi is jövünk majd megint. Az irodában egy telefon- beszélgetést hallgatok: 72 KISZ-fiatal érkezik este. A tábla autóskempinget hirdet. A gyerekek vonaton jöttek, a lévaiak autóbusszal. Később egy éppen sátort verő breznói társaságtól kérdezzük: — Miért Miskolcot választották? — Van nálunk egy orvos, aki járt itt. Most is többen vagyunk. Terjed a hír. A kemping vezetője mondja: — Minden reklámnál többet ér, hogy vannak visszatérő vendégeink. És ők ajánlják is ezt a helyet. — Mit ígér a nyár? — Bevételben, remélem, rekordot. A lévaiakkal például megegyeztünk, hogy jövő nyáron is jönnek. Ez négyszázezer forintot jelent a tábornak... Egy nyugatnémet mérnök fél Európát átutazta, hogy két hétig itt pihenjen. Egy évig dolgozott korábban a Lenin Kohászati Művekben és beleszeretett e tájba. A Diesel-Mercedes nyomába Peugeot fordul, aztán a termelőszövetkezet teherautója hozza az iskolásoknak a konyhasátrat. A kicsi lány Temesvárra címezi a levelét. Jaj, valami ki ne maradjon, hiszen annyira gazdag a nyár. (Bartha) jfc Kicsi lány ír levelet * Tábor a táborban. A miskolc-tapolcai autóskemping nemcsak az autósoké. Sokan érkeznek ide vonattal, busszal, kerékpárral, de még tálán gyalog vagy autóstoppal is. A lévai szövőgyár munkásai valóságos kis tábort építettek az egymást váltó nyaralócsoportjaiknak. És aki autóval jön? A békésen reggelizők képe vall arról, hogy itt azért minden más, mint otthon. Annyira más, hogy még á kutyus is együtt reggelizik a többi későn kelővel. Döntetlen a Pepsi-párbaj A jövő héten próbasütés Befejezéshez közelednek az üzemi próbák az új kiliáni kenyérgyárban. A napokban a jugoszláv és a magyar szerelők elvégezték az utolsó javításokat, igazításokat is a gépsorokon. így lehetővé válik. hogy a jövő héten ismét próbasütéssel kísérletezzenek. A kész termék azonban egyelőre nem kerül bolti forgalomba. csak augusztus első hetében kezdik meg a szállítást. REFLEKTOR Ma Budapesten a margitszigeti Nagyszállóban a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából az ország nagykövetsége fogadást ad. Kecskeméten a konzervgyárban megkezdik a paradicsom feldolgozását. * Keszthelyen, a szabadtéri színpadon a Budapest tánc- együttes vendégszerepel. ★ Kiskőrösön köszöntik a hazánkon átutazó bolgár, török és görög VIT-küldöttsé- get. Rajkán, a határállomáson búcsúztatják a 700 tagú magyar VIT-delegációt. Szombathelyen az egyházi békemozgalmak tevékenységét vitatja meg a Hazafias Népfront Vas megyei elnöksége. Jk Szőny községben egészségügyi dolgozókat tüntetnek ki. Ügy tűnik: szűnőben van az a több hónapig tartó kötélhúzás, amely a borsodi palackozású Pepsi-Cola árának ügyében folyt. Annak idején megírtuk: a bocsi sörgyár — az előállítási és a szállítási költségek növekedésére hivatkozva — a nála töltött Pepsi-Colát palackonként 2 forint 50 fillérért kínálta eladásra az élelmiszerkiskereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatoknak. Közelebbről drágább a szállítás? A megye, illetve Miskolc öt élelmiszer-kereskedelmi és vendéglátóipari vállalata azonban nem ment bele a számára előnytelen, s minden körülmények között ráfizetéses üzletbe. Tudni kell, hogy korábban a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat palackozta és ..terítette” a megyében a Pepsi-Colát, palackonként 2.40 forintért. Érthetetlen volt hát a bécsiek érvelése, miszerint a költségnövekedés elsősorban a szállításból, illetve a göngyöleg begyűjtéséből ered. Joggal kérdezték akkor az érintett vállalatok: miért kerül palackonként tíz fillérrel többe a szállítás a Miskolctól alig 15 kilométerre levő Bőcsről. mint a 200 kilométernyire levő Budapestről? Az érintett megye illetve miskolci vállalatok — amikor megtudták, hogy Bő- csön üzembe helyezték a Pepsi-Cola palackozó berendezést — nem adtak fel úiabb rendelést a margitszigeti vállalatnak. Abban reménykedtek — s joggal —, hogy a szomszédos gyár szállítja majd számukra a szükr séges mennyiségű üdítő italt. A tízfilléres áremelés híre csak később jutott el hozzájuk. A többit már tudjuk: a fogyasztó mintegy három hónapig hiába keresett Pepsit a boltokban, hiába kért az eszpresszók kiszolgálóitól, a válasz ez volt: „Sajnos, kifogyott. egyelőre nem is kapunk. . Igenis, a közönségre tartozik Néhány napja ismét kapható a népszerű üdítő ital. Amikor ennek okáról érdeklődtünk a bocsi sörgvárban. az áruforgalmi főosztály vezetője csuoán ennyit mondott: „Csak azt írják meg. hogy a gvár és a kereskedelmi vállalatok megállapodtak az árban. A többi nem tartozik a közönségre ...” Miután a Pepsi-Cola ügy Borsodban hovatovább kényes kérdéssé fajult — nem véletlenül lépett közbe a megyei pártbizottság és a megyei tanács —. úgy véljük: nincs mit eltitkolni a fogyasztók előtt. Az ügy rendezését — ha azt egyáltalán annak lehet nevezni — hosz- szú tárgyalások előzték meg. A sörgyár ragaszkodott a tíz fillérhez, a kereskedelem pedig arra hivatkozott: ha ezt vállalja, neki is emelnie kell a Pepsi-Cola fogyasztói árát, s ennek a vásárlók aligha .örülnének. Az egyre látványosabb és hevesebb „Pepsi- párbaj” híre eljutott a söripari tröszthöz is, s onnan újabb tárgyalásra szólították fel az érdekelt feleket. Ezen a — ki tudja hányadik — megbeszélésen született az a salamoni döntés, hogy mindkét fél engedjen a követeléseiből: ha a kereskedelem és a vendéglátóipar hajlandó „csak” öt fillér pluszt adni palackonként, úgy a gyár elenged öt fillért, s' az üzlet létrejöhet. így is történt. Igaz. az érintett vállalatok amúgy is meglehetősen szűk árrését még ez a palackonkénti öt fillér is sújtja, de — mint mondották — megpróbálják valahogy kigazdálkodni ezt az összeget. A ügy azonban teljesen még mindig nem rendeződött. A bocsi sörgyár ugyanis csak az öt borsodi, illetve miskolci vállalattal szemben volt lojális. A többi, vele korábban szállítási szerződést kötött vállalatnak továbbra is 2 forint 50 fillérért adja a Pepsit. Ügy látszik, a gyár nem tágít: a tíz fillérből adódó évi mintegy négymillió forint többlet-nyereségéhez — a számára előnytelen kompromisz- szum ellenére is — ragaszkodik. KEGLOVICH JANOS Gyöngyhalászok a strandon Tapolcai strand. Legalább 30 fokos a hőség. Ülök a meÁtirányították a kombájnokat dence szélén. A vízből időnként felbukkan néhány 12 éves forma srác. Búvárszemüvegük tele van aprópénzzel. — Itt tartjátok a zsebpénzt? — kérdem. — Á. dehogy, a medencében találtuk. Mindennap kijárunk ide — mondják —, így legalább nem kell otthonról kérni. Megyénk déli járásaiban már befejeződött az aratás, ezért a napokban harminc kombájnt indítottak útnak az északi járások gabonaföldjeire. A legtöbb csapadék a sátoraljaújhelyi járás területén esett és a kétnapos kényszerszünet után csak ma délelőtt indulhatnak meg újra a kombájnok. — Olyan gazdag ez a medence? — A napi harmincas mindig megvan. Két-három fém tízforintos és apró. Néha abból is összejön egy tízes. Húsz forintnál kevesebbet még nem halásztunk ki egy nap. Lám csak, nem ts gondoltam, hogy ilyen értékeket rejt a víz. Lehet, hogy egyesek a római Trevi-kúttal tévesztik ösz- sze a tapolcai strand ötvenméteres medencéjét? Nem, a magyarázat sokkal prózaibb. Egyszerűen kiesik a fürdő- nadrág zsebéből az apró. A férfi fürdőzők nyilvánvalóan mással vannak elfoglalva, mint hogy a sörre szánt forintokra ügyeljenek. Azért mondok férfi fürdőzöket, mert eddigi tapasztalataim szerint a női fürdőruhákon nincs zseb. — Még szétnézünk — búcsúznak a srácok, s gyakorlott gyöngyhalász módjára buknak le a mélybe, az ott rejtőző „kincsekért”. Napi húsz forint... Holnap én is veszek egy búvárszemüveget ... Ezer diákot várnak Augusztus elejétől szüretelik a körtét a Nagy-miskolci Állami Gazdaság gyümölcsösében. A munkálatokhoz szeptembertől naponta 1000 diák segítségére lesz szükség Szak m un kása va tó Fiatal szakmunkásokat köszöntének ma délután kettőkor a MÁV miskolci Járműjavító Üzemében. A félszáz kezdő szakember az iskolai évek alatt megszerette a munkahelyét, és most a szakmunkásbizonyitvány megszerzése után az üzem dolgozói lesznek. (Farkas Ida felvételei) (bóta)
