Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-25 / 173. szám

ílelyellük is dolgoznak Szabadságon, nyáron Á Az angol British Petrol-céggel kötött szerződés alapján korszerűsítik az ÁFOR mis­kolci, Búza téri benzinkútját. Az újjáépített töltőállomás új British-kútfejeket és kimérő­készülékekei kap, amelyek között olyan oktán-mix töltőoszlop is lesz, amelyből a gép­kocsivezetők — tetszésük szerint — 86-tól 98-ig terjedő oktánszámú benzint vásárolhatnak. Ezer krimipártoló helyeit egy gép Megújul a diósgyőri vaspálya — A szabadság? — Sajnos már letelt. Ad­minisztrátor vagyok. Két hétig voltam a Balatonnál. Most egy hete mint egy őrült dolgozom, hogy letudjam a felgyűlt restanciát. (Kóbor Mariann autóbusz - szal jár be Miskolcra. Egész évben negyed ötkor kel. Es­te hat óra van, mire hazaér). — Ügy kellene megoldani a szabadságokat, hogy utána se legyen ez a hajtás ... — Meg lehetne oldani? — Biztosan. — Van most valaki sza­badságon? — Van. — El tudja végezni a mun­káját? Ügy, hogy, amikor ő hazajön, ne kelljen neki a restanciával kínlódnia? — Azt nem. hiszen akkor egész évben elvégezhetném. „Neküok nagyon nehéz’’ A Borsodi Iparcikk Kis­kereskedelmi 'Vállalat dol­gozói panaszolják: — Arról már legtöbben letettünk, hogy nyáron ve­gyük ki a szabadságunkat. Beutalót alig kapunk. Ráadá­sul a boltok is korszerűtle­nek. levegőtlenek. A káni­kula szinte elviselhetetlen. A vállalat igazgatója mondja: — A dolgozóink háromne­gyede nő, 170-en gyermek- gondozási szabadságon van­nak. összesen 1070 a létszá­munk. — Szakszervezeti beutalót mennyit kapnak? — Az idén a főidényben egy balatoni és három hajdú- szob06zloi beutalót kaptunk. Tavasszal híaba Írjuk össze az igényeket. A szabadsagok kiadasa is szinte lehetetlen. A termelésből kiesőket pótol­ják, a munkaerőt nem, hi­szen ez is szakma, amit tud­ni kell. Nyáron a forgalom nem kisebb. Az idén az is előfordult, hogy be kellett hívnunk a szabadságon le­vőket. Két árleszállítás volt, nem bírtuk volna másképp. Most legutóbb a bútorraktá­runk ázott be. A fiúk vé­gigdolgozták a vasárnapot. Előtte a kiállítás napján egymillió forintos forgalmat csináltak. Nekünk a nyár nagyon nehéz. Inkább csak irigyeljük azokat, akik nya­ralni mennek. Jog és szükséglet — Jaj, ne írjon rólunk! Elég nagy gond a nyár ma­gában is. — A tanácsi hiva­tal elnöke rögtön meg is ma­gyarázza a tiltakozás okát: a hivatalnak nyáron éppen úgy kell dolgoznia, mint bár­mikor máskor. Jóllehet előre meghatározott ütemterv sze­rint veszik ki a dolgozók a szabadságukat, és a folya­matos munka biztosított, vannak ■ ügyek, amelyek szükségszerűen húzódnak. Akár jót írunk, akár rosszat, a türelmetlen ügyfél mindent a nyárra fogna. — És nyáron mindenki türelmetlenebb. Vállalatokat hívok. Sorra kapom a válaszokat: „Nincs bent”, „Szabadságon van”, „Külföldre utazott”. — A XVI-os Autójavító szakszervezeti bizottságán arról beszélgetünk, hogy a vállalat munkája ilyenkor nyáron megszaporodik. Ho­gyan oldják meg, hogy aki szabadságot akar kivenni, mégis elmehessen? Nem az első és nem az utolsó hely, ahol a következőképpen fe­lelnek: a szabadság emberi jog. Tegyük hozzá: a fá­radt embernenk szükséglet is. Általános gyakorlat, hogy termelő üzemeinkben a szo­cialista brigádok a maguk zárt egységén belül is elké­szítik a nyári szabadságolási ütemtervet. Ez aztán részévé lesz a vállalati ütemtervnek. Hol az egyik, hol a másik Az adminisztrátor kislány panaszkodott: hazajövök és el kell végeznem azt, amit tavollétemben nem végez­hettem el. Kétségtelenül igaz. Két kilót hízott, ki tud­ja, hány fokot bámult, a szabadsagos két hét alatt. Valamit utána el kell végez­nie, ez igaz. De hát egy ter­melő üzemből kieső munkás helyett is a társai dolgoznak nyáron. Egyik héten az egyik a másik helyett, máskor a másik... És vannak üzemek, ahol a nyári szabadság valóban megoldhatatlan. Ott a pihe­néshez marad az aranyfényű ősz, az egészséges tél vagy a jövő évben a tavasz. A szabadság jog. Arra való, hogy kipihenjük ma­gunkat. Pihenni nyáron a legjobb. De pihenni csak úgy lehet igazán, ha mögöt­tünk nem áll meg a világ ... B. G. Körző-kiállítás Ma délelőtt külföldi mű­szaki cikkekből nyílt kiállí­tás a Borsodi Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat Hu­nyadi utcai boltjában. Az ér­deklődők három napon át tekinthetik meg az NDK-ból és az NSZK-ból importált, nagy pontoságú körzőket, rajzfelszereléseket, logarléce­ket. A kiállításra meghívták a tervező vállalatok, vala­mint a Nehézipari Műszaki Egyetem képviselőit is. Hideopróbák — kánikulában Az Özdi Kohászati Üze­mekben befejezéshez közele­dik az ország legmodernebb folyamatos acélművének épí­tése. A szovjet technológiák alapján megvalósított nagy- beruházás szinte teljesen ki­küszöböli a kohászok hagyo­mányos. nehéz fizikai mun­káját. Az új létesítmény tel­jesen automatizált, berende­zéseit a központi vezérlőte­remből működtetik. Az ÖKÜ folyamatos acél­műve beruházásának építési munkálatait — mintegy 100 millió forint értékben — az ÉÁÉV építöbrigádjai végez­ték. A munka nem egészen két évig tartott, s ez idő alatt tübb más vállalat szakembe­rei a műszaki szereléseket is elvégezték. A technológiai szerelést ez év elején kezdték el, a korszerű létesítmény hidegpróbái a jövő héten kezdődnek. Az ózdi folya­matos acélművet — amely­hez hasonló hazánkban je­lenleg Dunaújvárosban épül — előreláthatólag ez év au­gusztusában helyezik üzem­be. Az új létesítményben évenként mintegy 300 ezer tonna acélt készítenek és dolgoznak majd fel. Ifjú kereskedők köszöntése Ünnepélyesen köszöntötték újdonsült szakmunkásaikat tegnap délután a Régiposta utcai kultúrteremben a Mis­kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat vezetői. A fiatal kereskedők valameny- nyien a vállalatnál tanulták ki a szakmát, s tanulmánya­ik befejezése után is ott kívánnak, dolgozni. A hat­van, most először önálló ke­resőként munkába álló leány és fiú a miskolci fűszer-, csemege-, élelmiszer- és hús­boltokban dolgozik majd. Reggel fél nyolctól délután fél kettőig egyetlen villa­mos jár a Marx téri és a Táncsics téri megálló között az 1-es vonalán. A motorko­csi mögött teherszerelvény döcög a síneken. Követ szál­lítanak a pályán, oda, ahol erősíteni kell a talajt a talp­fák alatt. Napközben, a vá­gányzár idején autóbuszok bonyolítják le a forgalmat. A tervek szerint a pályát aueusztus elsejéig teljesen felújítják. Az út mellett Üjhelyi Ba­lázzsal a munkálatok veze­tőjével beszélgettünk. — Ez a szakasz körülbe­lül tízéves, de jelentősebb felújítást még nem végeztek rajta. Ha lehajol a sínekhez, meggyőződhet róla, hogy milyen hullámos pályán ha­ladtak erre a villamosok. Megsüllyedtek a talpfák, a talaj- és kőágy szintúgy. Vízszintezésnél észleltük, hogy az egymás mellett pár­huzamosan futó vaspályák alaposan deformálódtak az elmúlt tíz év alatt. — Hányán dolgoznak a pá­lya felújításán? — A közlekedési vállalat­tól negyvenen. Az aláverő gépet a MÁV-tól kölcsönöz­tük. Ilyen még nem dolgozott a miskolci utcán. Kapacitá­sára jellemező, hogy ezer krampácsoló munkáját végzi el nap mint nap. — Nem korai egy kicsit a határidő? — Sajnos, az időjárás köz­beszólt. A felázott talaj miatt vámunk kellett, egy alka­lommal pedig az aláverő gép hibája miatt álltunk le. Min­denesetre augusztus első nap­jaiban már megszüntethetjük a vágányzárat, és a még hát­ralevő igazításokat a forga­lom mellett is el tudják vé­gezni. • • A járműforgalom ilyenkor sem kisebb, mint amikor villamosok sorakoznak az út közepén. Az autósok, munka­gépvezetők nem zavarják az építők munkáját. A Szikra mozitól felfelé hárman viliáznak: Renyó István, • Kosztyi Ferenc és Márton István. A kőágyat igazgatják a talpfák között. — Itt egy kicsit magasabb­ra sikerült az új réteg, mint kellett volna és most elsze- dünk belőle. Sajnos az alá­verő már alaposan összetö- mórítette és így kétszer ak­korát kell emelni. — Tudja, hogy ez a szürke bazaltkő mennyire issza a vizet? — kérdezi egyikük a sapka alól hunyorogva. — Nézze meg, hogy itt a leg­vékonyabb pályamunkásnak is milyen nagy a vízfogyasz­tása. Nem hozunk magunk­kal edénvt. mert ígv mindig frisset ihatunk, éppen ott. ahol megállunk egy percre kifúíni masunkat. A déli órákban perzsel a kő. a fel­forrósodó levegő remeg az út felett. Itt költik el az ebédlőket is. az út mellett, a bokrok árnvékában. Akik a Miskol­ci Mélyépítőtől jöttek ide. főtt él«lt kannak a7 üzeroi étkezdéből. A többiek csak úffr táskából esznek. az+. amit az asszony csomagolt nekik reggel. • • Jelez a kettes motorkocsi, indul a kis teherszerelvény. Két kilométerrel lejjebb vár­ják. hogy a bazaltzúzalékot a vágányok közé, a talpfák alá villázzák. Fél kettő után a menet- rendszerű 1-es villamos csen­get már a megállóban. (nagy) REFLEKTOR Ma Budapesten az Ernst Múzeumban holland építé­szeti kiállítás nyílik. * Esz­tergomban bezárja kapuit a nyári művészeti egyetem. 4c Gyékényes község állomásán a Somogy megyei fiatalok képviselői köszöntik a VIT- re utazó olasz küldöttséget. ★ Harkányban a szabadtéri színpadon pécsi színművé­szek dalesten szerepelnek. * Kecskeméten ünnepélyesen fogadják a hazánkon átuta­zó jugoszláv VIT-küldöttsé- get. 4c Szegeden befejeződik a pedagógia5 nyári egyetem. 4c Szeghalmon felavatják Bé­kés megye legkorszerűbb. 14 millió forintos költséggel épült szövetkezeti áruházát. Egy nap a téren A Hoffmann Ottó utcai szabadtéri já­tékokra nem kell jegyet váltani és es­télyi öltözék sem kötelező az előadások­ra, amelyek váltott szereplőkkel hajnal­tól késő estig tartanak. A színpad az a szökökutas, hatalmas betonteknő, ame­lyet csak „sziti”-nek tisztelnek a Lilla­füredet Lillának, a Széchenyi utcát Forintnak nevező miskolci tinédzserek. A közönség a padokon ülve, fekve, kö- tögetve (ez a zsöllye), vagy a szomszé­dos bérházak ablakából, páholyokból figyeli az eseményeket. A műsor hajnali ötkor kezdődik, ami­kor a környékbeli építkezések kubiko­sai és szerelői a reggelihez látnak. Há­tukat a hűvös kő-mellvédnek vetve szalonnáznak, s jókat húznak a lábhoz támasztott üvegből. A világért sem in­nának a kis szükőkutak spriccelő vizé­ből, mert azt már tudják, hogy nem friss, s bizony csak állott víz cirkulál a város legnagyobb szökőkútjában. A gyerekeket ez persze nem érdekli. Mit sem ér a szülői szigor. Amikor a kora délelőtti gyereksereg megszállja a tere­pet, egy-egy szomjas száj bizony bele­kóstol a zuhatagba. A délelőtt a nagyon fiataloké és a nagyon öregeké. Ilyen­kor teszik első, bizonytalan lépéseiket a csecsemőkorból épp hogy kinőtt apró­ságok, s ilyenkor sétálják körül a szün­telen permetező vízsugarakat a nyug­díjasok. Csendes a délelőtt. A táskarádiós ti­nédzserek, a labdás kamaszok és a tol- lasozó fiatalasszonyok csak délután jönnek. A harangszó idején menetrend­szerűen érkezik a „nyúlás férfi”. Ke­rékpárját az akáchoz támasztja, aktatás­káját hóna alá szorítja és körülnéz. Aztán gyors iramban füvet tépked, tás­kájába gyömöszöli és figyel. A gyep- tolvaj bűne bocsánatos. Még húsvétkor vett a piacon egy kisnyulat. Hogy örül­tek a gyerekek?! Azóta már legénnyé cseperedett a húsvéti ajándék, de fű nem terem az erkélyen. A szabadtéri játékok délutáni prog­ramját a napimááók nyitják. Fehér hátak és váltak pirulnak a forró beton­katlanban. A legfiatalabbak pucéron hódolnak a belváros nyújtotta oázis örömeinek, a tér mellett elhúzó zsúfolt autóbuszok és villamosok utasainak nagy irigykedésére. A tér túlsó végén három srác felváltva veri a gitárt. A fiúk haja hosszú, a ritmus-bólogató lá­nyok szoknyája rövid. A zeneszó csak akkor hallgat el, amikor történik vala­mi. A közönség roppant hálás, és rop­pant fogékony minden apró esemény iránt. Például, ha a pádon szúnyókáló bácsi legurul a betonra, ha két gyerek összeverekszik egy kerék nélküli moz­donyon, ha egy pökhendi ebtulajdonos ugatásra ingerli kutyáját, ha egy asz- szony szóváltásba keveredik férjével, aki gyerekörzés ürügyén teszi a szépet a szomszédasszonynak. Az esti takaródét nem trombita, ha­nem a lámpagyújtás jelzi. A gyerekek mennek, a szerelmesek most érkeznek. Az elmúlt héten gyérebb volt a forga­lom, mert valaki bekapcsolta a hatal­mas reflektorokat. Ám néhány napja ismét fénytelenek a lámpák, s megértő, de mit sem takaró homály borítja a teret. Kilenc után elhallgat a szökőkút is, s a. medence csendben ringatja az Avas oldalán felkapaszkodó Holdat. Nemcsak este. nappal is a legnyugal­masabb pontja a városnak a tér. Kis sziget a járműfolyamban, a szüntele­nül nyüzsgő, rohanó, ideges városban. Feri bácsi, a kohászat nyugdíjasa — "Kőhajításra lakik innen — megosztja szívét és szabad idejét a csabai telek és a szökőkút között. Ha lábai csak a térig viszik el, biztosan időváltozás lesz, mert hasogat a térde. Ha bírja erővel, a birtokra megy... Napok óta nem lát­ni az öreget. Azt mondják, hogy ágy­nak esett. Már nemcsak a lába, hanem szíve is érzi az időváltozást. Szegényebb nélküle a tér, és ö is szegényebb lett. Ablaka a szökőkútra néz. (brackó)

Next

/
Thumbnails
Contents