Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-24 / 172. szám

Buzognak a források JSyár van, s nincsen vízhiány Ügy látszik, az idei nyáron már nem fenyegeti Miskol­cot a vízínség. Sok csapadék hullott júniusban, de az utóbbi napokban is újabb és újabb esőrekordok születtek, melyek hatására megnőtt a bükki karsz ti orrások hoza­ma. Zubognak a túlfolyók Ilyenkor, amikor a föld­alatti járatok, tározók meg­telnek, a legnagyobb vízve­zeték-csöveik sem képesek befogadni a serény források kristálytiszta vizét. A gátak túlcsordulnak és megduzzad­nak a hegyi patakok is. Felfelé haladunk a Szinva medrében és elsőként az An- na-források barlangjának be­járatánál állunk meg. Kísé­rőnk — Martinovszky József, a miskolci vízművek osz­tályvezető-helyettese — ajtót ■nyit és elindulunk a földalat­ti járatokban. A vízmosta üregek boltívesre betonozva, téglázva őrzik a három for­rás felé vezető utat. Derék­vastagságú csövekben locsog, zuborog a víz. A keskeny kő­folyosókon óvatosan hala­dunk mert mindenütt víz csordogál a lábunk alatt. — Ezek a járatok nyaran­ta teljesen szárazak és oly­kor a csövekbe is alig jut A mérce azt mutatja: megtelt a tárolómedence (Farkas Ida felv.) valami. Most szinte az eső utáni napon jelentkezett az újabb „áradás”, mert a hegy nyiladékai is mindenütt te­lítettek voltak — mondja kí­sérőnk. — Az Anna-források most várhatóan egy szintre állnak be és hetekig lehet rájuk számítani, alig apad­nak. Már a Palotaszálló alatt járunk, amikor elérjük a harmadik víznyelő helyet, a hármas számú forrást. Balra a barlangba csövön érkező Szinva-forrás vize zuhog alá a betontárolóba, s onnan a gravitáció következtében a Szemben a Molnár-sziklával nagy erővel zúdul le a Szinva vize, vagyis az a fölösleg, ami a vezetékekben sem fér el göröghegyi tárolóba. A fölös­leg pedig feltölti a patak medrét és a vízesésnél nagy robajjal hullik alá. ide vannak a tárolók A három Anna-forrás és a „befogott” Szinva vize teg­nap ma és a következő na­pokban 25 ezer köbméter jó minőségű ivóvizet biztosít a városnak, elsősorban a kiliá- ni, a diósgyőri városrész és a Győri kapu lakói isznak belőle. Éjszaka, amikor csök­ken a fogyasztás, a kitűnő bükki forrásvíz „átfolyik” a belvárosba is. Utoljára három évvel ez­előtt ömlött így a város víz­vezeték-hálózatába a diós­győri strand melletti Szent- györgy-forrás vize. Most a legfelsőbb fokon áll a mérő­oszlop mutatója a tárolóban. A város egész napi fo­gyasztásának az egyharma- dát teszi ki a Bükk felől ér­kező források hozama. Az avasi, a tetemvári, a Szent- györgy-forrás melletti táro­lókban csaknem 19 ezer köb­méter ivóvíz gyűlik össze. — Téves az a felfogás, hogy az ivóvízzel sokáig takaré­koskodhatunk — jelzi Mar­tinovszky József. — A ma tárolt mennyiség egy-két na­pon belül a vezetékekbe ke­rül. Másképpen nem lehetne mindig friss a város ivóvize. (ncgy) A legtöbben lakásra gyűjtenek „A kosaramban nem volt titok” Az Országos Takarékpénz­tár Borsod megyei fiókjában elkészült az első félév mér­lege. Eszerint a betétállo­mány igen kedvezően ala­kult, mintegy 2 millió 600 ezer forinttal emelkedett az elmúlt hat hónapban. Ezzel a megye lakosságának mint­egy 2 milliárd 850 millió fo­rintja van takarékban. Az értékelés során kide­rült: a legtöbben lakásra és gépkocsira gyűjtenek. Az OTP borsodi fiókjának teljes forgalma meghaladta a betétállomány növekedésé­nek háromszorosát. Lakás­építésre, illetve lakásvásár­lásra például — csak Mis­kolcon — több mint 70 mil­lió forintot fizettek ki az igénylőknek. Áthelyezik a Pece torkolatát A következő hónapban újabb szakaszához érkezik a belváros rendezése. A Szinva Szemere utca térségében le­vő szakaszának befedésével párhuzamosan megkezdődik a folyó Ady-híd környéki ré­szének rendezése is. Ez a munka már szorosan össze­Utcad telefonfülkéből hívnak. A hívó nem mutatkozik be. Első mondatait glig érteni, hangjából érződik, hogy dühös. Aztán már érteni a mondatokat, ahogy beszél, úgy nyugszik meg a kimondott haragtól: — Értsék meg, az én kosaramban nem volt titok, de azért mégis túlzás, hogy a szomszédom mindig tudja rólam, hogy mit vettem aznap. És nekem sincs szükségem rá, hogy tud­jam, mit vesz a szomszéd ... Az igazzal nehéz vitázni. Nem először hallok hasonló ter­mészetű panaszt. Egyes bolti eladók, akik a törzsvevőket is­merik, az ismerős törzsvendégeknek mesélik, hogy ki mit vesz. Ártatlan és alig néhány mondatos beszélgetések ezek. Van bennük eladói udvariasság is, hiszen a személyes kap­csolat a vevővel — kereskedői erény. Hallgatom az egyre csendesebb panaszt: — Emberek vagyunk és nem élünk egyformán. A bolt­ban a tintahalat is megveszik, de van, aki száraz borsót vesz csak fizetés előtt, vagy éppen tízdekánként aprózza a zsírt... A telefonáló nem mondta, de tény, hogy vannak olyanok is. akik fizetésnapokon primőrt és tintahalat vesznek, de hónap végén beérik zsíros kenyérrel is. A kereskedői pult olyan hely, ahonnét egy kicsit az emberek életébe, de leg­alábbis a pénztárcájukba látni. Ismerni a vevőt: kereskedői kötelesség, de visszaélni ezzel az ismerettel, esetleg plety­kákat indítani el, már durva hiba. Ebben az indulatos ve­vőnek feltétlenül igaza volt. Azt hiszem, hogy nincs olyan ember, aki ne tudna az or­vosok kötelező titoktartásáról. És tudom, hogy nincs olyan munkahely, amelynek a belső élete ne csak azokra tartozna, akik ott dolgoznak. Különösképpen igaz ez azokra a munka­helyekre, ahol a nagyközönséggel érintkezik, találkozik nap mint nap a dolgozó. Hivatali titoktartás? Egyszerűen kötelező emberi tapintat,- amelyről nem kell esküt tenni, amelyet a társadalmi együtt­élés szabályai mindenkinek megtanítanak. B. G. Enyhíteni a diósgyőri gondokon Korrózió ellen LO BAKON Űj szolgáltatást vezettek be nemrég a Miskolci Vegyes­ipari Vállalat autószervizében. Az országban elsőként itt al­kalmazzák az osztrák gyárt­mányú LOBAKON korrózió­védő-szert. E nagy hatású anyag biztosítja mind a gép­kocsik zárt részeinek, mind az alvázainak a rozsdásodás elleni védelmét. Nagy előnye a LOBAKON-Antidrómnák — az egyéb korrózióvédő anyagokkal szemben —, hogy gumitartalmánál fogva ru­galmas, képes követni az út­test egyenetlensége miatti torzulásokat, ugyanakkor a felpattanó kövek sem okoz­hatnak rajta sérülést. Eddig mintegy 7000 sze­mélygépkocsi karosszériáját és alvázát vonták be LOBA- KON-nal. A vállalat a mun­kára kétéves garanciát vál­lal. függ a belváros lakásépítési, illetve korszerűsítési prog­ramjának végrehajtásával. A környéken levő lakások szanálása után megkezdik a Szinva újabb, mintegy 200 méternyi szakaszának befe­dését, valamint a Pece patak beömlésénél levő medersza­kasz mélyítését. A tervek sze­rint a két folyó találkozási pontját is körülbelül 150 mé­terrel arrébb helyezik, s az így felszabadított területet szeli majd át az észak—déli irányú tehermentesítő út. A munkálatok első szakaszát előreláthatólag a jövő év vé­gén fejezik be. Gyermekintézmények. üzletházak a városközpontban A BÁÉV építőbrigádjai augusztusban új, 120 férőhe­lyes bölcsődét adnak át a di­ósgyőri városközpontban. Az új létesítmény az elmúlt év decemberében átadott, ugyancsak 200 férőhelyes óvodával együtt, valamelyest csökkenti az új lakótelep böl­csőde- és óvodagondjait. Am a gyermekintézmények háló­zata még korántsem kielégi­Mit szól hozzá, hogy... ... milyen szépen „helyére tették” a magyar fogyasztót? — Ki, hol és hogyan? — A Belkereskedelmi Minisztérium egyik magas beosztású munkatársa teg­nap reggel a rádióban. — Mit mondott? — Azt, hogy különféle mendemon­dák keringenek arról, milyen előnyöket élvez nálunk a külföldi fogyasztó. Hogy például az ügyes magyar idegen nyelven halandzsázva tesz szert bizo­nyos előnyökre. Például: figyelmes ki­szolgálásra. — Én is halottam már ilyesmiről. De mondja, miért előny a figyelmes ki­szolgálás? Szerintem ez minimum. — Hol él maga, jóember? És főleg: jár vendéglőbe, eszpresszóba? — Járok. Miért? — Ha jár, akkor hogy kérdezhet ilyet? Maga szerint minimum az, ami­ben a legritkábban van részünk? — Én nem a gyakorlatot idéztem, hanem az elvet. — Ja, vagy úgy. Az más. Csakhogy az ember nem elvben, hanem a gya­korlatban fogyasztó. A gyakorlati élet viszont azt bizonyítja, hogy Magyaror­szágon a külföldi bizony előnyöket élvez. — Én is hallottam egy angol úr nyi­latkozatát. Amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a különbség Magyarország és a hazája között, így válaszolt: egyebek között az, hogy ha angol villamoson idegen nyelven szólal meg az utas, akkor kissé idegenkedve tekintenek ró. Magyarországon éppen fordított a hely­zet. — Na látja! Ezért volt időszerű „he­lyére tenni” a magyar fogyasztót. — Elvben. — Hogy-hogy elvben? A Belkereske­delmi Minisztérium illetékese nem azt mondta, hogy így kellene lennie, ha­nem azt, hogy az idegenforgalmi szak­emberek, nemkülönben a vendéglátás­ban dolgozók jól tudják: a belső turiz­mus a döntő. A belső turistákból él elsősorban mindkét cég. — Szóval így tudják. — Így, mert így is van. — Akkor ®em értem, miért cselek­szenek másként. — Valami megtéveszti magát, kedves barátom! A külföldi vendég mindig több figyelmességet érdemel, mint a hazai. — Többet, de mennyivel többet? — Mennyivel, mennyivel! Ki tudja megmondani, hol a határ? — Én megmondanám, de tőlem nem kérdik. Sokszor még azt sem, mit pa­rancsolok? Kérek. — Szerencséje, hogy helyesbített. Az a világ megszűnt, amikor az egyik dol­gozó parancsolgathatott a másiknak. — Álljon meg a menet! Egyik dol­gozó a másiknak sohasem parancsol­hatott. Még az ántivilágban sem. De tény, hogy manapság a „mit paran­csol?” — kérdést rangon alulinak tart­ják üzletben, vendéglőben egyaránt a kiszolgálók, pincérek. — Ez a baj a? — Ki mondta, hogy egyáltalán van valami bajom? Én már megszoktam. És régen leszoktam arról, hogy emiatt panaszkodjak. — Akkor most miért kötözködik? — Mert nem szeretem, ha ingerel­nek. Tudomásul veszem az áldatlan helyzetet, ám nem hiszem el — csak mint elvet — a maga minisztériumi emberétől hallottakat. — Szomorú! — Dehogy! Vigasztal az a tudat, hogy én is lehetek külföldi turista. — Halandzsázni akar? — Befizetek egy IBUSZ-űtra, BÉKÉS DEZSŐ tő, így a következő hónap­ban újabb 200 férőhelyes óvoda építését kezdik meg, amelyet — a tervek szerint — a következő év első felé­ben vehetnek birtokukba a kicsik. Az új városközpont üzle­tekkel és más szociális léte­sítményekkel is gazdagszik a közeljövőben. Mind az észa­ki, mind a déli oldalon meg­kezdték egy-egy üzletközpont építését. Ezeken kívül intéz­Dfíí?ontot is építenek a BÁÉV bngad.iai. E létesít- menyek átadására még az idén sor kerül. A jövő év el- ső felében orvosi rendelőt gyógyszertárat adnak át míg a később építendő háziipari szolgáltatóházat 1975-ben ve­hetik birtokukba a környék lakói. Vállizolt i iőlpétrend A Nagykunság és Tisza - vidék hajdan nádasokkal, mocsarakkal tarkított terüle­tén jó életfeltételei voltak a gólyáknak. A tavasszal szinte „menetrendszerűen” érkezett hasznos szárnyasok szívesen ütöttek tanyát a vízparti fü­zesekben, a gémeskutakon, a falusi kémén}’1eken és min­den olyan helyen, ahonnan rövid idő alatt berepülhető távolságból szerezhették be élelmüket. A több mint egy év óta tartó szárazság miatt a még meglevő vadvizek is kiszá­radtak. A gólyáknak egyre nagyobb nehézséget jelent a hagyományos táp’áléit meg­szerzése. óm a mostohább körülmények között is fel­találják magukat: új „étren­det” állítottak írisze. Szép számmal pusztítják a m°zei pockokat és más Aigesálókat. Most a már letakarított ga- boraföldeken tizedelik a kár­tevőket. jelentős hasznot hajtvn ■>”"‘1 a m^-'^n^zdasági üzemeknek.

Next

/
Thumbnails
Contents