Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-21 / 170. szám

Javultok a munkakörälinenyek A December 4. Drótmű­veikben is mindennapos fel­adat a munkakürülmények javítása. Korábban például a nehéz fizikai munkák kö­zé tartozott a Hm. II. hú­zógépsor felrakása. Ezt a munkát targoncák vásárlá­sával és úgynevezett prog­ramdaruk üzembe helyezé­sével gépesítették. Az egészségügyi feltételek javítása érdekében a szállí­tó- és készáruraktár dolgo­zói részére ebédlőt és mele­gedőt építtetett a vállalat. Űj öltözőt és mosdót is lé­tesítettek, bevezették a két- műszakos elsősegélynyújtó ügyeletet, s intézkedéseket tettek a három műszakos ügyelet megvalósítására. A szociálpolitikai intéz­kedések közül kiemelkedik a fizikai dolgozó nők szom­bati harmadik műszakjának megszüntetése. Felülvizsgál­ták a csökkent munkaké­pességű dolgozók és a ter­hes anyák foglalkoztatását is, s hetvennyolcuknak meg­felelőbb munkahelyet bizto­sítottak. ★ Két hatalmas térdaru végzi a durvahen­germűben gyártott acélidomok, bugák ra­kodását az ÓKÜ-ben. Nyolcvan méter hosz- szú vasszerkezeten fut az emelő, az egész monstrum pedig a párhuzamos sínpáron jár­ja végtelen útját a tároló udvar felett. Az egyiket 1969-ben építették újjá, azt köve­tően, hogy egy gépkocsi a lábának ütközött és a szerkezet összeomlott. A másik hetven év után most jutott a szanálás sorsára. Üjat építettek helyette. A kiöregedett berende­zés hét évtized alatt mintegy 10 millió tonna acélt emelt fel. A bontást a Gyár­és Gépszerelő Vállalat szerelői és az ÖKÜ szakemberei végezték. Egy-egy több méter­nyi részt a hegesztők elvágtak, és az ön­járó daru a földre helyezte. Sorsa a hulla­dékacéléval lesz azonos: beolvasztják a martinkemencében. Képünkön: egymás kö­zelében a két térdaru. Az előtérben az e napokban lebontásra kerülő régi, mögötte — várva, hogy hetven évre szóló munká­jához lásson — az új, a nagyobb teherbí­rású, korszerűbb emelő. (magyar—strohmayer) Télen kollégium, nyáron szálloda Miskolcon kevés a szállo­da.. Nem egy kisvárosunk több turistát jobb körűimé-, nyék között fogadhat, mint Borsod megyeszékhelye. Ép­pen ezért jelent nagy segít­séget a nyáridőben szálloda­ként „üzemelő” Palóczy utcai leánykollégium. Estéről estére 392 helyet tudnak biztosítani a Mis­kolcra érkező turistáknak. A vendégek többsége fiatal, és ezért a kocsiparkolónak ki­jelölt udvarban igen kevés autót látni. Legalább egy kávét! Van-e valamilyen szolgál­tatásuk? — kérdeztük Ju­hász Tibornétól a portán. — Nincs, pedig nagyon sok vendég érdeklődik, hogy miért nem nyitnak ezekre a hónapokra egy csöppnyi bisztrót, ahol legalább reg­gelente egy sima kávét le­hetne kapni. Sokan kezdik a napot forró feketével és a nyaralás ideje alatt sem mondanak le róla. Csakhogy ezért gyalogolni kell. A Hotel Express június 10-én nyitotta még kapuit és augusztus 23-án zár. Gya­kori az olyan lakó, aki, hogy ne háborgassák, megveszi mind a hat ágyat (Vala­mennyi szobában ennyi fek­hely van). Mert bizony, aki vigadni akar, reggelig talál magának szórakozóhelyet Miskolcon. A portán egész éjjel szolgálatot teljesítenek. — Milyen térítést fizetnek az alkalmi szálloda lakói? — Első éjszakára 25 fo­rintot — az ágyneműváltás miatt, — később azonban csak 11 forintot. Panasz még nem érkezett hozzánk. A szobák tiszták, elegánsak, mindenütt rekamiék vannak. Telt ház az egyetem épületében A hét végére telt ház lesz a Nehézipari Műszaki Egye­tem kollégiumi épületeiben is. A 13 emeletesben már csak a kilencediken van hely, de estére azok is be­népesülnek. Délelőttönként sokan sé­tálgatnak az egyetem park­jában. Főként azok kértek ézekben a kollégiumokban helyet, akik Tapolcán akar­ják eltölteni a szabadságu­kat. Rácz József né, a 13 emele­tes épület portása: — A mi vendégeink két­hetes turnusokban érkeznek, van nálunk ismerkedési est, játékkölcsönzés, étkezés is, a menzán. Nem egy vendé­günk mondta már, hogy ha csak az egyetem területére korlátozódna az üdülés, ak­kor is elégedettek volnának. Persze minden boltunk, presszónk, bisztrónk nyitva áll a vendégek előtt, sőt az egyetemi épületekben is kö­rülnézhetnek. Soikan hódolnak a sport­nak, teniszeznék, pingpon­goznak vagy tollaslabdával játszanak. A háromemeletes kollégi­umok lakói többnyire egy­két napra jömnek, átutazók, akik csak megpihennek és másnap továbbindulnak. Köztük sok lengyel, cseh­szlovák turista, akik az or­szágot járják vagy a Bala­ton partjára igyekeznek. (nagy) Képernyőről ellenőrzik az olajmezőt A szegedi szénhidrogén­medencében bevezetik a kő­olaj- és a földgáztermelés számítógépekkel történő irá­nyítását, ennek feltételeként pedig a termelési adatok összegyűjtésének telemetriái, vagyis távméréses rendsze­rét. Ez utóbbihoz tartozó feladatként megoldják az olajmező termelésének tele­víziós képernyőről történő ellenőrzését. Az új terme­lésirányítási rendszer elő­készítését, bevezetését meg­kezdték. Teljes kialakításá­ra a következő három év­ben több mint 250 millió forintot fordítanak. Ujj technik régi ember A technika holnapjának előrelátása és megtervezése ko­runk példátlanul bonyolult feladata. Ha arra utalunk, hogy a gyár, amelynek alapkövét mostanában helyezzük el. 2000- ben is termel — következésképp: nagyjában-egészében ma kell eldöntenünk, mit és mennyit termeljen az ezredfordulót követően —, akkor hozzávetőleg felmérhető a feladat rop­pant bonyolultsága. A történelem tanúsága szerint itt nem lehet szó egyszerű mennyiségi gyarapodásról, használhatatlan módszer lenne te­hát, ha a mai színvonalat, a mai fejlődést emelkedő grafi­konvonallal meghosszabbítanánk 2000-ig. A technika mindig minőségi változásokkal fejlődik, amelynek útját, akárcsak egy évtizedre előre is, roppant nehéz kirajzolni. Mégis: a technika prognosztizálása játszi könnyűségűnek látszik az ember holnapjának problémaözönéhez képesti S eb­ben nincs semmi túlzás: az ember, mint a technikai változá­sok alkotója és e változások következményeinek alanya a fej­lődés első számú tényezőjévé lépett elő. Nem árt bizonyíték­ként utalnunk egy tudományos dolgozat megállapítására: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából készítet­ték el „A tudományos-technikai haladás meggyorsításának főbb társadalmi előfeltételei” című tanulmányt, amely a ha­zai körülmények áttekintésére alapozva állapítja meg: A „technikai fejlődéssel párhuzamosan a technika alkalma­zásának magasabb szintjén egyre fokozódik az emberi ténye­zőik szerepe. Ezek jelentősége egy adott magas technikai szin­ten (automatizált termelési folyamat) meghaladja a műszaki tényezők közvetlen befolyását a munka termelékenységének fokozására ... A hazai ipar napjainkban lépett be abba a fejlő­dési periódusba, amikor a termelőtevékenység hatékonyságá­nak fokozásához döntő lehet az emberi tényezők vizsgálata és érvényesítése.” Az „új technika — régi ember” eredendő konfliktusának feloldásáról van itt szó. Alkalmazkodni kell a megújuló kö­rülményekhez. Ez egész sor, roppant jelentőségű társadalmi feladat megoldását feltételezi. Azt például, hogy a szakmun­kásképzésben mindinkább át kell térnünk a szűk specializált­ságról az univerzális ismeretek terjesztésére, mert hiszen ha a géppel, a technikával együtt az ember holnapját is prog­nosztizáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szakmavál­tás, a teljes tevékenységcsere a jövőben egy-egy nemzedék életében természetessé, sőt, ismétlődővé válik. Ehhez alkal­mazkodni, a változások személyiséget terhelő nyomását elvi­selni, s e terheket immár a mad képzéssel enyhíteni — ezt is jelenti az univerzálisabb ismeretszint. Régi ember — ezt a jelzőt használtuk az előbb az új és az avuló dialektikus párharcára utalva, ám most hozzátehetjük: az ember természetesen abban is különbözik a géptől, hogy szakismereteinek „avulása” mindig a gyorsabb megújülás ki­indulópontja, ösztönzője lehet. Ezt a készséget, belső igényt nem szabad a személyiség magánügyévé minősíteni; ez a tár­sadalom feladata, méghozzá legfontosabb feladata. Olyannyi­ra az, hogy az alkalmazkodóképesség intézményes fejlesztése (képzéssel, továbbképzéssel, szemléletformálással, anyagi és erkölcsi ösztönzéssel) a jövőt legalább annyira előkészíti, mint a ma elhatározott nagyberuházások. A szakértők világ­szerte egyetértenek abban, hogy a legkifizetődőbb, legnélkü­lözhetetlenebb befektetés korszakunkban: az „emberi tőke” gyarapítása. Mind alkalmasabbá kell tenni az embert arra, hogy vezérelje és kövesse a műszaki-technikai megújulást! T. A. DIGÉP-szabadalmak 23 országban Évről évre bővíti nemzet­közi kereskedelmi kapcsola­tait a. Diósgyőri Gépgyár. A „Gyere, te any a szom ontó!” Mit hall otthon a gyerek? Ingerült gyerekhang csat­tan: — Gyere, te anyaszomorító, gyere csak!,,, Felkapom a fejem, de hát a gyerekek csak játszanak. Később, immár tudatosan hallgatom a beszélgetésüket, figyelem a mozdulataikat A papás-mamás azóta gyerek­játék is, amióta család a család. Megállók a focizok mellett. Nyolcévesek. Előbb moso- lyogtat a gyerekszájba nem illő szó, aztán már idegesít a káromkodás-özön. — Meséld el! Hogyan volt? Egy roppantul egyszerű, néhány mondatban elmond­ható történet szinte elmond­hatatlan, ha a gyerektől el­veszem a felesleges tölte­lékszavait, ami rendszerint valamilyen ocsmányság. Vallatom a parkot, mert tudom, hogy minden gyerek szívesen utánoz felnőtteket; — Hol hallottad. hogy anyaszomorító? Csupa ragyogás a gyerek­arc: — Anya hív így... — Te mi leszel, ha meg­nőttél? — Simon Templar... A gyerek később elmondja: az édesapjától naponta hall­ja, hogy nem érdemes be­csületes embernek lenni. — Neked mondja? — Anyunak. Játszótér, de a lakásokból ide szivárog az élet. Szülők között próbáltam kutatni a közvéleményt. Nem voltak barátságosak. — Csúnyán beszél a gye­rek... — A többiektől tanulja. Meg az iskolában. — Itthon, előtte, maguk? — Hát előfordul, de nem fogom a saját gyerekem előtt szégyellni magam. — Tanítsa meg a tanára. Azért van. Én hajnaltól estig itthon se vagyok. A legszomorúbb mondat: — Jó, hogy mondja (itt leírhatatlan jelző követke­zett), majd előszedem. — Szoktak a gyerek előtt veszekedni? — Súrlódás minden csa­ládban van... Különös beszélgetések vol­tak ezek. Mindenütt éreztet­ték, hogy illetéktelen vagyok kérdezni is, pedig csak is­merősöknél jártam. — Egy szobánk van. Hát persze, hogy mindent a gye­rek előtt beszél meg az em­ber. — Apu megígérte, hogy hoz nekem négy görgőscsa­págyat. — Honnan hozza? — A gyárból. Nem sokkal előtte, egy bi­zalmas beszélgetés során a gyerek apja panaszkodott, kétségbeesetten mesélve, hogy lopott a fia. És nem ér­tette, hogyan fordulhatott ez elő. Ingerült gyerekhang csat­tan, pedig csak játszik. Azt játssza, amit otthon lát, hall. Aztán felnőtt lesz belőle és olyan felnőtt lesz, amilyenné — részben — a játékai for­málják. A mi gyerekeink. Vala­mennyi szülő azt szeretné, hogy nálunk különbek le­gyenek. Igaz, minden család­ban lehet súrlódás, vannak nehezebb napjaink, amikor jólesik otthon szidni a mun­kánkat. Egy-egy szabadosabb szó is kicsúszik a szánkon. Nem minden családban old­ható meg, hogy a gyerek ne hallja a nem neki szánt be­szélgetéseket, de azért men­jünk le néha és lessük meg, ahogyan látszanak! Ha ezt megtesszük, akkor lesz erőnk ahhoz, hogy rossz példát leg­alább mi ne kínáljunk nekik. BARTHA GABOR nemzetközi piacokon a vál­lalat számos esetben szaba­dalmakkal védi érdekeit. Az elmúlt időszakban 23 ország­ban 125 bejelentést tett a Diósgyőri Gépgyár, ezekre 50 szabadalmat kaptak. A függőben levő bejelentések száma 69. Az országon belül 52 találmányi bejelentést tett a DIGÉP, s ezekre 23 szabadalmat kapott. Számos bejelentés még függőben van. Kisvasúital a hegyekbe A LÁEV-kisvasuton sza­bad szombatokon — jó idő esetén — négyezer, a va­sárnapokon pedig hétezer utast szállítanak. A többség Garadna felé tart, de sokan már Lillafüreden leszállnak. Viszonylag kevesebben vál­tanak jegyet a Farkasgödör felé tartó vonalrészre, amely a festői szépségű Csanyik- völgyön halad keresztül, s szombatokon, vasárnapokon csak személyszállításra hasz­nálja a LÁEV.

Next

/
Thumbnails
Contents