Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-19 / 142. szám

* Kiss Benedek lő, gól! A DVTK biztos 20:12 arányú győ­zelmet aratott a Beloiannisz SE ellen. (Szabó István felvétele) A papírforma érvényesült NB I. B-s csapataink ide­genben, a harmadik vonal­ban szereplők pedig idehaza küzdöttek a bajnoki pontok­ért, s mint az várhntó volt: érvényesült a papírforma. A magasabb osztályúak veresé­get szenvedtek, az alacso­nyabb kategóriáiéin szereplők győztek. SZÉKESFEHÉRVÁRI MÁV ELŐRE— M. VÖRÖS METEOR 20:18 (10:9) Baljós jellel indult a fehér­vári találkozó, 'hiszen Timár, a miskolciak kapusa késve érkezett Győrből, s az első 10 percet a cserekapussal kellett a csapatnak lejátsza­nia. Később aztán kiderült, hogy nem ez a tény döntötte el a két bajnoki pont sorsát, hanem a sorozatban kimaradt ziccerek, illetve a fordulás utáni 6—8 perces „rövidzár­lat”, amikor 18:12-re elhúzott a hazai csapat. Ettől az idő­től eltekintve a Meteor hatá­rozottan és jól védekezett — Mádért például igen jól sem­legesítette Besenyei — tá­madójátékuk sem volt rosz- szabb, mint a vendéglátóké, átlövéseik pedig — ebből esett a legtöbb gól — nagy­szerűen időzítettek voltak. Kár, hogy az indítások nem sikerültek, mert akkor talán „pontosan” térhettek volna haza. Góldobók: Csoltkó (5), Pál, Futó (3—3), Tőzsér, .Molnár (2—2), Besenyei (1). DVTK—BELOIANNISZ SE 20:12 (12:2) A találkozó sorsa tulajdon­képpen az első félidőben el­dőlt, amikor a DVTK való­sággal „lelőtte’ fővárosi el­lenfelét a pályáról. Ebben a játékrészben a vendégek kép­telenek voltak eredményesen sáncolni a vasgyáriak átlövőit, s a hazaiak hatos védőfala is kitűnően működött. A máso­dik játékrészben a diósgyő­riek 5—1-es védekezésre tér­tek át, s különösen középen bizonytalankodtak sokat. A vendégek is aktívabban ját­szottak, de erejük csak a na­gyobb arányú vereség elke­rülésére volt elegendő. Góldobók: Jancsó (8), Po- duszló, Fridrich (4—4). Herr (2), Pakusza, Juhász (1—1). BVSC—MVSC 12:9 (6:3) Az eredmény nem fejezi ki hűen a játék képét. Ezen a találkozón a miskolci zöld­fehérek játszottak valójában, ám a gólokat mégis a fővá­rosiak lőtték! Az MVSC a találkozó elején 2:0-ra veze­tett, majd kétszer (6:6 és 9:9) egyenlített, mégis vesztesként hagyta el a játékteret, mert a BVSC átlövőit — annak el­lenére, hogy a védőfalat 10— 12 méterre is „kihúzták” —, nem tudták leblokkolni. Több olyan gólt kaptak, amelynél előzőleg ziccer-helyzetből ők kapufára lőtték a labdát. A kipattanó lövésekből aztán indítottak a fővárosiak, s gó­lokat is lőtték azokból. Kis szerencsével így is nyerhetett volna az MVSC. Góllövők: Gátiné (4), Czikó (3), Farkas, Pózer (1—1). Vitorlázás Építők Kupa 1973 Az elmúlt vasárnapon még csak idei második ver­senyüket bonyolították le a miskolci vitorlások. A kel­lemetlen, hűvös idő változó, 1-2 erősségű szelet „hozott” a versenyzőknek, s így a há­rom futam megfelelő körül­mények között zajlott le. A három hajóosztályban meg­rendezett versenyen két számban a MÉMTE. egyben a Justitia versenyzői sze­rezték meg a győzelmet. Az Építők Kupa 1973. évi Cadett hajóosztályban 1. Demjén—Hernádi (Justitia). 2. Hegveshalmi M.—Báthori Cs. (MÉMTE), 3. Hegyeshal­mi Z,—Kádár (MÉMTE). Kalóz hajóosztályban 1. Kinter F.—Górász (MÉMTE) 2. dr. Kaáli—Magyar (Jus­titia). 3. Kinter Gy.—Haák (MÉMTE). Finn dinghy hajóosztály­ban: 1. Csibész, 2. Szűcs (mindkettő MÉMTE), 3. Demjén S. (Justitia). A hét végén ismét vízre szállnak a miskolci vitorlá­sok, hogy háromnapos ver­seny keretében hét futam­ban eldöntsék a Mályi-tó bajnoka címet. A verseny megnyitójára pénteken 15 órakor kerül sor majd azt követően rendezik meg az első futamot. Szombaton négy. vasárnap pedig két futammal folytatódik, illetve fejeződik be a bajnokság. Különös bíráskodás Tisztelet és elismerés azoknak, akik hivatásuknak érzik sportver­senyeken a bíráskodást, ha csak ideig-őráig töltik is be a rájuk bízott feladatot. Sokan vannak ilyenek. A legnépszerűbb sportágakban, a labdajátékokban különösen fon­tos szerepet játszik a részrehajlás nélküli bíráskodás, itt nincs másodperccel, centiméterrel, kilogrammal mérhető teljesítmény; van­nak azonban olyan írott szabályok, amelyek éles határvonalat szab­nak a megengedett, vagy tiltott cselekedetek között. Sajnos, ezekben a sportágakban adódik a legtöbb panasz, jogos, vagy kevésbé helyt­álló kifogás a játékvezető ténykedését illetően, s elsősorban a labda­rúgásban és kézilabdában. Nyíregyházán már nemegyszer merült fel — megcáfolhatatlan té­nyekkel alátámasztott — kifogás a kézilabda játékvezetők működésé­vel kapcsolatban. Ami viszont most, az úttörőolimpia területi döntőin történt, az valószínűleg minden eddiginek a „csúcsa”. Mindezt nem azért tesszük szóvá, mert a szenvedő felek éppen a miskolci csapa­tok voltak (ha más megyei együtteseket sújtottak volna a „sajátos” ítéletek, akkor is megírjuk), hanem azért, mert gyerekeket, a sportág utánpótlását érintették igen érzékenyen az előre megfontolt szándék­kal hozott helytelen döntések. Valahogy úgy festett, hogy most „fizetnek” a szabolcsi játékvezetők a múlt évben megyéjük egyik úttörőcsapatánál elkövetett szabálytalanság miskolci vezető által tör­tént kiderítéséért. A Kilián fiú és Istvánffy együttes mérkőzésem sorozatban — a 8:1-es arányt azonban „szigorúan” betartva — adták a 7 m-es bün­tetőket. labdakezelési, lépés- vagy más hibát „látva” akkor vették el a labdát a miskolciaktól, amikor — nem szégyelltek eléggé azt! Gólok jelentős hányadát — a Kiliános fiúk egyik mérkőzésén például 12-őt! — „fütyülték” vissza vonal címén, vagy sípoltak bele — külö- sen az istvánffy találkozóin — a. gólba tartó lövésekbe .. . Csoda-e, ha már a döntők első napi küzdelmei után voltak olyan semleges vélemények, hogy „a játékvezetés előre meghatározza, melyik csapat juthat tovább!”... Nem is került az országos döntőbe egyik mis­kolci csapat sem; meg kellett elégedniük a szerényebb helyezésekkel. S bár a szólás-mondás azt tartja: „az ezüst is szépen csillog”, mi mégis úgy véljük: az arany még szebben. Különösen, ha az igazi tudást mérik azzal, s nem a „besce^” ténykedést, amellyel a sza­bolcsi játékvezetők szinte felülmúlták egymást. M. GY. OLCSÓBB LETT! Románc asztali rádió 1590 helyett 1250 Ft Melódia 16 asztali rádió 1800 helyett 1600 Ft RB—2603 táskarádió 1390 helyett 1100 Ft RB—3611 táskarádió 1850 helyett 1200 Ft Echó—II. zsebrádió 580 helyett 490 Ft Etűd—603 zsebrádió 490 helyett 390 Ft Néva—7 zsebrádió 450 helyett 370 Ft Orbita zsebrádió 580 helyett 500 Ft Sanyo C 6—341 zsebrádió 480 helyett 440 Ft TR super autórádió I960 helyett 1400 Ft Orbita és Teenager rádióhoz tok, R 9—56—250 távkapcsoló, R 9—82—774/A hangszóró adapter, és még sok műszaki áru Mindenféle Egy csokor vicc A piacon megkérdi a ve­vő: — Engedelmet, mivel etette a tyúkját, hogy ilyen sovány lett? — Miért érdekli ez ma­gát? — Mert én is szeretnék lefogyni. — Az ön kedves családja kijön a fizetésből? — Ugyan, dehogy! örü­lünk. ha kijöttünk az adós­ságokból. * A szórakozott professzor az étkezőkocsiból visszatérve sehogy sem tudja megtalálni a fülkéjét. — Nem tud visszaemlé­kezni a fülkéje számára? — kérdi a kalauz. — Nem. Csupán arra em­lékszem, hogy a fülkém ab­laka ebéd előtt valamilyen tórá nézett. Az utolsó sztár Schillernek az az állítása, hogy az utókor nem fon ko­szorút a színészek­nek, Marilyn Monroe esetében kétségtele­nül nem bizonyult igaznak. Tizenegy évvel a halála után még nagy M. M.-ra­jongó klubok mű­ködnek. Salvador Dali megfestette, Ol­denburg plasztikus tárggyá formálta száját, s a róla szóló irodalom egyre tere­bélyesedik. Nemrégi­ben egy új könyv jelent meg róla. Joe Hembus műve, „Az évszázad asszonya” címmel. A könyv minden hibája ellenére rá­mutat egy olyan problémára, amelyen érdemes elgondol­kozni. Mi okozta azt a példátlan sikert, mi tette Monroe-t szimbólummá, és mi adta az iránta való rajongásnak azt a hisztérikus vonást, amely miatt hatála hírére nyolc nő lett öngyilkos? Georges Sanders, aki együtt dolgozott vele Hollywoodban, úgy véli, nem vélet­len, „hogv egv kis­lány, aki szeretet nélkül nőtt fel az árvaházban, korának kiemelkedő szerelmi szimbólumává lesz”. 1950 táján, amikor még nem Kínálták mindenütt, kétségte­lenül erősebben ha­tott az ő fluiduma, lényének villamos­sága és amikor fel­fedezte, hogy tulaj­donképpen nem szí­nésznő. már igen hí­res volt. A The se­venth year itch után szín észstúdióba ment New Yorkba, Paula Strassbergnél tanult ég O’Neill: Anna Christie-iét játszotta ! Joe di Maggio. a baseball-sztár elvált felesége Arthur Mil­lerhez ment hozzá, s az Egyesült Álla­mokban megfogal­mazták a következő képletet: The brain and the body (az agy és a test). Millertől való vá­lása után már nem keveredett ki a lelki válságokból, pszichi­átriai kezelésre szo­rult. elbocsátották a 20th Century Fox cégtől, mert 32 for­gatási napból csak 12-re ment el, kár­térítési oer várt rá, amelvbő! ki nem ke­veredhetett. Az összeomlás azonban nem kívül­ről jött, az időzített bomba belül ketye­gett. Skizofrén csa­lád gyermekeként már korán neurózi­soktól szenvedett, s első ízben kezdő hollywoodi színésznő korában kísérelt meg öngyilkosságot. Később csendes, ma­gányos alkoholistává lett, s a háló lassan körülölelte. Egyszer Monroe tréfásan kijelentette, hogy a sírkövén a neve mellé majd föl­írják mellbőségének, derék- és csípőbősé­gének világszerte is­mertté vált adatait: 37—22—35 (inch). Monroe különleges hírneve elsősorban azzal magyarázható, hogy ő volt a holly­woodi korszak utolsó nagy sztárja, aki olyan világban nőtt még fel, amelyben durva szokások ural­kodtak ugyan,, az egész iparág azonban még sizilárd üzleti talajon állt. Monroe után ilyen nagyság­rendben már csak I'iz Taylor tündö­költ, ő azonban szín­házi alapokról in­dult. r? Beszélő” bélyegek Az indiai védnökség alatt átló Bhutan himaáájai ki­rályságban hét darabból álló „beszélő” bél vegsor oza - tót bocsátottak ki, amely­nek minden bélyege mini­atűr hanglemez. Bármilyen — percenként 33 fordulat­számú — lemezjátszóval le lehet játszani a bélyegekre rögzített szöveget, amely is­merteti Bhután történelmét és kultúráját, két bélyegről pedig az állami himnusz és népdalok csendülnek fel. Csere (A Stern karikatúrája) Radírozás — homokkal Előfordul, hogy kisebb vál­toztatást kell eszközölni a nyomtatott szövegben, törölni kell néhány szót, vagy más szöveget kell a helyükbe írni. A nyomtatott szövegen azonban' nem segít a radír: a javítást be kell szorítani a sorok közé, vagy kiírni a lap szélére. Egy angol vállalat miniatűr homokfutó berendezést készí­teted amely aprószemcsés csi­szolópor segítségével törli a nyomtatott szöveget, a mikro- porszívó közreműködésével mindjárt eltávolítja a homokot és a papírrészecskéket. A be­rendezés nemcsak arra jó. hogv javításokat eszközöljenek vele a kis példányszámú kiadává- ny okban, hanem vállalati raj­zok kijavítására és olyan könyvtári könyvek tisztítására is alkalmas, amelyekbe fele­lőtlen olvasók tintával írták be megjegyzéseiket.

Next

/
Thumbnails
Contents