Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-12 / 136. szám

fl Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének huszonötödik évfordulóján

Munkásgyulés

Csepelen

.4 diósgyőri munkasgyúlés résztvevőinek egy csoportja

Munkásgyulés Diósgyérben

Nyers Rezső mondott beszédet

(Folytatás az 1. oldalról)

jük annak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat.

— Az egységes marxista—

leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győzelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletárdiktatúra feltételei között — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztársaságot. Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításában. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás. Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió

szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése, a megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb összefogásának, népünk és országunk emelkedésének nagyszerű távlatait nyitotta meg.

A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rámutatott:

— Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalom elleni harc jegyében, 1956 novemberében zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában együtt harcoltak és dolgoztak volt kommunisták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen.

Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból.

— Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szem- befordult a revizionista egységbontással. megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi ösz- szefogásnál teljesebben egymásra találtak.

— A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egység- beiörrása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a munkásosztály szoros kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad. A társadalmi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység állandó megújulását a pártban, mert így tudjuk maradéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal. egész dolgozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktiv részvételét a feladatok meghatározásában. megoldásában és ellenőrzésében, hogy a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk valamennyi fórumán. A munkásosztály nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiséggel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövetségi politika ugyanannak a dolognak a két oldala.

— Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munkáshatalom megteremtésének, a szocializmus útján történő elindulásának jegyében következett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehaladásunk nem is volt végig zavartalan, mégis amit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága.

— Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaállította jogaiba a marxizmus—le- ninizmust. a lenini úton járva kétfrontos harcban megvédte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következetesen tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő feszültségekkel és ellentmondásokkal.

Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szervezettebb munkát, az ország anyagi és szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel; felelős magatartást; teljesebb azonosulást szocialista eszményeinkkel, céljainkkal; tudatos harcot az ellenséges an- timarxista nézetek, a visszahúzó maradi gondolkodás és főképp a csak magára néző, individualista, önző magatartás ellen. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a milliószemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista közvélemény.

Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette:

— Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy akkor képviseljük jól népünk nemzeti érdekeit, ha egyúttal szem előtt tartjuk a nemzetközi haladás egyetemes érdekeit is. Politikánk kifejezi és védi nemzeti érdekeinket. ugyanakkor szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a szocialista világ, a béke ügyét. Pártunk arra törekszik, hogy a marxizmus—le- ninizmus elvi alapjain erősítse a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét. Azokkal tart, akik a nemzetközi munkásmozgalomban a közös marxista— leninista vonalat képviselik, védelmezik azt minden jobb- és álbaloldali támadással szemben.

Erős és eltéphetetlen kötelékek fűznek bennünket a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista világ, a haladás élen járó országához, a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez és Lenin kommunista pártjához.

Beszéde befejező részében hangsúlyozta:

— A jelen és a jövő feladatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommunista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság erényei a gyorsan változó körülmények között is tovább éljenek a soron következő nemzedékekben — mondotta. majd végezetül elismeréssel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor parancsát, a munkáspártok egyesítésének nagy ügyét.

A diósgyőri munkásgyűlést Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára nyitotta meg. Az elnökségben helyet foglalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke; Bondor József építésügyi és város- fejlesztési miniszter; Harmati Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke: Dojcsák János, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára; dr. Havasi Béla, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára; Mónus Antal, a Diósgyőri Gépgyár pártbizottságának titkára; dr. Énekes Sándor, a Lenin Kohászati' Művek vezérigazgatója; Gácsi Miklós, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója; Bárczi Béla, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke; az elnökségben foglaltak helyet a munkásmozgalom veteránjai, Dusek László. Berki Mihályné, Favári László, Frank Miklós, Mazuch József, Tisher Gyula, Mráz Ferenc. Benedek József, Kondi József és Dudás Istvánná; továbbá Kerekes Györgyné és Tóth Pál, a DIGÉP dolgozói, Viczek József né, Somogyi József és Bucsik József, a Lenin Kohászati Művek dolgozói, fiatal párttagok.

A gyűlésen felszólalt Tisher Gyula, a Diósgyőri Gépgyár anyagbeszerzője és Sándorfi László, a Lenin Kohászati Művek villanyszerelője.

Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára beszédében kiemelte:

— Minden okunk megvan rá. hogy ünnepélyes tisztelettel emlékezzünk a 25 év előtti pártegyesítésre, amely véget vetett a magyar munkásosztály két pártra szakadásának és lehetővé tette a teljes politikai egység megvalósítását.

— Három évtizedig volt két pártja a magyar munkásosztálynak. 1918-tól a Tanácsköztársaság időszakának kivételével egészen 1948-ig. Ezalatt dühöngött a Horthy vezette ellenforradalom és sajnos sikerült konszolidálódnia. Világválság volt és milliók kerültek koldussorba magyar földön, nőtt és mind nagyobbra nőtt a fasizmus veszélye, míg végül fasiszta uralom lett belőle Európa nagy részén. Majd az is bekövetkezett, hogy Hor- thyék, szövetségre lépve a német és olasz fasizmussal, a második világháború sza- kadékába rántották az országot. Az emberöltőnyi elkülönültségben a kommunistáknak és az osztályhű szociáldemokrata munkásságnak mindig azonos volt az érdeke, közös volt az ellensége és közös a reménysége. Együtt dolgoztak üzemekben. szakszervezetekben, sőt a mély illegalitásba szorított kommunisták munkát vállaltak a legális szociáldemokrata szervezetekben,

munkásegyesületekben, együtt küzdöttek a tőkés kizsákmányolás ellen, a Hor- thy-rendszer elnyomása és antidemokratizmusa ellen, a nacionalizmus és antiszemitizmus ellen, szívükben a hittel, hogy lehet és lesz még szocializmus a mi hazánkban. Az elnyomás ellen küzdő kommunista és szociáldemokrata munkás nagyszerű alakja igazi hősi példaként magasodik emlékezetünkben, történelmünkben és emberi ideálként szolgálhat a mai nemzedék számára.

— A megosztottságból eredő veszély azonban mindig is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges elvi politikai különbségek voltak a két párt között. ezek mindig újraélesztették a szembefordulás veszélyét. A nemzetközileg erőre kapott opportunizmus a magyar szociáldemokráciát is megfertőzte, törvényszerűen alakult meg tehát 1918-ban az önálló kommunista párt. A Szociáldemokrata Párt ezután sem lett eszmeileg és politikailag egységes. A pártban mindig volt jobboldal, mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel és kommunistaellenes volt, elvetette a munkásegység elvét. Ugyanakkor mindig volt baloldal — 1945 után már döntő pozíciók birtokában —, amely viszont együtt harcolt a kommunistákkal, a munkásegység politikáját követte, és persze mindig voltak középen állók. A szociáldemokrata jobboldalnak a munkásegységet bomlasztó tevékenységét kihasználta a régi magyar uralkodó osztály, amely mindvégig a két munkáspárt ellentétére játszott a politikában és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. Sajnos kezére játszott a munkásosztály ellenségeinek a kommunisták némely körében jelentkező szektás szemlélet és magatartás is, amely a szociáldemokrata jobboldal bűneit az egész szociáldemokrácia bűneként tüntette fel.

— A 25 év előtti pártegyesülés történelmi előzményét a fasizmus elleni harc jelentette, attól kezdve vált folyamatossá hazánkban a

kommunista—szociáldemokrata együttműködés. A fasizmus mindenütt, ahol fellépett, Olaszországban, Németországban, Magyarországon és másutt brutális módon, embertelen eszközökkel jelentkezett, főleg a kommunisták és a szociáldemokraták ellen. A fasizmus elleni harcban mindkét párt nagy számban adott mártírokat, akik életüket áldozták azért, hogy a nép szabaddá váljon. Az áldozat nem volt hiábavaló. A sok mártír emléke, a közös ellenséggel szembeni kézfogás tartóssá, végül eltéphe- tetlenné tette a magyar munkáspártok kapcsolatát. A fasizmus elleni harc segítette

hozzá a szociáldemokraták nagy részét ahhoz, hogy felismerjék és elismerjék a Szovjetunió óriási jelentőségét a társadalmi fejlődés és a béke szempontjából, hogy rájöjjenek: a korábbi gyér és torzított információk meghamisították a szovjet valóságról alkotott képet. Ezután a két munkáspártnak a fasizmus éveiben kialakult együttműködéséről szólt

Nyers Rezső, majd így folytatta:

— A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgálta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem csupán hazai sajátosság volt, hanem egy progresszív nemzetközi folyamat része. A háború utáni Európában sok országban volt együttműködés szociáldemokraták és kommunisták között, kormányokon belül és kormányokon kívül. Ez a tény európai méretű fejlődést sejtetett egy népi és szocialista jövő irányába. A szociáldemokrácia jobboldala azonban a hidegháború kezdetén, szinte azonnal Churchill ful- toni beszéde után, szembefordult az egységpolitikával és a kommunistákkal való szakítás útjára lépett. Milyen elmélet alapján tette ezt? Három egymással szorosan összefüggő elvre épült koncepció szerint. Az első elv a politikai hatalom megszerzése volt reformok céljából. a kapitalizmus meghagyása mellett. A második elv azt hirdette, hogy a reakció útja és a kommunisták útja nem járható, keresni kell egy harmadik utat és ezen járva a szociáldemokrácia maga mögé gyűjt- heti a társadalom többségét. A harmadik elv arról szólt, hogy a világpolitikában Nyu- gat-Európára kell orientálódni, nem pedig a Szovjetunióval való szövetségre.

— A szociáldemokrácia baloldala viszont mindinkább világosan látta, hogy mindhárom tételnek az ellenkezője igaz és helyes. Azt vallotta, hogy nincs harmadik út. hogy a haladásért a Szovjetunióval szövetségben lehet és kell harcolni, hogy a kapitalizmus társadalmi rendje megszüntethető — mondotta, majd kiemelte:

— Hangsúlyozni szeretném az egyesülésnek azt a döntő fontosságú jellemzőjét, hogy a magyar kommunisták nemcsak a szociáldemokrata bal- szárnnyal egyesültek, hanem magával a Szociáldemokrata Párttal, melynek tagsága, kevés kivétellel, magáévá tette az egyesülést. A baloldali szociáldemokraták tevékenysége döntően hozzájárult ahhoz, hogy a Szociáldemokrata Párt saját kongresszusán megszavazta a marxista-leninista alapon történő irányvételt a népi demokráciára. Ebben is kifejeződött az a tény, hogy az üzemben dolgozó szociáldemokrata munkás nem a párt egyik vagy másik szárnyához, hanem magáiíoz a párthoz tartozott.

— Ha feltesszük magunknak a kérdést — folytatta az előadó —, hogy milyen gyümölcsöt hozott népünknek a munkásegység, nagy politikai hozamot regisztrálhatunk. Már 1945—48 között ennek bázisán valósult, meg a földreform, a stabilizáció, a nagyipar és a bankok köztulajdonba vétele, az üzemi demokrácia alapjainak megteremtése. az egységes állami iskolarendszer. Majd 1948 után ez volt a politikai hajtóerő a szocialista iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a tervgazdálkodás kiépülésében, abban a dinamikus fejlődésben. mely társadalmi viszonyainkat, gazdaságunkat es kultúránkat jellemzi.

Ezen a bázison teremthettük meg az egész magyar nép szoros szövetségét a szocialista Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ami nemzetközi helyzetünket biztonságossá teszi, fejlődésünkhöz ösztönző külső körülményeket teremt. S ha ehhez hozzávesszük azt a milliónyi tényt, amit a munkás-szolidaritás mindennapokban való érvényesülése jelent a munkában, az emberi kapcsolatokban. a szocialista embertípus formálódásában, akkor valóban nyugodt lélekkel mondhatjuk: sok a gyümölcse és szép a gyümölcse az egyesülésnek — mondotta, majd részletesen szólt a mai feladatokról.

Beszéde befejező részében Nyers Rezső a következőket mondotta:

— Az egyesült munkáspárt létrejöttekor még három megyéből állt ennek a vidéknek a politikai és közigazgatási szervezete. Ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy mind Borsodban, mind Zemplénben, mind pedig a régi Abadj megyében sikeres volt az egyesülés. Részük volt ebben mindazoknak, akik ezen a vidéken dolgoztak valamikor a munkásegység szellemében. Közülük szeretném kiemelni néhai Rónai Sándor és néhai Nógrádi Sándor elvtársakat, az élők közül pedig Aczél György, Bondor József és Harmati Sándor elvtársak személyét. Külön szeretnem köszönteni azokat, akik mostani gyűlésünkön jelen vannak a negyedszázad előtti harcosok közül.

A munkásgyűlés befejezése után Nyers Rezső. Kállai Gyula, Bondor József és Harmati Sándor elvtársak —- Dojcsák János, dr. Havasi Béla és Barczi Béla elvtársak kíséretében — megtekintették a Lenin Kohászati Művek épülő nemesacél-hengerművét; a diósgyőri új városközpontot; a Győri kapu Dél új Lakótelepet és a megyei könyvtárat. Megyénk vendégei ezt követően visszautaztak Budapestre.