Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-09 / 134. szám

25 éve államosították az iskolákat Jubileumi ünnepség Miskolcon Biztos a kezük Éleslövészet Görömbölyön „A jelen törvény hatályba lépésekor fennálló nem ál­lami iskolák és a velük ösz- szefüggő tanulóotthonok, to­vábbá a kisdedóvodák fenn­tartását — kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek (hittudományi főiskola, dia­kónus. stb.) kivételével az állam veszi át.” lg}' szól az 1948. évi XXXIII. törvény­cikk első paragrafusának el­ső bekezdése. E dokumen­tum történelmi fordulót je­lent a fiatal Magyar Nép- köztársaság életében: a szo­cialista közoktatás kezdetét jelzi. Azóta negyedszázad telt el. A 25. évfordulóról ma délelőtt 10 órakor emlékez­tek meg a Rónai Sándor Művelődési Központban Varga Gábomé, az ország­gyűlés alelnöke. a megyei tanács elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. Rákos Sándor költővel ta­lálkoztak tegnap este olva­sói a Szentpéteri kapui Jó­zsef Attila Klubkönyvtárban. Nem a hagyományos író— olvasó találkozó tanúi lehet­tünk, ahol az olvasó kérdez, az író válaszol... Kristó Az Egressy Béni Zeneis­kola elmúlt évi finnországi hangverseny-kőrútjának vi­szonzásaként, holnap váro­sunkba érkezik a tamperei Pirkanpojat fiúkórus. Mind­össze néhány napot töltenek Miskolcon, de igen gazdag lesz a programjuk. Hétfőn az avasi templom­ban adnak hangversenyt, ba­rokk művekből, kedden dél­előtt 10 órakor az aggteleki cseppkőbarlangban énekel­nek. Miskolci tartózkodásuk utolsó napján, 13-án, szerdán este a Bartók-teremben csen­dülnek fel a finn népdalok és a klasszikus zene repre­zentatív alkotásai. A 60 tagú, 10—16 év közötti fiúkból ál­ló együttes vezetője. Jarmo Kokkonen maga is fiatal kar­nagy, édesapja, Joonas Kok­konen, a finnek híres zene­szerzője. — Hogy azok a büdös tyú­kok honnan tudják, mekkqra tojás passzol a tartóba?! (Az Eulenspiegel karikatúrája) Az évfordulóra emlékpla­kettet bocsátottak ki azok­nak a pedagógusoknak, akik aktívan közreműködtek az iskolák államosításában. Az emlékplakettet 97 miskolci és borsodi pedagógusnak ad­ták át az ünnepségen; hét tanár pedig Az oktatásügy' Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg. A jubileumi, ünnepség előtt, ugyancsak a Rónai Sándor Művelődési Köz­pontban nyitották meg azt a kiállítást, amely bemutatja a közoktatás 25 évét. Doku­mentumokkal. fényképekkel, rajzokkal elevenítik fel a múltat, a kezdetet... De a jövő felé is tekintenek, a tágas, világos, otthonos tan­szerekkel. szemléltetőeszkö­zökkel felszerelt, korszerű iskolák felé... A kiállítás egy hétig tekinthető meg. Nagy István irodalomtörté­nész interjút készített Rákos Sándorral s ebből az izgal­mas párbeszédből ismerhet­tük m’eg még jobban élő iro­dalmunk jelentős alakját. A költő verseiből Szentpál Mó­nika adott elő. A hetvenhat tagú küldött­ség meglátogatja Miskolc ne­vezetességeit; a megyei könyvtárat, a sportcsarnokot, az avasi kilátót, a diósgyőri várat, kirándulnak Tapolcá­ra, Lillafüredre, s találkoz­nak a város vezetőivel is. Magyarországi útjuk buda­pesti városnézéssel és a csü­törtök esti zeneakadémiai hangversennyel zárul. Szinte állandó „nézőkö­zönsége” van a Weidlich-pa- lotában levő élelmiszerüzlet helyreállítási munkálatainak. Mint arról a lapok tudósítot­tak, a belvárosi nagy fűszer- csemegebolt az egyik hűtő­pult zárlata miatt ma egy hete kiégett. A helyreállítási munkálatokhoz a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói szinte azon­nal hozzáfogtak, s ennek kö­szönhető, hogy előreláthatóan — június 15-én — a jövő hét végén — ismét megnyitják a közkedvelt üzletet. A helyre­állítási munka körülbelül 300 ezer forintba kerül. A bolt berendezését is korszerűsítik ez alkalommal, többek között négy új hűtőgépet kapott az újjáépült üzlet. (Ágotha felv.) REFLEKTOR Ma Budapesten megtartot­ták a szilikátipari konferen­cia ünnepélyes záróülését az Építők Szakszervezetének székházában, ifc Deteken a Szabadság Tsz-ben sörpalac­kozó üzemet adtak át ren­deltetésének. jfc Győrött sok száz fiatal vett részt a Szé­chenyi téren közös ballagá­son. iff Oroszlányban béke­gyűlést tartottak a városi ta­nácson a szocialista brigádok, ifc Salgótarjánban a kohásza­ti üzem fiataljai kommunista szombatot tartanak és mun­kabérüket a VIT-alapra ajánlják fel. iff Szekszárdon megkezdődött a fennállásá­nak 100. évfordulóját ünneplő Természetbarát Szövetség társadalmi erdei szolgálatá­nak kétnapos országos ván­dorgyűlése. A munkásőröket szállító teherautók még a lőtér előtt megálltak. Az eső, ami any- nyira kellett, teherautóknak járhatatlanná tette az utat. Csak a terepjárók és-a DI- GÉP mentőszolgálatának négykerékmeghajtású kocsi­ja birkózik meg a sárral és a síkossággal. Az éves kiképzési tervnek megfelelően hétfőtől minden nap benépesül ezen a héten, a görömbölyi lőtér. Gyakor­lat. Mrva József, az Oprendek Sándor munkásőr-zászlóalj parancsnoka fogadja a je­lentést. A jelentés olyan, mint bárhol. Aki katona volt, tudja. Az újságíró a képvál­tozásra figyel. Nyolcvan-száz jókedvű férfi ült percekkel korábban a füvön. Tűz is égett. Sült szalonna-illata volt a levegőnek. Olyan volt min­den, mint egy kiránduláson. A vezényszó után változott a kép. Egyenes sorok, mozdu- lástalan „vigyázz” és figye­lem. A fegyver kötelez — A fegyelmet mindig megköveteljük. Ez természe­tes. Éieslövészet-gyakorlato- kon viszont nem kell köve­telni. A kezünkben levő fegy­ver kötelez. Mindazt, amit itt gyakorlunk, odabent a fog­lalkozásokon megtanultuk. Az elvtársak azzal a fegy­verrel ismerkednek, amit rendszeresen használni fog­nak. Itt, az elméleti felkészí­tés után a gyakorlatban is átvesszük még egyszer az anyagot. Minden mozzanatát a később végrehajtandó éles­lövészetnek és éleskézigrá- nát-dobásnak. Tíz óra tájban aztán el­hallgatnak a madarak. Rob­ban az első kézigránát, meg­szólal az első géppisztoly. A hegyek ide-oda dobálják a hangot. Az utakon, a környe­ző magaslatokon őrök. A ve- zényszók most élesebbek, ka- tonásabbak. Jó negyedóra után aztán megszólal újra egy kotnyeles rigó, és akkor­tól hiába robban a gránát, csattan a lövés, újra kezdő­dik az erdei hangverseny. Az ember tanul, hogy megvédje magának a csen­det. A rekord: 39 kör Milyen a gyakorlat? A pa­rancsnok véleménye szerint a kiképzési tervnek minden­ben megfelelt. Fegyelmezett volt és a lőtéri eredmények is jók. i Az ötvenhárom éves Póz- ner István négy lövésből het­venöt méterről 33 kört lőtt. 1962 óta munkásőr. A Diós­győri Gépgyárban dolgozik Csoportvezető. Alapszervezeti párttitkár. Horváth József esztergályos a DIGÉP-ben; 39 körös ered­ménye rekord. Alapszervezeti párttitkár, a megyei párt- bizottság tagja. Negyvennyolc éves. Tavalyelőtt érettségi­zett. A 39 körnek úgy örül, hogy talán az érettséginek se jobban. Az első tíz emberből né­gyen lőnek kiváló eredményt. Az első tíz között lőnek a rajparancsnokok. Aztán ha­A Diósgyőri Gépgyár dol­gozói közül minden tizedik aktív újító, feltaláló. Tevé­kenységük az elrpúlt évtized­ben több mint 200 millió fo­rint utókalkulált megtakarí­tást eredményezett a gyár­nak. A vállalat által kifize­tett újítási díj meghaladta a 14,7 millió forintot. Tíz év alatt 13-an nyerték el a „Ki­váló feltaláló” címet, 47-en a „Kiváló újító cím arany, 79- en a kitüntetés ezüst, míg 151-en a bronz fokozatát. A mar -kiderül, hogy a többiek eredménye se rosszabb. És a jó eredményekből születik a tréfa. Juhász András meó- főosztályvezetőt ugratják: — Na most majd téged meóznak, mérnök! Lehet, a biztatás is segít, mert 33 kört lő. A parancs­noka meséli róla: — Régen ismerem. Laka­tos volt, elvégezte az egyete­met, aztán a marxista egye­temet is. Az egyik legfegyel- mezettebb ember a rajban. „Ha hívjuk őket, I önnek../' Hogy mennyit ér ez a „leg”, azt később értem meg. Póz- ner István a kiváló lövés után még gyakorol a kézi­gránáttal, aztán jelentkezik. — Éjszaka kaptam a táv­iratot a fiamtól, hogy men­jek rögtön Dunaújvárosba. Valami baj lehet. Szólni már nem tudtam senkinek, így hát kijöttem, de ha elérném a déli vonatot... A parancsnok az órájára néz, aztán intézkedik, hogy. a terepjáró levígye István bá­csit a buszig. — Ilyen emberek vala­mennyien — mondja Mrva József. — Szinte mindenki­nek két-három társadalmi megbízatása is van. És ha mi hívjuk őket, akkor jön nek. Persze, hogy leküldöm a gépkocsit. A korátlagot nem tudom, de láttam azokat, akik öt­venévesen birkóztak az emel­kedővel, a tereppel. A második kör legjobb lö­vője, Szigeti József lakatos mondta: — Kopik a gép, de a ke­zünk biztos. Nem a fegyelem köt össze minket — a szán­dék tesz fegyelmezetté. B. G. kitüntetett újítók tevékeny­sége 129 millió forint hasz­not eredményezett, ugyanak­kor az újítási díjakból 8 mil­liót ők vittek haza. A kitüntetett újítók között állami díjasok is akadnak már: Bozsik Kálmán proto- üzemi lakatos, aranyjelvé­nyes újító, s a Zofcsák-bri- gád. amelynek tagjai tavaly 47 újítással segítették a vál­lalat eredményesebb gazdál­kodását. Megint otthon felejtettem az órámat. Bosszúsan tárcsázom a 08-at, s a roppant szolgálatkész magnóhang hivatalos komoly­sággal közli, hogy 11 óra hat perc, harminc másodperc. Majd kérés nélkül még egyszer megismétli, sípolás hallatszik, s aztán süket lesz a vonal. Tizenegy óra hat perc, harminc másod­perc. Most mar talán negyven. Bár nincs nálam óra, mégis szinte látom a percmu­tatót araszolni a számlapon. Múlik az idő. Egyre gyorsabban. Becsülete van a másod­perceknek is, mert az idő az egyik legfon­tosabb mértékegységgé vált. Régen azt mondták, hogy egynapi járóföld, s éz húsz­harminc kilométert jelentett. Ma pedig? Mialatt a Skylab két asztronautája négy órát lebegett az űrben, háromszor kerülték meg bolygónkat. A középkor embere egy életen át nem tett meg ekkora távolságot. Lassan dél lesz. Fel kellene ismét hívni a szolgálatkész, ám roppant hivatalos höl­gyet, hogy megmondja a pontos időt. Egy emberöltővel ezelőtt még elég volt a nap­szakot tudni. Most már a perc is fontos. Életünk hosszabbodik, s mégis időhiányra panaszkodunk. Tudományos módszerekkel szervezzük a termelést, tudós férfiak adnak tanácsot a szabad idő hasznos eltöltésére. Az embernek mégis az az érzése, hogy egyre több dologról marad le, egyre kevesebbet szakíthat ki magának a világból. Az író­asztalon szaporodnak az olvasatlan könyvek, felnyitatlan újságok, az előjegyzési naptár­ban gyarapodnak az elintézetlen ügyek. A konzervek és a koncentrátumok, a re­génykivonatok és a tallózó (digest) folyóira­tok korszakát éljük. S szinte reménytelen a vállalkozás, hogy csökkentsük a távolságot az emberi megismerés korlátlan lehetésége és a nagyon is korlátozott emberi befogadó- képesség között. Linné Károly még virágórával bíbelődött. A növényvilág első nagy rendszerezője nyu­godtan igazíthatta napi tennivalóit a szi­rombontáshoz. Ha a mezei tikszem vagy az őszi oroszlánfog kinyílott, tudta, hogy nyolc és kilenc óra között van idő. Ha viszont be­csukta szirmát az ernyős olocsán vagy a katángkóró, nyugodtan asztalhoz ülhetett, mert dél volt. A délutáni tea idejét a csoda- tölcsér, a vacsoráét a habszegfű jelezte. Amikor pedig a mécsvirág nyílott, ágyba bújhatott, hiszen tíz óra is elmúlt. A virágvekker „alkatrészeit” a mai em­ber hírből sem ismeri. Pedig a növényhatá­rozó is ott lapul valahol az olvasatlan köny­vek halmazában, s az erdei, mezei virágok egyikét-másikát ismeretlenül is hazaviszi a kiránduló. Talán csokorba szedve, de való­színűbb. hogy a természetjárás idejét kurtító aép’iocsi gumiabroncsán. BRACKO ISTVÁN Találkozás Rákos Sándorral Vendégeink Tamperéből: 4 Pirkanpojat íiú kórus Feltalálók, újítók V Mit mutat a virág-vekker?

Next

/
Thumbnails
Contents