Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1973-06-06 / 131. szám
Hi miért tanúi? Vizsga a dolgozók gimnáziumában Dolgozók Gimnáziuma, Miskolc. Az ország legnagyobb középfokú tanintézete. Tagozatain (esti és levelező), hatvan osztályában több mint háromezren tanulnak. Tizenegy osztály maturál az idén, mintegy ötszázan kapnak érettségi bizonyítványt. A földszintes ház udvarán meglepő kép fogad: akár a fecskék a sürgönydróton, úgy ülnek körben a falak mentén a diákok. — Vizsgaidőszak — mond- :a Hallók Gyula igazgató. — És ez felnőttnek, gyereknek egyforma izgalom. Az idén tízéves A Dolgozók Gimnáziuma, jelenlegi szervezeti formájában, önálló intézményként idén tízéves. — A gimnáziumról vagy a hallgatókról ír? Már számon a válasz, hogy öreg diákokról — ősz fejjel az iskolapadba ülő munkásokat keresnék —, de ahogy körbenézek az udvaron, idősebb embert, alig látni ott. — Arra lennék kíváncsi, hogy ki miért tanul? Az iskola érettségi bizonyítványt ad, de ez még nem jelent vállalati, hivatali előrelépést. Itt nagyon sok a fiatal. A tizenéves is. Mi hozza őket ide? Szécsi Sándor igazgatóhelyettes történettel felel: — Volt itt egy tanítványom. Munkás. Amikor kiosztottuk az érettségi bizonyítványokat, bizony bepárásodott a szeme. Máig is emlékszem arra, amit mondott: „Nagy nap ez nekem, kérem. Ma lettem nyugdíjas és ma lettem érettségizett ember.” Nos, ez volt a hőskor. Intézetünknek valamikor rehabilitációs jellege Volt. Az orvosoltuk, azt pótoltuk, amit a régebbi társadalom nem adott meg az efnbereknek. Ezek az idős. a társadalom hibájából iskolázatlan emberek lassan el.fogynak, de különös dolog: a feladatunk így sem lett kevesebb. Válságban a felnőttoktatás? — Országos fórumokon is vitatkoznak a felnőttoktatás válságáról... — A tanulóink létszáma emelkedik — mondta erre Hallók Gyula. — Nevetséges lenne hát arról beszélgetni, hogy szükség van-e ránk. Menjen ki a tanulók közé és kérdezgesse őket, hogy ki miért tanul. A válaszokról majd beszélgethetünk. A harmadik osztály bejáratánál izgalom-bújtatónak diákcsínyt mesélnek. — Puska? — Hát... Ózdi újítók Az Ózdi Kohászati Üzemek „feltalálói” az év első öt hónapjában 807 újítást adtak be, s ezekből 439-et már be is vezettek. A gazdasági számítások szerint évi 22 millió forint megtakarítással jár az alkalmazásuk. — Én a tenyerembe írtam, de csak a képleteket... — Egy kislány a harisnyájára írta, de megbukott. — Észrevették? — Á, leszaladt a harisnyán a szem és hiányzott a képlet közepe. _ Fél? — kérdeztem E. Erikát. Erika bolti kisegítő, tizennyolc éves — Inkább csak izgulok. A vőlegényem közgazdaságiba jár. Versenyzőnk. — A vőlegénye foglalkozása? — Lakatos. ,, T. Imre huszonöt éves. Szerelő. — Miért jelentkezett gimnáziumba? — Tizenkét éve is tanulni szerettem volna, de akkor nem lehetett. Az volt, hogy hamar pénzt keressek. _ Tovább akar tanulni? _ Nem hiszem, de az új tanulókat már az én szakmámban is csak érettségivel v szik fel. Gondoltam, eny- nvi legyen. Történetek? Minden elet történet. Egy kislány mesélte. hogy kimaradt a gimnáziumból annak idején. A vőlegyénve egyetemre jár. — Későn jött meg az eszem... A kor követelménye Valamivel később életrajzokat olvastam. Tízet. T:z dolgozó ember életrajzában kerestem az iskola _ mai feladatát. A rehabilitációs jelleg valóban megszűnt, de hátránvos helyzetből induló emberek életútja egyenesedik itt. Igényeket a korunk diktál és a közvetlen, mérhető haszon reménye nélkül is sokan akarnak korunk színvonalán élni. Az igazgatói irodában egy könyvet mutattak. A könyv társadalmi munkában készült. Értéke óriási. A tízéves iskola 2066 tanulójáról tartalmaz 64 636 adatot. Számokkal ír le összefüggéseket. Ki miért tanul? E riport folytatásaként következik: Ahogyan a tanár látja. (bartha) Szociális” erdők A jövőben az eddiginél is nagyobb érvényt igyekeznek szerezni az illetékes szakemberek annak a szép elvnek, hogy az erdők nem csupán fakitermelésre valók, hanem arra is, hogy az embert, az ember egészségét szolgálják. Ezért az idevágó rendelkezések értelmében az évezred végére négy ütemben létre kell hozni az úgynevezett ,.szociális” erdők különböző fajtáit. A bükki és a zempléni erdőségek kiválóan alkalmasak ezeknek a céloknak a megvalósítására. a kívánt erdőfajták kialakítására. Meg is kezdték ennek a környezet- védelmi és egészségügyi szempontból fontos kérdésnek a megtárgyalását. Legutóbb Sárospatakon tanácskoztak a zempléni táj városainak és községeinek képviselői.’ akik Farkas Sándor mérnök tájékoztatója után előterjesztették javaslataikat a pihenő-, séta- és kirándulóerdők létesítésére. A pihenőerdőt 30 percnyi járásnál nem messzebb fekvő területen kell kialakítani. Sátoraljaújhelyen 72, Sárospatakon 59, Tolcsván 13, Ci- gándon 12, Tiszakarádon 11, Karcsán. Pálházán és Olasz- liszkán 7—7, Kiesén 8 hektárnyi lesz a pihenőerdők nagysága. Ezenkívül sétaerdőnek Sárospatakon 800. Sátoraljaújhelyen 1100 hektárnyi erdőrészt fognak biztosítani és a szükséges utakkal, berendezésekkel ellátni. REFLEKTOR Ma Budapesten a Kulturá- • lis Kapcsolatok Intézetében dél-vietnami grafikai kiállítás nyílik. >k Balatonmárián Petőfi-emlékkönyv tárat avatnak. >k Csanádapácan (Békés megye) romániai népi együttes vendégszerepei. ^ Egerben az ott tanuló vietnami diákok a szakmunkásképző intézet tanulóival találkoznak. >k Győrött a színház művészeinek közreműködésével megrendezik a Kisalföldön élő írók estjét. Kalocsáról gyermek-táncegyüttes Finnországba utazik. * Pécsett lengyel jogászprofesz- szort díszdoktorrá avatnak. Szekszárdon befejeződik a „Műanyagok az építőiparban” címmel megrendezett országos tanácskozás. ak Hámor (Agatha Tibor telvétele) Akkor jó, ha hideg Jéjtqyártás, nagyban A kézilabda-pálya nagyságú teremben a legnagyobb kánikulában sem emelkedik tíz fok fölé a hőmérséklet. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen akik itt dolgoznak, vizet fagyasztanak, s a jég csak akkor jó, ha hideg. Somos Miklóssal, a hűtőház műszaki osztályának vezetőjével a két hatalmas hü- tökad mellett beszélgetünk. Az alig neszező zajok nem zavarják a társalgást. A jéggyártás csendes mesterség. A medence egyik végén egyszerre 22 darab, egyenként 25 literes fémcella telik meg friss vízzel, s alábukik a közvetlen hűtést végző, mínusz 8—10 fokos sós lébe. A sós vizet csövekben keringő ammónia hűti. A cella útja 8—10 óráig tart, ennyi idő alatt dermed áttetsző, kőkemény hasábbá a víz. A cellasort már a medence túlsó végén, daru emeli ki, s a hasábokat a csúzdára önti, hogy aztán Vágási János belevágja a kampót, s egy lőrésszerű nyíláson át a jéggyár előtt álló vagonba kormányozza. A termoszkocsi platóján, konyákig érő gumikesztyűben Hócza Miklós várja a hűvös, fényes jégtáblát, hogy gúlába rakja, s fűrészporral szórja be. hogy szállítás közben szét ne csússzon. Kódor András csoportvezető irányításával hatan dolgoznak itt. A hűtőház árnyékában szerényen meghúzódó kis gyárban naponta nyolc vagon jeget állítanak elő. Az idei terv másfélszerese a tavalyinak. A miskolci utcákról már évekkel ezelőtt eltűnt a harsány hangú jeges. A háztartásokból a hűtőszekrény kiszorította a mesterséges, vagy természetes jéggel hűtött szekrényeket. A miskolci hűtőházban előállított jegnek alig egy-két százaléka fogy el a megyében. Néhány maszek cukrász, valamint a kisGrund-nosztalgia Egyetlen gyerekkel se beszélgettem még, aki grund után sápítozott volna. Pedig sokat és sokszor trécselek velük, hol erről, hol arról. Legtöbbször — hiszen érthető — arról a magam-srácról szónokiok, akit klottgatyás bandavezérként citálok elő a múltból; aki a nagyanyja mosóteknöjét éppoly jól elkormányozta a vásárhelyi Bélacigány utca nyári zápor idején tóvá dagasztott árkaiban, mint a tóalji óriás- grund siserehadát. Ilyenkor persze gyanúsan lesnek rám a kölkök: egyáltalán lehetett ez a nagydarab „ürge” olyan vékonydongájú, szőke legényke. mint amilyenről mesél, s aki a házi bácsi eperfáján — rettenthetetlen Tarzánként! — esténként úgy bevacsorázott, hogy másnapra nem fért a muszklija a kék trikó rövid ujjába? Szóval sem említik, hogy kételkednek szavaimban. Hát kell azt mondani? Látom a szemükből. Látom, mert — az éveket és sok mindent tekintve — egy világ választ el tőlük. S amikor fú- jom-fújom, hogy: hej, srácok, a grund. az volt ám az igazi! — megvonják a vállukat, arcukra meg ráíródik a válasz: na és aztán!... Ok nem siránkoznak a grundért. Mi, akik régen kinőttünk belőle, mi aztán igen. Az ördög se tudja... hogy is mondjam, miattuk-e vagy miattunk? Is-is. Bennünk él a nosztalgia. Őket szeretnénk látni a grundon, hancúrozás és mihaszna csínytevés közben, pedig magunkat idézzük oda vissza, a magunk keserű-szép ifjúságát varázsolnánk a térre, a rétre. Csakhogy a téren is, a réten házak épültek. Ők ezért nem hancúrozhatnak ott. Mi pedig ezen túl az éveink miatt se. No de igaz volna, hogy annyira óhajtanák ők azt, amit mi annyira vágyunk? Amiről annyit beszélünk, hogy hovatovább országos gonddá dagasztottuk? Nem baj, persze hogy nem baj. őrülök, hogy szeretjük őket és törődünk velük. De annak is örülök, hogy az ifjúság általunk adott és biztosított életterében a grundügy a „legégetőbbek” közé tartozik. Mert ha az volna a gyerekekre vonatkozó szülői gond sötét fájdalma, hogy beleunt már szegény a vízzel loccsantott és — jobb esetben — porcukorral hintett kenyér-vacsorába; vagy az, hogy mit kéne zálogba csapni, hogy kifizessem a patikát, — akkor én is azt mondanám, amit annak előtte magam is hallottam: ha az Isten gyereket ád, pénzt is adhatna vele. Rég nem hallok ilyet, és rég láttam vízzel loccsantott, porcukorral hintett kenyeret majszoló gyereket. Letűnt világ; másik nőtt a helyébe. Igaz, ha jókat nem is, de jóízűeket lehetett falatozni a grund bokrainak tövében. Ma a vacsorát kézmosás előzi meg — fürdőszobában! —, asztal mellett ülve illik enni, s többnyire nem azt. amit kap a gyerek. hanem amit kér. Válogatós. Válogathat. Nem akarom én azt mondani, hogy manapság nincs szükség grundokra. Persze, hogy kell a gyereknek a mozgás! Persze, hogy kevés a tér. a park, s játszásra a lépcsőház is tiltott terület. Csak az ál-nosztalgiának ne engedjünk. És ne csapjuk be magunkat. Azt mondjuk, nincs a gyereknek mozgástere. Hat akkor mi a csudáért veszünk neki rollert, biciklit, megannyi ördögszerkentyűjét?! S hogy a gyerek még görkorcsolyázni sem tud. mert nincs hol? Engem már legalább tucatnyi elütött az aszfaltos járdán ... Hogy levegő kell neki? Hát délutánonként — esténként, tévénézés helyett, ki a szabadba! Az ám, csakhogy ez áldozat részükről. Vagyis nem csupán a gyerek, mi is „áldozatai” lettünk a modern életnek ... Vagyis megváltozott körülöttünk a gründet nyelő világ, s benne megváltoztunk mi is. Minden más lett. Mi is. Csak éppen nem akarjuk észrevenni. Felfedezni és belátni, hogy a régi értelemben vett grund a ' szegény ember sivár és „sóher” életének tartozéka volt. S azon növekedve a gyerek sem lett volna azzá, amivé lehetett és lehet, ha győzi ésszel és szorgalommal. Ez már nem klottgatyás nemzedék. S bármi szűkös is a mozgási terük, ezernyi mód kínálja a segítséget. Megtaláljuk, ha keressük. Inkább ezt tegyük, mintsem hamis világ csak nekünk kedves foltját illesztgessük arra a testre, amelyre — kornak és korosztálynak megfelelően —, valljuk meg, olykor megdöbbentő roszallásunk ellenére is jobban illik a miniszoknya s a trapéznadrág. S a kisebbekre a sok-sok „csinoska”, amire könnyebben előkerül a pénz, mint régen a patikára. Legyen grund! De ne övezze hamis kerítés... CSALA LÁSZLÓ kereskedelem és a vendéglátóipar vásárol csak itt, ám a korszerű hűtőpultok, hűtőkamrák és a kis üzletekben is gombamódra szaporodó hűtőszekrények előbb-utóbb a kiskereskedelemből is kiszorítják a hűtés hagyományos formáját. A jeget valamikor folyók- ból, tavakból „bányászták” és szalmával bélelt jégvermekben mentették át nyárra. A nagyüzemi jéggyártás miatt csaknem mindenütt megszűnt a vermed es. ám ez nem jelenti azt, hogy a jég olcsóbb lett. Sőt! Tény az. hogy a hazai kisebb jéggyárak sorra leálltak, mivel még az áremelkedés sem tudta ellensúlyozni az előállítási költségek növekedését. Három évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a miskolci jég- gyár is bezárja kapuit. Veszteséges volt a termelés, és — amint azt Csirmaz Elek, a hűtőház főkönyvelője elmondotta — valamit ki kellett találni a veszteség csökkentésére. Azt már tudták a szakemberek. hogy évi négy-ötszáz vagonos termelésen alul a jégkészítés ráfizetéses. Legnagyobb megrendelőjükkel, a HUNGAROFRUCT-tal sikerült olyan szerződést kötni, amely biztosította a folyamatos termelést. A cég a szezon elején mázsánként 25, szezonban. június 1. és szeptember 1. között. 30 forintért kapja a miskolci jeget. Ez az ár még mindig jóval alacsonyabb. mint amennyit máshol kérnek. (A hűtőháznak 2.80 forintba kerül egy köbméter víz, míg például a székesfehérváriaknak 12 forintba.) A szakember véleménye szerint a jég még hosszú ideig nélkülözhetetlen marad a friss gyümölcs és hűs vasúti szállításánál. Igv hát nem kell félni attól, hogy munka nélkül marad a jéggyár. Ha nem lesz vízhiány és mindig kerül a jégszállításra alkalmas hűtőkocsi, akkor minden bizonnyal sikerül a 900 vagonos tervet teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy a hűtőház „melléküzeme” félmillió forint nyereséget hoz, ami éppen ötvened része a hűtőház 1973-ra tervezett nyereségének. BRACKÓ ISTVÁN
