Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-28 / 150. szám

a miskolciaké a szó Tasakos tej — Leszakadt hinták ázottan Naponta két liter tasakos te­jet vásárolok a Győri kapui ABC-áruházban; ennyi szüksé­ges a család — közöttük négy gyermek — reggelijének elkészí­téséhez. Mindig olyan rekesz­ből kell kiemelnem a műanyag zacskókat, amelyekben magasan áll a hibás zacskókból kifolyt tej. Gondolom, nemcsak ne­kem okoz bosszúságot ez, ha­nem más háziasszonynak is, aki többtagú családra főz. Tudomásom van róla, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium- ■ak van egy rendelete. amely előírja; a tasakos tejet kifogás­talan állapotban, s „szárazon” kell forgalomba hozni. Nem tu­dom, ezt a Győri kapui üzlet­ben miért nem tartják be, vagy a felettes szervek miért nem kérik számon a mulasztást? K. Gyuláné Chlepko Ede utca Ki volt a hibás? A Déli Hírlap június 21 -i számában olvastam „A vil­lamos vezetője beszélgetett” című cikket. É cikk elolvasá­sa után elgondolkoztam, hogy valóban így történt-e? Való­ban ezért történt-e meg a ki­sebb anyagi kárral járó koc­canás? Azért is nagyon érde­kelt a dolog, mivel a cikkben említett kalauznő az én álta­lam vezetett szocialista bri­gádban dolgozik és eddig semmiféle szabálytalanságot nem követett el. Amikor a koccanás meg­történt. a levél írója miért nem jelentkezett tanúnak, ha látta az esetet? Kérem, hogy az én leve­lemnek is adjanak helyt a lapban, hiszen — vélemé­nyem szerint — villamosve­zetőink ismerik a szabályt; tudják, hogy vezetés közben nem beszélgethetnek. Persze, előfordul olyan eset is. hogy az utasok kérdéssel fordul­nak a vezetőhöz, s termé­szetes. hogv akkor arra vá­laszolni kell. Pülöp Géza Miskolc, Kazinczy u. 9. Roritfetetfi: MOLNÁR »ANDORNS Telefonszámai iMfi Játszótereink sok kívánnivalót hagynak maguk után. A leszakadt hintákat, elromlott forgókat hosszú ideig nem hoz­zák rendbe, pedig a gyerekeknek — különösen a bérházak­ban lakóknak — szinte ez az egyedüli lehetőségük a moz­gásra. Bérelt parkoló? A minap a megyei tanács új épületében akadt dolgom, s lévén, hogy gépkocsival mentem, be akartam állni a Palőczy utca és Patak utca kereszteződésénél létesített, csodálatosan szépen betono­zott. kijelölt autóparkoló helyre. Legnagyobb megdöbbenésemre a parkírozóhely őre — egy idős bácsi — utamat állta. — Kérem szépen, ez bérelt parkolóhely. Nem tetszik látni, hogy a tábla is ki van téve? — mutatott a KRESZ-tábla alá erősített feliratra, amely tanúsította, hogy valóban úgy igaz: a parkírozó­hely bérelt. Megdöbbenésem csak fokozódott, amikor azt láttam, hogy az 50—GO gépkocsi számára kijelölt parkírozóhelyen 15—20 maszek rend­számú autó áll. — Hogy-hogy bérelt? Mióta bérelhetnek maszek autók parkírozó­helyet? — kérdeztem. — Csak múlt hónap 15-től — mondta a bácsi. — S maszekoknak? — Igen, kérem. — És akkor sem szabad beállni más halandónak, ha a parkírózó­helyek üresen ásítoznak? — Akkor sem, kérem. Mert ez bérelt. Tíz forintot fizetnek érte a bérlőik havonta . . . Elképedtem. Annál is inkább, mivel az utca, ahová a bácsi eltanácsolt, már szinte dugig volt félkerékkel a járdákon veszteglő gépkocsikká], míg ez az igencsak kulturált várakozóhely a jobbnál jobb kocsiállásokat kínálta volna. Boldogan fizettem volna a vára­kozásért magam is a hivatalos taksát, mármint az egy napra jutó 33 filléres bérlemény egy órára eső hányadát — akár tízszeresét is —, ha behajthattam volna. De nem engedtek be. S azóta sem értem. Kik azok a boldog halandók, akik Miskol­con megengedhetik maguknak a luxust: parkírozóhelyben mos­tohán eleresztett városunkban őrrel figyeltessenek, nehogy valaki is igénybe vegyen akárcsak egy kocsinyi helyet is, az üres par­kírozóhelyen! S. B. Miskolc ALUFIX! Takarékoskodjon idejével, főzzön, süssön ALUFIX edényben Du Pont TEFLON bevonatú edény­bemutató és vásár Szakmai tanácsadás! . Palacsintakóstoló a Centrum Áruházban június 30-ón, szombaton 9 órától 16 óráig ALUFIX! Hasznos ajándékI Keresik a megoldást A június 18-i Déli Hírlap­ban F. Éva kifogásolta az Expressz étterem belső hő­mérsékletét. Az ismert kö­rülmény megoldása nem vál­lalati elhatározás kérdése csupán, hanem olyan mű­szaki megoldás megtalálása, ami a ház és a környék la­kóinak, valamint a város- rendészeti követelményeik­nek is megfelel. Amíg ez si­kerül, addig is kérjük ked­ves vendégeink saves türel­mét és megértését. Sugár János igazgatók Miskolci Vendéglátóipari Vállalat Sötét a lépcsőház A Hoffmann Ottó 4. sz. alatt lakom. A házfelügyelő három hónapra külföldre utazott. s teendőit — a takarítás kivételé­vel — nincs akt ellássa. Azóta például nincs bezárva éjszakára a kapu, és este nincs, aki a lép­csőházban villanyt gyújtson. A késő esti, vagy az éjszakai órákban járok rendszeresen ha­za munkahelyemről, és sokszor félve indulok neki az emelet­nek a vaksötét lépcsőházban. Már igen sokat telefonáltam eb­ben az ügyben, de intézkedés még nem történt. Remélem, mihamarabb .intézkedik az ille­tékes házkezelőség és nem kell megvárni a három hónapot, hogy ez a tarthatatlan állapot megszűnjön. Negyedszer permeteztek Pepsi-parádé A csapadékos időjárás miatt az idén mar negyed­szer permeteztek a tokaj- hegyaljai szőlőkben. A heli­kopterrel ezt a munkát a ko­rábbinál sokkal rövidebb idő alatt lehet elvégezni és a permetezés hatásfoka sem rosszabb. A virágzás után úgy nyilatkoznak a szakem­berek. hogy a tavalyinál alig gyengébb termés várha­tó. Jégverés eddig a borsodi szőlőtermő vidékek közül csak a Bükkalján volt. Népszerű a jégkunyttó Amíg az elmúlt években a tapolcai strandon a legláto­gatottabb pavilonok a kol­bász-, pecsenye-árusítóhe­lyek voltak, az idei nyár slá­gere a jégkunyhó. A stran- dolók a jégkrém miatt ked­velték meg a tapolcai für­dő idei újdonságát, ahol több százan is megfordulnak na­ponta. Ponty a Mályi-tóból Több mint négyezer tagot számlál az Észak-magyaror­szági Horgász Szövetség. Most, a horgászszezon kellős köze­pén egyre-másra érkeznek be a jelentések a nagyobb fogá­sokról. Takács Dániel példá­ul a Mályi-tőból nemrégiben egy 12 kilós pontyot fogott ki. Nem éppen léleküdítő vita zajlik az egyik kedvelt üdítő­ital, a Pepsi-Cola körül. Az előzmények ismertek, a végki­fejlet még bizonytalan. Bőcsön Pepsi-töltő üzemet alakítottak ki, s naponta más­fél százezer palackot töltenek meg. Az utcán megjelent öles plakátok azt állítják, hogy „Modern világ, italunk a Pepsi”. Az egész dolgnak csak az a szépséghibája, hogy egyelőre azok járnak jobban, akik a bocsi gyár másik termékét, a sört kedvelik, ugyanis borsodi colát nem lehet Borsodban kapni. A gyár ugyanis 2,40 forint helyett 2,50-ért kínálja a palacko­kat a kereskedelemnek, s most ezért a tíz fillérért folyik a harc a gyártó és a forgalmazó cégek között. Évi négymillió forintról van szó! Az összeg nagysága s a vita hevessége mindenképpen in­dokolttá teszi, hogy betekintsünk a cola-ügy kulisszái mögé, főként azért, mert mindkét érdekelt fél a fogyasztói érde­kekre hivatkozik. Ha a kereskedelem elfogadja a termelői ár megemelését,, akkor két lehetőség között választhat. Vagy továbbpasszolja a fogyasztónak a tíz fillért, vagy pedig lenyeli a békát, s átvállalja a különbözetet. Az előbbi a vásárló hangulatát, az utóbbi pedig a vállalat nyereségét rontaná. Egyik eljárás sem ütközik jogi akadályba. Az árhivatal 1971. április 30-i ársza­bályozási utasítása kimondja, hogy az alkoholmentes üdítő­italok hatóságilag korlátozott kiskereskedelmi árát tíz száza­lékkal el lehet téríteni, tehát — elvileg — egy palack Coláért akár 3,30 forint is kérhető. Nagy valószínűséggel állítható,/ hogy a kereskedelem nem srófol az áron, de az is biztos, hogy nem fog belemenni egy olyan üzletbe, amely rontja — az üzlethálózat fejlődésének így is gátat szabó — jövedel­mezőséget. Ha pedig a kereskedelem elfogadja az ipar kihívását, s nem fogadja el az áremelést, akkor vagy nem lesz Pepsi- Cola Borsodban, vagy pedig... mi is lesz akkor? Hiszen bárfnelyik varáció is valósul meg, törvénysértő egyik sem lesz. A gyárnak is és a kereskedelemnek is joga van az ár­eltérítésre, továbbá egyik fél sem kötelezhető arra, hogy a borsodi cola Borsodban fogyjon leginkább. Nagy kár, hogy az orvosihoz hasonló etikai bizottság nem szerveződött, amely az ilyen, nem éppen ritka vitákban állást foglalhatna. Így aztán az olvasónak be kell érnie az újságíró véleményével, amely ebben az esetben kimondottan kereskedőpárti. A négy­millió forintos kötélhúzás nem szolgál jó ügyet, bár legköny- nyebb lenne azt mondani, hogy bennünket, fogyasztókat a vállalatok óvódása nem érdekel, csak cola legyen. Mondhat­nánk, de nem mondjuk, mert hiszen az ostor leggyakrabban a fogyasztókkal mindennapos kapcsolatot tartó kereskedel­men csattan, s az áremelés általában nem a puLt mögött kez­dődik ... Az MSZMP Miskolc városi Bizottságának májusi vb-ülésén joggal fogalmaztak úgy, hogy a borsodi „kereskedelmi válla­latok saját kezdeményezésből, gazdálkodásuk javítása érde­kében a fogyasztói árakat még a szabadáras cikkeknél sem emelték, s a felfelé tendáló ármozgások a termelő szférából indultak ki”. B. I. Ismét megugrott a forgalom Egy dohányos vallomása Éppen rágyújtok, amikor mellettem mesélni kezd: — Én is szívtam uram, so­káig . .. Kifújom a füstöt: — És? — Most éppen nines ná­lam, uram... Munkással kínáltam és mert ő úgy érezte, hogy a kínálás beszélgetésre köte­lez. feljegyeztem egy dohá­nyos monológját: — Én 35 éves vagyok, 20 éve szívok. Most utóbb már naponta két dobozzal. És nem filterest. Nem kérem, én azt nem állom. Nekem az a cigaretta amiből lön a füst. Érti, amiből jön a füst... És jött a füst. Belőle, rám. Kiköhögtem magam, és mert legalább 20 éve dohányzóm, úiabban két csomag sem elég naponta, visszakérdez­tem: —- És most? — Leszoktam. — Egyálta­lán nem úgy fújta a füstöt, mint aki éppen leszokott. No persze más dolog, hogy köz­ben én is elhitettem ma­gammal. hogy leszokom, de ... Visszafújtam rá a füs­töt. — Januárban volt egy hét, hogy egyet se szívtam, pe­dig decemberben összevásá­roltam vagy kétszáz doboz­zal. — És? — Márciusra elfogyott. * — Halló! Dohé nvérf ék ásí­tó és Készletező Vállalat? — Igen. A kérdésemet kicsit nehéz volt megmagyarázni, de az­tán a számok segítettek. Ho­gyan is állunk mi. dohányo­sok? Vajon a januárban vál­tozott cigarettaárak hánvun- kat szoktatták le a dohány­zásról? A válaszból kiderült, hogy mi dohányosok nem va­gyunk éppen jellemek. Az első negyedévben jelentősen esett az eladott cigaretták száma. Ügyannyira, hogy a tervteljesítés a vállalatnál ezúttal nem is volt könnyű feltétel. Tavaly az első fél­évben 523 millió cigarettát adtak el. Idén május végéig 440 millió darabot. Az első negyedévben még tartott az összegyűjtött készletekből, aztán mint aki újra felfede­zi a trafikba benyitás örö­mét, megugrott a forgalom. Idén májusban már 96 mil­lió cigaretta helyet 111 mil­lió szivarka füstjét fújtuk a levegőbe. Kitelne belőle egy közepes nagyságú üzem le­vegőszennyezése. * — Adjon még egyet, uram! — Tessék, de adjon tü­zet... (bartha) Üdülőt kapnak a kéményseprők A kéményseprő szakma egyike az egészségre ártalmas szakmáknak. A Borsod me­gyei Kéményseprő Vállalat­nál évek óta keresik a lehe­tőséget, hogyan létesíthet­nének saját üdülőt, lehetőleg gyógyvíz mellett. Végül Bo­gácson egy 334 négyszögöles üdülőterületet vásárolt a vál­lalat. A bogácsi strand ké­nes és jódos vize kitűnő a kéményseprők foglalkozási megbetegedéseinek gyógyítá­sára. A Bükk lábainál levő strand szép környezetben épült. A vállalat vezetői és a szakszervezeti bizottság meg­egyezett, hogy a dolgozók — mivel ilyen konkrét vállalá­sok elhangzottak — társa­dalmi munkában építik fe! a miniatűr üdülőt. A szakszer­vezet pénzén két fáházat vá­sároltak, amely két család kényelmes pihenését bizto­sítja. Az első brigád már e hét végén megkezdi a mun­kát. Az üdülő augusztusban már fogadhatja a vállalat dolgozóit, családtagjait. Mi­vel más megyék kéménysep­rő vállalatai már rendelkez­nek hasonló üdülővel, a ké­sőbbiek folyamán lehetőség nyílik csereüdültetés lebo­nyolítására. s így a borsodi kéményseprők az ország más tájaira is eljuthatnak meg­pihenni, gyógyulni.

Next

/
Thumbnails
Contents