Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-27 / 149. szám

Egyedülálló, többgyermekes J ionónők A Pamutfonóipari Válla­lat miskolci gyára rendsze­resen segítséget nyújt az üzemben dolgozó egyedülálló fonónőknek. A gyárban hu­szonnyolc többgyermekes fi­atalasszony dolgozik, akik minden esztendőben több al­kalommal is kapnak pénzju­talmat: legközelebb a szep­temberi iskolakezdés idején. Az egyedülálló többgyerme­kes anyák minden évben segélyben is részesülnek. Panoráma- buszok a városi közlekedésben Még ebben az esztendőben új autóbuszokat kap az IKARUSZ-tól a Miskolci Közlekedési Vállalat. Az úgynevezett 200-as családba tartozó panorámakocsikat a tervek szerint a 21-es vona­lán állítják forgalomba. Betongyári balesetek A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárában a szakszervezeti bizottság meg­állapítása szerint — az idén több sérülés történt és a ta­valyi egy balesetre eső 18 napos gyógyulási idő meg­duplázódott. Ezért úgy dön­töttek, hogy hetenként leg­alább két munkahelyen tar­tanak tüzetes munkavédel­mi ellenőrzést. Napozók ÜK (Hegedűs Béla felvétele) Ablak kétezerre Borsodi városok, községek jövője Ha valaki elhatározná, hogy mindennap felkeres egy borsodi települést, ép­pen egy évig utazgathatna, hogy a megye minden hely­ségébe eljusson. Sokfalvas megyénk még vasárnapra is adna programot e különös ötlet megvalósítójának, lé­vén hogy Borsodnak 365 vá­rosa és községe van. Mi lesz, mi van? A meghívó, amely a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának tegnapi ülésére in­vitálta a hivatalos és nem hivatalos vendégeket, tartóz­kodó szerénységgel csak any­1 eleionok és igénylők Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának tegnapi ülésén a hírközlés helyzetéről, fejlődéséről és perspektívájáról készült tá­jékoztatót vitatták meg a képviselők. Az első ötéves terv meg­kezdése, 1950 óta hazánkban a telefonállomások száma 5,4-szeresére, a távbeszélő- forgalom 3,4-szeresére emel­kedett. Ez év január 1-én 924 000 telefonállomás volt az országban, ebből 500 000 fő­vonal, a többi mellékállomás. Bár a rendelkezésre álló hi­teleket elsősorban a helyi távbeszélő-szolgálat fejlesz­tésére használta fel a posta, itt még sok a tennivaló. A központok és a hálózatok ál­talában túlterheltek, és a for­galmi torlódások szinte ál­landóak. A nyilvántartás szerint á telefonigénylők szá­ma 160 000, ebből 30 000 vi­déki várakozó. A múlt év végén Budapes­tet már 10 megyeszékhelyről és 64 egyéb helyről lehetett közvetlen tárcsázással elérni. A negyedik ötéves tervidő­szak végéig a fővárosi előfi­zetők mintegy 90 százaléka kapcsolódik be a távhívó szol­gálatba, valamennyi megye- központ bekapcsolása azon­osak csak 1976—77-re vár­ható. Ujdiplomás pedagógusok Három és fél ezer peda­gógusjelölt fejezi be idén tanulmányait. A bölcsészet­tudományi karokon 450-en, a természettudományi karo­kon 360-an diplomáznak. Ag­rártudományi egyetemeinken 23 mezőgazdasági mérnök­tanár nyeri el képesítését. Hatvan építő, gépész és vil­lamos szakos. 59 közgazdász. 14 műszaki tanár helyezke­dik el az ország iskoláiban. 156 középiskolai énektanár, 24 középiskolai rajztanár és 60 testnevelő tanár végez az idén. 1018-an az ország ta­nárképző főiskoláin kapják meg diplomájukat. Az idén végzett pedagó­gusok elhelyezése pályázati rendszer segítségével törté­nik; erről az eddigi tapasz­talatok kedvezőek. nyit árult el, hogy a város- és községpolitikával kapcsolatos feladatokról lesz szó. Egy változatot is mellékeltek, amely mindössze nyolc olda­lon vallott arról, mi volt, mi van, s mi lesz Borsod­ban? A 365 település majd nyolcszázezer lakójának sor­sáról cseréltek eszmét a bi­zottság tagjai, s aki tudja, hogy az a bizonyos vázlat a megye másfél éve készített településhálózatié j lesztési terve alapján készült, az sejt­heti, hogy tegnap a jövő ab­lakán tekinthetett be. A mérnökök, közgazdászok, szociológusok készítette prog­nózis ugyanis kétezerig szól. Hogy mi lesz az ezredfor­dulón? A megyének csaknem egymillió lakója lesz, s en­nek negyede-harmada Mis­kolcon él. A futurológusok szerint negyedmillió gépko­csi fut majd, a jelenleginél minden bizonnyal jobb uta­kon. A vízfogyasztás több­szöröse lesz a mostaninak, s várható, hogy a Duna-Tisza csatorna megépítésével pár­huzamosan elkészül a Sajó- csatorna. A mezőgazdaság­ban dolgozók száma negy­venezerrel csökken, növek­szik viszont a szolgáltatóipar alkalmazottainak a száma. A nyolcvanas évek után a lakásépítésben csökkenő ten­dencia következik be, de csaknem minden lakásban a „falból” jön a víz. Persze, a ma emberét leg­jobban saját kora érdekli. A városokban és a falvakban azt kérik számon egy-egy kollektíva vezetőitől, hogy mi van. Sokakat érint és so­kakat érdekel, mi lesz a kis települések sorsa? Mi maradt a hajdan volt városok, a nagyforgalmú, gazdag közsé­gek régi dicsőségéből? Miért látják borúsabbnak a jövőt a sárospataki, vagy a sátoral- gljaújhelyi lokálpatrióták, mint a leninvárosiak? Mit remélhetnek az ózdiak, ahol nagyobb a légszennyeződés, mint a világ legfüstösebb, legegészségtelenebb városá­ban, Liverpoolban? Reklámozzuk a forrást! A „nagy” kérdések mel­lett természetesen helyet kaptak a kisebbek is. Egy bükkszentkereszti bizottsági tag hazánk legmagasabban fekvő településének jövője iránt érdeklődött. Egy másik felszólaló javasolta, hogy a Novajidrány melletti, pom­pás ízű forrásnak nagyobb reklámot kellene csapni. Egy másik kérdező azt firtatta, hogy Gesztej és Bocs lakói ihatnak-e majd a Hernád menti csúcsvizmű vizéből? Voltak, akik — nem minden alap nélkül — ésszerűtlen­nek tartották, hogy a tej­ipari vállalat a város nyu­gati végébe települt, holott az alapanyag, a tej keletről érkezik ... A derűt sem nélkülöző tanácskozás azzal a bizo­nyossággal zárult, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagjai jó pro­pagálói lesznek az elhang­zottaknak, s segítenek szé­lesre tárni azt az ablakot, amely az ezredfordulóra néz. B. I. Az ügyet szolgáljuk s ne a személyt! Protekcióért talpalni — eléggé lealacsonyító dolog. Erre azonban nem döbbentek rá mindazok, akik szinte fanyalog­va hangoztatják — mert már szorítja őket az összeköttetés béklyója —, hogy élni sem lehet protekció nélkül. Nem igaz. Az viszont igen. hogy esetenként bizonyos dolgok könnyeb­ben elérhetők protekcióval, mint anélkül. Ez viszont csak olyan alkalmi lehetőség, mint amilyen a tolvajt szüli. Sőt még annál is kedvezőtlenebb. Mert a tol­vaj a figyelmetlenséget használja ki, vagy a zárat feszíti fel; de próbálja kényszeríteni a protekcióért futkározó azt az embert, aki nem hajlandó kötélnek állni! Kettőn áll a vásár. És mivel ez az igazság, nyilvánvaló, hogy nem az az első számú bűnös, aki kér. hanem az. aki ad protekciót. . A protekcionizmus idegen a mi társadalmunktól. S ha mégis van, az nem a társadalom bűne, hanem az emberi gyarlóságé, a hamis szemléleté, a kispolgári helyezkedésé. ' A protekció nem az önzetlenség tövéről fakad. Gyökere az emberek agyába és érzéketlenségébe kapaszkodik, s burján­zik, mint a gyom, növeszti a számító önzés, ha nincs meg­felelő gyomirtó. De van! Van, ha felismerjük körmönfontságát, s számo­lunk vele, mennyire tud fojtani, fullasztani, elszívni a leve­gőt a becsülettel élők elől. Összeköttetés.. . Benne van a szóban: valakiket valami összeköt. Nyűg a béklyó! Egyrészt azért, mert sokaktól elválaszt; másrészt azokat, akiket össze­fűz, elkötelez. Valaki protekciót kér valakitől. Vagy isme­rősként állít be, vagy egy közös ismerős irányította hozzá, akinek ez az illető már elkötelezettje. Lehet, hogy tud se­gíteni a saját hatáskörén belül. S ha nem? Akkor is segí­tenie kell. mert a közös ismerős neki már tett szívességet; ha nem tett volna, nem is küldi hozzá emberét. Mit tesz ilyenkor a kényszer-protektor? Olyanhoz fordul, aki neki elkötelezettje, s ebben az ügyben illetékesebb. S ha ő sem? Akkor egyetlen kőtől tovább gyűrűzik a víz... Ki tudja, meddig? A kő, pontosabban az első számú személy — a pro- tezsált „fajsúlyától és nagyságától” függően. Itt a lényeg! Melyik fontosabb? A személy vagy az ügy? Ki előtt nyílik meg a kiskapu: az esetleg érdemtelen sze­mély vagy az igazságos ügy előtt? Ezt kell eldöntenie an­nak, aki ki meri mondani az igent, vagy a nemet. De ki meri-e? Ha nem köti a béklyó, természetesen. Többnyire kis ügyekben rohannak, kilincselnek az embe­rek. Talán, hogy gyorsabban intéződjék ügyük; talán mert kevés az idejük; talán „sikkesebbnek” vélik, ha egy „nagy­ra” hivatkozhatnak. Mi sem egyszerűbb, mint ezt mondani: tessék betartani az igazságos sorrendet. Vagy: kérem, ne futkározzon, Protektor nélkül is elintézhető a dolog egyket­tőre. Hiszen, ha mindig és mindenütt így lenne! Sajnos, gyakran a bürokratikus huzavona meneszt protektorért. Nem így persze a „nagy ügyek” esetében. Bár ezeknek is megvan a sorrendisége, ezek is megméretnek — az ügyek is és az ügyek gazdái is — az igazság és az érdem — a jó értelemben vett érdem! — serpenyőjében. Akkor kezdődik a protektor-keresés — sokszor többlépcsős rakétaként —, ha „megméretett és könnyűnek találtatott”. Ilyen esetben is akad pártfogó. Sajnos. De sokkal-sokkal több azok száma, akik úgy tesznek, mintha semmit sem látnának, semmit sem vettek volna észre. Ez a baj! Amikor fátyol borul a köte­lességre, arra az erkölcsiségre, mely a szemek nyitva tartá­sára, az igaztalan megfékezésére int, figyelmeztet, parancsol. De végtére is. protekció-e' minden olyan cselekedet, amely mások megsegítését szolgálja? Nem erről van szó! Az ön­zetlen, az összeköttetés nélküli elvárásnak és eljárásnak igenis helye van! A mérvadó mindig ez: rászorultság, ér­dem — munka és társadalmi tevékenység alapján — és igazság az egyik oldalon, önzetlen szándék, igazságos ügy­szolgálat, viszonzás nélküli segítség a másikon. Aki kér — magában dönti el, jogosat vagy jogtalant kér. Aki ad — a társadalom, s nem a maga „szakállára” dönt Nagy felelősség! Ügy cselekedjen, hogy ne érhesse vád. s ne adjon lehetőséget a fanyalgó vádaskodásra. S arra, hogy magát is gúzsba kösse a szövevényes összeköttetés. REFLEKTOR Ma Budapesten a Tanács körút 24. szám alatt megnyi­totta sportszerkiállítását a Triál kereskedelmi ■ vállalat. Egerben átadják az orszá­gos borverseny díjait Borsod, Heves, Nógrád és Szabolcs megye képviselőinek. ^ Győrött megkezdődik a „Győri nyár ’73” kulturális eseménysorozat a Rábán el­helyezett víziszínpadon: a debreceni Csokonai Színház Erkel Bánik bán-jét mutatja be. Gyulára 35 tagú Komszomol-delegáoió érkezik a Szovjetunióból. ★ Keszt­helyre érkeznek az „Erőt, egészséget” Balaton-túra résztvevői. ★ Salgótarjánban ülést tart a kis kémikusok júliusban megrendezésre ke­rülő országos találkozójának szervező bizottsága A háziasszonyok: Tamási Eszter és lakács Mari T évef eszti vá I Veszprémben (Folytatás az 1. oldalról) Hétfőn este különösen él­vezetes volt a Tamási Áron születésének 75. évfordulójá­ra készített műsor, amely az erdélyi író novelláit dolgozza fel. Tegnap este A főnök és a Furfangos diákok színes változatának örülhetett a kö­zönség. A mai nap slágere a Jó estét nyár, jó estét sze­relem lesz, amely nem színes ugyan, de egészében látható. A találkozó utolsó napjain láthatunk majd olyan filme­ket is, amelyeket még nem sugárzott a tévé. A közönség elsősorban Csokonai Dorottya című, vidám eposzának tele­víziós változatát várja izga­lommal. A hazai vendégek húsz fil­met. míg az itt tartózkodó ti­zennégy ország képviselői en­nek dupláját láthatják. A kü­lönböző tévétársaságok szak­emberei nagy érdklődéssel fi­gyelik a programot, melyet angol, német, francia és orosz nyelven közvetítenek szá­mukra. Itt találkoztam a len­gyel televízió elnökhelyette­sével és két munkatársával, akik holnap fogadnak a ba­latonalmádi Auróra szálló­ban, és nyilatkoznak a ma­gyar—lengyel tévés kapcso­latokról és a közös tervekről. A találkozónak igen meg­hitt a hangulata. A háziasz- szony Tamási Eszter volt; a hét második felében Takács Mari lesz. Az ismert tévé­egyéniségek közül itt tartóz­kodik Vitray Tamás — aki tagja a zsűrinek is —, a nép­szerű Sugár András, a zsűri elnöke és itt van Fábri Zol­tán, a háromszoros Kossuth­díjas filmrendező, a színé­szek közül pedig Kállai Fe- renctől kérik a legtöbb auto- grammot. Érdekes beszélgetést foly­tattam a találkozó igazgató­jával, Szinetár Miklóssal, a televíziós alkotások készíté­sének hazai technikai lehető­ségeiről, a színes tévézés jö­vőjéről, erről azonban csak otthon számolok majd be. A vetítéseken kívül járu­lékos programokról is gon­doskodtak a vendéglátók. Ma este a Magyar Rádió gyer­mekkórusát hallgathatjuk meg a tihanyi templomban, előtte azonban a tévé—kö­zönség találkozóra kerül sor, ahol Vitray Tamás lesz a há« zi gazda. GYARMATI BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents