Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-25 / 147. szám

Népesedési ankét

Hozzászólás

u vitához

A. Hazafias Népfront városi és megyei nőbizottságai a múlt héten rendeztek meg ankétjaikat népesedéspolitikai kérdésekről. Lapunkban ezekről részletes tudósításokat közöltünk. Egy olvasónk, egy édesanya levélben fejtette ki véleményét e. társadalmunkat mélyen érintő problémákról.

„Kevés a gyermek! — halljuk és olvassuk mind gyakrabban az aggasztó megállapítást. S hogy a szülések számát növelni kell. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy népességünk számának

— s ezen keresztül sorsának

— alakulása tulajdonképpen a szülésre érett nőkön múlik.

Ámde: nagyon sok az abortusz, és egyre több azoknak a száma is, akik nem vállalják az anyaságot.

De mi van azokkal, akik vállalják?

Bizony, nem !ds feladat az övék. Öröm és aggodalom, sok-sok virrasztás, mérhetetlen felelősség. S ahogy növekszik a gyermek, nő a szülői gond és családi kiadás. Ez utóbbit pedig a legtöbb szülő valamifajta álszeméremből „magánügynek” tart. ja. Pedig nem az. Mert hiszen nem magánügy a gyermeknevelés végeredménye: új társadalmi értékeket létrehozni képes embert adunk a társadalomnak.

..Drága” gyermekeink! Ha csak egyszer is összeírtuk volna, mennyibe kerültök, azt hiszem, takarékbetétnek is szép szumma lenne. De tudom: az a leghasznosaTob pénzbefektetés, amit rátok költünk. Nem a magunk számára, hiszen mire az iskoláztatásotokon túljuttok, megnősültök, férjhez mentek. Jövedelmetekre nem is számítunk. Kamatos kamattal megtéríti a jövő anyagi áldozatunkat az erkölcsi sikerben, a társadalmi eredményben.

De! Mit vállalnak a jövendőért azok, akik luxuséletük biztonságát féltve, elzárkóznak a szülés, a gyermeknevelés elől ? Igazságtalanságnak érzem, hogy ezek az emberek is éppen úgy részesülnek a társadalmi javakból, mint azok, akik több gyermeket is felnevelnek. S a meg nem születettek részét önnön kényelmükre fordítják.

Lengyel kazettás magnetoton

A varsói „Kasprzak” Rádiógyár Lubartowban működő fióküzeme legyártotta az MK—121- es kazettás magnetofon próba- sorozatát. Ez az első eredeti lengyel konstrukciójú magnetofon.

Ezekben az üzemekben eddig két magnetofon-típust gyártottak: Varsóban az MK—125-öst, Lubertowban pedig az MK—122- est, mindkettőt a Thomson cég licence alapján. Az új lengyel kazettás magnó az eddigieknél kisebb és könnyebb — mindössze 1,4 kg. Kezelése is egyszerűbb.

Az MK—121-es sorozatgyártását ez év júliusában kezdik meg. Addig a már elkészült 100 darabot különböző megfigyeléseknek és próbának vetik alá, hogy még a szériagyártás előtt kiküszöbölhessék az esetleges hibákat. Lubertowban az idén 20 ezer darab új típusú magnó készül. Ezzel egyidejűleg a Thomson cég licence alapján 60 ezer MK—122-es kazettás magnót

•gyártanak.

Milliárdokra rúg az összeg, amivel az állam a gyermek, neveléshez hozzájárul. És persze a szülő is hozzáteszi a maga nem csekély részét. De miért csak „mi ketten”? Miért nem áldoznak erre a célra a gyermektelenek is? Hiszen az utódnevelés nekik is kamatozik! A mi gyermekeink egyszer a társadalom hasznára, annak további felvirágoztatásáért fognak dolgozni. Az áltáluk termelt javakból ugyanolyan részt kapnak a gyermektelenek — akik semmit sem áldoztak azért —. mint mi, szülők. Sőt! Több gyermekes szülők.

Tévedés ne essék: nem irigylünk tőlük semmit. Elismerjük: az egyén joga, hogy meghatározza a családi létszámot. De anyagilag feltétlenül segíteniük illenék, hogy a gyermeket neve. lök terhei tovább enyhüljenek.”

Fodor József né

Miskolc

Jobb ízű a vidám csirke

Nagy-Britanniában közzétettek egy igen komoly tanulmányt, amelynek szerzője kimutatta, hogy a boldog osztrigák jobb ízűek, mint szomorú társaik. A raa- niliai egyetem kutatói viszont határozottan kijelentek, hogy a vidám csirkék sokkal jobb ízűek, mint a melankólikus természetűek, amelyek egy szomorú csirkeudvar sarkában gubbasztanak.

De mitől lesz vidám a csirke? A fülöp-szigeti tudósok véleménye szerint az egyetlen megoldás: sört kell itatni velük. A sör ugyanis a tyúkólak „pezsgője”.

A kutatást végző csoport vezetőjének. Jam in Moliná- nak véleménye szerint a sör feltűnően javítja a „fehér” hús ízét és a csirkecombnak soha nem észlelt aromát ad. Az egyetlen kényelmetlenség, hogy a sör drága, a csirkék szomja pedig igen nehezen oltható.

Nyári szünet

Családi körben

Az iskolákért

A legutóbbi hét végén a BÁÉV több építőbrigádja töltötte szabad szombatját a munkahelyén. Nem szünetelt az építkezés az Avas-déli lakótelepen, az összekötő városrészben, s a Gyula utcában. A dolgozók a keresetüknek e napra jutó részét felajánlották az Üzemek az iskolákért akció támogatására.

A vendég, aki a Hoffmann Ottó utcai lakásba belép, biztos, hogy a köszöntés után azonnal Ildikót, Barta Péterek másfél éves kislányát veszi ki kiságyából. A mosolygós üdvözlésnek, a repdeső kar-nyújtásnak nem lehet ellenállni. Ildikó kedvességét, azt, hogy ritka barátságos baba, édesapjának a megjegyzése után, értettem meg igazán:

— De hiszen mindent tud rólunk: látatlanban is meg tudná írni a riportot.

Ez így talán túlzás, de valóban emlékszem, hogy amikor évekkel ezelőtt megismerkedtem a Barta házaspárral a legmélyebb benyomásom az volt, hogy szüntelenül mosolygó, kedves emberek. Ilyennek ismerik őket a miskolciak százai. Nem túlzás, hogy ilyen sokan, hisz mindketten pedagógusok.

Ildikó az oka

A férj az Egressy Béni Zeneiskola igazgatója. Hajnalka, a feleség, szintén zenetanár: gordonkát tanít a Fazekas utcai általános iskolában. Pontosabban, most éppen nem tanít, és nemcsak azért, mert elkezdődött a nyári szünet. Ildikó az „oka” az immár másfél éves gyermekgondozási szabadságnak.

— Számomra — már. ami a munkát illeti' — nem jelent változást a nyár. Miikor a nagyobbik kislányom, Pálma megszületett, azonnal visszamentem tanítani. A gyerek a szüleimnél volt káskoráa(c Létrástető és Jávorkút között, a műút mentén csábít pihenőre a tábla (bal oldali képünk). A pihenő pagodája (középen). A gyermekeknek kedveskedtek a stilizált őzikékkel a parkot készítő mesterek. S nem csak eggyel, több is van belőle . .. (jobb oldali képünk). (Ágotha Tibor felvétele)

Pajzán feliratok

Bükki pihenik

kirándHlitanyák

Pár éve, hogy a Borsodi Erdőgazdaságban elhatározták: közjóléti célokra is áldoznak ezentúl. A Bükk, a Zemplén kedvelt kirándulóhelyein, no meg az aggteleki karsztos sokak által látogatott területein a tájba illő, esztétikus pihenőket alakítanak ki.

— 1971-ben még csupán 50—60 ezer forintot fordíthatunk erre a célra — tájékoztatott bennünket Várfalvi József, a gazdaság erdőművelési osztályának helyettes vezetője. — Elsőként a Rej- tekben (Hollóstető fölött, az egri műút mellett) hoztuk létre. Tavaly már 300 ezer forintot költöttünk a bányahegyi (Répáshuta fölötti terület), a bolhási (Létrástető és Jávorkút között), a teke- nősréti pihenőre. No és persze a zempléni hegyekben Makkoshotyka és Királykút fölött is alakítottunk ki egy- egy „kirándulótanyát”.

Idén viszont csaknem háromszor akkora a költségvetési keret, mint a tavalyi volt: 800 ezer forint áll rendelkezésre, amiből majd csak tucatnyi újabb pihenőre futja már.

— Egyelőre inkább a főútvonalak mentén épülnek meg a pihenőhelyek, később a kevésbé forgalmas területek is sorra kerülnek. Az a célunk, hogy a szabadban is viszonylag kulturált körülményeket biztosítsunk a kirándulóknak.

Nem kell megijedni, nem valamiféle kőrengetegről van szó. A pihenőhelyek nagyon stílusosak: itt minden fából készül, többnyire a természet formatervezését használva fel. A gazdaság ácsmesterei, asztalosai remekelnek a bűbájos erdei parkkokkal. I'ényképfelvételeink a bolhási pihenőnél készültek, s csupán ízelítőül közlünk néhányat. De ami kimaradt a fotókból!

Például: igazi mestermű a szalonnasütőhely. Magasított parázstér körül farönkökből kialakított ülőalkalmatosságok. Nem ám összetákolt valamik: csinnal, ízléssel csi- szolt-lakkozott, a tájjal harmonizáló erdei „bútorok”. Uzsonnázóasztal a jókora térségen, s akkora, hogy Viktoria korabeli nagycsaládok is elférnének mellette. És persze a pihenő tisztaságát óvandó, nem hiányoznak a hulladékgyűjtő faedények sem. A kellemes időtöltést nem zavarhatja meg a nyári zápor, hiszen a bűbájos pagoda menedéket nyújt. (Fabordázatán már megjelentek a pajzán feliratok, amelyek bizonyítják: máris akad látogatója éppen elég.) Egyszóval pompás és csábító kirándulóhely ez.

— Idén már kirándulóerdőket is jelölünk ki, s folyamatosan szépítjük is ezeket — mondta Várfalvi József.

Nem, nem arról van szó, hogy „túlcivilizáljuk” a természetet. Csupán arról, hogy a „vadonban” tett séták után kellemes pihenőhelyekre bukkanjanak a kirándulók.

R. É.

ban; ezt a korszakát jóformán nem ismerem. Azt az egy, másfél, két évet, ami nekem is, a gyereknek is talán a legfontosabb. Ildikót már én akarom nevelni, és amíg óvodába nem megy, nem mozdulok el mellőle.

Ilyen erős elszánás és két kicsi gyerek mellett egyértelmű, hogyan tölti a család a másfél-kéthónapos nyári szünidőt. Együtt maradnak.

— De nem Miskolcon! — mondja a férj, aki, bár már az évzáró után vagyunk, ottlétemkor is az iskolába készült. — Ha itt maradok, nem állom meg, hogy be ne menjek. Mindig adódik valami, mindig van mit csinálni, hiába van nyár. Akkor is foglalkozom az iskolával, ha elmegyünk, de az egészen más. Ilyenkor születnek a következő tanév ötletei; hogy jövőre mit lehetne másképpen, jobban csinálni. Volt olyan nyaram is, amit jegyzetek írásával töltöttem. Most olvasni fogok, a gyerekekkel leszek és alszom.

— Péter szeret aludni. — derül Hajnalka, neki nem lenne elég az a néhány óra, amit én alszom.

Gyors vagyok, sokat bírok

És úgy sorolja, hogy mi mindent csinál egy nap, amióta nem tanít, mintha

mindez nem munka, hanem a legkellemesebb szórakozás lenne. Számára öröm a gyerekekkel foglalkozni, a házi munka és mindaz, aminek az elmúlt nehéz évekbe „be kellett férni”. A nagyobbik kislány tavaly ment iskolába, a kicsi éppen hogy kinőtt a járókából.

— Az a szerencsém, hogy nagyon gyors vagyok, sokat bírok, és ha úgy érzem, hogy elfáradtam akkor is lefekszem egy fél órára, ha vendégek vannak.

Márpedig vendégeik mindig vannak. Sok a barátjuk, ismerősük, régi kedves kollégájuk. Míg ott voltam, szüntelenül csengett a telefon, vagy jött valaki, sőt Hajnalka áthozta a szomszédék néhány hónapos kisbabáját is.

— Nincs itthon az édesanyja — magyarázta —, és ők is vigyáznak a mieinkre, ha úgy adódik.

Márpedig gyakran adódik úgy, mert elintéznivaló mindig akad. Ami pedig az estéket illeti: nemigen van Miskolcon olyan koncert, ahol ne lennének ott mindketten. Benne élnek a város zenei vérkeringésében, ez mindketőjük hivatása. A nagyobb kislány is gordonká- zik, s „legalább a kezdősebesség erejéig” a kicsit is fogják zenére tanítani;

Gordonka és hímestojás

—• Nem múlhat el nap, hogy ne gyakoroljak — mondja Hajnalka. — A hangszert nem szabad elhanyagolni, bármi is történjék. Ügy csinálom, hogy mindenre, nyelvtanulásra is jusson idő. És még tojásokat is festek.

— Ezeket? — kérdeztem a vitrinekben kiállított hintésekre mutatva.

— Nem egészen. Amit itt

látsz, azok jórészt édesanyám, dr. Ember Uajosné balassagyarmati népművész munkái. Én még nem tervezek motívumot, csak másolok. De a nyáron ennek a gyakorlására is lesz időm, otthon töltjük a szünidőt Ba. lassagyarmaton, együtt a testvéreimmel, az egész nagy családdal; (makai)

Mesehotel

pénzes felnőtteknek

A Tokióba látogató turista álméikodva dörzsöli a szentét: a város kellős közepén középkori vár emelkedik, várudvarral. lőportomyok- kal, törésekkel, várfolyosók- kal, bástyákkal... mintha csak a Rajna partjáról szállították volna Ide, vagy Walt Disney fantáziája varázsolta volna a japán fővárosba.

A bizarr épületet, a „Megunt császár hotelt” márciusban nyitották meg. Ez az egzotikus tréfa bagatell 2 300 000 dollárba került; Az épület belseje pontosan megfelel annak, amit a külleme

ígér. Nent is annyira hotel; mint inkább afféle vidámpark, Disneyland. Vannak olyan szobák, amelyeknek párkányán mesterséges eső kopog, hogy „poétikus zenét” biztosítson a vendégek számára. De mindennek a teteje az a 11 500 dolláros ágy, amely gombnyomásra 2 méter magasba emelkedik és lassan forog a saját tengelye körül. Ez a mesevilág, amelyben 85 dollár egy szoba ára, megnyitása óta zsúfolásig tele van.

Finom vendégek

Chicagóban évi összejövetelüket tartották nemrégiben az USA szállodatulajdonosai.

Az eseményre felvonult a rádió és a tv számos riportere is.

— Mondana valamit nekem? Egész Amerika önt hallja majd — fordult az egyik szállodáshoz egy riporter.

— Okay! Mondanék valamit az egész országnak: kérem a kedves vendégeket, mától kezdve ne pucolják a cipőjüket a kéztörlő törülközőbe — ha lehetne ...

(máié)