Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1973-05-07 / 105. szám
Kis vonattal, vasárnap A társadalom hasznos tagjai lettek Találkozó Tornanádaskán A tornanádaskai Gyógypedagógiai Intézetben — fennállásának 25. évfordulója alkalmából — kétnapos ünnepség kezdődött szombaton. Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke, a megyei tanács elnökhelyettese idézte lel a meghívottak számára az intézet negyedszázados történelmét, a nehéz, de eredményes munkát, melyet a szellemi vagy testi sérült gyermekek társadalomba való beilleszkedésének előkészítéséért folytatnak itt. A vendégek között foglaltak helyet az intézet volt vezetői, tanárai, a jelenlegi növendékek szülei, s az innen szárnyukra bocsátott volt diákok közül sokan. Bal kézzel is lehet... — A szomszédék konyhájában voltam, amikor becsapott a villám. Anyám mesélte hogy akkor úgy megijedtem, hogy megbénult a kezem. Vittek orvoshoz, kórházba, de hát nem használt. Nem tudták meggyógyítani. (Vincze Pisti — aki nyolc éve itt végezte el az általános iskolát — most már István; 25 éves. Bal kézzel emeli jobb kezét az üdvóz léshez). — Szirmabesenyői vagyok Olt kezdtem iskolába járni Kétszer is megbuktam. Úgy kerültem ide. Itt pedig: 4,8 tanulmányi átlaggal fejeztem be a nyolcadik osztályt. Megtanítottak írni és szépen rajzolni is. Bal kézzel. (Az ünnepség során gyakran idézték a meghívó mottóját: ,.A gyógypedagógia szánt a pedagógia legkeményebb ugarán’. — Most már nyolcadik é\c — dekorációs vagyok az Északmagyarországi Vegyiművekben. Festegetek is a sajóbábonyi Déryné Művelődési Ház munkás-képzómü- vészeti szakkörében. Egy temperámat és három filctoll rajzomat már kiállításon is bemutatták. Tessék nézni: 4 kastély (Prospektust nyújt felém, a „bizonyítékot”, amit magával hozott az intézeti találkozóra, nehogy bárki is, akárcsak gondolatban is ké- telkedhessék, hogy ő, a beteg kezű festeni tud. Neve ott szerevei a 11. Országos vegyipari munkás képzőművészeti kiállítás művészeinek névsorában.) — Nagyon hálás vagyok dr. Bánszegi László igazgató úrnak, hogy engem is meghívtak az ünnepségre. Jó itt lenni. Én nagyon szerettem az intézetet.., (Nyilván sokan és sokféle alkalomból megírták már, hogy mily csodás a tornanádaskai grófi kastély: csöndes zuga a világnak, amelyet évszázadok méltóságával őriznek a távoli földrészekről összegyűjtött különleges fenyőóriások. Negyedszázada a gyógypedagógia ideális otthona lett a 19 holdas park, s a kastély. Nősülni kellene — Már gondoltam arra, hogy meg kellene nősülni. Tessék nézni: ez ö! (Fényképtartót húz elő a zsebéből. A celluloid lap mögött mosolygós szemű kislány fotója. Vincié István felpillant a képről, aztán már ugrik is. Valakit üdvözöl. — Daróczi tanár néni! Meg tetszik ismerni? (És ismét előkerül a prospektus. amely azt bizonyítja. hogy a gyónypedaaógiai intézet volt növendéke a s~ppség megrajzolására is képes azzal a kezével, amelyet itt tanítottak ceruzafogásra.) RADVÁNYI ÉVA Miskolc laboratóriumi hely Bizonyára megfigyelték, hogy mennyire divatosak (a történelem folyamán ki tudja már hányadszor) az állandó jelzők. Ismeretes ugyebárba napfény, a vas, a vizek, a fürdők városa. S persze „az ország második városa" is. Mint any- nyi közhelyhez — az állandó jelzőkhöz is makacsul ragaszkodunk. Provincializmus? Ezen látváhyosan lehetne vitatkozni. Egy azonban biztos: nem szabad megróni azokat a helységeket, ahol újraaranyozzák a címert, még akkor sem, ha a kívántnál nagyobb csinnadrattával teszik észt. A banális állandó jelzők mögött pedig mindig keressük a hasznos törekvéseket. Ezek után már kevésbé rónának meg. ha Miskolcot a „fesztiválváros” jól hangzó jelzőjével ruháznám lel a mai napon. Ehelyett a szociológustól kölcsönzőm a minősítést. (Szecskő Tamás nevezi ugyancsak itt közölt nyilatkozatában „laboratóriumi hely”-nek Miskolcot.) Azért fontos erre figyelni, mert néhány szakemberen kívül még nem sokan fedezték fel, hogy mennyi és hányféle talajminta vehető ebből a városból. Úgy érzem, a társadalmi, közéleti változások iránt oly igen érzékeny filmesek sem tudják ezt. (Különben most gondot okozna összeszámlálni, hogy az elmúlt évtized folyamán hány rövidfilm alapötletét adta ez a város.) Figyelünk-e legalább a kortesbeszédekre, amelyek soha nem mulasztják el közölni, hogy naponta huszonkétezer ember jár ide dolgozni, hogy ennek a tömegnek a fele még a nyolc általánossal sem rendelkezik, s hogy közülük csak minden huszadik érettségizett... Figyelünk-e arra, hogy a város lakossága egy esztendő alatt több mint háromezer lélekkel gyarapodik, hogy évente 115 millió (!) utast számlál a Miskolci Közlekedési Vállalat. (Ha jól emlékszem, százmillió forintot költünk a vállalat új telepére.) S mennyit költünk óvodákra? — ahol minden száz gyerekből csak 47-et tudunk elhelyezni, férőhely hiányában ... Fogódzónak talán ennyi is elég, bár csak töredéke annak az adathalmaznak, amelyet illő lenne megvallatni bizonyos laboratóriumokban. A mostani fesztivál zsűrijének tagjai között is több neves „laboratórium-vezető” van. Talán nemcsak filmeket néznek, látnak a hét folyamán ... Ügy hiszem, vendégeink friss szemmel, s elfogulatlanul szemlélve a dolgokat, olyasmit is észrevehetnek Miskolcon, amire mi nem koncentrálhatunk kellően. Természetesen jó dolog, ha vendéglátásunkat dicsérik, ha megakad a szemük új létesítményeinken. Mi azonban a fesztiválra érkezett vendégeinknek — akik közül sokan fáradoznak Magyarország felfedezésén — nem „feldobni”, hanem megmutatni akarjuk ezt a nagyvárost. Minden évben újra és újra abban bízunk, hogy ez a laboratóriumi hely kiindulópontja lesz több országos kísérletnek. (gyarmati) Újítási verseny A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa és az Országos Találmányi Hivatal az országban elsőként kötött együttműködési szerződési az Olcsóbb a tüzelőolaj Május elsejétől június végéig a nyári tüzelőolaj-akció keretében 1,20-ért árusítják az olajat. Az idei év első három hónapjában 23 millió 72 ezer kilogramm tüzelőolajat értékesítettek Borsod megyében. 55 százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A fogyasztás gyors növekedését az okozta, hogy egyre több alajkalyha került a boltokba. A megye 10 AFOR- kirendeltsége és 33 töltőállomása mellett segítették a tüzelőolaj-ellátást a földművesszövetkezeti viszonteladók is. Az idén több ezer fütő- és fürdőszobai olajkályha gyártását tervezik hazánkban. Elképzelhető, hogy szükség lesz újabb tüzelóotaj-elárusí- tóhelyek létesítésére is. r Vttöro-egyenruhők újítómozgalom fejlesztésére. Az együttműködés alapján az újítómozgalom 25 éves jubileuma alkalmából a két szervezet, az ágazati minisztériumokkal egyetértésben, pályázatot hirdetett újítási verseny szervezésere, amelynek felhívását az elmúl! hét végén küldték ki az üzemeknek. Az újítási verseny 1973. végéig Iáit. Az előzetes felmérések szerint Borsod megyében mintegy 100 jelentés üzem részvételére számítanak. Az üzemeket három csoportba sorolják, s minden csoportban három-bárom jutalmat adnak ki a legjobb eredményt elért üzemeknek. Az újítási versenyben részt vevő vállalatok maguk is díjazzák a legeredményesebb újítókat. A miskolci Ezermesterből!- ban ezekben a napokban a szezonjellegű tavaszi cikkek a legkelendőbbek. Nagyon sokan vásárolnak gyermekeiknek a május 27-i úttörő- és kisdobosavatásra úttörő- egyenruhákat és úttörö-felszerelesekel. Hasonlóan népszerűek a különböző bar- kácsszerszámok. amatőr rádióépítő felszerelések és ke; resik már a nyári táborozáshoz nélkülözhetetlen cikkeket is. Autómentők Az autómentőknek az elmúlt hónapban csaknem két- százszor kellett kivonulniuk; 137 alkalommal a Volán kocsijait kellett menteni, hat- vanszor maszek autóst. A mentőkocsi 11 ezer kilométert tett meg • Kilencven esetben közlekedési balesethez kellett ki- menniük. a többi gépkocsi vezetője műszaki hiba miatt kért mentést. Csinosodnak a kcniiiingek A borsodi kempingek [elkészültek az idegenforgalmi szezonra A miskolc-tapol- cai kempingben például az épületeket, pavilonokat átfestették. s ahol szükséges, a kőművesmunkákat is elvégzik. A tapolcai kemping április 24-én nyílt meg. s már eddig is nagyon sok diák kereste fel. A tapolcai kempingben hamarosan munkához látnak a kertészeti váU lalat dolgozói is. ^ „Majd letelepedünk valahol. . (Kerényi László felvételei) Ma felhős volt a reggel és mi, városban élők örülünk a felhőknek. Kánikula. Július— augusztusban természetes, május első felében, amikor a nyár még nem szoktatott magához minket, majd-majd elviselhetetlen. Tegnap sütött a nap már reggel is, de tegnap vasárnap volt. Vasárnap volt, és hajnalban meglódulhatott a város. G. Szabó Béla, Károly Elek és Aranyos Éva az Eszperantó téren állt. — Hová mennek? — Feldobtunk egy kétforintost, írásra esett. így hat a Bükkbe. — A másik program? — Fürdés lett volna, de a strandon annyian lesznek, hogy igaza van a kétforintosnak. A természetes vizek meg hidegek még. — Túráznak vagy letelepednek kint? — Elmegyünk a LÁEV-vel végig. Onnan át Örvénykőre. bár ez még attól is függ. hogy mire szavaz a társaság. Kilencen leszünk ... Kilenc fiatal tizenéves indult a Bükkbe. Volt közöttük munkás, diák, rendszeres túrázó és olyan is. akin csak most „rontanak’’ a többiek. Hadd írom rögtön: három reggeli LÁEV-vonat indulását néztem végig. Rengeteg a fiatal. És bármilyen hangosan üvölt is a karon hordott magnetofon, hiszem, hogy a vén Bükk is örül a fiataloknak. ■ ■ A fiataloknak és a legfia- talabbaknak. Mig^ a hajnali vonattal csupa túrához öltözött „igazi” turista indult, a hét- és nyolcórás ‘ vonaton a kirándulók voltak többségben. — Nagy Imre vagyak. Viszem az egész családot. Öt forint hatvanért az ország egyik legszebb táját látom. Levegőn vagyok. Már maga az utazás is élmény. Hétközben bezár minket a város. Én például a cementgyár porát szívom... — Keresünk egy csendes helyet. Letelepszünk. Bérházban élünk. A gyerek egész héten nem mozoghat kedvére. Huszár Erika hatéves, de olyan komolyan bólintyiz apja szavára, mint aki már sokszor hallotta ezt. — És nem fogod unni magad, Erika? — Ö. a környéken mindig van, akivel jáiszhatok ..; Az előbb azt írtam: a fiataloké a Bükk. Most azt írom, hogy a gyerekeké. Már az út is élmény. Szabó Károly tanár: Osztályfőnök vagyok a villamosipariban. Másodikosokat viszek. Felmegyünk Szentiélekig, ott keresünk egy helyet. — Hányán mennek? — Harminc diák és tizenhárom szülő. A szülői értekezleteken .csak a legszükségesebbekről tudunk beszélni, itt megismerjük egymást. Nekünk olyan ez a kirándulás, mint egy szülő—tanár találkozó. Nyolc óra. Indulunk. Mellettem bosszankodó társaság: — Ha nem kellett volna vásárolni, akkor elérjük a korábbit. Igazán árulhatnának itt is valamit. Konzer- vet. Reklámnak se lenne rossz... A bosszankodóknak igazuk van. Számos konzervételnek kellene a reklám es ez itt vasárnaponként üzletnek sem lenne rossz. A nyitott kocsisort négy kis mozdony húzta. Különös érzés, de szóljon ez a tájtól: ahogy elhagytuk a várost, szinte szégyenkezve gyújtott rá a legvakmerőbb dohányos is. A táj és a levegő varázsa — néhány órányi egészség. A legtürelmetlenebbek leszálltak a papírgyárnál, a kényelmesek Lillafüreden, a „legigazibb” kirándulók. Ga- radnán. Onnan már százféle visz a Bükköt ismerők útja. Találni magányt és társaságot. — Ajándék ez a városnak — mondták sokan, A tömött vonat utasai úgy eloszlottak a tájban, mintha sohase járt volna ember arra. Visszafelé, a kora estében sok-sok fáradt ember utazott, de mindenki másképpen volt fáradt, mint hétközben. Itt-ott énekeltek, másutt a tájat nézték és kéz keresett kezet. Vasárnap volt. A kirándulóknak nem is kánikulai vasárnap. BARIKA GABOR
