Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-31 / 126. szám

Levél, huszonhárom aláírással Ma délelőtt tíz órakor rendezték meg a 101. sz. Sze­mere Bertalan Ipari Szak­munkásképző Intézet, vala­mint a kórházban tanuló re­habilitációs részleg és a könnyűipari, nyomdaipari is­kolák 650 végzős diákjának ballagását a városi sportcsar­nokban. A végzős tanulók nevében Hamik Miklós üdvözölte a megjelenteket és búcsúzott az intézettől. A most „leköszö­nő'’ fiatalokat Debnár Gyula igazgató köszöntötte. Ezután átadták a zászlót a másod­éves diákoknak, akiknek ne­vében Réti Zoltán KISZ-vb- titkár szólalt fel. Az üzemek, vállalatok képviseletében a végzős tanulókat Lénárt Jó­zsef, az Építőipari Szállítási Vállalat igazgatója „vette át”. Ezt követően ünnepi műsor búcsúztatta el a végzősöket, befejezésül az intézet tanulói VIT-élőképet mutattak be. >v • v §8Tis p III Ma délelőtt 9 órai kezdettel ankétot, illetve bemutatót tartott a Miskolci Köztiszta­sági Vállalat a korszerű szemétgyűjtés, tárolás és szállítás módjairól a József Attila utca 65. szám alatti központi telepén. Az egybegyűlt szakembereknek, érdeklődőknek Boros István termelési osztályvezető működés közben mutatta be az egy- és a négyköbméteres konténert, majd a Hoffmann utga három lépcsőházában kísérleti jelleggel bevezetett mű­anyagzsákos szemétgyűjtést és tárolást. A százliteres kuka súlya 22, a műanyagé viszont mindössze hat kilogramm. Lényeges segítség ez a szállítómunkásoknak, hiszen egy kuka­gépkocsi naponta 600—700 kuka tartalmát szippantja be. Egy konténer tíz kukaedény sze­metének befogadására alkalmas. (Vadas Zsuzsa felvétele) Naponta negyedmillió utas Merre járnak a Volán-buszok? A Volán 3. számú Vál­lalat autóbuszai naponta ne­gyedmillió utast szállítanak. E sokat mondó adatnak kü­lönös aktualitást ad az a tény, hogy június 3-án életbe lép az új autóbuszmenet­rend, amely igazodva az új igényekhez. kényelmesebb és gyorsabb utazást biztosít majd. Erről — mint beszá­moltunk róla — dr. Valykó István igazgató tegnap tájé­koztatta a sajtó képviselőit. A asárnaptól: új menetrend A mától már kapható me­netrend részletes tájékozta­tót ad a vasárnaptól induló 177 új járatról, köztük a Miskolcot Leninvárossal, il­letve Kazincbarcikával ösz- szekötő hat-hat új autóbusz­párról és a megyeszékhelyt a környező községekkel (Mályi. Szirmabesenyő, Gesztelv. Sajópetri, Alsózsol- ca, Bükkszentkereszt) össze­kapcsoló járatokról is. Az új járatok indítását az tette lehetővé, hogy több az autóbusz; .abszolút és rela­tív értelemben is. A tényle­ges kocsipark 12, nagy befo­gadóképességű Ikarusszal gyarapodik, a többi a kise­lejtezett. régi járművek pót­lására szolgál. A korábbinál kevesebb „kényszerpihenő” viszonylagosan növeli a ko­csiszámot. Három esztendővel ezelőtt átlagosan minden ko­csira esett egy-egv járatki­maradás — éppen az elégte­len műszaki állapot miatt—, addig tavaly már csak min­den harmadik kocsi hagyta cserben a vezetőjét és az utasokat. Eltűntek a „fakaruszok” A Volán 3. számú Vál­lalatának fejlődése, s ezzel együtt a borsodi közönség utazási körülményeinek vál­tozása imponálóan gyors volt az elmúlt években. A jól is­mert. de nem túlságosan kedvelt „fakaruszból” 1965- ben 168 darab futott, s az utolsó 1968 őszén tűnt el a közutakról. A régi, korsze­rűtlen típusok helyett jönnek az újak, s most már az úgynevezett „200-as” család tagjai vannak soron. Egyetlen szépséghibája a típusmódosításnak, hogy az új járművek — noha kényel­mesebbek. biztonságosabbak elődeiknél — lényegesen drá­gábbak. Hozzávetőleges szá­mítások szerint a vállalatnak 160 milliós költségnöveke­dést jelent, ha a selejtpótlást az új típusokból oldja meg. (Ne feledjük el, az utazási tarifa évek óta változatlan.) További fejtörést okoz a vállalat vezetőinek, hogy a „kis kocsi, vagy nagy kocsi?” — vita úgy dőlt el, hogy a hazai ipar beszüntette a kis kocsik gyártását, pedig ezek­re szükség lenne. A Volán 3. számú Vállalat 620 dara­bos kocsiparkjából jelenleg 160 tartozik a kicsi (34 ülé­ses) kategóriába. Ám ezek előbb-utóbb elöregszenek, s a bontóba kerülnek. A válla­lat két rossz között választ­hat. Vagy nagy kocsival, gazdaságtalanul bonyolítja le a tíz-húsz személyes for­galmat, vágj' pedig még kü­lön alkatrész- és szervizgon­dokat jelentő külföldi, kis befogadóképességű járműve­ket szerez be. Fizet, de jegve nincs Bármi is lesz a megoldás — es ezt garantálta az igaz­gató — az utasoknak ebből semmi hátrányuk sem szár­mazik, s nem csorbul az a mindennél beszédesebb tény, hogy 1969 óta a megye min­den, háromszáznál nagyobb lélekszámú települése be van kapcsolva az autóbuszháló­zatba. Van még egy nyitott kér­dés, amely egyaránt foglal­koztatja az utasokat és a vállalat gazdasági vezetőit. Az úgynevezett „elfolyó” pénzről van szó. amely a Volán kasszája helyett más­hová kerül. (Szerény becs­lések szerint az „elfolyó”' pénzből évenként 20—25 új autóbuszt lehetne venni!) Jó lenne, ha az utasok a vitel­díj kifizetése után minden esetben kérnék a menetje­gyet, mert így még a lehe­tőség sem állna fönn a meg­spórolt jegyek miatt mutat­kozó különbözet lefölözésére. A vállalat szigorúbb ellen­őrzéssel és a bérrendszer változtatásával igyekszik csökkenteni a fizető. de jegy nélküli utasok számát, ám a végleges megoldás az utazóközönség helyeslő egyet­értése nélkül elképzelhetet­len. B. L Új fodrásziizletek Az elmúlt évben több új üzletet nyitott a Borsod me­gyei Fodrász Szövetkezet. A megyében összesen 11 helyen hoztak létre új szolgáltató részleget. A szövetkezet dol­gozói ma már 169 helyen, 257 részlegben dolgoznak. Miskolcon az OKISZ. a KISZÖV és a városi tanács támogatásával épülő belvá­rosi szolgáltatóházban férfi-, női fodrász és kozmetikai, valamint gyorstisztító szalont létesítenek. Üj üzletet nyit­nak a Széchenyi u. 9. sz. alatt. Telefondoktor Minden heten csütörtökön 11 és 12 óra között hívható a telefondoktor-szolgálat. A közkedvelt miskolci te­lefondoktor részletes felvilá­gosítást ad a családtervezés­sel, a növédelemmel és a szexuális élettel kapcsolatos valamennyi kérdésre. A telefondoktor hívószá­ma: 36-322. , Ismét az Arnyaskertről Az újságíró szmára nincs nagyobb öröm, mint levelet kapni az olvasótól. Ám a Lenin Kohá^ati Művek Hengermű I. gyáregységéből 23 aláírással érkezett levél mégis kicsit elszomorított. Mert gyorsan kiderült, hogy nem közügyben fordultak a Déli Hírlap szerkesztőségé­hez, s még csak nem is olyan egyéni panaszokról van szó, melyek orvoslást érdemelnének. Milyen jó lett volna, ha akkor ragadnak tollat, ami­kor valamilyen városfejlesz­tési témával foglalkoztunk, vagy a Lenin Kohászati Mű­vek eredményeit, az ott dol­gozók áldozatos munkáját méltattuk. A csaposok is panaszkodtak Mert miről is van szó eb­ben a levélben? Arról, hogy az aláírók kifogásolják az üzem szomszédságában levő Árnvaskert-vendéglő nyitva tartási idejének a megváltoz­tatását. Így írnak: „Nekünk, melegüzemi dolgozóknak az a kérésük, hogy állítsák visz- sza a rendszeres sörkimérést. Hogy munkából hazafelé menve a kiizadt vízmennyi­séget némileg pótolni tud­juk." Május 25-*i számunkban „Volán-presszó” és egyebek címmel már részletesen fog­lalkoztunk az Árnyaskert ügyével. Akkor az ott dolgo­zó csaposok panasz» adta az apropót, akik — egészen más okból — szintén kifo­gásolták a nyitva tartási idő megváltoztatását. Azok­nak a kedvéért, akik a szó­ban forgó cikket nem olvas­ták, röviden idézem a tar­talmát. Az LKiM párt-, szakszer­vezeti és gazdasági vezetői­nek régi kívánsága, hogy módosítsák a nyitva tartási időt, mégpedig úgy. hogy műszakváltások idején tart­son zárva a vendéglő. Az ok nyilvánvaló: nem tartják kí­vánatosnak, hogy az egyéb­ként is nagyon balesetveszé­lyes munkahelyeken ittas fővel jelenjenek meg a dol­gozók. (Mert nemcsak mű­szak után tértek ám be fél­Több kitartással és több bizalommal... Hol nincs igaza magának, Jóska? E cikk első részében írtam: este folytatjuk a beszélgetést. Közben jártam a Miskolci Építőipari Vállalatnál. Elmondtam a panaszt. És Jóskának is elmondtam este, hogy miben nincs igaza. A tények: A vállalat szerződést köt, a szerződésben fel­tünteti azt az összeget, amit a külföldön dolgozó munkás ha­vonta, a külföldi napidíján kívül kap. Ez teljesítménytől füg­getlen. A várakozási idő alatt a meghatározott összegnek meg­felelő órabért kapják a munkahelyen elért teljesítmény arányá­ban. A vállalat különben évek óta dolgozik külföldön. Eredmé­nyeikkel ott is és itthon is nagyon elégedettek. Kiváló munkások dolgoznak odakint. — Lehet-e odakint kiváló munkás az, aki itthon a száz százalékot sem teljesíti? — Mi dolgoztunk — mond­ta Jóska és újra a feltört te­nyerét mutatta érvként. Tény viszont, hogy a panaszkodó öt-hat ember teljesítményét öt alkalommal is külön el­lenőrizték. mert feltűnő volt az. hogy csak negyven száza­lékot érnek el. Én mondtam ezt a negy­ven százalékot. Jóska azt, hogy miért nem volt ez a szerződésben. Érveltem azzal, hogy a kiutazásra váróktól a kiugróan magas, „azért is megmutatom” teljesítmény lett volna a természetes. — Mi a politika? — kér­deztem . — Sohase érdekelt. — De az is politika, ho­gyan dolgozunk odakint. — Én megmutatnám .., — Itthon? Miért nem mu­tatja itt? Máért nem folytat­ta az iskolát? Miért nem ta­nult? — Nem mondták. A melós dolgozzon és kész. —. Az ingyenmunkás kel­lett ezeknek. Csak az — mondta. — Kérdezze meg a többieket! Elmondtam, hogy beszel­tem a többiekkel, a nem pa­naszkod ókkal. A vállalatnál jelenleg nincs munkaerő- hiány, a negyven százalékot teljesítő munkás többet árt, mint használ. — Ez nem igaz! — Nem mondta, már-már kiabált. Amikor a fizetésért panasz­kodott, csak önmagát lovalta a haragba. Most igazán dühös lett. — A munkámért engem sohase szidtak. Lehet, hogy kulimumka, hogy nem kell hozzá sok iskola, de azért munka. Én Becs helyett azért mennék Csehszlovákiába, hogy ne hihess« senki rólam azt. hogy csak világot látni akarok. — A negyven százalék? — Dolgoztunk mi kemé­nyen is. de talán olyan fele- hittel. Mindig máshol. A mű­vezetők is azt mondtak, hogy csak néhány napra vagyunk. Senki se követelte. — Miért kellett volna kö­vetelni ? Nem kaptam a kérdésre választ, és arra sem, hogy oecsületes dolog lenne-e fi­zetést kapni azért, amit nem végeznek el. Később arra sem, hogy mit szólt volna ehhez a többi munkás, mit szólná­nak azok. akik napról napra keményen dolgoznak a fize­tésükért. — Huszonhat éves vagyok. Kezdenem kell valamit. . . — A régi lakásban jobb volt? — Jobb? Ott nem érezte az embert ezt. Miben, nincs igaza Jóská­nak? Ezt talán elmondja a riport. A befejezetlen általá­nos iskola, a munkahelyek, az a fajta világon kívül élés, ami ennyire elmaradni enge­dett És amiben igaza van? A dühósségében, a mást ke­resésében. Ha valaki 16 éves, világra nyíló szemű gyerek­ből úgy lesz 26 éves férfivá, hogy közben semmit sem ta­nul, akkor a 10 év alatt vál­tozó világból is kevesebbet ért meg. hajlamos marad ar­ra, hogy bizalmatlan legyen, hiszen a kisebbségtudat vé­dekezésre késztet. A beszélgetésünket megír­tam. Részben azért, mert a panaszt, amit hallottam, — hallották és talán tovább is mesélték sokan. El kellett mondani, ami nem igaz be­lőle. Részben azért, mert jól­lehet Jóska vágyakozva be­szélt a régi házról, az udvar­ról, ahol élt, az új fedeztette fel vele a teljesebb világot, amit — bátran írhatom így — utólérni szeretne. Szeretném hinni, hogy si­kerül is. Elsősorban itt, de mindenképpen több kitartás­sal és több bizalommal. Csak aki maga körül érti és érzi a rendet, az tud rendet te­remteni önmagában is. BARTHA GÁBOR decire, fröccsre vagy sörre egyes munkások!) Nos, a kívánságot méltányolta a Bükkvidéki Vendéglátó Vál­lalat, tegyük utána mindjárt: kénytelen is volt méltányol­ni. mivel a III. kerületi ta­nácsi hivatal így rendelte. Korábban reggel 6-tól este fél 12-ig (télen este fél 11-ig) tartott nyitva az Árnyaskert, május 7-től azonban reggel fél 7-től délután 1 óráig fo­gad vendégeket, aztán 3-kor nyit ismét, és este 9 órakor zár. Sós sört nem mérnek Szerkesztőségünk egyetért az intézkedéssel — írtam május 25-én —. és ugyan­ezt mondhatom ma is. Ami pedig p levélben em­lített indoklást illeti... Az izzadás okozta vízvesztesé­get — bármelyik orvos meg­mondhatja — nem sörrel kell pótolni. A» melegüzemi dolgozók — azok is. akik a levelet írták — nyáron sós szikvízet kapnak védőital­ként. Ha ugyanis csak a vi­zet pótoljuk, akkor nem sok­ra megyünk vele, mert az izzadás jelentős sóveszteség­gel is jár. Sós sört pedig nem mérnek az Árnyaskertben! A levél kézhezvétele után ismét véleményt kértem a vállalat illetékes gazdasági vezetőjétől. Megerősítette, hogy a nyitva tartási idő megváltoztatása az ő kifeje­zett kérésükre történt. Óha­jukat nyomós érvvel tudták alátámasztai: az LKM bal­eseti statisztikája nem javul és az esetek jelentős hánya­dában kimutatható, hogy a sérülést szenvedett dolgozó ivott munkába menet. Befejezésül még ennyit csak tisztelettel szólhatunk azokról, akik a melegüze­mekben. nehéz körülmények között, a népgazdaság szá­mára igen fontos munkái végeznek. Nem irigyeljük tő­lük a munka utáni barát, poharazgatást, sörözést. Air meg kell érteniük, hogy aí intézkedés nem ellenük, ha­nem értük történt. Értük és családjukért, akiknek még sokáig szükségük lesi az egészséges, józan életi keresőre. B. D. REFLEKTOR Ma Budapesten a Művelő­désügyi Minisztériumban át­adták az iskolák államosítá­sával kapcsolatos pályamun­kák díjait, sf: Esztergomban megkezdődött a Közlekedés- tudományi Egyesület kétna­pos országos vándorgyűlése. * Győrött országos fürdő­ügyi értekezlet kezdődött, amelynek napirendjén a für­dőellátással kapcsolatos mű­szaki, gazdasági és közegész­ségügyi kérdések szerepel­nek. >(c Szolnokon megnyit­ják az ország első könyvud­varát. * Szombathelyen meg­nyitják a XII. országos köz­gazdász vándorgyűlést, ame­lyen csaknem ezer szakem­ber vesz részt, j+c Tatán há­romnapos országos gyógynö­vény konferencia kezdődött Ballagás a spoílcsatnokban

Next

/
Thumbnails
Contents