Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1973-05-22 / 118. szám
— Nem jönnek le? — Jöjjön fel! A Minoriták templomának magasságához kicsinek érzem magam. A csigalépcső már a torony alján is sötét és barátságtalan, de nem kell félnem a lépcsőtől: elém jönnek az orgonáig. Csak tőlük tudom meg, hogy messzire nem is jutottam volna. Az igazi munkahely előtt elfogynak a létrák. — Régi a templom. Kor- hadt a gerenda is — mondta Barna István. — ptt fenn már úgy mozgunk, hogy a fejét is használja az ember, ha lép. Gondolkozik ... — Alig több mint egy hónap alatt lett készen a másik torony. Június felére ez is meg lesz. — Azután? — Nem tudom. Talán Egerbe megyünk. Ároktőn voltunk előtte ... Horváth Bertalan tizenöt évesen kezdte a mesterséget. Huzavona az üvevbetét körül Vállalati alkotmány nélkül? Rendszeresen visszatérő bosszúságot okoz a vásárlóknak az üvegvisszaváltással kapcsolatos huzavona, jóllehet változatlanul érvényes az az 1970-ben kiadott rendelet, amely szabályozza a visszaváltási kötelezettséget. A sorozatos panaszok nyomán a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya a minisztérium hivatalos értesítőjében kiadott közleményben „emlékeztette” a vállalatokat a hatályos rendeletre, s annak egységes értelmezésére. A minisztérium nyomatékosan felhívta a kereskedelmi vállalatok figyelmét arra, hogy boltjaik az általuk értékesített áruk üres betétdíjas üvegjeit, palackjait a nyitva tartás minden napján és minden órájában kötelesek visszaváltani. Sem a vállalat, sem a bolt nem korlátozhatja a visszaváltás időtartamát. Az utcán át is árusító vendéglátó üzletek ugyanúgy kötelesek visszavenni az üres italos palackokat, mind az élelmiszer- boltok. A rendelkezés alapján a minisztérium hangsúlyozta, hogy az üzletekben az üvegek átvételét. még akkor sem szabad megtagadni, ha a közelben külön üvegvisszaváltó bolt működik. Vigyázat! Méreggel permetezték A HVDSZ megyei bizottságának legutóbbi ülésén dr. Fazekas Márton tájékoztatta a bizottság tagjait a Borsod megyei helyiipari és városgazdálkodási vállalatok kollektív szerződései elmúlt évi végrehajtásának tapasztalatairól, s az 1973. évi módosításokról. A többi közt elmondotta, hogy a vállalatok jelentős része — noha kormányrendelet írja elő a kötelező határidőket — nem hajtotta végre idejében a vállalati „alkotmányok” végrehajtásának értékelését, a szükséges korrekciókat. Így aztán a táíékoztató is kevés konkrét adatra támaszkodhatott. Nem egy esetben az értékelések és módosítások helytállósága sem volt kifogástalan. A megyei bizottságnak 189 észrevételt kellett tennie, s ezek szinte mindegyikét kénytelenek voltak elfogadni a vállalatok. Akadt olyan vállalat is, mint például az Avas Bútorgyár, amely módosításkor a Munka Törvénykönyvben előírt kötelezettségeknek sem tett eleget. A segédmunkások felmondási idejét például két hétben állapították meg, noha a kötelezően előírt idő 15 nap. Az eltérés jelentéktelen ugyan, de mindenképpen szabálytalanságról van szó. Az értékelés és a módosítás késése miatt nem egy vállalat egy-két hétre lényegében „alkotmány” nélkül maradt. Nem nagy idő, de ha ekkor történik valamiféle törvénysértés, vajon miből indultak volna ki az igazság keresésekor? A bizottsági ülés részvevői arra az álláspontra jutottak, hogy a vállalatok vezetőinek, szakszervezeti szerveinek a jövőben oda kell figyelniük az előírt kötelezettségek, határidők betartására, különösen a kollektív szerződések értékelésére, módosítására. A vállalatok legfontosabb okmányáról van szó, máskülönben a határidők be nem tartása a minden vállalatra kötélező kormányrendelet végre nem hajtását is jelenti. Ennek vádját nyilván egyetlen vállalati vagy szakszervezeti vezető sem vállalja szívesen magára. NY. I Kanadából is érdeklődnek ★ Ahogy az úszóknak is mindegy a mélység. Hárman a torony tetején. Sztár a Borsodi víz Bejárta az országot. Ügy mondja, hogy ennél szebb ipar nincs a világon. — A magassag? — Ez csak olyan középmagas templom. Jártunk már fentebb is, de az úszónak is mindegy, hogy hány méter van alatta, ha elfedné a víz. Nekünk se más. Itt egy rossz mozdulatba belehalhat az ember. Egyszer egy villám verte tornyon dolgoztam. Dőlpi kezdett alattam a gömb. Rántottam rajta egy óriásit és az árbocba zökkent. Megmaradtam ... Tornyok tetőfedői. Tudom róluk: néhány hónapon belül két baleset van mögöttük. Az egyik ember meghalt. A másik rokkant marad. — Itt vége annak, aki hibázik — mondják. — Egy félmondat árulkodik a mindig érvényes igazságról: itt annak is vége, akinek a társa hibázik. — Bíznak egymásban? — Mi? Az újságok írták a minap, hogy egy tutajon nekiindult néhány ember. Azt próbálják, hogy milyen a magány. No, jönnének fel oda a toronytetöre. Ott csak Hinket is keressen meg, HA MEGLÁTOGATJA A BNV-T! Budapesten 90 irány pók divatáru-üzletünk nagy választékkal várja. a szél van, a felhő, az ég, alattunk a város, a „murisán” kicsi emberekkel, hogy gyufásdoboz az autó innen. Tutaj ez nekünk idefent. — Miért vállalják? — Mert szép ... — Nem mindenki bírja ... Rátartiak vagyunk. Bírjuk. Az igazsághoz tartozik: nem mindenütt adnak 20— 25 forintos órabért. És ez, ha sietni kell, több is lehet. — Nem félnek? — Néha. Nekünk minden lécet ki kell próbálni előbb. A tegnap jó lépés ma rossz is lehet. Egy-egy új torony új felfedezés. Havi négy-öt-hatezer forintot keresnek. Monostori Imrének négy kislánya, Horváth Bertalannak két kislánya és egy kisfia van otthon. Most várják a negyedik gye(Vadas Zsuzsa felvétele) reket. Barna Istvánnak — ő mondja így — két kicsi családja van. Kell a pénz. de a veszély vállalásának titka több ennél : — Különös mesterség ez. Ha lent vagyunk, az emberek kérdezgetik, hogy menynyit keresünk. Néhán.van elhinni se akarják, hogy eny- nviért. de a tornyokhoz szokott embernek hiába is kínálna valaki mást... Az utcáról akrobatáknak kijáró tisztelettel nézzük őket. Az országban már alig néhányan űzik ezt a mesterséget. Nem akrobaták, munkások, akik minden mozdulatot mérnökként kiszámítanak. BARTHA GABOR Dr. Kiss József, Miskolc, Műhely u. 1. sz. alatti lakos a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket: Mintegy három héttel ezelőtt észrevette, hogy a Feszty Árpád úton át megközelíthető Isten-hegyen szombatrói vasárnapra virradó éjjelen diákok sátortáboroztak: Május 19-ről 20-ra virradóra is többen tartózkodtak az említet területen — mely egyébként magántulajdonosok gyümölcsöse —, és a félig érett cseresznyéből fogyasztottak, annak ellenére, hogy figyelmeztető tábla jelezte: Ditri- fon 50. WP nevű méreggel permetezett. Félő, hogy a fiatalok megbetegednek az elfogyasztott gyümölcstől, mivel a permetlé egészségre ártalmas határideje még nem járt le. Ezért látta szükségesnek az eset jelentését. Továbbá közölte azt is, hogy a többi gyümölcs is ezzel a szerrel van permetezve, tehát érés előtt annak fogyasztása életveszélyes. Az Ital- és Vegyicikkgyár 1971 júniusában vette át a Borsodi Szénbányák edelényi üzemétől a Borsodi vizet palackozó üzemet. Jellemző a Borsodi viz népszerűségére, hogy a napokban kaptak Torontóból egy levelet, amelyben egy hazalátogató arról érdeklődik, megoldható-e a Borsodi víz kanadai forgalmazása. mert az ő egészségére jó hatással volt. — Még Budapestre nem szállítunk e népszerű cikkből — mondja Barsi Tibor- né igazgató. Mivel e cikk forgalmi értéke eléggé alacsony. nem „bír el” ilyen szállítási költségeket. Az elmúlt évben egyébként a másfél literesből egymillió 2tW ezer, a félliteresből 600 ezer palackkal adtak el. Emellett tavaly 35 400 hektoliter szikvizet és 4 millió 400 ezer palack üdítő italt gyártottak. (Május 10-i számunkban - a „Coca Cola — kontra Traubt- soda” című cikkünkben sajnálatos módon valótlan adatokat közöltünk a vállalatról.) Gondot okoz a vállalatnak, hogy a fluktuáció a rakodó- munkások körében elég nagy (a szállítás korszerűsítése, gépesítése egyébként egyelőre az egész országban megoldatlan). A szállítómunkásokon úgy segít a vállalat, ahogy tud. Fokozatosan kiiktatják a nehéz faládákat és helyette könnyebb, műanyag- rekeszeket használnak. Persze a tele rekeszek még így is nehezek, hiszen a hagyományos szódásüveg, ha tele van, két kilogrammot nyom! Saját fejlesztésből és központi erőből március 1-én 6 százalékkal emelték a béreket. Így a női dolgozók átlagosan 1400 forintot keresnek, a férfi segédmunkások 2000-et, a szállítómunkások pedig megkeresik a 3000— 3500 forintot. (Igaz, nem a törvényes 192 órát dolgozzák, hanem többet, de ezt az ellátási feladatok teszik szükségessé.) Megrendelték a pécsi Sop- hiana Élelmiszeripari Gépgyártól a Dorita nevű olasz üdítőital-töltő gépsort. Ettől a termelékenység javulását várják, hiszen a gépsor garantált teljesítménye 2500 palack óránként. Szeptember végére ígérik a leszállítását. B. Gy. Egymilliárd utas elszállítását tervezi ebben az évben a Volán Tröszt. A nagyobb feladatokhoz a korábbiaknál kisebb anyagi erőforrások állnak rendelkezésre. A forgalom fejlesztésére 187 autóbuszt szereznek be és a selejtezésre kerülő utasszállító járművek közül 120-at-saját erőből hoznak rendbe. Űj autóbusz-állomásokat is létesítenek — többek kötött — megyénkben, Kazincbarcikán is. Mit szó/ hozzá, hogy... ... néha azt hiszem, meg ma is lehelnék kisbíró? — Kisbíró? Maga? Volt egyáltalán valaha is? — Voltam bizony. Gyerekkoromban. Elhiheti, hogy nehéz hivatás volt. — Nem bírta a dobot? — A dobot bírtam, csak azt viseltem el nehezen, hogy a jegyző szolgájának tekintett, és munka után nem győztem rohangaszni fröccsert a sarki kocsmába, térdig kopott a lábam, mire kitakarítottam a nagyságos asszonynak és hazafuvaroztam neki mindent a piacról. — Jó, jó. mindannyian tudjuk, hogy volt ilyen. De még mindig nem értem, miért emlegeti szomorú gyermekkorát, s főleg miért véli úgy. hogy vén totya- kos létére lehetne kisbíró. — Csak úgy képletesen értettem. Azt tapasztalom ugyanis, hogy néhány vezető magát jegyzőnek, beosztottjait pedig kisbírónak véli. — Na ez érdekes megállapítás. Mivel támasztja ala a véleményét? — Egyik ismerősömet horgászni csaltam a múlt vasárnap. Tudja mit válaszolt? Figyeljen jól! Ezt: nem ér rá, mert a főnökének a vikendházát építi. — Nagy mamlasz lehet a maga ismerőse, ha ilyesmire lehet kényszeríteni. — Kényszerítésről szó sincs. Csak kérték tőle a segítséget. — Ha kérték és önként vállalkozott, akkor nem tudok sajnálkozni. — Nono! El tudja képzelni, hogy valaki nemet mond a főnökének? — Mit szól hozzá, hogy el tudom képzelni. Én el tudom képzelni. — Mert maga egy karakán, igaz? Mondja csak, hol is dolgozik most? — Sehol. Jól tudja, hogy nyugdíjas vagyok. — No látja, ha az ismerősöm nyugdíjas lenne, ő is ilyen karakán lenne. Csakhogy addig, amíg megszolgálja a nyugállományt, még osztanak néhányszor prémiumot a vállalatánál, lesz átszervezés, előléptetés... — Még most sem tudok sajnálkozni. Mert ha igen tisztelt ismerőse saját boldogulását véli ily módon szolgálni, akkor csak építsen vikendházát pecázás helyett. — Könnyen ítélkezik. De nem afölött a vezető fölött kellene először pálcát törnünk, aki kiejti a száján a vissza- utasíthatatlan, vagy legalábbis nehezen visszautasítható kérést? — Jó, ítéljük el azt is. Vagy elsősorban azt. De mire megyünk vele? Fegyelmi úton kellene felelősségre vonni a hatalmaskodot. — Nem olyan egyszerű a felelösségre- vonás. Számos bejelentés érkezett illetékes szervekhez az utóbbi időben, ám a vizsgálatnál kézből kontrázott a főnök, mondván: beosztottai önként kapálják, gyomlálják kis kertjét, keverik a maltert stb. — A beosztottak pedig hallgattak. — Mi mást tehettek volna? Az ilyen szolgamunkát szégyelli az ember. — Szóval, egyesek még mindig jegyzőnek hiszik magukat, mások meg a kisbiró szerepére vállalkoznak. — Erről van szó. — Van azért egy kis különbség. Amikor kegyed püfölte a bőrt, akkor azt kellett közhírré tennie, amit a jegyző és társai diktáltak. Most viszont nyugodtan ki lehet hirdetni faluhosszat, hogy rosszul diktálnak, akik jegyzőnek hiszik magukat. — Tram, tram, tra-ta-tam! Közhírré tétetik, hogy senkinek sem áll jogában ... — Mit ordít maga szerencsétlen? Még meghallja valaki. BÉKÉS DEZSŐ Csak a pénzért nem érné meg Tornyok tetőfedői
