Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)
1973-04-03 / 79. szám
Debreceni villamosok Miskolcnak A Debreceni Közlekedési Vállalat saját üzemében évek óta gyárt villamoskocsikat. Tavaly kilenc csuklós villamos készült el a debreceni üzemben Miskolc és Szeged részére. Az idén négy csuklós villamost kapnak a miskolciak. darabonként két és fél millió forintért. Ebből kettőt már üzembe is helyeztek. A másik kettő várhatóan még az első félévben megérkezik. Az új forgalmi telep építése a tervek szerint az év végéig befejeződik. Az átköltözés három szakaszban történik majd: augusztusban az autóbuszüzem. ezután az irodaház, végül a villamosüzem költözik át az új telephelyre. Azért állapították meg ezt a sorrendet, mert legutoljára marad a bekötő vágány építése. ajc Az alsózsolcai házgyárban (Ágotha felv.) MISKOLC, 1944. JÜNIUS. Éjszaka bombázták a várost. Találat érte az Erzsé- bet-kórház járvány- és bőrgyógyászati Osztályának egyik szárnyát és a diétás konyhát. A betegek — az ügyeletes orvosok és az ápolónővérek felügyelete mellett — a pincében vészelték át a tragikus éjszakát. A bombázásnak halálos áldozata nem volt. (És mégis volt halottja a kórháznak. Szemtanúk emlékeiből idézünk: „A légitámadás lefúvasa pillanatában egy hadbíró százados hajtott be motorkerékpáron a kórházba, és egy orvost akart vinni a hadtest épületébe. Dr. Hála Barna segédorvos éppen akkor jött fel az óvóhelyről. A hadbíró százados felszólította: azonnal szálljon motorra. Dr. Hála Barna kijelentette: ő a kórház ügyeletes orvosa, a légitámadás után nem hagyhatja el szolgálati helyét. Vita alakult ki közöttük, s bár az éppen odaérkező dr. Hajós Anna már felült helyette a motorra a vita hevében a százados mellbe lőtte a parancsot nem teljesítő civil orvost. Mire a műtőbe vitték — dr. Hála Barna már halott volt!”) Az ősz vége üresen találta az Erzsébet-kórházat. A nyilasok a zsidó betegeket cettóba szállították. A kórházban menedéket lalglt munkaszolgálatosokat — az e"yik alkalmazott „bejelentésére" — a Létrástetőre vitték és lemészárolták. A zsidó orvosokat deportálták, közülü Kovácsokat neveltek Tizenkét éve dolgozik együtt az LKM nagy kovácsműhelyében Rása István ..A vállalat kiváló brigádja” címmel kitüntetett kétszeres aranykoszorús szocialista brigádja. A kis kollektíva a legnehezebb fizikai munkát végzi, s arról nevezetesek, hogy évek óta selejt nélkül dolgoznak. Mivel a kovácsszakma iránt kevés fiatal érdeklődik, veszélybe került az utánpótlás. Ezért vállalták, hogy két ko- vács-előmunkást nevelnek, ígéretüket beváltották, a két újdonsült kovács azóta már hasznos tagja a nagykovács- mühely kollektívájának. ketten-hárman élték meg a felszabadulást. („Már Nyékládházánál volt a front, amikor a kórház akkori vezetősége — tanyai fogatokon — az Avas- oidalban levő Négyessy-féle pincébe települt a sebészeti részleggel. A szülészetet a MÁV Igazgatóság óvóhelyére szállították. A leszerelt röntgenképeket is itt helyezték el. Az elhagyott kórházban maradt, vagyont érő felszerelések nagy része szabad prédául esett a felszabadulást megelőző fosztogatásoknak.”) 1944. DECEMBER 3. Miskolcon alig maradt orvos. — Nem tudnám megmondani még körülbelül sem, hogy hányán voltunk orvosok a városban. Tizenöten? Húszán talán? Dr. Naményi László főorvos — aki ma már jól megérdemelt nyugdíját élvezi — egyike volt azoknak, akik 6zinte a semmiből szervezték újjá Miskolc egészségügyi ellátását. („A szovjet városparancsnok rendeletére a kórház 1944. december 15-én megkezdte működését. A szülészet épületében indult a munka, húsz ággyal. Éppúgy, mint 117 évvel ezelőtt, a kórház alapításakor. A kommunista párt támogatásával karácsonyra az osztályon már 80 ágyat tudtak felszerelni. A párt gyűjtést indított vidéken az élelmiszer-ellátás megoldásáért... Naponta egy, később két tál meleg ételt kaptak a betegek.") 1945. MAJUS. A gyermek-, az elme- és a szemészeti osztály is működik. Végre izolálhatják a kórházban levő kétszáz, kiütéses tífuszban szenvedő beteget. („Júliustól már összesen 400 ággyal működhetett a kórház. A DIMÁVAG és más vállalatok asztalosai és villanyszerelői társadalmi munkában segítették a helyreállítást.”) ★ A szemtanúk közül már kevesen élnek Miskolcon. Sokakat másfelé sodort az élet, és sokan meghaltak. A történelmi napok, hónapok emlékét egészségű gyünk nagy öregjei őrzik-ápolják. S a fiatalabb generáció úgy hallgatja emlékidéző szavukat, mint a mesét. Kétkedve sokszor. Hogy ilyen semmiből alakult mád egészségügyünk!? RADVANYI ÉVA Íjító kollektívák A Diósgyőri Gépgyárban tavaly 1448 újítást nyújtottak be, 1136 a szocialista brigádokban dolgozó újítóktól származott. Az újítások hasznosításával megtakarított 12 millió forintból 11 és fél millió a szocialista brigádok ötleteinek köszönhető. Ózdi acél Tavaly a magyar kohászát történetében először állítottak elő egymillió tonna acélt egyetlen kohászati üzemben: Ózdon. Az ÖKÜ-ben elhatározták, hogy az idén is elérik a tavalyi rekordot. A negyedik ötéves tervidőszak végére kétszázezer tonnával emelik meg az évi tervet; teljesítését a műszaki fejlesztés lehetővé teszi. Kétoldalt szilárd sáv A Miskolci Közúti Építő Vállalat új aszfaltszőnyeget terít a miskolc—sajószentpé- teri útra, és egyúttal elvégzik a „padkanemesítést” is, ami azt jelenti, hogy a 3-as főközlekedési úthoz hasonló szilárd sáv kíséri kétoldalt a 26-os utat. Alma - tavasszal Véletlen szomszédok vagyunk. Pádon. Kezében újság, újságot olvasok magam is. Már mind a ketten az apróhirdetéseket böngészgetjük. Aztán elfogy az is, de késik a vonal még. Beszélgetni kezdünk. Szidjuk a vonatot, aztán dicsérjük az időjárást. — Tudja, egy tavaszt azért nem felejtek ... Aki beszél, korombeli. Gyermek volt azon a tavaszon. — Mostanában gyakran eszembe jut. Ez a választás, az újságok, no meg a tavasz az emlékeztető. Vonat: az utazás összezár, beszéltet: — Egy rossz szekéren indultunk haza. A kevés megmaradttal, amit a világégés hagyott. Mi. gyerekek, fülig kocsikenőcsösök voltunk. És éhesek. Tudja, a mai gyerek is megéhezik, de az éhség az más. Gyönyörűség volt nekünk a melasz, a barna, rossz ízű cukorszirup édessége. Maga is akkor lehetett gyerek, nem kell magyarázzam. No, mi találtunk egy almát. Igazából anyám találta. Egy majdnem ép, valami miatt zölden maradt almát. Hallgatok. Tudom, hogy nem nekem mesél, hogy a történet bármennyire régről való, a mát keresi, a máért fogalmazódik. — Anyám vágta négyfele az almát. Négyen voltunk. Nekem, a kicsinek nyújtotta először: válassz, fiam! Elképzeli, micsoda érzés az? A kéz, éhségtől lökötten. mozdult volna a legnagyobbért. Az igazság? Csak nekem nem volt külön csomagom, dolgom, kötelességem. — Mit választott? — Behunyt szemmel vettem ki egyet. Aztán aznap este még anyám a maga eldugott almanegyedét elosztotta újra. Látja, a választás szótól mindig eszembe jut ez az emlék. Az első választásom, a rossz szekér... Áh, nem lehet ezt elmagyarázni. Hallgattunk. Az ablakon át visszafelé látszott futni a táj. Fogalmakat, érzéseket néha valóban nehéz megmagyarázni. A vonat mintha attól a nagyon távoli, időben egyre messzebb maradó áprilistól hozott volna a máig. — Most? — kérdeztem. — Tanítok. Olyan korú gyerekeket, mint én voltam huszonnyolc évvel ezelőtt. Néha szeretném nekik elmondani ezt, amit most magának meséltem el, hogy értsék, ahogyan mi ezt a világot kezdtük, hogy minket a szabadság tanított meg felelősséggel választani jó és jobb között. Nem éhségtől lökött kézzel, teljes emberként, hanem azzal a biztossággal, hogy a másiknak is ugyanúgy jut... De ne haragudjon, hogy elmeséltem ezt... Miskolc. Tiszai pályaudvar. Az ünnepre készülődő város zászlóiba bele-belekap a játékos szél. Kezet fogunk és talán nem is látjuk egymást többet. Mi az emlék? Gyökér, amelyből felnőtt a világ. BARTHA GABOR 1945. április 4-én hazánk egész területe felszabadult a fasiszta megszállás alól, véget ért népünk évszázados szenvedése. elnyomatása, es új rend. szabad élet köszöntött ránk. A magyar nép története során mindig tavasszal, a természet nyílásával egv időben született újjá. 1848-ban a márciusi ifjak. 1919-ben a magyar proletariátus első nagy történelmi kíseilete jelentették a tavaszt. 1945-ben a felszabadító szovjet katonák vörös csillaga egyben a tartalmában is valódi szabadság hajnalcsillagát hozta el számunkra. Sosem feledjük el azokat a napokat, amikor a háborútól meggyötört ország romok alatt rejtőzve lélegzett, az egyre közelebbről hallatszó ágyúk szava azonban már a közeledő szabadulás üzenetét hozta. Emlékezünk a szovjet katonákra, a felszabadítókra, akik rohamozva jöttek, sokuk vérével áztatta földünket. Jöttek, hogy igazságot tegyenek a történelemben, hogy megszabadítsák a világot a fasiszta uralomtól és erőszaktól. Április 4-ét, legnagyobb és legkedvesebb nemzeti ünnepünket megbecsült tisztelettel ünnepeljük. Tisztelettel és szeretettel gondolunk a felszabadító szovjet hadsereg hős fiaira, akiknek áldozatvállalása lehetővé tette szocialista társadalmunk építését. Emlékezünk a pincékből előbújt éhes, sovány emberek hősi elszántságára, a nagyszerű összefogásra, amely új életet teremtett a romokon. A felszabadító szovjet katonák nemcsak az ellenséget semmisítették meg, de segítettek a szabadság első napjaiban az új életúton haladó népünk kezdő lépéseiben. Ez a barátság az elmúlt 28 esztendő alatt mind szorosabbá, melegebbé vált. Emlékezünk a szovjet hadsereg verte első ponton- hidakra, az éhezést szüntető élelmiszer-szállítmányokra, az első hároméves tervünk megvalósításához nyújtott baráti segítségre. A szovjet és a magyar nép barátsága kiállta az idő próbáját. A két nép a békés építőmunkában még szorosabbra fűzte kapcsolatait. Magyarország történetében először fordult elő, hogy egy kis nép nagy barátra lelt. A Szovjetunió és Magyarország kapcsolata ma is barátságon, egyenlőségen és a kölcsönösségén nyugvó szövetség. Április 4-én a barátságra is emlékezünk. Hazánk a lei- szabadulás pillanatától vált minden magyarnak valóban otthonává. Az elmúlt majdnem három évtized építőmunkája bizonyítja, hogy — az elkövetett hibák, az itt-ott még fellelhető nehézségeink ellenére is — élni tudunk a szabadsággal. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy az 1945 óla eltelt, s történelmi mércével mérve igen rövid korszakban országunk többet fejlődött, mint történetének korábbi évszázadaiban együttvéve. A vezető európai országoktól több évtizeddel elmaradt Magyarország a történelmi fejlődés élvonalába került. Hazánk kis ország, ám nagy célokért küzd, nagy elszánások vezetik. A történelmi viharokban edződött munkásosztályunk vezető pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt meghatározta a fejlődés irányát. Az egymást követő pártkongresszusok az aktuális feladatokat szem előtt tartva, a való helyzetet elemezve, népünk elé elérhető és megvalósítható célokat tűztek ki. A X. kongresszus határozatai építőmunkánk irányát, a szocialista társadalom jelen szakaszának aktuális feladatait határozzák meg. A határozatok végrehajtása is segíti, hogy országunk egyre inkább a munkások és parasztok otthonává váljon, s Magyarország minden állampolgára megtalálja helyét e hazában. Népü I legkiválóbb fiai századokon keresztül harcoltak az emberi jogokért. Március 15. és március 21. hősei kísérletet tettek arra, hogy a széles néptömegeket „beemeljék az alkotmány sáncaiba”. Ma már a mindennapok gyakorlatává válik a demokrácia. Éppen most készülünk gyakorolni azokat a jogokat, amelyekért az országban évszázadokig folyt a harc: most választjuk meg a nép képviselőit, most jelöljük ki szószólóinkat, akik megbízásunkból végzik majd az államigazgatás felelösségteles munkáját. Nekünk, miskolciaknak, április 4-hez egy kedves dátum, 1944. december 3. is csatlakozik. Városunk ezen a napon szabadult fel, aminek jelentőségét, a felszabadítók és felszabadítottak örömét Moszkvában 224 ágyú üdvlövése köszöntötte. Szívesen emlékezünk azokra az eseményekre is, amelyek megmutatták, hogy Borsodban és Miskolcon — éppúgy, mint az ország más vidékein — a munkásosztály cselekvő módon kivette részét az ország felszabadításából. A MOKAN-komité, az ellenállási mozgalom vezető szerve tömörítetté harcra a munkások legjobbjait, a haladó értelmiséget, sőt a polgárság progresszív tagjait is. Ök voltak azok, akik az újjáépítést megszervezték, a súlyos háborús károkat szenvedett ipari üzemeket, közlekedési objektumokat újjáépítették. A múlt nyomait nem találjuk már. sőt a régi Miskolc, s a megye arculata is megváltozott. Dicsekvésnek tűnnék, ha felsorolnék a városunkban épült új üzemeket, középületeket, művelődési és sportlétesítményeket. Az itt lakók és az ide látogatók napról napra meggyőződhetnek a megtett útról. Miskolc város valóban újjászületett szabad 28 éve alatt. Elfoglalta az őt megillető helyet az ország gazdasági, társadalmi és szellemi életében, s mint a nehézipar legnagyobb magyarországi bázisa, az ipari munka fellegvára szerzett megbecsülést. Április 4-én emlékezzünk a szovjet felszabadítókra, akik lehetővé tették hazánkban a szocialista építömunka megindítását, s akik nem kérdezték, hogy mi lesz ára jövetelüknek, mert tudták annak értelmét. Emlékezzünk hazánk újjászületésére! BARCZI BÉLA Miskolc megyei város tanácselnök* Huszonnyolc 0»l éve szabad hazánk i A párt gyűjtést indított \ Meleg étel a betegeimet A (elszabadulás első napjai a kórházban
