Déli Hírlap, 1973. április (5. évfolyam, 78-100. szám)

1973-04-26 / 97. szám

a miskolciaké a szó A lakók is vigyázhatnának Múlt év augusztusában közöl­tük a Kun Béla u. 13. sz. ház melletti ,.szeméthegvrőr* ké­szített fényképet. Mint akkor megírtuk, a MÁV-bérházból a lakók a szemetet ide hord iák, s ha megtelnek a kukák, nyu­godtan öntik mellé, ami nem­csak csúnya látvánv, de egész­ségügyi szempontból is kifogá­solható. Most a szemközti bérház la­kói hívták fel szerkesztőségünk figyelmét arra. hogy a cikk megjelenése után nár hétig rend volt ugyan a ház kornyé­kén. de most már a régi álla­potok uralkodnak. Ké ' "k az Irnne, hogy a közttez* *’ vál­lalat dolgozói minden ecetben vegyék maguknak azt a fá­radságot. hogy a szeméttároló edényeket ne az úttest mellé, hanem a ház kapu’Aval «zöm­ben levő kis zsákutcába vioryék. Pár lépés az egész, és ez az egyetlen megoldás, hogy a vá­rosképet csúfító szemét eltűn­jön a főútvonalról. Mivel a bér- háznak nincs házfelügyelője, így nincs aki gondoskodjon a kukák elhelyezéséről. Emellett a lakók is vigyázhatnának egy kicsit a házuk táiára. az ő énekük Is. ho^v r*«el**^ és ,.^~^rvén3'csen rendet teremt­senek. Hol focizzanak a gyerekek? A diósgyőri városközpont­ban új iskola épült. A régi, az Árpád utcá elején, meg­szűnt. Az épület jelenleg üresen áll. Ott van viszont a nagy udvar, ami kihaszná­latlan. A bérháztömbökben lakó gyerekek szívesen fut­balloznának az udvarban, de az ott lakó család ezt nem engedi meg. A tizenéves fi­úknak nincs elég játszótér, futballozásra alkalmas hely a környéken. Nem okozná­nak kárt azzal, ha grundnak használnák az elhagyatott udvart — tette .szóvá Szabó István, Miskolc, Kuruc u. 1. X/l. sz. alatti lakos. Telefonon felhívtuk a 21. 'z- Általános Iskolát, mint a rési épület „gazdáját”. Az Iskola Igazgatója elmondotta: az első időben valóban megengedték, hogy a gyerekek ott játsszanak, rúgják a labdát, azonban na­gyon sok kárt okoztak (ablako­kat törtek be, feltörtek helyi­ségeket). Ennek lett aztán a ,rövetKezménye, hogy a külön­ben zárt udvarra most mór "em engedik be a gyerekeket, "'mondatta azt is. ho^ az éo li­getet rövHe«"n f« iúúh*v, .« nem szeretnék, ha addig is még több kárt tennének ez. énületben. A lakótelepen, a hö- központ mögött az iskolaudvar­nál jóval nagyobb nálya áll rendelkezésükre, inkább azt ve­gyék igénybe á gyerekek. Esetem a szénnel Néhány nappal ezelőtt a helybeli Tüzép-telepen sze­net rendeltem. A csinos és kedves hölgy közölte velem, hogy egy-két órán belül ki­küldi a szenet, sőt a fuvaros nevét is megmondta, aki szállítja. Jó pór óra késéssel ugyan, de megérkezett a tü­zelőm, amit azonban nem lehet szénnek nevezni. Med­dő és kő volt a hatmózsányl rakomány, elvétve ha akadt közötte egy-egy széndarab. Végül kiderült a „turpis­ság”. Egyszerűen gazdát cse­rélt a tüzelőm. Az én min­denre elszánt fuvarosom a jó minőségű szenet eladta, aztán gyorsan kirobogott a meddőhányóra — más szóval szenelőhelyre —, és onnan pótolta, amit jogtalanul el­vett tőlem. Vajon hány gyanútlan em­berrel csinálta ezt már meg? — írja levelében H. László, Miskolc, III. kerületi levél- . írónk. Targoncaverseny a parkban Pécsi lakos lévén, egy ta­polcai beutalóval, 55 éves ko­romban értem el. hogy mégis-* merjem a Hegyalját, a Bükk- hegységet, Aggtelek és környé­ke szépségeit. Üdülésem utolsó napjait a csodálatosan szép tapolcai park­ban szerettem volna eltölteni. Pihenni, élvezni a csendet, a szép környezetet. Ha hagytak volna. Nap mint nap egy négy­kerekű motoros targonca fut­kosott üresen le és fel a park salakos sétányain. Már ennek a zaja is sok bosszúságot oko­zott a pihenni vágyóknak és a járókelőknek. Ami viszont áp­rilis 16-án. hét**n déle’ ~*t tör­tént, az már felháborító volt. A targoncás fiatalember mellé még egy másik szegődött. A frissen feíázott sétányon, a park egész területén teljes se­bességgel robogtak föl, s le. A felújított és fűvel bevetett parkban minden további nél­kül belegázoltak. A járókelők jobbra és balra ugráltak be a zöld gyepre a két vadmotoros elől is igyekeztek épségben el­hagyni a parkot. A parkot rendben tartó női brigád sajnos nem tudta megakadályozni a két parkrongáló, csendháborító és mások testi épségét veszé­lyeztető fiatalember tevékeny­ségét. Nagv Laios SZOT-üdülő, Tapolca Se lift, se szemátledobó HUrom hónalja latunk az Árpád idea 86. számú ház­ban. Amikor beköltöztünk, a Kevés a szórakozási lehetőség A Kilián lakótelepen, az tt élők számához viszonyít- 1, kevés lehetőség van a szó- ikozásra. Az Otthon étter- 'en kívül szinte alig melle­ink valahová. Ha moziba 'éretnénk menni, jobb ha 'szánjuk magunkat arra, gy beutazzunk Miskolcra, mert a Szikra mozi — amel­lett, hogy távol van — elég­gé kis befogadóképességű. Jó lenne, ha gondolnának a telet) lakóira, például egy filmszínház létesítésével. Na­gyon sokan örömmel fogad­nánk — írja levelében K. P. miskolci levélírónk. szerelők jelenlétében hasz­náltuk a liftet. Azt" n lezár­ták, s mi azóta is lift nélkül vagyunk. Mintegy százhúsz családot sújt ez az Alapot. S még csak nem is biztatnak a lift átadásával. Ugyancsak nem használ­ható a szemétledobó, ami szintén nagyon hiányzik. Megértjük és tudomásul vesz- szük a menet közben felme­rülő nehézségeket, de három hónap hosszú idő ahhoz, hogy még mindig türelemmel viseljük el. / Latesz Mátyás Miskolc III., Árpád u. 86. Lobogézziik fel az épületeket! Miskolc megyei város Ta­nácsának végrehajtó bizott­sága felkéri a város lakossá­gát. az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit hogy má­jus 1.. a munli’snszliib nem­zetközt iinn«*nó'-»pk r. f*»t 3 tsp:óUÓ7a. k°t az ii,««,"'- VÓUnlalok énöliof«It;, 3-ig köszöntse az ün­nepet. ú vészek kiállítása A Borsodi a-ri.n.bérr'-ík l737g.s).tósé0a az általa nátro­néit "onoi leányn-eve’ő otthon díszítőművész szakkörének munkáiból kiállítást rendez a vállalat na«rvtanácstermé­ben. A kjá’utóct ma di,o1*tt 11 órakor Váci László pb-tit- kár nyitotta meg. Keretek alumínium csónakot Kemping-siker A Centrum Áruházban há­romszorosára növekedett a kempingcikkek forgalma az április 4—13. között megren­dezett kempingkiállítás ideje alatt . és utána. Főleg a különféle sátrak kelendők. Sokan vásárolnak kemping­ágyakat, matracokat, kerti asztalokat, székeket. A „kem- ninghetet” két és fél milliós készlettel nyitották meg, en­nek több mint a felét elad­ták. Nagy keletje volt a pe- cázók körében a szovjet alu­mínium csónaknak. Pillanat­nyilag mind elfogyott, de két hét múlva ismét lesz. Mindenki mástól várja „A Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen” — tartja a mon­dás Mégis van vaiami. ami nem Kerül pénzbe, amiben iga­zán bővelkedhetnénk, s ennek ellenére gyakran hiánycikk. Ez pedig nem más. mint az emberség. Nincs halandó a földön, aki nem kívánná, hogy egy kicsit többet törődjenek vele. jobban becsüljék és ismerjék el a munkáját s nemcsak anyagilag! Nagyobb megbecsülést, töbo megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a mun­kástól, az ügyfél a hivatalnoktól, a hivatalnok az ügyféltől, az utas a kalauztól, a kalauz az utastól, a fiatal az öregtől, az öreg a fiataltól. Sorolhatnánk tovább a végtelenségig. Hány ember érzi úgy. hogy nem törődnek vele eleget, nem becsülik eléggé! Sokan elkeserednek, kedvüket veszítik emiatt. Olyan is akad — nem egy —, aki elhagyja m rika- helyát, más üzemet, más hivatalt keres, ahol talán majd jobban megbecsülik, jobban tőrödnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindenki mástó! várja a megbecsülést, az emberséget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut. hogy tőle is várnak valami hasonlót mások, hogy ő sem adja meg másoknak azt a megbecsülést, ami neki hiányzik. Márpedig az emberek egymás iránti meg­becsülése csak akkor valósulhat meg. csak akkor nem lesz „hiánycikk”, ha mindannyian igyekszünk a lehető legtöbbét adni belőle. Szocialista rendünkben nincsenek olyan érdekek, amelyek kizárnák a humánumot. Csupán rajtunk múlik, hogy meny­nyire akarjuk segíteni azok megoldását. Mégis fukarkodunk néha az emberséggel. Pedig, ha egyes intézményeink, üze­meink, gazdaságaink vezetői nagyobb figyelmet szentemének az emberi problémákra, bizonyára kevesebb lenne a panasz, nagyobb lenne a munkakedv és az elégedettebb emberekkel jobban menne a termelés is. Azt mondtuk: az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől természetesen ebben a tekintetben többet várnak. S joggal, mert funkciójuknál, beosztásuknál fogva többet is tehetnek: nemcsak anyagi eszközökkel ren­delkeznek, hanem a döntés jogával is, és szavuknak, csele­kedetüknek is nagyobb a súlya. Befolyásolhatják beosztottaik sorsát, jövőjét. A vezetésük alatt dolgozó ember munkáidnak, magatartásának értékelése, minősége segítheti vagy akadá­lyozhatja fejlődésüket, elindíthatja őket a siker felé. derékba törheti pályafutásukat. A vezető dicsérete vagy bírálata szár­nyakat adhat, vagy porba sújthat. Senki sem kívánhat egy vezetőtől érdemtelen elismerést, oktalan dicséretet, részrehajló minősítést. De mindenki joggal kívánhat reális értékelést, kellő figyelmet, törődést, meg­becsülést és emberséget. Nem ritkán mondjuk valamire, hogy elsősorban a szemlé­leten múlik. Ebben a kérdésben ez százszorosán igaz. A szemléletet azonban sok minden alakítja, befolyásolja. Min­denekelőtt a pártszervezet, a kommunista kollektíva. Ennek feltétele természetesen, hogy magában az alapszervezetben, a pártcsoportokon belül legyen ilyen légkör. Sokat tettünk már ezért, de még nem mindenütt eleget. Pedig a szó igazi értelmében vett szocialista humanizmus szellemének elsősor­ban a kommunisták kollektívájából kell kisugároznia. Nem „ráadás” az emberség légkörének kialakítása vagy megőrzése. A mi viszonyaink között a mindennapos munka szerves része kell hogy legyen. Mert csalt ez teheti állandóan jelenvalóvá és érzékelhetővé azt az alapvető gondolatot, hogy nálunk minden az emberért történik. GERENCSÉR! JENŐ Hosszú idő után & Újra megtelíel az ivóvíztaPaálTok Az elmúlt napok csapadé­kos időjárása lényeges vál­tozást hozott városunk víz­ellátásában. Néhány napja ismét nélkülözhetjük a zsol- cai vízmű segítségét. Buzog­nak a bükki karsztforrások, színültig telítődtek a föld alatti járatok, üregek. Juhász János, a Miskolci Vízművek Hajmeresztőén vezetett Április 19-én sréDkocsival, hi­vatalos úton Budapesten iár- tunk. Hazafelé tartva Gölöllö- től Gyöngyösig előttünk .iött egy szürke Volga szem.élv p^r»- kocsi, IN 51-15 rendszámmal, hajmeresztő dolgokat művelt. Csak a csodával határos módon derült el néhány összeütközést. Rendszeresen akkor előzött, amikor szembe is jött jármű, így a mellette baleké kocssat csaknem az árok szélére szo­Kicserélik a za!os motorokat Lapunk február 26-i szá­mában „A nyugalmunkat za- várják” címmel szóvá tettük a diósgyőri városközpont la­kóinak panaszát. Ebben töb­bek között szó volt a szivaty- ' yúmotorokról, amelyek zaja jóval túl van a tűrés hatá­rán. A cikkre a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat főmér­nöke, Kurtyák Antal a követ­kező választ küldte: „A íanács-vb tervosztálya biztosította azt a mintegy hárommillió forintot, amely szükséges a probléma végle­ges megoldásához. Az 1KV az 1973/74-es fűtési idény kez­detéig elvégzi a diósgyőri városközpontban üzemelő 56 darab DIGÉP-gyártású szi­vattyú lecserélését, importból származó, 10 phon zajszinten üzemelő szivattyúkra.' Ezzel végérvényesen megoldódik a városközpont lakóinak na­gyon indokolt problémája.” Egyenes dereikú fák Farkas Józsefet sokan ismerik Diósgyőrben. Huszonöt éve él itt. Az LKM vasszerkezeti üzemének párttitkára volt, két­szer választották tanácstaggá. Ahogy múltak az évek, egyre fogyott a funkciók, s a hivatalos kötelezettségek száma, s egyre deresebbek lettek a hajdan sötét hajszálak is. Most, a nyugdíjas éveket kóstolgatva, a 63 éves Farkas Józsefnek a legtöbb gondot a kiskert jelenti. Fát metsz, pa­lántát ültet, virágágyat egyenget. — Sok mindent csináltam életemben, de élni csak egyféle­képpen érdemes. Ez az, amit mindig elmondok a fiataloknak. Aki itt nőtt fel Diósgyőrben, a vas, a tűz. a mindennapos harc közelségében, az vagy kemény lesz, mint az acél. vagy ha nem bírja — mert ilyen is van —, eltörik, semmi ember lesz. Én már úgy vagyok vele, hogy csak igent vagy nemet tudok mondani. Értik ugye, mire gondolok? Értjük, persze hogy értjük Jóska bácsi. Kár az elröpült évekért, a maradéktalanul át nem adható gazdag tapasztala­tokért. Az ő 63 éve sorsfordulókkal teli történelmi korszako­kat ível át. Kilencévesen vöröskatonákkal találkozott, legény­kora a két háború közti nehéz évekre esett, a nagy világ­égést meglett férfiként kínlódtar végig. A felszabadulás után tsz-t szervezett, s tette, amit tennie kellett. A haja már fehér, de tartása még most fs olyan egyenes, mint azoké a maga nevelte, ártó fagyoktól óvott büszke fáké, amelyek a kiskert fölé magasodnak, (brackó) osztályvezetője arról tájékoz­tatta lapunkat, hogy a he­gyekben levő természetes tá­rolóknál a forrásokon kívül is észlelhető bizonyos túlfo­lyás. Ugyanakkor ritkaság- számba megy, hogy az ilyen jelentős feltöltődés után — hosszú évek óta először — a legcsekélyebb zavarosság, szürkeség sem mutatkozik a vízben. A karsztvizek felduzzadása olyan mértékű, amilyenre idestova egy éve nem volt példa Miskolc környékén. A továbbiakban nincs szükség szigorú vízkorlátozásra az ipari üzemekben sem. Erről a tanács döntése a napokban várható. Addig is a megnö­vekedett hozamú karsztforrá- sok vizéből feltöltik a táro­lókat. Jelenleg 14 ezer köb­méter ivóvíztartalék van. Ez a város napi szükségletének az egyötödét fedezi. Mauha Lc'sr’ó. s ^svafői karsztvíz kuta tóé'.’.or !s veze­tője viszo-nt arról számolt be. hogy a legészakibb fekvésű hegyekben nem hozott lénye­ges változást a csapadékos időjárás. Igaz ugyan, hogy ismét mind a harminc ál­landó forrás vizet ad. de a hozamuk nem jelentős. A ko­rábbi nagy szárazság meg­szűnt, és újraéledt a barlan­gok szerény élővilága is. (nagy) Rekord! or^uloai A Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat 31. szár. boltja rekordforgalmat ért e közvetlenül húsvét előtt. Vo . olyan nap. amikor 13 ez: forint volt a bevételül,. Sokan házasodhattak ossz: hűsvét táján, legalábbis erre enged következtetni az . a tény, hogy egytől egyig ki­kölcsönözték a lakodalmi tár­gyakat. Most már ugyan lényege­sen kisebb a forgalom, de egyebek közt a hat parks;t- csiszolójuk, a falfestő-heng: és a korongecset keresett cikk. Változatlanul viszik a Csini fogyasztógépet. A bolt egyébként új táskarádiókat, magnókat, lemezjátszókat ka­pott. Üj barkácsszerszámok is érkeztek villanyfúrótól a körfűrészig. Bizonyára a Mistrál festékszóró is nagy- népszerűségnek örvend majd. lep a Tel- Szpuím iái utcában Hejőcsabán központi telep­helyet létesít a Miskolci Épí­tőipari Szövetkezet. A mű- hely és a raktár után most a kazánház munkálatain dol­goznak. A folyamatosan épü­lő létesítmény hét és fél mil­lió forintba kerül. c rftotta le. Mint hivatásos géo- kocsivezető, ta’án azt Is lát­tam, hogy nem véletlenül kö­vette el a szabálytalanságokat, hanem szándékkal, talán vir­tusból. Nem szabad szó nélkül tűrni, hogy felelőtlen emberek ve- szélyezttessék mások életét! Időben keSl megfékezni az ilyen „ámokf utókat’*.' Juhász Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents