Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-12 / 60. szám

§ Barna lepedő, virágos huzal Változik az ágyneműdig at Túlzás lenne azt állítani, hogy nálunk óriási gondot okoz megfelelő úti öltözéket összeállítani. Hazánkban nincsenek akkora távolságok, amelyek miatt gardróbunkban feltétlenül ott kellene lennie az útiruhának is. Ám az itt közölt model­lek nem csupán utazáshoz, hanem kiránduláshoz, őszi-tava­szi üdüléshez igen praktikusak. A két modern „öltönyt" a neves holland divattervező, Dick Holthaus kreálta. A höl­gyön levő „kiving” jerseyböl készült, pantallója műszálas szövet, az újabban ismét divatossá váló, szélesebb felhajtóval. A férfiöltöny zakója a nagy népszerűségnek örvendő, puha, kockás anyagból készült, patentkapcsos megoldással. A hol­land divattervező elegáns útitáskákat is ajánl modelljeiliez. Nyugtatógép Nagyot változott á fehérne­mű divatja. Míg nagyanyá­ink fehérneműs szekrénye valóban „fehér”-neműkkel volt tele, korunk dolgozó há­ziasszonya már egyre inkább a színes holmi felé vonzódik. Múlik, s jórészt el is múlt már a hófehér, hímzett ágy­nemű divatja. Ki győzne mosni, fehéríteni, keményíte­ni, fajtolni-vasalni az igé­nyes vászonnemüt? A kirakatokban is a prak­tikum diktálta, színesebb ágyhuzat-garnitúrák kínál­ják magukat. Egyelőre még pasztellek nálunk ezek a színek. Világossárga, kék, zöld csíkos, vagy pöttyös paplan-, párna- és dunnahu­zatok sorjáznak, többnyire damasztból, bár egyre na­gyobb a sikere a krepp huza­loknak is. (Azokat még va­salni sem kell mosás után.) I ; emlőképpen színesednek az asztalneműek is, kissé ta­lán bátrabban”, mint pár­náink huzatjai. Minden bizonnyal rövide­sen elérkezik hozzánk is a kiülő Időn mái* erőteljesen hó­dító új divat. Ausztriába már eljutott a sötétebb „színhul- lám’\ Az ágy- és asztalne­műek festésénél az erőtelje­sebb színárnyalatokat — a lilát, a májusi zöldet, a sö­tétbarnát is felhasználják. Ugyanakkor az egyszerű szí­nezést az élénk minták vált­ják fel, s a geometriai raj­zokkal szemben a fantázia­minták és az óriás virágok Ha a terhes asszony peronosz- pórával vagy más betegséged fertőzött burgonyát fogyaszt, elő­fordulhat, hogy az embrió kü­lönböző szervi elváltozásokat szenved. A Nagy-Britanniában folytatott kísérletek nyilvánvaló­vá tették, hogy a helytelenül tá­rolt burgonya fogyasztása követ­keztében arányosan nő az agy- velőkárosodással vagy deformált gerincoszloppal született csecse­mők száma. James H. Renwick, londoni ge­netikus a The Lancet című ne­ves orvosi folyóiratban közölte statisztikai felméréseinek ered­ményeit. Kimutatta, hogy — kü­lönösen Belfastban és Dublin­ben — világos összefüggés van az említett torzulások és a rom­lott burgonya fogyasztása kö­zött. Kiderült, hogy ha egy év­ben gyakran fordul el burgo­nyabetegség, a rákövetkező év­ben szinte „járványos” gerinc­oszlopferdülés és agyvelőrákoso- dás lép fel. A burgonyabetegsé­gek és az említett anomáliák je­lentkezése és előrehaladottsága párhuzamosan jár együtt az egész világon. Bejelentését kezdetben gyana­kodva és szkeptikusan fogad­ták. Azt vetették ellen, hogy mind az agyvclőkárosodás mind a gerincferdülés örökölhető ano­mália. A későbbiek során azon­ban a kísérletek Renwick dok­tort igazolták. A brit egészsegügyminiszter a parlamentben tartott beszédében óvatosságra intett: a terhes asz- szonyok, különösen terhességük első hónapjaiban, óvakodjanak a foltos, vagy elszínezödött krump­li fogyasztásától. Ami dr. Ren- wicket illeti, még tovább megy: a mérgező anyag — mondja — a bőrön és a légzőszerveken át is bejuthat a szervezetbe. Ezért a terhes asszonyoknak nemcsak * fertőzött burgonya fogyasztá­uralkodnak. (Egyes háziasz- szonyok tartottak tőle, hogy a színek és minták sokféle­sége nyugtalanító hatású lesz, de rájöttek: a minták és színek tudatosan összeválo­gatott egyvelege egyenesen ösztönző hatást gyakorol a házimunkára.) A színezés jellege különö­sen az ágyneműnél változik nagyot az új divat szerint. Előszeretettel választanak kü­lönböző színű lepedőket, míg a párna-, dunna- és paplan­huzatokat nagyméretű min­tákkal d-'s'/ítik. A sötétbarna lepedőhöz például jól illenek a világosabb alapra rajzolt, sötétbarna virággal tarkított huzatok. Egy másik kombi­náció: halványlila lepedő és lendületes, sötétlila fantázia- mintás huzatok.. (Nagy nép­szerűségnek örvendenek a strapabíró pamutdamaszthu- zatok, amelyeket beleszőtt virágok díszítenek.) A színes holmik iránti von­zalom az asztalneműek ki­választásánál is megnyilvá­nul. Teázóasztalra például santungszövésű, kék indaszö­vevénnyel tarkított pamut- vászonterítöt, egyszínű sötét­barna abroszhoz beige színű szalvétákat kínálnak. Növek­vő népszerűségnek örvende­nek a könnyen gondozható „table-set”-ek. Ezek egy szal­vétából és egy kis térítőből állnak. Vonzó változatai a kis kerek térítők, amelyek az asztalnak tavaszi mező­re emlékeztető külsőt kölcsö­nöznek. sátót kell tartózkodniuk, de ügyelniük kell arra Is, hogy a burgonyát gumikesztyűben há- mozzák. Soha ne lélegezzék be a burgonya gőzét! 11 fokföldi ibolya A fokföldi ibolyaként is­mert szobanövényünk (Sajti t- paulia grandiflora) a trópusi Afrikából származik. Laká­sokban, irodákban nagyon el­terjedt, mert úgyszólván egész évben virágzik. Virágai ibolyalilák, de vannak rózsa­szín, fehér, telt és szimpla szirmúak is. (A nyugati or­szágokban — főként Angliá­ban — szinte kultusszá fej­lődött a tartásuk. Termesz­tésükre egyesületeket hoztak létre, s a magántermesztők kiállításokat rendeznek belő­lük.) A fokföldi ibolya szaporí­tására a legcélravezetőbb a levéldugványozás. A szépen fejlett leveleket rövid nyél­lel, homokos tőzegbe dugvá- nyozzuk. A gyö'"'"-s“dés id°- je egy hónap. A begvökere- sedett növényeket jó vízát­eresztő, laza földbe, kis edé­nyekbe ültessük át. Legmeg­felelőbb számukra a normál szobahőmérséklet. Az erős napfényt nem szeretik a le­velek, mert „elperzselődnek”, megsárgulnak. Csak langyos vízzel szabad locsolni, úgy, hogy a leveleket a víz ne ér­je. (Arra ügyeljünk, hogy fő­leg éjszaka szárazak legye­nek a levelek.) Kártevői a levéltetvek és a tripszfajták. Védekezési mód ellenük: tegyünk egy deci vízbe három darab Kos­suth cigarettát, hagyjuk áz­ni három-négy óra hosszat, majd a vízben levő dohányt távolítsuk el és a nikotinos vízzel permetezzük be a nö­vény leveleit. (A permetlevet a legnagyobb gondossággal kezeljük, s véletlenül se te- ivóedénybe, mert rend­kívül mérgező.) Az egyik New York-i kór­házban sikerrel alkalmazták a nyugtatógépet. A masina villamos impulzusokat to­vábbít a gerincoszlophoz és így az esetek többségében megszakítja az agyból érke­ző fájdalomérzetet. Pihentség érzetét kelti, megszünteti a migrénes és egyéb fejfájásos tüneteket. Három elektródát tartalmaz: kettőt a halánté­kon, egyet pedig' a nyak- szirten kell elhelyezni. A pá­ciens — aki maga választja meg az áramerősséget — 10 másodperces impulzust kap. amelyet egymásodperces szünet követ. A kezelés 20 percig tart, hetenként há­rom alkalommal ismételhe­tő. A páciensnek semmi más dolga nincs, mint elhelyezni az elektródákat, beállítani az időmérő szerkezetet és máris könnyű álomba merül. A szenvedély kevés j Fűrész is kell Pataky Gábor bácsinak, szenvedélye a barkácsolás. Gyönyörű fatárgyakat készít. Egy idő óta azonban leállt a munkával. No, nem a kedve csappant meg, hanem — nincs mivel dolgoznia. Hiány, cikk a lombfűrész. — Az én munkámnak ez nélkülözhetetlen eszköze. Fél éve keresem, de a vaskeres­kedésekben, a kertészkedők boltjában csak széttárják a karjukat az eladók: nincs! Szomszédom galambász. Kép­telen dúcot készíteni. A nagy fűrésszel szerencsétlenkedett tegnap is... Jön a tavasz, szaporodik a galambcsalád, kellene az új dúc nekik. Idegesítő a szó is, hogy „hiánycikk”. Gyakran olya­nokat is bosszant valaminek a hiánya, akiknek nincs ége­tően szükségük a keresett holmira, vagy valamivel ép­pen pótolni is tudják. Nincs élesztő. Veszünk süteményt a cukrászdában. Nincs Londes- ton? Elmegyünk a fodrász- ho6Z. Könyvespolcot és — ta­lán — galambdúcot is vásá­rolhatunk egy kis szerencsé­vel. De.;, Mit csináljon, hová men­jen az az ember, akinek nem­csak maga a tárgy, hanem annak elkészítése jelent örö­met? Örömet, amit nem lehet venni sefiol... BARNA FERENC LILI Liliről tízéves munkatársi kapcsolatunk alatt sem tudtam meg annyit, mint most, egyórás beszélgetés során. Valahogy sohasem volt rá időnk, hogy róla beszélgessünk. Többnyire inkább csak én mondogattam el neki, hogy engem mi foglalkoztat, velem mi történt, .hol jártam, kikkel beszélgettem, mi­nek örülök, vagy mi bánt. ö csak mosoly, gott, örült, ha örültem, s vígasztalt, ha ke­seregtem, segített, ha kellett. És nem csak velem volt így, de minden kollégával. Lili fogalom volt közöttünk. A pontosság, ked­vesség és a szerénység fogalmát testesítenie meg. Tíz éve nyugdíjba vonult. Néhány eszten­dőn át még be-bejárt segíteni, aztán vala­hogy elmaradt. Eleinte még kérdezgettük: — Hát Lili hol van? Mi van vele? Aztán a mindennapos rohanásban mind hosszabb ideig feledkeztünk meg róla, aki pedig huszonhárom éven át szinte hozzátar­tozott munkahelyünkhöz. Nőnapkor itt volt délután. Később mondta el, hogy tulajdonképpen egész délelőtt efre a közös ünnepségre készülődött. Fodrásznál volt, hogy friss legyen a frizurája, s az ott­honi munkát is előző nap végezte el, hogy ne zavarja semmi a készülődés örömét. S az első mondata, mikor közénk toppant, ez volt: — Gyerekek, én olyan boldog vagyok! Hat eszetekbe jutottam? — Hogy élsz nélkülünk Lilikéin? Es most már beszélt magáról is. Nyugdíjazása után nehéz volt megszoknia. hogy kikerült a nagy közösségből. Beteg nő­vérét maga gondozza, ellátja a háztartást, s hogy másfelé is hasznosítsa magát, kialakí­totta sajátos kis világát. — Reggelenként, ha boltba megyek, át­lépek a szomszédokhoz- is: nem kell-e nekik is hozni valamit, levelet, táviratot feladni, elintézni apró-cseprő dolgokat. Elmondom, mit főzök. (Most is fehérhabot készítettem fel, tudod, én úgy csinálom, hogy a levét leszűröm, egy pici csipetkét teszek bele, ab­ból van a leves; a babot meghintem egy ke­vés liszttel, felengedem a maradék tevével főzelék sűrűségűre, és felforralom. Meg az­tán az utcán mindig találkozom ismerőssel. Megkérdi, hogy vagyok, aztán p mondja el, ö hogy van. Mindig van miről beszélget­nünk. Szórakozás? Néha, egy-egy tv-film —, ha meghívnak a szomszédok. Hosszú időre nem hagyhatom magára a növérerget. De azért... ti sokszor hiányoztok. Nem lenne szabad megfeledkeznetek* a régi munkaerőkről... Én is huszonegynéhány évet letöltöttém itt becsülettel. Nem voltam haszontalan mun­kaerő. Szívvel-lélekkel dolgoztam. Jó lenne, ha gyakrabban gondolnátok rám... Ránk, nyugdíjasokra. (r évei) Pályázati hirdetmény Miskolc megyei város Tanácsa V. B. építési és közlekedési osztálya PÁLYÁZATOT HIRDET mérnöki munkakör betöltésére A pályázat Teltételei: Építész vagy építőmérnöki végzettség Az államigazgatási gyakorlattal rendel­kezők előnyben részesülnek Fizetés megegyezés szerint A pályázatot részletes önéletrajz, erkölcsi bizo­nyítvány és a képesítést igazoló oklevél, vagy másolat mellékelésével az osztályon 1973. március 2d-i kell benyújtani *g Vigyázzunk a burgonyával!

Next

/
Thumbnails
Contents