Déli Hírlap, 1973. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-27 / 49. szám
Rejtekhelyekre kérték a pénzt Mi maradt a másfél millióból? ^ Délutáni álom (Ágoiha /ele.) Jól sikerült 4z irányítószámok premierje Jóllehet a posta csak január 1-tól kérte az iranyítószámok használatát, a miskolci igazgatóság területén december utolsó hetében már sok ezer, számmal ellátott levelet, küldeményt kézbesítettek. A szakemberek az első napoktól figyelemmel kísérték, mennyire szívlelték meg az országban a fekete hollóval szimbolizált hirdetéseket. Már az első felmérések meglepetést hoztak. A posta ugyanis arra számított, hogy kezdetben legfeljebb a küldemények 50—60 százalékára írják fel az irányítószámokat. Ezzel szemben a miskolci igazgatóság területén már az első hetekben ennél jóval magasabb volt a pontosan címzett levelek aránya. Három évvel ezelőtt Gesz- telyben két család közös lottószelvényen több mint másfél millió forintot nyert. A Pozsga lányok, Novak Ee- rencné és Szilágyi Jánost lé nem dicsekedtek szerencséjükkel. de nem is titkolták el. Emiatt később egy kicsit Lmegforrósodott-’ a levegő a két család körül, de a tekintélyes vagyont jelentő pénz mind a mai napig nem rontotta meg a rokoni kapcsolatokat, azóta is közösen lottóznak. A gesztelyi milliomosok az elmúlt évek alatt jól osztották be a hozzájuk került forintokat. Sokat dolgoznak. jól takarékoskodnak, beosztással élik életüket, mint azelőtt. A tiszta szobák Vendégmarasztaió sáros utcákon baktatunk, amíg elérünk Novák Ferencék portájáig. A régi ház új külsőt kapott. így mutatósán szép lett. de azért nem hivalkodó. Piros arcú. negyvenes asz- szony nyit kaput, Novákné. — Kerüljenek beljebb — mutatja az utat a házzal szemben levő szerényebb hajlékba. Itt szemlátomást minden a régi, néhány háztartási gépet es egy zeneszekrényt kivéve. A bútorok ugyanúgy, mint a képek a falon, a Novak házaspár fiatalabb éveiből valók. A konyhában a tűzhely mellett egy nagy doboz alján csirkék melegednek. Az iljúmunkás tanács a fiatalokért Tavaly tavasszal alakult meg a KISZ Borsod megyei Bizottságának ifjúmunkás, mezőgazdasági, valamint ifjúsági és tanulóifjúsági réteg tanácsa. Az ifjúmunkás tanács 31 tagja képviseli a megye munkásfiataljait, fiatal műszaki-. jait, az orvosokat és jogászokat. öt állandó jellegű munkacsoportot alakítottak, melyek állandó felelősei egy-egy fontos kérdésnek, így például az 1-es számú csoport a munkásifjúság és a fiatal értelmiség erkölcsipolitikai, ideológiai és művelődési helyzetét, a 2-es számú csoport a KISZ gazdasági építőmunkát segítő tevékenységét, mig a 3-as! számú az ifjúmunkások és a fiatal értelmiségiek körében folytatott érdekvédelmi tevékenységet késérte figyelemmel. Az ifjúmunkás tanács idei munkaterve az ifjúsági szervezet megyei feladataihoz kapcsolódik, különös tekintettel a politikai tevékenység és az érdekvédelmi munkára. A nemzetközi nőnapra készülnek Az LKM-ben és a D1GEP- ben megkezdődött a felkészülés a nemzetközi nőnap méltó megünneplésére. A két gyárban több mint ötezer nő dolgozik. Március 8-án valamennyiüket köszöntik majd a munkahelyeken s a Bartók Béla Művelődési Központban. Hagyománnyá vált, hogy a férfidolgozók a nőnapon virággal, csokoládéval kedveskednek munkatársnőiknek. — így élünk — tárja szét! karját az asszony. — A férjem dolgozik, lakatos a be- j tonelemgyárban. Eddig még; egyetlen napot sem hiány-; zott. — Pénzt visz magával | munkahelyére a férje? — Zsebpénzre gondol? Tízhúsz forintot tart magánál.; azóta sem többet. Szigorú.. józan ember, még a fia lakodalmában sem csipet* be...: — Mire költöttek eddig’ — Megnősült a legnagyob- j bik fiú és házat építettünk neki. kapott egv hatszázas ! FIAT-ot is. de azóta elcserél- I te. Nagyobbat szerete'* volna. mi nem engedtük. Itt I van még a két kisebb testvére. meg még magunk is. A középső fiúnak telket vettünk. és majd ő is otthont kap tőlünk, — A legkisebbik? — Még általános iskolába jár. Jöjjenek, megmutatom, neki mit tartogatunk. Előremegy, a nagy házba, megmutatja az érintetlen, tiszta szobákat, ahol nem lakik senki, ahonnan még hiányzik az élet jelenléte, ahhoz, hogy otthon legyen. — Legalább a oagvobb un- ; nepeken csak beülnek ide, ugye? — Hát...? A jp«vzóék háza helvén — Azért kísértem el — mondja a kapun túl Szemáti András tanácselnök —. mert a két család az ötös találat óta nagyon bizalmatlan az idegenekkel szemben. — Nem nyilatkozunk sen- ’ kinek, értsék meg. én már tönkrementem az idegeskedéstől — utasít el bennünket ‘ Szilágyi Jánosné. még a kapun belülről. Aztán két idős ember jön ki az alacsony konyhaépületből, s mert valami után érdeklődnek az elnöktől, valamelyest oldódik a feszes légkör. — Magas a községfejiesz- tési adó — mondja Pozsga néni, Szilágyiné anyja. — Mi közös háztartásban élünk a gyerekekkel, legalább csökkentsék az összeget, ha lehet. Háromszáz forint nekünk, öregeknek, sok egy évre. — Szép az új ház — jegyzem meg közben Szilágyiénak és kiderül, úgy szóltam, ahogy kellett. — Nézze meg belülről is, ott is szép. Ezen a leiken volt a jegyzőlakás. 110 ezerért vettük meg, aztán ierom- boltuk. de a bontásnál semmi érték sem maradt belőle. Vályogfal volt. korhadt tetőzettel. Ez moít a miénk, a régit, ahol laktunk, a lest- véreméknek adtuk. Egy ilyen új ház sokba van. csak a fürdőszobáért 70 ezer forintot fizettünk. Körbejárjuk a szobákat, Szilágyiné nem túloz. Inkább szerény.: A bútor talán a legkisebb fiókgombig olyan, mint amilyet Novákéknál láttunk a tiszta szobákban. Nem a legdrágább, de szem- revaló. — Most. hogy a pénz jó részét elköltöttük, nyugod- tabbak is vagyunk. A postás egy évig csak úgy öntötte a leveleket. — Pénzt kértek? — Mind. — Mennyit? — Húsz- vagy ötvenezret, nyolcvanat is. Áz volt a legijesztőbb. hogy rejtekhelyeket jelöltek meg, térképeket, fényképeket küldtek. Elhagyott. kieső vidékekre hívtak bennünket, füzesekbe, hidakhoz, hogy ott adjuk át a kért összeget. Sok éjszaka nem aludtunk, vagy csak reggel felé -nyomott el bennünket az álom. a virrasztással járó kimerültségtől. —• Hallották, hogy a faluban Fehéréknek négyes találatuk van? — kérdezi Szilágyiné. — Mi is tovább lottózunk a testvéremmel — fűzi tovább a szót —, de ha lenne még egy ötösünk, nem mondanánk meg senkinek ... NAGY JÓZSEF Több acél Ózdról Az elmúlt esztendő végén országszerte szenzációt keltett a hír, hogy Ózdon az év befejezése előtt legyártották az egymilliomodik tonna acélt. Ám az ózdi olvasztárok nem ülnek a babérjaikon: a távlati elképzelések szerint 1975-ben már egymillió- kétszázezer tonna acélt állítanak elő. Ennek érdekében egy sw műszaki és szer vezési intézkedést kell végrehajtani. Többek között átalakításokat végeznek az úgynevezett Márz-kemencén. Ugyanakkor az egy órára eső teljesítmény növelése érdekében a csapolandó adagsúlyokat 96 tonnáról 105 tonnára növelik. Ehhez viszont az eddig 132 tonnás teherbírású öntőcsarnoki darukat át kell építeni 150 tonna teherbirásúakra. Az ÓKÜ-ben úgy tervezik, hogy ez év végéig mind a négy daru átalakítását elvégzik. Kétségkívül sokat tettek ezért a postai dolgozók is: formanyomtatványokat sten- cileztek társadalmi munkában, és valamennyi nagyobb lakóépület lépcsőházában kifüggesztették az irányítószámot. Azokból a füzetekből, amelyek Budapest, az öt vidéki nagyváros és az ország többi településének utca szerinti irányítószámait tartalmazták, több százezret vásároltak és egyik-másik időközben ki is fogyott. Hiánycikknek számít az öt nagyváros közös irányítószám-gyűjtemé- nye. valamint a postafiókbérlőké. A debreceni Alföldi Nyomda a hónap végére ígérte az újabb füzeteket. Február 6-án és 7-én kétnapos vizsgálatot tartottak a miskolci igazgatóság területén. Heves és Borsod megyében. A közületek által feladott gyűjtemények 97 százalékán, a magánlevelek 91 százalékán találtak irányítószámokat. Még mindig elég gyakori azonban a számelírás, ami legalább annyira zavaró, mintha csak utca, név és házszám szerepelne a levélen. Sokan figyelmen kívül hagyják — vagy nem tudnak róla —. hogy több nagyvállalatnak Miskolcon is önálló irányítószáma van. amelyik független a postafiók számától. Számos olyan küldeménnyel találkoztak tehát a postások, amelyiken jó a címzés szövegrésze, ugyanakkor nem az önálló, hanem az utca szerinti irányítószámot találják a levélen. Szűkeb körű felmérést végeztek február 21-től 23-ig a kézbesítésre váró küldemények között a miskolci postahivatalban. Kiderült, hogy a hozzánk érkező levelek 82 százalékáéi volt jó a címzés, a küldemények 11 százalékát adták fel hagyományos címzéssel és 7 százalékán téves számok voltak. Borsod és Heves megyében, valamint Miskolcon tehát sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a levélírók a címzésnek, mint azok, akik ide írnak levelet az ország más részéből. N. J. Mit szól hozzá, hogy... ...Angliában megrendezték az ordítok világversenyét? Az első dijat egy bizonyos Kenneth Leader nevű halász nyerte, a másodikat pedig Margaret Featherstone. Ás előbbi 111, az utóbbi 106.6 ionos hangerővel üvöltött. — Szerintem be lehetett rekedve Margaret asszony, mert hogy egy férfi túlkiabaljon egy nőt. az szinte lehetetlen. — Azt nem szeretem magában, hogy minden témába belekevert a családi problémáját. Lásson túl végre lakosának falain és fogja fel az orditóver- senyt is a zaj elleni — világméretű — küzdelem egyik fontos állomásaként — Ordítással a zaj ellen... Ez jól* — Kételkedik? Majd elmagyarázom Szerintem azok. akik hallgatói voltak a döntőnek, meggyőződhettek róla. milyen borzalmas zajt tud csapni akárcsak egy ember is. Ebből arra következtethettek. hogy sok ember még nagyobb lármát csinál, sok ember és a gépek zaja együtt pedig már elviselhetetlen. — Aha! Szóval megutáltatlák velük a zajt, mint az alkoholistákkal az italt az elvonókezelesen. — Valahogy úgy. — Nekem ehhez nem kell világversenyre mennem. Elég, ha behúzódom kis hajlékomba. — Megint a feleségével hozakodik elő? — Kivételesen nem. Pedig ő is tud néhány módszert a dobhártya szaggatására. Ám önmagában még nem tenné ennyire próbára az idegrendszeremet. A baj az, hogy a falon túlról is az én fülembe veszekednek. Ha pedig nem veszekednek, akkor tévét vagy rádiót, magnót hallgatnak, netán legényes nótákat intonálnak. — Ilyen borzasztó szomszédsága van? — Nem a szomszédokban van a hiba, barátocskám. hanem a falakban. At- hallatszik a tüsszentés is. — Nem értem, miért nem tudnak megbirkózni szakembereink a hangszigetelés problémájával! Olvastam valahol, hogy a budapesti Műegyetemen már 40 évvel ezelőtt is magas színvonalon oktatták az építészeti akusztikát, is a háború előtti építésügyi szabályzat korszerű előírásokat tartalmazott az építmények hangszigeteléséről. — No. ezt a közleményt én is olvastam, s meg kell állapítanom, hogy hézagosán ismerteti. A cikkecske következő sora ugyanis így hangzott: az elmondottak ellenére, a 60-as évek közepén a megvizsgált épületek közül csak minden hatodik felelt meg a szabványnak. — Mi következik ebből? — Oktatták is, szabvány is volt. sőt van is, mégsem szigetelik a hangot a falak. — Szerintem amennyi zajt otthon el kell szenvednünk, az még hagyján. Mi van a munkahelyen és az utcán?! — Az utcán plakát van. barátot-j- kám. Még nem látta? Egy akkora fül, amekkorát nem szégyellne egy elefánt sem, mellette szigorú felszólítás: csendesebben! — Ez majd segít? — Persze. Ha apró szeletkékre tépjük a plakátot, s ügyes kis füldugaszt készítünk belőle. — A plakáttépést a törvény szigorúan bünteti! Érti? Meg ne próbáljon letépni egyet is, mert !!!... — Mit ordít, maga szerencsétlen? — Én nem ordítok, tréningezek. Hátha Magyarországon is rendeznek egy ordííó-világversenyt. — No, azt úgysem maga nyeri, hanem egy bizonyos osztályvezető. — Honnan tudja? — Tíz éve tréningezik a jelenlétemben. Ö ugyanis a főnököm. BÉKÉS DEZSŐ
