Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-18 / 15. szám

Legyen-e edzőtábor? Az élsport néha majdnem kibékíthetetlen ellentétbe kerül a társadalom általános érdekeivel. Ilyen például az edző­táborok kérdése. Mert... Mert a/ sportoló hosszú hetekre távol kerül családjától, munkahelyétől, s manapság igen kevés család visel el ilyen terheket. A társadalom érdeke pedig azt kívánja, hogy minden család a lehető legjobb össz­hangban élje életét, hiszen ez jó hatással van az ember tár­sadalmi érdekű tevékenységére. A további fejtegetés helyett álljon itt egy élsportoló pél­dája. Mindenki tudja, hogy Kajdi János még' korántsem tartozik a kiöregedett, esélytelenné vált sportolók sorába. Ö mégis így nyilatkozott az MTI főmunkatársának, Boskovics Jenő­nek, amikor „eltűnésének” okairól érdeklődött: „Több mint két évtizede szentelem minden időmet az ököl­vívásnak. . .. Tizenhárom éve az edzőtáborok, az utazások miatt családi életem úgyszólván nem lehetett. Nem tudom, mit csináljak. Abbahagyni is nagyon nehéz. Ha nem kellene táborokba mennem, biztosan folytatnám, de ha kötelező, akkor azt hiszem, feladom .. Ezt a néhány mondatot egyébként minden élversenyző el­mondhatná. hiszen a távoliét sok száz sportolócsalád életé­nek mindennapi problémája: nemcsak a versenyzés előtti és miatti távollétek, h nem a hosszú-hosszú edzőtáborok is kurtítják a családnak szentelhető időt. Az elmúlt évek során nálunk az a szemlélet jutott elő­térbe, hogy igazán magas szintű élsportot csak úgy lehet teremteni, ha a sportolókat az év nagy részében edzőtáborok­ban készítik fel. Az olimpikonok jelentős része tavaly nem sokszor találkozott a családjával! E szemlélet egyre inkább tarfhatatlannu válik. Mert: — nem biztos az, hogy csak egy (mondjuk tatai) tábor képes ideális feltételeket teremteni: — nem biztos az, hogy a sok éven át megszokott hazai környezetből kiemelt sportoló csupán a feladatára fog kon­centrálni a sok munkát és kevés kikapcsolódást jelentő kör­nyezetben: — nincs garancia arra, hogy csak egy-két olyan magyar szakember létezik, aki képes nemzetközi szintű felkészítésre (elsősorban az egyéni sportágakról van szó!), hiszen a válo­gatott szintig sohasem a keretedző, hanem az egyesületi szakvezető „viszi” a sportolót; — nem biztos, hogy az új (esetleg jóval képzettebb) szak­vezető ugyanolyan szimpatikus és ugyanolyan módszerrel dolgozó ember, aki csak jó hatással lehet a sportoló fejlő­désére. Nem folytatjuk. Ennyi kérdés is elég ahhoz, hogy szakve­zetőink elgondolkozzanak: de ne is azon. hogy legyen-e edző­tábor. hanem azon; hogy mennyi? H. K. Változó „árfolyamok v> Két érdekes bírósági ítélet született a napokban Angliá­ban, ami azt bizonyítja, hogy a „ködös Albionban” sem egyformák a „látási viszo­nyok”, azaz, ott sem mérnek egyforma mértékkel. George Best, a Manchester United botrányhős labdarú­gója a múlt év november 28-an véresre vert egy női vendéget az egyik éjszakai mulatóban. Most a bíróság — amely előtt Best arra hi­vatkozott, hogy először őt ütötték meg, s amikor a má­sodik „csapást” el akarta há­rítani, gyűrűs keze akkor se- besítette meg az ittas hölgy arcát — a pofonért 25 font fájdalomdíjat ítélt meg, s 75 font bírósági költség megfize­tésére is kötelezte a magáról megfeledkezett labdarúgót. Egy másik bíróság viszont a West Bromwich Albion Asa Hartford nevű játékosát 50 font büntetésre ítélte, mert az ugyancsak múlt év november végén rendezett, a Norwich City elleni mérkő­zésen leköpte az egyik, állan­dóan sértő szavakat be­kiabáló nézőt. A sérelem tehát mindkét esetben arcra irányult, de a sértők között volt némi kü­lönbség . . . Mert Best arzért mégsem Hartford! 4/c Képünkön: Bokor József alezredes értékelő beszámolóját tartja; tőle jobbra Kiss Ernő, a megyei pártbizottság munka­társa, balra Magyar József alezredes (Vadas Zsuzsa felvétele) Az MHSZ miskolci vezetősége a legjobbak élén Mint lapunk előző számá­ban közöltük, tegnap az MHSZ-székházban értékel­ték a honvédelmi szövetség városi és járási vezetőségei­nek elmúlt évi tevékenysé­gét. Bokor József alezredes, a szövetség megyei vezetősé­gének titkára, alapos elem­zést követően megállapította, hogy valamennyi vezetőség közül — amelyek sorában több példás eredményeket ért el — a miskolci nyújtot­ta a legkiemelkedőbb telje­sítményt. Ez nem kis részt annak köszönhető, hogy Viskevics Elemér, aki tavaly január közepe óta tölti be a miskol­ci , vezetőség titkári tisztét, nyugalomba vonult elődjéhez méltóan irányította a honvé­delmi nevelés és a honvédel­mi sportágak szervezésének munkáját. Ebben — a me­gyei vezetés mellett — nagy Luis Carniglia, az egykori híres argentin válogatott já­tékos, a Real Madrid volt technikai igazgatója nyilat­kozott az 1974. évi világbaj­nokság esélyeiről: — Egyszerűen valószínűt­len. hogy az NSZK elveszítse az 1974. évi világbajnokságot. Nem látok olyan csapatot, amelyik legyőzheti őket. Carniglia véleménye sze­rint az európaiak közül az olaszok és a spanyolok a régi séma szerint játszanak, s ezért nem lépnek előre. Hangsúlyozta, hogy az öreg kontinensen csak néhány szo­cialista ország válogatottjá­nál látható fejlődés. segítséget jelentettek szama­ra közvetlen munkatársai. Az értékelés kiemelkedő­nek minősítette a miskolci könnyűbúvárok, a modellezők, a tartalékosok utóképzésé­ben, a lövészetben és a tö­megsportban résztvevők, va­lamint a rádiósok tevékeny­ségét. Ugyanitt nyert emlí­tést, hogy a városi vezetőség­nek igen jó a kapcsolata a sajtóval. A gépjárműoktatás, s az agitációs és propagan­damunka a szintén elisme­rést kifejező „jó” minősítést kapott. Szó volt az értekezleten az idei feladatokról is. Fontos cél azok megoldása, minőse­gének a javítása. A szövet­ség különben ebben az év­ben ünnepli létrehozásának a 25. évfordulóját, s a jubi­leum minden bizonnyal ösz­tönzi az MHSZ-aktivistákat arra, hogy a legjobb képessé­geik szerint szolgálják a hon­védelmi nevelés ügyét. A megyei titkár végezetül bejelentette, hogy a szövet­ség országos központja is ér­tékeli a vezetőségek munká­ját. aminek ismertetésére február elején kerítenek sort. T. I. Szerencsi CSOKOLÁDÉGYAR Fizessenek a játékvezetők! A fenti cím az első pilla­natban meghökkentő, hiszen világszerte — köztük nálunk ■is — a bíródíjak alacsony volta miatt keseregnek a já­tékvezetők. Nos, e téren rendkívül ér­dekes kezdeményezésről szá­mol be a Növi Sad-i Ma­gyar Szó: Jugoszláviában a válogatott játékosok véle­ménye alapján választják meg egy-egy bajnoki idény legjobb játékvezetőit. Ameny- nyiben ez a vélemény egye­zik az egyesületek elnökei­nek és a „titkos” játékveze­tő-ellenőröknek az értékelé­sével, a játékvezetőt még további jutalomban is része­sítik. További érdekességek a jugoszláv játékvezetők gya­korlatából: egy-egy mérkőzés után 400 dinár tiszteletdíj illeti meg a játékvezetőt, míg további 400-ra tarthat igényt azon esetben, ha ki­tűnő osztályzatot kapott az ellenőröktől. Amennyiben vi. szont valakinek a működé­sét 2-esre értékelik, akkor tiszteletdíjából vissza kell egy bizonyos összeget fizet­nie. ha pedig 1-est kap az értékelésnél, akkor saját zse­bébe kell nyúlnia s onnan kiemelni 400 dinárt! Nem tanácsos tehát Ju­goszláviában a játékvezetők­nek „gyenge napot" kifogniuk, mert nemcsak a lapokban „hurcolják meg”, hanem ,.hivatalból” fegyelmi eljárást, is indítanak ellene s a tete­jébe még rá is fizet a bírás­kodásra. Aligha irigyelhetjük tőlük a ■mérkőzésenkénti 400 dináros tiszteletdijat. Sorozatversenyek asztaliteniszben Január első vasárnapján kezdődött és e hét végén folytatódik az asztalítenisze- zők ez évi egyéni versenyei­nek sorozata. A márciusi csapatbajnoki rajt előtt még több országos jellegű verse­nyen és bajnokságon vesz­nek részt a magasabb minő­sítéssel rendelkező verseny­zők. A megyei bajnokságot követően a hónap utolsó va­sárnapján rendezik meg Deb­recenben a Kelet-vidékbaj- nokságot, majd egy héttel később Miskolcon a városi sportcsarnokban kerül sor az országos vidékbajnokságra. A legrangosabb hazai asz­talitenisz eseményt az orszá­gos bajnokságot február 8—10-én Budapesten a sport csarnokban rendezik vUindeniéle Épületek „fémruhája” Lengyel kutatók kidolgoz­ták bizonyos építőanyagok — például a beton, a kő. a va­kolat, a kerámialemezek, az aszfalt, a fa és a farostle­mezek — lémmel való bevo­násának módszerét. Egész hámhomlokzatokat fémmel bevonni természetesen cél­szerűtlen, a módszer azon­ban alkalmas az épületek, emlékművek, féldombormű- vek stb. részleges külső és belső kiképzésére. A fémbe­vonat tartósság es élettar­tam tekintetében mindenfé­le festést felülmúl. A felü­letre pisztollyal viszik rá, amely fémolvasztó és szóró- berendezésekből áll. A fém tartósan rátapad az anyagra, nem árt neki a víz, a hőség, a hideg és a külseje tetsze­tős. A fémrészecskék közt: mikroszkopikus nagyságú hézagok lehetővé teszik a fe­lület „lélegzését”. Milyen a jó vendéglő? Francoise Dórin francia írónő, számos színdarab szerzője sza­bad idejében szenvedélyesen sze­ret főzni. Legutóbb bokros teen­dői úgy lekötötték, hogy barátait egy étteremben kellett vendégül látnia. A színpadi szerző szem­szögéből nézve a következő sza­vakkal kommendálta a dolgot: „Egy jó vendéglő nem minden­napi művészet színpada. \ szín­padkép sokatmondó, a rendezés gördülékeny, a szereplők tudják * szerepüket és a párbeszéd, akárcsak az étkezés, spontán és mesterkéletlen”. Elektromos töltésű ‘ lábnyom Köztudott, hogy a mű­anyagszőnyeg, illetőleg a mű­anyagos lakkal bevont padló meg a rajtuk járók cipőtalpa súrlódnak egymáshoz, aminek következtében a két felület feltöltődik elektromossággal. Angol kutatók kidolgoztak egy módszert, amellyel az elektromos töltések láthatóvá tehetők a szőnyegen vagy a padlón. E célra gyártott mű­anyag-golyócskákkal szórják be a kérdéses felületet, s a golyócskák a töltés helye felé gurulnak. Végül is tökélete­sen kirajzolják a cipőtalp formáját, még kopásának a jellegzetességeit is. Az elektromos töltésű lábnyom kedvező körülmények között több nap múlva is re­konstruálható, ezért a bűn­ügyi hatóságok is érdeklőd­nek az eljárás iránt. Halálfejes cigaretták Különleges cigarettákat aján­lanak a hollandiai szaküzletek­ben azok számára, akik minden figyelmeztetés ellenére sem tudják nélkülözni a füstölgő ru­dacskákat. A kétségkívül szno­bok számára készült fekete cso­magolás reklám és elrettentés egyszerre. Vigyorgó halálfej ,,díszíti” rózsával a szájában. A márka neve: „Memmor”. A la­tin ,,memento mori”-ból (emlé­kezz a halálra!) keletkezett, és hogy mindenki megértse, mire gondolnak, a csomagokra» kö­vetkező cinikus feliratot nyom­tatták : „Haljon meg Memmor- ral . . . kellemes dohányzást!” Egy kis dordrechti cigaretta- gyártó cég ilyen álszent módon kívánja támogatni azokat a bwv- gó szervezeteket, akik „teljes önmegtartóztatásért” (semmi ni­kotin, alkohol és kábítószer) küzdenek. Hasonló eladási trükkel dolgo­zik az ország egyik legnagyobb — groningeni — dohánycége, amely a csomagoláson feltünte­ti „koporsószögének” kátrány- és nikotintartalmát. A dohányipar többi része felháborodással rea­gált. A háttérben a hollandiai dohányipar piacáért folytatott elkeseredett harc áll. Hollandiá­ban — húsz évvel később, mint. az NSZK-ban — most a füst­szűrös cigaretták hódítanak, arányuk a piacon idáig körülbe­lül csak 15 százalékos volt. Uj szív — nehéz hónapok Hogy a test védekezési re­akciója Barnard második pá­ciense, a fokvárosi fogorvos, Philip Blaiberg esetében mit jelentett, az Blaiberg özve­gyének későbbi jelentéseiből vált ismertté. Blaiberg máso­dik szíve eszerint messze nem működött olyan jól, mint a róla szóló beszámolók elhi­tették. Az 594 napból, amíg idégen szívvel élt, 248-at kór­házban töltött. Az otthon át­élt időből újabb 95 napon át szigorúan ágyban kellett fe­küdnie. Blaiberg naponta 100 tab­lettát is bevett, mivel nagy kínokat szenvedett. Csak zu­hanyozni, borotválkozni és felöltözni kelhetett fel az ágyából. A helyzet magaslatán — Hiába lilt oda, attól én még nem fogok felnézni Magára! (Az Eulenspiegel kariamra ja) VB-tipp

Next

/
Thumbnails
Contents