Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-02 / 1. szám

>k Gherd Mittler, aki minden helyzetből lövésre kész, s ez­ért beceneve: a gerilla. + Franz Beckenbauer, aki „karmesterként tevékenyke­dik” az NSZK válogatottjá­ban. ★ Vogts, aki minden mun­kát elvégez (természetesen a pályán), s aki kemény, mint az acél... Franz, a karmester A nyugatném futhaSlcsod A legfelső szinten űzött lab­darúgásban jelenleg kétségtele­nül Helmut Schön, az NSZK kapitánya viszi el a pálmát. Schön két évtizeddel ezelőtt or­szága egyik legjobb labdarúgó­ja volt. Intelligens, higgadt, okos játékos, akinek arra is volt mindenkor ideje és kedve, hogy megfigyelje nagy karmes­tere, Sepp Herbcrger csalhatat­lan metódusát. Schön mindent gondosan el­raktározott, megfigyelt, s ami* i.or ütött az óra, s a nagy pél­dakép, Herbcrger nyugalomba vonult, elővette tapasztalata szé­les tárházát, és kialakította re­mek csapatát. 90 PERCIG HAJTANAK Ahhoz, hogy egy válogatott csapat kiemelkedő eredménye­ket érjen el, a bajnoki mér kő- : . seknek is színvonalasaknak kell lenniük. A nyugatnémet i ibdarügócsoda titka tehát eb­ben rejlik, s ez az, amiből ne­künk is okulnunk kellene. Egy­szerűen képtelenség, hogy azok a játékosok, akik hozzászoknak a „kocogáshoz”, maximalis-an 50 —30 perces — s még ekkor sem nagy iramú — játékhoz, a válo­gatott csapatban megtáltosodva, í >9 percen keresztül teljes erő- bcdobásáal küzdjenek. Helmut Schön helyzete tehát sakkal könnyebb, mint nagy el­lenlábasaié. Így adódhatott, hogy alig egy esztendő alatt lemond­hatott olyan világklasszisok, mint Schulz, Schnellinger, nöti­ges, Patzke, Libuda, Uwe See- ler. Held, s társai szerepelteté­séről. anélkül, hogy csapata jottányival is meggyengült vol­na. Schön úgy véli, hogy egy mai játékosnak minden poszton egy­formán kell tudni játszani. Ha kell. védekezzen a csatár, s ha mód adódik rá, bátran törjön előre c-s támadjon a védőjáté­kos. Lényeges viszont, hogy eredetileg arra a helyre kerül­jön a játékos, ami egyéniségé­nek a legjobban megfelel. GERD, A „GERILLA” Ejtsünk azonban néhány szót az NSZK három „ászáról”, vagy ha úgy tetszik, „szupersztárjai­ról”. Gerd Müller, „a nemzet bom­bázója” — „gerillának” is neve­zik — minden helyzetből, a leg- lehetctlenebb pillanatokban is lövésre kész befejező csatár. Ál­landóan ott tartózkodik a ka­puközeiben, higanyszerű mozgá­sa miatt szinte lehetetlen öt a védőknek lefogni, egy villanás­nyi idő elegendő számára, hogy felfedezze a kapu legkisebb ré­sét is. Bármely szögből és vil­lámgyorsan képes pontosan lő­ni, de ha kell, helyén van a feje is, hiszen hála nagy ruga­nyosságának, nálánál sokkal magasabb védőjátékosok társa­ságában is tud gólokat fejelni. Müller vérbeli lesipuskás csatár, a kapusok réme, akinek még a mai sok posztos játékban is két­ségtelenül elöl van a helye. Franz Beckenbauer, a „frak- - kos karmester”, eszményi já­tékmester, dupla tüdővel és szívvel, hiszen 90 perc alatt be- játssza az egész pályát. Mind­ehhez természetesen nem ele­gendő a tudás, hanem olyan életmód is szükséges, ami az ilyen, százszázalékos fizikai igén5rbevétel előfeltétele. „Fe­renc császár” — ahogyan hazá­jában nevezik — elsőrendű fel­adata, hogy játékba hozza tár­sait. De ha lehet, ő maga is szívesen rálövi a labdát, még­hozzá olyan remekül, mint pél­dául a világbajnokságon Ang­lia ellen. Ezeket a váratlan, rendszerint 20—25 méterről le­adott, ágyúszerü lövéseket még a legügyesebb kapusok is csak nagy üggyel-bajjal tudják — ha egyáltalán tudják — védeni. KEMÉNY, MINT AZ ACÉL A harmadik típus, akiről szó­lunk, a fáradhatatlan kemény robotos; acélizomzatú, bátor, gyors, az eszményi hátvéd meg­testesítője: Berti Vogts. Tempe­ramentumától fizikai erejétől Az ev első híre... 1973. január 1-én, azaz tegnap 1€ órakor ez évben először kez­dett cl kopogni a szerkesztősé­günket az MTI sportrovatával összekötő telexgép. Az év első híre külföldről jött: Az angliai Hastingsben folyó nemzetközi sakkverseny 4. for­dulójában a magyar Barcza Ge­deon nemzetközi nagymester játszmája függőben maradt az NDK-beli Uhlmannal. Arról is szólt a jelentés, hogy a 3. for­dulóban befejezett függőjátszmá­ban Barcza kikapott Anderson- tól, s végül is az év utolsó nap­ján döntetlenre fejezte be az Uhlmann elleni játszmát. ^Je­lenleg” a 7—10. helyen áll a ka­rácsonyi verseny magyar részt­vevője . . . ... ÉS A TÖBBI Szilveszter napján immár 43. alkalommal rendezték meg a brazilok a hagyományos nemzet­közi futóversenyt. A „Corrida” ezúttal is óriási érdeklődés és ünnepélyes külsőségek mellett zajlott le 25 ország mintegy 200 sportolójának a részvételével. Az előzetes találgatások a két mün­cheni bajnoknak, az amerikai Frank Shoríernek és a finn Las­se Virennek adtak a legtöbb esélyt. Shorter végül is távol­maradt a 8.5 km-es terepver­senytől, s Viren — talán el­vesztve kedvét — nem játszott löszerepet, csak a 8. helyet tud­ta megszerezni. A győztes a ko­lumbiai Móra lett. ugyancsak kevésbé ismert nevű versenyzők előtt. A későbbi órákban újabb hírt kaptunk Hastingsból, s ezek sze­rint Barcza újabb döntetlent ért el az angol Mestel ellen, de visszacsúszott a 10. helyre. FÖLÉNYES GYŐZELEM A legtöbb jelentés téli hírek­ről szól, többek között arról, hogy a szovjet válogatott a jég­korong világkupáért folyó ame­rikai nemzetközi tornán 12:3 arányban lelépte a kanadaiakat. Több országban is nemzetközi jégkorongtorna zajlik, ezeken jobbára a szovjet klubcsa­patok szerepelnek sikeresen. De lezajlott az asztalitenisz ese­mény is: a Kínai Népköztársa­ságban vendégszereplö nyugat­német asztaliteniszezők Kanton­ban — 5600 néző (!) előtt — 5:1 (férfi), illetve 5:4 (női) arány­ban vereséget szenvedtek. ELSŐ AZ NSZK A France Football szerkesztő­sége elkészítette 1072. évi labda­rúgó válogatott ranglistáját. A sorrend: 1. NSZK, 2. Hollandia 3—4. Belgium és Lengyelország, 5. Portugália, 6. Szovjetunió, 7. Magyarország, 8. Jugoszlávia, 9. Spanyolország, 10. NDK. if „Az eszményi játékos'* — itt már az edző szerepköré­ben: Alfredo di Stefano. rettegnék á csatárok, s ez si­kereinek egyik titka. Ez ko­rántsem jelenti azt, hogy durva lenne. De olyan kemény, mint p z acél, s a szerelésben, táma­dórombolásban nem ismer kímé­letet. Berti Vogts olyan erőnlét­tel rendelkezik, hogy a nézőnek a legnagyobb iramú 90 perc után is az az érzése, hogy Vogts legszívesebben elkezdene egy újabb mérkőzést. A müncheni „Sport Illustrier­te” számára adott nyilatkozatá­ban Helmut Schön egyetlen olyan játékost említett meg, akiben Müller, Beckenbauer és Vogts valamennyi jó adottsága maradéktalanul megvolt — Alf­redo di Stefanót. Az argentin születésű di Stefano, a sokszo­ros spanyol bajnok és Világ Kupa-győztes Real Madrid csa­patának első számú sztárja hosszú időn át beragyog* a a labdarúgás égboltozatát. F.z a fényes csillag megszámlálhatat­lan diadalra vezette csapatát. S mint minden, valóban nagy já­tékosegyéniség, magánéletében, emberi magatartásában is pél­damutató volt. Helmut Schön érthető bizako­dással tekint az 1971-es, NSZK- beli labdarúgó-világbajnokság kimenetele elé. SOMOS ISTVÁN Szilveszterkor került a ha­gyományos nemzetközi futó­versenyre Brazíliában. 25 or­szágból mintegy 200 sportoló állt rajthoz. Nagy meglepe­tésre a finn Viren csak a 8. helyet tudta megszerezni. A győztes a kolumbiai Móra lett. 4sztalitenisz A VÁROSI CSAPATBAJNOKSÁGOK 1972. ÉVI VÉGEREDMÉNYEI 1. B. Volán II. 8 6 1 1 83Í45 13 2. DVTK III. 8 6 — 2 81:47 12 3. MEAFC III. 8 4 2 2 74:54 10 4. Drótműv. II. 8 1 1 6 44:84 3 5. Gépip. T. 8 — 2 6 38:90 2 Itjúsági fiuk 1. MÉMTE II. 14 13 — 1 106:34 26 2. DVTK II. 14 11 — 3 9.1:4.9 22 3. M. Spart. I. 14 9 1 4 88:52 19 4. FöldesG. 14 8 2 4 78 :62 18 5. M. Spart. II. .14 6 2 6 81:59 14 6. 104. ITSK 14 3 1 10 52:88 7 7. GéDip. T. 14 2 — 12 37 :103 4 8. B. Volán 14 1 — 13 27:113 2 Serdülő fiúk 1. MÉMTE 8 7 — 1 56:24 14 2. DVTK I. 8 6--: 2 56:24 12 3. B. Volán 8 3 — 5 35:45 6 4. M. Spart. 8 2 — 6 29:51 4 5. DVTK II. 8 2 — 6 24:56 4 Nevelő és síró kosarasok Bronzérmesek a DVTK fiai! A Kilián Gimnázium kör­nyékén jó néhány fiatal „fe­lemás” hangulatban töltötte a szilvesztert. Ez aszerint alakult, hogy ki ért haza örömmel és ki keserű csaló­dással a fővárosban rende­zett kosárlabda OIK-döntő- röl. Ugyanis a budapesti Sportcsarnokban 5 napon át pályára lépett DVTK-Ieány együtteséből 11, a fiúkéból pedig 9 játékos a nagy hírű intézet tanulója. Az ország ti—ti legjobb if­júsági kosárlabda-csapatának tagjai jelentős időt töltöttek el vakációjukból kedvenc sportjuk üzésére, de azok nem hoztak valamennyiük számára osztatlan örömél­ményt. A DVTK-s fiúgárda az egyik kivétel, hiszen a „EmstlányokLenin városból Vitrinben maradtak a vándordíjak A „K i korán ke!,..köz­mondás nasyon~ráillett a ké­zilabda OIK-döntö utolsó napjára, hiszen a hajnali idő­pontban — az első mérkőzést 7 órakor kezdték (!) — pá­lyára lépő csapatok közül 3 is a fináléban aratott győzel­mével biztosította helyezését. Igaz, í hangulat, szinte az utolsó két találkozóig megle­hetősen álmos volt — a szín­vonal is csak <senöesen „szu­nyókált” —, de a záróakkord kettős ^csattanója mindenkire ébresztőén hatott. Előbb a győri fúk szoron­gatták meg alaposan a már biztos tornagyőztes fővárosi ellenfelüket, ' aztán a lenin- városi lányok bizonyították, hogy milyen kár \olt eltak- tikázni a tatabányaiak elleni mérkőzést! Ha nincs az a ki­siklás. olyan bravúrt hajt­hattak volna végre, amely­hez íoghátót csapat még nem produkált az OIK-ban: tor­nagyőztesként birtokukba ve­hették volna a gyönyörű vándordíját! így' „ezüstlá­nyok” akadtak Leninváros- ban, ami szintén nagyszerű teljesítmény, hiszen 3 96(1. óta hasonlóval egy borsodi együttes sem dicsekedhetett. A finálé utolsó fordulója az igen mérsékelt színvonal el­lenére is szolgált egy kelle­>)c A döntő — ami döntetlenre végződött, de a Vasasnak ez is elég volt. Képünkön Tóth Mária látható, aki az utolsó má­sodpercekben belőhette volna a győztes gólt. de a sötétmezes Vasas-játékos jó ütemben blokkolt. (Szabó István felvétele) mes meglepetéssel: ifjúsági csapataink jobban bírták a sorozatmérkőzéseket, mint a felnőttek! Vonatkozik ez mindkét nem mezőnyére, 'hi­szen a dibogós helyezések eldöntésééi ví ott összecsa­pásokon a , befejező napon is ólján iramú játékot láttunk, mint az első mérkőzéseken. Az aztán más kérdés, hogy, a' techn.kai jogyatekosság jobban kiütközött, mint ko­rábban. A vándordíjaknak nem akadt új gazdája, a régiek vitrinjeiben maradtak azok. A fiúk mezőnyében a Bp. Honvéd. remekül kiegyensú­lyozott együttese kiemelke­dett a mezőnyből. Annál na­gyobb harc folyt a helyezé­sekért, a 2—5. helyet tekint­ve, a Csepel ..biztonsági” já­téka érvényesült legjobban a sablonokat erőltető Elektro­mos, a szemre legtetszető­sebben. de igen rapszodiku­san játszó Rába ETO és a taktikailag kissé éretlennek tartott Szegedi Volánnal szemben. A Dunakeszi „mér­téken” aluli játékerőt képvi­selt. A leányoknál a Bp. Vasas aktív, gólratörő játékának köszönhette a múlt évi siker ismétlődését. Az LMTK el­leni utolsó mérkőzésükön mégis ők örültek jobban a döntetlennek. A további sor­rend az erőviszonyoknak megfelelően alakult. Kelle­mes meglepetést keltett a Rába ETO csupa serdülő kor­osztályú gárdájának ötletes, gyakran látványos támadó­játéka. Az utolsó nap leány mérkőzé­seinek eredményei: LMTK—Bp. Vasas 7:7 (3:3). Ld.: Tóth (2), ill. Magyar (3). Rába ETO—Ta­tabánya 7:4 (622). Ld.: Somlai (4), ill. Mogyorósi (2). Nagyka­nizsa—Kecskemét 15:8 (7:4). Ld.: Simon (4), ill. Guth (4). A tor­nát tehát a Bp. Vasas nyerte 9 ponttal. A további sorrend: 2. LMTK 7 p., 3. Nagykanizsa 6, 4. Tatabánya 4, 5. Rába ETO 2, 6. Kecskemét 2 pont. A leg- sportszerübb együttes tisztelet­díját a Bp. Vasas kapta, s ők nyerték el a legtöbb góldobó csapat díját. A legkevesebb gólt kapott gárda tiszteletdíját az LMTK vitte haza. A fiúmérkőzések eredményei: Csepel—Dunakeszi 20:10 (9:4). Ld.: Baloghy (6). Tóth (5). Bp. Honvéd—Rába ETO 16:12 (6:5). Ld.: Zotlai (5), ill. Molnár (5). Elektromos—Volán 14:12 (8:7). Ld.: Hám (6), ül. Noel (6). Vég­eredmény: 1. Bp. Honvéd 10 p., 2. Csepel 5 p., (66:52), 3. Elekt­romos 5 p. (67:66), 4. Rába ETO 4 p. (65:67), 5. Szegedi Volán 4 pont (65:71), 6. Dunakeszi 2 p. A legkorszerűbb és a legkeve­sebb gólt kapott csapat tisztelet­űi ja a Csepelé lett. A legtöbb gól lövéséért a Bp. Honvédet jutal­mazták meg. MONOSTORI GYULA hagyományoknak megfelelő­en — nagyszerű teljesítményt nyújtva — nemcsak két vi­déki ellenfelüket, hanem a nagy hírű Bp. Honvédőt is le­győzte, bronzérmet szerzett a torna során. A végig egyen­letesen- és nagy harci kedv­vel játszó együttes tagjai jól összekovácsolódott, egységes csapat benyomását keltették a szakemberekben — Radvá- nyi és Tarjáni teljesítménye külön is elimerést váltott ki — s ez elsősorban az után­pótlás szempontjából meg­nyugtató. Eredményeik: DVTK—Nagykö­rös 53:52 (28:23). Ld.: Tarjáni (16), Bp. XI. kér. Sí—DVTK 71:52 (33:17). Ld.: Földesi (13). DVTK —Bp. Honvéd 62:52 (33:33). Ld. • Radványi (20), KSI—DVTK 60:45 (40:28). Ld.: Radványi (1«), dv- TK—Baja 55:45 (30:26). Ld.: Rad­ványi (20). Végeredmény: 1. KSI, 2. Bp. XI. kér. Sí, 3. DVTK, 4 Nagykörös, 5. Bp. Honvéd. 6. Baja. A leányok lényegesen gyengébben, a várakozás alatt szerepeltek, hiszen a dobogó­ba — játékerejüket tekintve — is esélyesek voltak. Saj­nos, erővel csak a mérkő­zések első félidejéig bírták, s a taktikai fegyelemmel, a kulcsjátékosok formájával — elsősorban Meggyesi és Spi- sák ponterősségével — is baj volt. így csupán az 5. helyet tudták megszerezni, de ja­víthatnak majd a középisko­lák bajnokságában. BSE-DVTK 64:54 (34.22). Ld.: spisák (17), Sz. Spartacus—DVTK 48:42 (23->3) Ld.: Meggyesi (17), KSI—DVTK Ld-: Hegedűs (8). DVTK—Bp. Eötvös G. 38:37 (14:22). Ld.: Meggyesi (10). Szek- szard—DVTK 47:42 (23:24). Ld.: Budai (12). Végeredmény: i, KSI, 2. BSE, 3. Szarvas, 4. Széki szard, 5. DVTK, 6. Bp. Eötvös Gimnázium. M. Cy. az Ezüstgerelyért „ ... A sport a maga sajá­tos eszközeivel tágítja az emberi teljesítőképesség ha­tárait, s ebben a vonatkozás­ban találkozhat a művészet­tel, amely nemcsak saját ko­rát, hanem az előre mutató eszméket is kifejezi. Ma már nem is lehet vitás, hogy a testnevelés a sport szerves része; a társadalom kulturá­lis fejlődésében helye és sze­repe egyre jelentősebb.” — Ezzel a mottóval indította útjára az MTS OT agitációs és propagandaosztálya az idei Ezüstgerely ’72 pályázatot. Az 1972-ben készült mun­káikkal versenyeznek majd a művészek. (Áprijis első két hetében kell azokat a Test- nevelési és Sporímúzeumban átadni.) Talán kevesen tud­ják — hiszen a fotópályázat a többinél lényegesen na­gyobb nyilvánosságot kap —, hogy a képzőművészeti, a sportirodáim! és a sportfilm kategóriákba tartozó alkotá­sokkal is lehet versenyezni, a kiírás feltételeinek megfele­lően. Az Ezüslgerely díjért vala­mennyi kategóriában bárki versenyezhet, aki alkotásá­nak témáját a sportból me­rítette. A képzőművészek festménnyel, kisplasztikával, szoborral, grafikával, érem­mel, plakettel, serleggel, jel­vénnyel, de plakáttal és bár­milyen másfajta sportdíj megalkotásával is pályázhat­nak. Az irodalmi díjat olyan sporttárgyú könyvek vagy egyéb, legalább 25 gépelt ol­dalas irodalmi alkotásnak a benyújtásával lehet elnyerni, amelyek akár a szakmai ne­velési célokat szolgálják, akár pedig a tömegsporttal foglal­koznak. De szólhat a mű egy emlékezetes sporteseményről, egy kiváló sportolóról vagy a szocialista sprotmozgalom bármely területéről. Hasonló témákat sorol fel a sport­fotó- és sportfilmpályázai kiírása is.

Next

/
Thumbnails
Contents