Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-08 / 6. szám

Járhatatlan utca a miskolciaké a szó A László Jenő utca felső szakasza gépkocsival szinte megközelíthetetlen. Évek óta problémájuk ez az utca lakóinak. Társadalmi munkával is szívesen segítenének, ha a ta­nács gondoskodna elegendő salak kiszállításáról, amit mindenki a portája előtt szétterí­tene. (Vadas Zsuzsa felvétele) Ezt mondja a jogszabály A TECHNIKUSMINÖSÍTÖ VIZSGÁRÓL Még egy kicsit messze va­gyunk attól, hogy gyermeke­ink birtokukba vegyék a ját­szótereket, de így remélem, időben teszem szóvá és a ta­vasz közeledtével tettekkel kapok választ felvetett prob­lémánkra. Lassan két éve, hogy’ bér­hazunkba beköltöztünk, de a ház mellett még mindig egy jókora gazos terület áll a parkok és utak között. A házban mind nagycsaládosok Ne tessék ezt a címet valami groteszk ötletszüleménynek tar­tani. E sorok írója komolyan kérdezi, amit a címben felve­tett. Egyszerűen arról a tébo­lyult rohanásról van szó, amely­nek nemegyszer tanúja számos hozzám hasonló, ha történetesen a Hoffmann Ottó utcában lakik. Miután ott a közlekedés egyirá­nyú, az autósok följogosítva ér­zik magukat, hogy a lehető leg­gyorsabban rohanjanak, sőt előz­zenek. Nem értek a közlekedés A városban — mint isme­retes — megnagyobbítják, s több helyen áthelyezik a vil­lamosmegállókat. A közleke­dés menetirányában — a ré­gihez hasonlóan — minden járdasziget kap világítótestet. A vevők sem angyalok ár Nyugodt természetű em­ber vagyok, ie amikor vásár­lásom alkalmával, zz ’gyik miskolci üzletben végignéz­tem egy csere lebonyolítását, felháborodtam. Ide illett az c mondás, hogy a vevők sem angyalok. Négyszer egymás után kellett felmásznia a magas létrán az eladónak, hogy a vevő újabb és újabb kívánságát kielégítse.. S mind­ezt — dicséretére egyen mondva — uivariasan és készségesen .élesítette. Le­gyünk tekintett d egymásra, hiszen a pult m isik oldalán is emberek dolgoznak — írja levelében G. Lajosáé miskol­ci levélírónk. laknak, a gyerekek játszóhe­lye a pici játszótér mellett az utca. Családom több tagja is hozzájárulna társadalmi munkával ahhoz, hogy a ga­zos területen egy tollas-, vagy kispályás focipálya épüljön, vagy legalább két beton pingpongasztalt állítsanak fel. Vagy valami más terv van ezzel a területtel és azért hagyták így? — írja levelé­ben Molnár Károly Miskolc, II., Csabavezér u. 42. sz. alatti lakos. szabályaihoz, de tízet teszek egy ellen, hogy ha egy ilyen rohanó autó elé kerül egy gyanútlan járókelő, akkor — ahogy Nagy Endre mondta valaha — két eset van: vagy elgázolja az át­kelő gyalogost, vagy fékez, és ő bukfencezik. Akár így, akár úgy, az eredmény: gyors halál. Nem lehetne lassabban hajtani és las­sabban eljutni ehhez az amúgy is kikerülhetetlen végzethez? M. I. Tudom, hogy ennek elkészül­te nem megy egyik napról a másikra, éppen ezért nem a türelmetlenség íratja velem ezt a pán sort. Viszont saját ta­pasztalatom alapján kérem, amíg elkészülnek a munká­val, ideiglenes jelleggel te­gyenek ki egy-egy lámpát a járdasziget elejére, hiszen a nagy forgalomban még c* hely­beli lakos is könnyen fel­szaladhat a ki világi tatlan megállóba, hát még aki nem ismeri a várost — írja Sz. A. ^ miskolci levélírónk. Nem a MÉMTE a „ludas” Január 4-i számunkban megjelent „Kissé drága” cí­mű cikkünkre a MÉMTE el­nöksége közölte szerkesztő­ségünkkel, hogy a szülőktől nem szed és nem is szedett 1 forintos kísérő jegyet. A MÉMTE jégpályája ugyanis a népkerti labdarúgó pályán belül, a villanyfényes kézi­labdapályán van. Tudomá­sunk szerint az 1 forintos kí­sérői díjat a Miskolci Vörös Meteor teniszpályáján létesí­tett jégpályán szedtek. Meg vagyunk győződve ró­la, hogy a levélírón kívül még nagyon sokan örülnének, ha lakásukat a saját elkép­zeléseik szerint rendezhetnék be. Mert mi is kell ehhez? H. L.-nek egy polcos könyv- szekrény, másnak egy ková­csolt vasból készült válasz­fal. De maradjunk csak az ere­deti példánál. A polcos könyvszekrény ugyanis — ugyanis — úgy véljük — leg­A VIMELUX válasza Lapunk múlt év december 18-i számában „Hátha lesz ketyegő homokórám" cím­mel közöltük L. Cs, levelét, mely ébresztőórájának javí­tásával foglalkozik. A pa­naszra Hrabár Sándor, a vál­lalat igazgatója a következő választ küldte: „Megrendelőnk óráját anyaghiány miatt nem tud­tuk határidőre megjavítani. Sajnos, az óraalkatrészeket forgalmazó vállalat többszöri megrendelésünkre sem küld­te meg a javításhoz nélkü­lözhetetlen rugóházat, így a javítás elhúzódott. Megren­delőnk panaszát teljes mér­tékig jogosnak tartjuk. Szük­séges azonban megjegyezni, hogy az országos viszonylat­ban fennálló alkatrész-ellá­tási problémákra megoldást találni nem könnyű feladat. Kedves megrendelőnktől ez­úton kérünk elnézést az el­húzódó javításért, s egyben közöljük, hogy óráját átve­heti szervizünkben, ahol idő­közben megjavítottuk azt.” alább olyan gyakori bútor­darab lehetne, mint a do­hányzóasztal, vagy a kárpi­tozott fotel. Lehetne,, ha gyártaná az ipar. Miskolcon a KISZÖV-nek van egy asz­talosrészlege, amely — mint megtudtuk — szívesen meg­kezdené a hiányolt lakberen­dezési tárgy sorozatgyártását, ha lenne, aki megrendelné, ők, a megrendelő kívánságá­ra hajlandók egyedi darabo­kat is készíteni, csak félő, Múlt év november 17-én lépett hatályba a technikus- minősítésről szóló 18 1972 ÉVM számú rendelet. A tech­nikus minősítésnek az a cél­ja, hogy a szakközépiskolát végzett dolgozók az építés­ügyi ágazat sajátos igényei­nek megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a technikusi képesítést kívánó munkakö­rök ellátásához. A technikus' hogy az árajánlatuk még „méregdrágábbnak” tűnne, mint a levélíró által említett kisiparosé volt. Az asztalosipari szövetke­zet hosszú ideje készít külön­böző bútorokat a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat részére. A BIK-nél elmondták, hogy nekik is egyik alapvető céljuk a vá­laszték bővítése, éppen ezért köszönettel vették H. L. so­rait. A következő napokban felkeresik a szövetkezetét, tervrajzokat készítenek, s ár- kalkulációt kérnek. Ameny- nyiben az ajánlat mindkét fél részére kedvező, úgy vár­hatóan nem is olyan sokára megjelennek a szaküzletek­ben az első, térelválasztóként is nagyszerűen alkalmazható polcos könyvszekrények. Ennyit hát röviden az, amit egy jogos észrevétellel, illetve a kapott információk­kal kapcsolatosan el lehet mondani. Néhány jelentékte­lennek tűnő kérdés azonban oklevelet szerzett dolgozók a minősítés szakirányának megfelelő technikusi képesí­téshez kötött munkakörök betöltésére és a technikusi cím viselésére jogosultak. Akik technikusi oklevelet akarnak szerezni, azoknak az Állami Technikusminősítő Bizottság előtt minősítő vizs­gát kell tenni. A vizsgára — első ízben 1973-ban — június hó 10—20 között lehet a ren­deletben felsorolt szakközép- iskolákban jelentkezni. Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye területéről mélyépítési ága­zatban, erősáramú szakra, épületvillamossági ágazatban, építőanyagipari szakra, épü­letgépészeti szakra a Buda­pesti Építőipari Technikum és Szakközépiskolába; ma­gasépítési ágazatba pedig a Péchy Mihály Építőipari Technikum és Szakközépis­kola — Debrecen — lehet je­lentkezni, i ’ ■ ; . A minősítő vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. A vizs­gadíj 300 forint, az írásbeli dolgozat bírálati díja pedig 80 forint. A technikusi okle­vél illetéke 10 forint, ame­lyet bélyegben kell leróni. A vizsgára csak az bocsát­ható, akinek — a munkálta­tó által igazolt — legalább 24 havi szakmai gyakorlata van. Szakmai gyakorlatnak kell elfogadni a katonai szol­gálat idejét is, ha a jelent­kezőt szakirányú szolgálati beosztásban foglalkoztatták és azt az illetékes katonai pa­rancsnokság igazolja. A vizsga rendjét, az azzal összefüggő kérdéseket a vizs­gaszabályzat tartalmazza. DR. SASS TIBOR még továbbra is válasz nél­kül maradt. Nevezetesen az, hogy az új lakásokhoz szük­séges bútorok széles válasz­tékát — a bő fantáziával megáldott lakberendezők el­képzelései alapján — az ipar garantálja. Viszont nem tud­ni, hogy ebben az esetben ki a vétkes: a lakberendező-e, akinek egy ilyen egyszerű ötlet nem jutott eszébe, vagy az ipar-e, amely a kereske­delemtől nem kapott meg­rendelést a polcos könyv- szekrény készítésére. Az ügy részleteinek kiderí­tése közben tudtuk meg, hogy az asztalosipari szövetkezet örülne a megrendelésnek, legalább esetenként felesle­ges kapacitását is le tudná kötni. A kereskedelem örül­ne az új terméknek, mert ezzel is bővíteni tudná a vá­lasztékot. A vevő pedig örül­ne a polcos könyvszekrény­nek, mert könyveit is el tud­ná helyezni, s külön térelvá­lasztóról sem kellene gondos­kodnia a lakásban. Kérdem én: akkor mire vá­runk még...? (keglovich) Tegyük kellemesebbé az utazást Mindennap utazom a Mis­kolcról Szerencs felé közle­kedő „munkásvonaton” és es­te vissza Miskolcra. Sokan ezt az időt használnánk fel ar­ra. hogy a napi sajtót elol­vassuk, vagy egy-egy könyv olvasásával tegyük rövideb­bé és kellemesebbé az utat. De csak szeretnénk olvasni, mert a vonaton — állandó jelleggel — olyan rossz a vi­lágítás. hogy erre gondolni sem lehet. Sok utazótársam nevében kérem, fordítsanak nagyobb gondot erre a járat­ra is — írja levelében B. A. miskolci olvasónk. Életveszélyes Már többször foglalkozott a Déli Hírlap a Papszer utcai állapotokkal. Mégsem eleget ahhoz, hogy valami tör­tént volna. Az állandó vizes útszakasz most jéggé fagyva veszélyezteti az arra közle­kedők testi épségét. Ismerem ezt a veszélyes terepet, s a minimális sebességgel halad­tam, mégis csak lélekjelenlé­temen múlott, hogy nem tör­tént komoly baleset. Kell megoldást találni ennek a tarthatatlan állapotnak a megszüntetésére. De mielőbb, nehogy súlyos következmé­nye legyen a huzavonának. K. .1. Miskolc Rovatvezető: MOLNÁR SAN- DORNE. Telefonszáma: 18-224. Közöljük kedves megrendelőinkkel, hogy a DELI HÍRLAP egyes hirdetési díjtételeit 1973. JANUAR 1-TÖL mérsékeltük Felvilágosítást vállalatunk hirdetési ügyintézői és hirdetőirodánk adnak. Hirdessen olcsóbban! Hirdessen a DELI HÍRLAPBAN! Világítsák ki a járdaszigetet Hol kapható? yjc Telefonon és személyesen minden üzletben érdeklődtem tőkehalmáj-konzerv után — mely a kedvencem —, de sehol nem kapok. Végképp le kell mondanom róla? — kérdezi A. T. levélírónk. Szerkesszen velünk! „Nemrég költöztem új lakásba, ahol az egyik szobából dolgozósarkot szeretnék leválasztani magamnak — írja leve­lében H. L. a Hoffman Ottó utcából. — Ügy gondoltam, vá­sárolok egy polcos könyvszekrényt, amelyet térelválasztó­ként is használhatok. Sajnos, egyik szaküzletben sem kap­tam. Felkerestem egy asztalost, aki hajlandó lett volna meg­csinálni, de méregdrágán. Egyelőre a könyveim a földön vannak, s a dolgozósarkot sem tudtam berendezni. Mindezt azért, mert a kereskedelem nem veszi eléggé figyelembe a modern lakások tulajdonosainak igényeit.” Könyvespolc kerestetik Lassabban nem lehet meghalni? Ideiében kérdezem

Next

/
Thumbnails
Contents