Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-08 / 6. szám

25 millió forint munkásszátHtásra A Diósgyőri Gépgyár 1968. január 1-ig csak rendkívül indokolt esetben és kizárólag a forgácsoló vagy melegüze- rm produktív szakmunkások részére nyújtott a munkába járás költségeihez hozzájá­rulást. A támogatásuk éves összege 50—60 ezer forint között mozgott. 1968-tól a munkásszállítás költségeit túlnyomórészt a vállalat viseli. Azóta a vi­dékről bejáró munkásoknak mintegy 25 millió forintot fizettek ki munkásszállítás költségmegtérítés címén. A 25 millió forinton öt év alatt 9350-en „osztoztak”, akik kö­zül 1795-en autóbusszal, míg a többiek vonattal jártak be Miskolcra dolgozni. Csak ér­dekességképpen említjük meg, hogy a bejárók között 55-en 50—100 kilométerről, es négyen 100 kilométeren felüli távolságról járnak a DIGÉP-be dolgozni. jfc Tavasz a télben (Ágotha Tibor felvétele) mm Öten beszéltek önmagukról Homokból — Mi a „homok”? — kér­deztem és öt ember neve­tett. Ezzel kezdődött egy jó vita, amelyért ezt a soroza­tot végigírni érdemes volt. Az emberek visszakérdezték, hogy mi a „mész” és mi a „cement”. Úgy érzem, hogy legalább a „homok” fogal­mát meg kell magyaráznom, -lévén az nem építési anyag, hanem egy olyan ügyeske­dés, amivel például a szerve­zés miatt álló munkásoknak biztosítják a megszokott pénzt. Durvábban: a homok csalás — az emberek „érde­kében”. Ugyanakkor csalás a vállalat érdekében is,' hiszeF" kinek lenne jó az, ha elmegy az elégedetlen munkás? öt ember nevetett, mert bizony azt, hogy mi a „ho­mok”, valamennyien tudják. Ha bizonyítanom kellene most, akkor bizony zavarba jönnék, hiszen tettenémi ezt roppantul nehéz. „Homok” mindig csak másutt, más részlegeknél, más cégeknél van. — Igazságos dolog ez? — Nem, de gondoljon ar­ra, hogy gyerek van, család van. Egy asszonynak meg­magyarázni a vékony boríté­kot — lehetetlen. — Amihez az embert hozzá szoktatják, azt követeli is. — Aki dolgozik, az nem marad munka nélkül. Farkas János, aBAÉVkul- túrotthonának igazgatója mondta később erről a vitá­ról : — Csak részben voltak őszinték az emberek, hiszen ki beszélne szívesen a nem szükséges állásidőkről, ami­ket fizetett túlórákban bepó­tolnak? Ritka az ilyen, de előfordult már... <— Hol termelődnek az anyagi javak? — Ott, ahol dolgoznak. — Azt mi termeljük. — És a homok? — Amihez hozzászokott az ember, azt követeli is. E hosszúra nyúlt riport végén magyarázatta! tarto­zom: nem egy vagy két vál- lalat, nem is egy iparág gondjairól akartam szólni, hanem egy jelenségről írtam, amely más iparágakban más mutatókkal lenne fellelhető. — Mi a szétosztható? — Csak az, ami van. Kínálkozó kérdés lehetett volna, hogy lehetne-e több az. ami van? Kérdés nélkül is be?"i"tünk róla: — Mit sz’mít a munkában a kedvünk? — Sokat. Annak a téglának nem mindegy, hogy három méterről dobják, vagy sí­néin leteszik. Egyik esetben nem törik el, másképpen te­liét, hogy eltörik. Nem írtam a háttérről. A szállodának beillő munkás- szállóról, ahol ma valaha megálmodhatatlan könyvtár működik, ahol ma már na­gyon ritka az olyan mun­kás, aki az általános iskola nyolc osztályát ne végezte volna el. „Homokból” mind­ez nem lehetett volna, ehhez azoknak az embereknek a hite kellett, akiket most is bosszant az állásidő, a szer- • rezes —■ lehet — elkerülhe­tetlen tévedése. Homokból várat építeni nem lehet, ha a gépbe dobod, csikorog. E riport tervezésekor ar­ra gondoltam, hogy sorra megkeresem majd a terme­lés irányítóit, a szakembere­ket, konkrét példákkal kere­sek választ indulatokra. Ha ez a riport nem szól ma több­ről, mint a társadalom szá­mára. valamennyiünk számá­ra szükséges indulatok gyen­geségéről vagy hiányáról, ak­kor az azért van, mert egy jelenséggel vitatkozik. H. Já­nos indulatának itt és ebben van igaza. Talán nem is vé­letlen, hogy ezeket az indu­latokat ott találjuk meg el­sősorban. ahol kevesebben dolgoznak, ahol a kis vállala­tok adottságaiból valóan. jobb a tájékozottság, jobb a tájékoztatás, erősebb, ma­gasabb az üzemi demokrá­cia szintje. Adok és kapok. Ezt a szük­séges demokráciát is így te­remtjük meg. Egyfelől ab­ból, ahogyan adni akarjuk, másfelől abból. ahogyan igénylik. És ez a demokrácia, amely * munkásszállókat, könyvtárakat, valaha elkép­zelhetetlen, és ma természe­tes és megkövetelt anyagi jó­módot teremtett, abból való, amit termelünk. Magától vesz el az a munkás, aki „homo­kot” fogad el, magát foszt­ja. aki hallgat róla. A munkások mesélték, hogy a termelési tanácskozásokon ma már nem ritka a vérre menő vita, nem ismeretlen vendég a szenvedély. Ezt a vitakedvet kell a mérleg má­sik serpenyőjébe tennünk, amikor arról gondolkozunk, hogypan élünk, hiszen jól, vagy rosszabbul ennek a se­gítségével éiünk. A két vállalat és a meg­szólaló néhány munkás pél­dát kínált. Illő. hogy meg­köszönjem, amikor hozzáte­szem a köszönethez: a példa idézése mindnyájunkért való: klnek-kinek a maga helyén érdemes ezt a számadást el­végeznie. BARTMA GÁBOR Szolgáltatási brigád alakult Szélesítette tevékenységi területét a Miskolci Vegyes­ipari Vállalat. Az idei évtő] kezdve a lakossági szolgálta­tások javítása céljából álla­mi- és magánlakások kar­bantartását is végzik. A ja- víttatóknak nagy segítséget nyújt, hogy a kétezer forin­ton felüli értékű javításokra az OTP kölcsönt folyósít. A miskolci vállalatnál jól fel­készültek a lakáskarbantar­tási feladatok elvégzésére. Külön brigádot alakítottak, amelynek csal: az a dolga, hogy az ilyen igényeket ki­elégítse. Hitelakció formájá­ban történő lakáskarbantar­tást Magyarországon eddig csak a fővárosban végeztek. Amennyiben a miskolci pél­da beválik, más vidéki nagy­városokban is meghonosít­ják. Ólomveszély Legyünk óvatosak, ha limoná­dét készítünk zománcozott ke rámiapohárban! A citrom kimé letlenül megtámadja a zomán cot. és miközben az ember be szélget. a zománcban levő ólom kiolvad és belekeveredik ita­lunkba. Akkor inkább igyunk vizet. Rendben van, de ha a? ember városban lakik vagy olyan házban, amelynek csőháló zata ólomból vagy ólomtartal­mú anvagból készült, a pobér víz is telítődik ólommal ... H? reggel megnyitjuk a vízcsapot a víz ólomtartalma tízszerese annak, amit az Egészségügyi Vi­lágszervezet megengedettnek nyílvánít. A konzervek is tartalmaznak kevés ólmot. Bizony^» cigaret­ták ólomtartalma kétségkívül magas; a vizsgálatok a falusi dohányos ember vérében ugyan­annyi ólmot találtak, mint a nem dohányzó városlakó ember vérében. A levegő, amit belélegzünk, nagyon sok ólmot tartalmaz. Hogy egészen pontosak legyünk: az Európa feletti légrétegekben >G0 ezer tonna ólom van! Az ólom erősen veszélyezteti »Z autóutak és az országutak •1ellett levő veteményeket, va­lamennyi főzelékfélét, különösen a karfiolt, a salátát és spenótot, és bármilyen jól mossuk is meg ezeket a zöldségféléket, mindig magas marad az ólomtartalmuk. A burgonyát, a répát és a hagy­mát azonban nem veszélyezteti az ólom. Több kenyér, tej Kazincbarcikának Az idén tovább javul Ka­zincbarcika kenyérellátása. A Borsodi Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat szerző­dést kötött a Sütőipari Válla­lattal, hogy a kétműszakos nyitva tartással működő ka­zincbarcikai üzletekbe na­ponta kétezer szállítsanak ke­nyeret. Hasonló megállapo­dás jött létre a Tejipari Vál­lalattal is. Nem lesz az idén hiány Kazincbarcikán üdítő italból sem. A múlt év második fe­lében üzembe helyezett áíése- üdítői tál-üzemben az idén már egymillió üveg üdítő italt palackoznak. STÍLUSOS — Ezzel majd jól el tud játszani ez a sün. (AVolksstimme karikatúrája) Miért csak ennyi jut nekem és miért nem több? — kér­dezi az egyik ember. A választ másoktól várja. Lehetne több is .. — mondja a másik, de a feltételes módnál ő sem jut tovább A harmadik így szói: Többet csak a még többöl kaphatok. Ó már közelíti az igazságot. De a negyedik a bölcs, aki így helyesbít: kaphatunk! Kétségtelenül változott az utóbbi évekbeli a gazdasági szemlélet Még nem egységes. A változást azonban soha senki nem is kötötte „-tói, -ig” dátumhoz. Ez lehetetlen volna. De nem így a sürgetés, a ..beavatkozás” a gondolko­dásba. Miért kell sürgetni? Ismert a közmondás: ki mint él, úgy ítél. Csak ennyi? No nem éppen. A dialektika oda-vissza alapon igaz. Vagyis: ha tárgyilagosan Ítélkezem tetteim fö­lött, akkor tudni fogom, mit kell tennem ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék. Ahogyan szeretnénk! Ám tudjuk-e mindig? Nem. Miért? Mert nem vagyunk mindig és mindannyian tárgyilagosak. Gondolataink olykor serényebbek, mint a kezünk. Nem látjuk eléggé alaposan az összefüggéseket, nem vesszük számba a lehetőségeket, nagyon is gyakorlatiasan jegyezgetünk a „követel” rovatba, annál kevésbé a ,,tartozik”-ba. De, hogy őszinték legyünk, ebben nem mindig a hozzáállás játszik döntő szerepet, ha­nem az is. hogy kissé — néha nem is kissé — bonyolult­nak tűnik a dolog. Decentralizáltság, optimális közelítés, do­kumentáció, árszint, bérszínvonal, volumen, bázis, kapacitás — megannyi szakszó — s az összefüggés, ami bennük és közöttük van! —, amit nem biztos, hogy ért az, aki viszont nagyon jól tudja, mi az, hogy: buga, öntecs, satu, eszterga­pad. No igen — mondhatja valaki —, ez igaz, de ha ismeri a szakkifejezések értelmét, biztos;' hogy azáltal megváltozik a gazdasági szemlélete? Szó sincs róla! Egyáltalán nem biz­tos. A leírtakkal csak azt az igényt próbáltam érzékeltetni: egyszerűbben, közérthetőbben beszéljünk legsürgetőbb dol­gainkról. Pillanatnyilag a gazdaság fejlesztéséről. Beszéljünk? Kik? A köztudatban általában úgy él, hogy ez a pártszervezetek feladata. Természetesen. De csak: is! A gazdasági szemléletváltozást azoknak is elő kell mozdíta­niuk, akik a legjobban értik nemcsak a közgazdász-nyelve­zetet, hanem magát a közgazdaságot. Itt azonban álljunk meg egy szóra! Amikor „azokról” beszélünk, az — ismert vagy ismeretlen — igazgató rajzolódik elénk. Pedig hát a szakemberek listáján szerepel a főmérnök és a mérnök, a főkönyvelő és a statisztikus, a technikus és a művezető (reméljük, egyre inkább!) és még sokan mások. S ma már közéjük sorolhatjuk a legtöbb szocialista brigád vezetőjét is! Tehát ők azok, akik — a pártszervezetek mellett — kü­lön felkérés nélkül is fő szószólói lehetnek az ügynek. Ók azok, akik nem csupán azért értik a szakmájukat, mert az a mesterségük; azok az igazán jó szakemberek, akik a hely­zetet legjobban ismerve, nem kizárólag azt tartják fejben, hogy mit kell tenni, hanem azt is: hogyan? De elegendő, ha csak ők tudják? Az ö helyes gazdasági szemléletüktől még nem teljesül a terv, nem csökken az önköltség, nem szilárdul a munka- és műszaki fegyelem, nem javul a ta­karékosság, a minőség és nem lesz kevesebb a selejt. Mind­ez — ami egyébként így egyszerű szavakként nagyon is jól ismert mindenki által — ott változhat, ahol a végre­hajtás történik. Csak az által kaphatunk (mindannyian!) többet, ha ott, a termelők körében változik gyorsabban a gazdasági szemlélet. S ha egyszer a már említett közmondás oda-vissza aiapon jut kifejezésre, akkor a szemlélet rejtett energiája felszabadul, serényebb, pontosabb lesz a munka, jobb az eredmény. Az igény érdekeltséggé formálódik. De ez is csak akkor igazi, ha úgy összegészében történik, vagyis társadalmi szintre emelkedik és nem elszórt és elszigetelt jelenség marad. Amikor valaki ruhát vesz vagy csináltat, a méretének megfelelőt veszi vagy rendeli. Van, aki a méretét fejből tudja, van, akit megmérnek. Valahogy így vagyunk a mun­kává! is. Aki csinálja magától is, képessége szerint, becsü­letből, annak nem kell „méretet” adni. Az ilyen már tudja, miért szűk a szűk, miért bő a bő. Aki viszont nem ismeri a méreteit — „mérettessen meg”. Okos szóval, meggyőzés­sel. Ám lehet-e okos és meggyőző az a szó, amely csak úgy találomra, nagyjából „méreget”? A konkrét, a ..testre sza­bott” szó. az az igazi, az lehet hatásos! Ami most szükséges, az az, hogy mindenki tudja: mit, mennyit, hogyan kell tennie. A miért: maga az igény: job­ban éljünk. Gondolkodjunk! És segítsünk gondolkodni, hogy mindenki tisztábban lássa az egészet és az egészben ön­magát. S ki segíthetne ebben sokkal többet? A szakember, aki a végrehajtásban kamatoztatja felkészültségét úgy. hogy megosztja tudását mindenkivel, akivel együtt dolgozik. Aki a parancsnokiás mellett buzdításra is képes CSALA LÁSZLÓ 4 lény és a kromoszómák Most sikerült először fény se­gítségével a sejtmagok kromo­szómáiban a rádióaktív sugár­zás hatására előállókhoz hasonló változásokat előidézni — közölte X. Dubinyin professzor, a Szov­jetunió Tudományos Akadémiá­jának közleményeiben. A sugarak által az öröklődő tulajdonságok megváltoztatására irányuló kísérleteket a liomoló- gusok rendszerezték. Forradalmi eredményeket mutattak fel már eddig is; most ezeket egészítette ki a szovjet tudósoknak a fény­hatásokra kiterjesztett kísérlete. Megállapították, hogy a fény energiája a sejtet gyorsabb oxi­dációra serkenti. Az oxidációs szer hatására egyes kromoszó­mák (sok biológus szerint az öröklődő tulajdonságok legfonto­sabb hordozói) eltörnek, majd különféle módokon újra egye­sülnek és az élő sejteknek új, öröklődő tulajdonságokat adnak. Kevesebb ponyvát A belgrádi Jezs Lapkiadó Vállalat vezetősége úgy ha­tározott, hogy lényeges mó­dosítást eszközöl a „Csik’ nevű képes hetilap tartal­mán. A lap eddig a ponyva- termékek közé számított rendszeresen közölt pornog­ráf jellegű képeket is. A dön­tés értelmében most átszer­vezik az újság szerkesztősé­gét és a hetilapot színvona­las magazinná akarják át­alakítani. Két másik kiadó- vállalat is hasonló döntést hozott: a szarajevói Oszlobo- ienye lap és könyvkiadó vál­lalat, valamint a Nisi nyom­da és lapkiadó vállalat ja­nuár 1-ével megszüntette több olyan kiadvány megje­lenését, amely ponyvának minősül. Művelődő Ó7(li munkások Az Ózdi Kohászati Üzemek több üzemében kéjül sor is­meretterjesztő előadásokra holnap. Az acélmű darukor­mányosai a pártházban a Büntető Törvénykönyv alapel­veiről, a központi karbantar­tó gyárrészleg dolgozói a gépműhelyben az alkohol hatásáról és annak követ­kezményeiről, a tekercselő műhely dolgozói ugyancsak erről a témáról hallgatnak előadást. Nagy érdeklődés előzi meg azt az előadást is, amely a házasság és válás probléma­körét boncolja, s amelyre ugyancsak holnap délután kerül sor a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Ha­sonló témakörrel foglalkozó előadást hallgatnak meg a tűzállónyag-gyár dolgoaoé is.

Next

/
Thumbnails
Contents