Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-31 / 26. szám

Óránként 500 forintért Ki bérli a sportcsarnoko Sült galamb nincs Utazó munkásokkal beszélgettünk a vasútállomáson, mel­lőzve minden formaságot, bemutatkozást — a megbecsülést feszegettük, közben szinte észrevétlenül a közgondolkodás vizeire eveztünk. Hogy mi benne a fonák, hol, milyen hely­zetekben nevezhetjük egészségtelennek, a közre nézve ép­penséggel károsnak. Gyakran feltesszük egymásnak például a kérdést: megbecsülnek, elismernek? Az újságok, a rádió, a tévé sarkkérdése is ez, megközelítő, felfedező igénnyel. A munkáshatalom lényegére utalva hozzátartozik ez a napi politizáláshoz A közgondolkodás általában jogosnak tartja a kérdés napirenden tartását, holott olykor bizony sokkal helyén­valóbb lenne arról érdeklődni: ki mennyiben szolgál rá az elismerésre, egyáltalán rászolgál-e arra, amit kap. élvez és el­fogad. Kérdéseinkről szólva általában elmondhatjuk, hogy azok nem mindig nevezhetők végiggondolt — fogalmazzuk így — politikus kérdéseknek. Túl gyakran kerül első helyre .„kö­telesség” helyett a „követelés”, az „adok” helyett az „adja­tok” igénye. Hol burkoltan, hol nyíltan. Nem csoda tehát, hogy vannak emberek, akiknek a fejében hovatovább már meg se fordul, hogy mivel tartoznak a társadalomnak, sző­kébb értelemben a munkahelyüknek. Egyedül azzal foglal­koznak, mi jár nekik forintban, erkölcsi, anyagi elismerés­ben. S nincs annál rosszabb, ha az ilyen felfogás elural­kodik. Ismerünk örökké elégedetlen, állandóan panaszkodó em­bereket, akik éppen a közmorál hibás értelmezésétől meg­zavarva, a markukat mindig' tartják, de ahol pluszt kellene nyújtaniuk, onnét rendszerint elódalognak. A munkások többségétől ez a tartás idegen, ez a viselkedés számukra ellenszenves Erről győződhettünk meg törzsgárdatagokkal, szocialista brigádtagokkal beszélgetve. S éppen értük, miat­tuk látszik helyénvalónak a közgondolkodás torzulásaira irá­nyítani a figyelmet, hiszen érdemekhez jutni érdemek nél­kül, előnyöket élvezni hangerő árán nem más, mint a csendben dolgozó többség megrövidítése, megkárosítása. Nyugtalanító lehet egy-egy munkahelyen az az elképzelés, hogy a nagyobb nyereség reményében növelik az árakat. A nyereség talán valóban több. de egy dologról mégis meg­feledkeznek. Arról, hogy az ember nemcsak kereső, hanem egyúttal fogyasztó is. Ilyenformán éppen a hibás közgon­dolkodás következtében: amit megszereznek a réven, el­vesztik a vámon. Naponta találkozunk panaszkodókkal, társaságban, munka­helyen, a hivatalok, az érdekvédelmi szervek folyosóin. Olyanokkal, akik sérelmezik, hogy a főnök goromba, részre­hajló. „a dolgozónak nincs becsülete”. Ilyenkor rendszerint nyomban hajlamosak vagyunk a panaszkodóval együttérez- ni. Arra ritkán gondolunk: talán azért nincs becsülete, mert nem szolgált rá, hogy legyen, s a gorombaság talán annyi csupán, hogy nem nézik el kötelességmulasztásait. Szeretünk jól, akarunk jobban élni. Természetes emberi törekvés. Nagyon sokan tudják, megtanulták, hogy az óhaj kevés. Sült galamb nincs. Ahhoz, hogy több jusson, többet kell termelni, s ez nem szólam: jobban kell dolgozni. Első tehát a munka. Mégis sokan még mindig fordítva gondol­ják, valahogy úgy, hogy először jól élni. De miből, ha nincs hozzá bőség, bőséget produkáló termelékenvség, tehát- munka. A közgondolkodás egyik fonákja ez. Eredete tálán oda ve­zethető vissza, hogy azt már megkérdezzük egymástól a gondoskodás jogán és jegyében: „Hogyan becsülnek?” De azt még ritkán: „Rászolgálsz a megbecsülésre?” Az álész kiildöttköz«viilésc Javítani akarják a zöldséq-gyümölcs ellátást (Folytatás az 1. oldalról) Ha valaki — teszem azt, egy születésnap ürügyén — néhány száz barátját és is­merősét szeretné vendégül látni, es ki akarná bérelni a sportcsarnokot, akkor órán­ként 500 forintért kapná meg az épületet. Ebben, a látszatra ijesztőnek tűnő óradíjban benne foglaltatik a személyzet bére és az ener­gia költsége. De ki győzi ezt pénzzel? Magánember alig­ha. Az intézmények, sport- egyesületek is olcsóbban kapják meg ezt a valóban nagyszerű létesítményt. Az­az kapták. Erre az evre ugyanis — éppen a tarifa- rendezés miatt —• eddig egyetlen érvényes bérleti szerződést sem kötöttek. I Hiány ra, gá/ra egymillió Pedig a sportcsarnoknak sok állandó partnere van. Igv például a 101. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a DVTK kosárlabda- és vívó­szakosztálya, az MVSC csel- gáncsozói és atlétái és az egyetem. Igen ám, csakhogy a partnerek, a sport támoga­tása ürügyén, eddig kedvez­ményes bért fizettek. Ha a szigorú közgazdasági számí­tásokon alapuló adatokat vesszük elő. akkor tavaly egy-egy óra költsége 750 fo­rintot tett ki. Az egyesületek ennél lényegesen kevesebbet fizettek. Amint azt Hrabár Sándor- né gazdasági vezető elmon­dotta, tavaly felülvizsgálták és módosították az energia­szerződést (a villanyra és a gázra 1972-ben több mini egymillió forintot, a műkö­dési kiadásoknak több mint felét fizették) és így jött ki, hogy az érvényes rendelke­zések és a költségszámítások Jégcsaperdo a jegesbarlangban Borsod megye egyik termé­szeti érdekessége a Zempléni­hegyvidéken. Telkibánya szomszédságában levő úgyne­vezett „jegesbarlang' Az öt méter széles és húsz méter hosszú természetes sziklaha­sadék arról nevezetes, hogy hőmérséklete a legforróbb nyári kánikulában sem ha­ladja meg a mínusz öt fokot. A jegesbarlang boltozatát, millió repedését most ujjnyi vastag jégcsapok borítják. A hőmérsékleti ingadozások okozta párásodás, valamint a felszínről leszivárgó csapadék jéggé fagyott a föld alatti üregben, szikrázó fehérségbe vonva minden tenyérnyi he­lyet. szerint óránként 500 forint kérhető a csarnok használa­táért. Ha például a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem e szerint a tarifa szerint fizet­ne, akkor a torna-, kosár- és kézilabdacsapatok edzéslehe­tőségéért 1973-ban 108 ezer forintot kellene fizetnie. Igen ám. csakhogy az NME tavaly — éppen a kedvez­ményes tarifa miatt — csu­pán 30 ezer forintot számolt le a pénztárnál. Kis kockával, kis bevétel Tévedés lenne azt hinni, hogy a sok rendezvény és a gyakori telt ház arányosan növeli a sportcsarnok bevé­telét. A páratlan sikerű te­remfoci például csak 6000 forintot hozott a konyhára. A félszázezer látogatót vonzó helyiipari kiállítás 60 ezer forint bevételt eredménye­zett, s ez éppen fedezte az üzemeltetési költségeket. A Ki, mit tud?-ért is csak 6000 forintot vettek be. A számokból úgy tűnik, hogy a csarnok vezetői nem érdekeltek a látogatottság­ban. hiszen a terembért — akár telt ház van, akár kong a lelátó — megkapják. Ez a látszólagos érdektelenség nem rajtuk múlik. Nívós sport- vágy kulturális programot ugyanis csak úgy lehet Mis­kolcra hozni, ha a minden­kori rizikóval együtt a na­gyobb bevételt is más vállal­Szabolcsban, Betegben és az ország sok részén, ahol valamikor törvény volt az ínség, a szélben ringó gabo­nára azt mondják: élet. Tizenkét éves gyermekko­romból emlékszem egy szó­ra: mundró. Barna lisztből tepsiben sütött „kenyérke” volt a mundró. Éheseknek a legcsodálatosabb étel... * öt óra. Első szerettem volna lenni — negyedik va­gyok. Mondják: szombaton­ként hajnali négyre jön az. aki elsőként akar bejutni az 1. sz. sütőüzem Győri kapui kenyérboltjába. Megszámo­lom: hat óra előtt néhány perccel hetvenegyen állunk. A kenyérre azt mondják: élet. Üzletnyitás. Vak fehér botja koppan a kövön. Fut­va. a megszökottság bizton­ságával megy át az úton. és eléri még a .buszt. Zsákjá­ban két kenyér. Fejkendős öreg nénike meséli: — Meg se enne mást az emberem . . . Kerek arcú 30-as asszony. — Amit most viszek, szom- , batig elég . .. ja. Azaz, mindig közbejön, egy közvetítő, aki szerződést köt a partnerekkel, de a csarnok igazgatójával is. Hogy mi ennek az oka? Egy új intézményt be kell járat­ni. Ismeretség és tapasztala­tok hiányában egyelőre ez a megoldás az ésszerű, hogy a valóban pompás létesítmény­ben nemzetközi vagy leg­alábbis országos rangú ese­ményeknek lehessen tanúja a miskolci közönség. Az idei programban már saját rendezvények is szere­pelnek. Így például egy Hofi —Koós-show, vagy a szerve­zetten nem sportoló gyere­keknek és felnőtteknek szánt, úgynevezett kondíciótorna. Ires a külső lelátó — Miénk a kockázat, de miénk a bevétel is — som­mázta a lényeget Hrabár Sándorné. Tőle tudjuk azt is, hogy a csarnok eddig 68 mil­lió 559 750 forintba került. Ebben minden benne van az utolsó szögig, de még nem teljes a lista, hiszen jó né­hány felszerelési tárgy hi­ányzik. A hiánylista termé­szetesen ennél a felsorolás­nál hosszabb; elég felpillan­tani a mindig árván, üresen szomorkodó külső tribünre, amely jelenleg egy hepehu­pás terepre néz. Bizony-bi­zony, nagyon hiányzik innen az a régen megígért, és oly régen várt jégpálya. BRACKO ISTVÁN Férj: — Mindig az jön le közü­lünk, aki délutános. Mert úgy vagyunk mi, hogy csak éjszaka találkozunk. Csodálatos illata van a frissen sült kenyérnek. Szin­te az utcán is meleg'ít. Pe dig topogunk. Van aki több mint egy órája vár. Váradi László a Szepesi utcáról jár ide. Kérdezem, miért? Húsz métert együtt megyünk. Húsz méter elég a sorshoz: — Voltam én éhes, nekem szentség a kenyér. * — Olyan jó kinézni ilyen­kor az átdolgozott éjszaka után. Látni az embereket... Lövey József 38 éve pék. Tőle kérdezem, hogy miért állnak itt sorba az emberek. Annyival jobb lenne ez a kenyér? — Jó ez a kenyér... Róka Gyuláné raktárveze­tő 12 éve dolgozik a sütő­ipari vállalat 1. sz. üzemé­ben : — Itt mindent kézzel csi­nálunk. De talán nem is ez Milyen pályára menjen a gyerek? Nagyszabású pályairányí­tási kiállítás nyílt a miskolci Molnár Béla Ifjúsági Ház­ban. A Lenin Kohászati Mű­vek, a Diósgyőri Gépgyár, valamint az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat a kiállítás anyagával az úgynevezett hiányszak­mákra hívja fel a most végző fiatalok figyelmét. A kiállítás február 14-ig na­ponta délelőtt fél 9-től dél­után 17 óráig tekinthető meg. Lehetőség van arra is, hogy az iskolák hetedikes, nyolca­dikos tanulói csoportosan te­kintsék meg — nevelőik ve­zetésével — a kiállítást. Szabnak-varrnak Nem panaszkodhatnak a gépgyári nők, hogy nem gon­dolt rájuk a DIGÉP ifjúsági klubjának vezetősége. A klubesteken kívül számos, csak nekik szóló rendezvény- nyél járnak kedvükbe. Ezek között az egyik legnépsze­rűbb a szabó-varró tanfo­lyam. amelynek soron kö­vetkező összejövetelére ma délután kerül sor. A klub ve­zetősége szívesen lát minden gépgyári nődolgozót, a ma délutáni foglalkozáson is. REFLEKTOR Ma Budapesten a Volán Tröszt dolgozóinak szociális ellátottságáról tanácskozott a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének El­nöksége. Debrecenben át­adták rendeltetésének a Haj- dú-Bihar megyei pedagógu­sok továbbképző intézetét. Dunaújvárosban Petőfi- emlékestet tartanak az óvá­rosi klubkönyvtárban. ^ Egerben mérlegbeszámoló közgyűlést tart a Heves me­gye tsz-ek kölcsönös önse­gélyző vállalkozása. Nyír­egyházán átadták rendelteté­sének az Elektroakusztikai Vállalat új üzemét. Oros­házán zárszámadó közgyűlést tartott az ország legnagyobb törzsliba- és versenylote- nyésztő közös gazdasága. * Pécsett a megye fiataljainak a X. VIT-re való felkészülé­séről tanácskozott a KISZ Baranya megyei végrehajtó bizottsága. a fontos. Mi úgy adjuk a ke­nyeret, ahogy a kemencéből kikerül. Nem szállítják, nem törik. . . Megkóstolom: jó ez a ke­nyér. * Szombatonként hajnali négykor már sorban állnak. Szombatonként délelőtt li­kőr még sorban állnak. Van aki két óránál többet vár. — Hány helyre szállítanak innen kenyeret? — Ötvenegy boltba. Négy­ben jártam: sehol sem áll­nak sorba. A kenyér ugyan­az. Jó kenyér. — Melegen kapják? — Még meleg, amikor kapjuk .. . A sorban állóktól kérde­zem : — Itt jobb a kenyér? Más­hol is jó! Minek a sorbaál­lás? A környező boltokban mindenütt kapni friss ke­nyeret. A válasz: vállvonogatás. Jóízű beszélgetés zajlik körülöttem. Ráérős emberek beszélgetése. Akik szörnyűl- ködve magyarázzák majd dél­után a rengeteg dolgukat; Tegnap Miskolcon tartották meg a Fogyasztási Szövetke­zetek Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Szövetsége 12. küldöttközgyűlését. A köz­„Már hajnalban sorba áll­tam”. ★ A villamosból nem látni mást, csak a kenyérből! előtt sötétlő tömeget. Sokan van­nak. A január végi hajnal hideg. Topognak a kövön. Napi száz mázsa kenyeret süt az üzem, húsz mázsáért itt sorban állnak. A többiek? — Kenyér van? — Még meleg ... Az utóbbi két mondat kép­zelt párbeszéd, de több üz­letben. ahol jártam, ugyan­ilyen jó kenyeret adnak. És sorba sem kell állni érte!!! * A kenyérre azt mondják: élet. Az élet ízetlen lenne, ha hiányozna belőle az emlék. Többnyire idős emberekből áll a sor. Megélt ínségek gyötrelmét lengi körül a boltból kiszökő friss kenyér illata. És olyan jól el lehet beszélgetni. Életről, sorsról. Az emlékezés is benne van a kenyér ízében — és ettől is hosszabb a sor. Kezdem már érteni: miért ez a sorbaállás , . . BARTHA GABOR gyűlést Csege Géza. a MÉSZÖV elnöke nyitotta meg. aki szóbeli kiegészítőt adott a MÉSZÖV Elnökségé­nek és szerveinek írásos be­számolójához. Az elnökség beszámolóját Tóth Bálint, a MÉSZÖV el­nökhelyettese terjesztette elő. Külön-külön értékelte az afészek, takarékszövetkeze­tek és a lakásszövetkezetek tevékenységét. Rámutatott, hogy megyénk áfészei a ne­gyedik ötéves tervidőszak el­ső, két évében megfelelően fejlődlek, kiskereskedelmi forgalmuk évente hat szá­zalékkal növekedett, javult a tagság, a lakosság érdeké­ben kifejtett szolgáltatások színvonala. A szövetkezetek a korszerűbb kereskedelmi hálózat megteremtése érde­kében két év alatt 110 mil­lió forint értékű beruházást valósítottak meg. A beszámoló az idei leg­fontosabb feladatok között említette a napi cikkek vá­lasztékának bővítését, a Bor­sod és Miskolc szempontjá­ból oly fontos zöldség- és gyiimölcsellátós javítását, a szolgáltatások körének bőví­tését, a dolgozók szakmai to­vábbképzését. A küldöttközgyűlés pozití­van értékelte a megye taka­rékszövetkezeteinek elmúlt évi fejlődését. A betétállo­mány 1972-ben a tervezett 52 millió helyett 59 millió forinttal növekedett. Fejlő­dött a megye lakásszövetke­zeti mozgalma is. Jelenleg Borsodban mór 51 lakásfenn­tartó. 13 lakásépítő és öt ga- rázsépítő. valamint fenntar» tő szövetkezet működik. Jó ez a kenyér?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents