Déli Hírlap, 1973. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-27 / 23. szám

+ Inkább pancsolásra, mint sportolásra alkalmas (Vadas Zsuzsa felv.) Megtapsolták a tanácstagot Tanácsülésen ritkán tapsolnak meg hozzászólót. Nem azért, mintha egy-két magva.s hozzászólás nem érdemelné meg, hogy elismerésként ne verődjelek össze a tenyerek, hanem azért, mert nem szokás. A városi tanács idei első, csütörtöki ülésén egy alkalommal mégis felcsattant a taps. Majoros Ferenc, a KIOSZ megyei titkára ragadtatta erre, az ilyen jellegű tanácskozásokon nem jellembö tetszésnyilvánításra a városatyákat”. A siker oka egy pár mondatos bejelentés volt. Majoros Ferenc ugyanis — a kisiparosok nevében — felajánlotta, hogy a Bacsó Béla utcai bölcsőde bővítéséi, felszerelését, berende­zését bízzák rájuk. Társadalmi munkában mindent rendbe­szednek. Ezt a felszólalást két korábbi előzte meg. Az egyik tanács­tag kifagásolta, hogy az amúgy is óvodai gondokkal küszködő Miskolcon, a Bacsó Béla utcai óvoda épületében, két csalód is lakik. Ha a lakókat elköltöztetnék, akkor könnyen és gyorsan nyílna lehetőség a bővítésre... A következő hozzá­szóló, a tanács I. kerületi hivatalának vezetője. ígéretet tett, hogy utánanéz a csere jogi feltételeinek és két lakásnak. Ezután kért szót a KIOSZ megyei titkára, s mondta el mondandóját, vállalva még azt is, hogy játékot is készítenek. A tapsot követő zajos tetszésnyilvánítás után a városi tanács elnökhelyettese tette le voksát az óvodabővítés mellett, utalva mindazokra az építészeti, jogi, pénzügyi előírásokra, amelyek egy ilyen; akció szükségszerű velejárói. Eddig a történet. A terv szép, az elhatározás gyorsasága im­ponáló. A megvalósításra, igaz, valamennyit várni kell, hi­szen az idei költségvetés — amelyet éppen ezen az ülésen fogadtak el — még nem tartalmazza az új óvoda kiadásait. Jövőre ezzel a tétellel bővül az előirányzatok listája, s egy vonással szaporodnak a jelek azon a képzeletbeli listán is, amelyet a „gyors és hatékony ügyintézés” címszó alatt tar­tunk nyilván. A tervezett bővítés hírét bizonyára örömmel fo­gadják a szülők, de nem lehet közömbös azok számára sem, akik ujjúkat a közélet ütőerén tartva, figyelemmel kísérik a mindennapok eseményeit. Mert az a taps, ami csütörtökön, a városi tanács ülésén felcsattant, nem pusztán a KIOSZ megyei titkárát dicséri, hanem azt a testületet is. amely általában kevésbé látványos külsőségek között végzi felelős­ségteljes munkáját, s dönt kisebb-nagyobb dolgainkban. (brackó) Hatna honira Hanta Mi vi az aranypapírban? Herkules már nem ideál? Iskoláinkban egyre ijesz­tőbb méreteket; ölt a testne­velés alól felmentettek sza­ma. s egyre több az ideges és magas vérnyomásban szen­vedő gyerek. Az orvosok mindezt gyermekeink termé­szetes mozgásigényének ki- elégítetlenségével magyaráz­zák. De ez csak az egyik ok. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik. hogy gyermekeink többsége már az iskoláskor­ban közönnyel beszél a.sport, ról. s mire eléri a serdülő­kort — úgy tűnik —. moz­gásigényéből is sokat veszít. A „gitáros" korba lépő kor­osztály pedig csak a tánc formájában végzett mozgá­sért rajong. Az el ken veimesedesoek máris tapasztalhatók a kö­vetkezményei. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egyik legutóbbi f e'mérésé szerint a sorozásra behívott, fiatalok 29 százaléka alkal­matlan a katonai szolgálatra, alkati és egészségügyi szem­pontból. Száz közül hetven nem tud kerékpározni, nyolc­vanöt nem tud úszni, és a tornaszereken saját súlyával is képtelen megbirkózni. De meg a bevonulás után is sok fiatalt kell leszerelni egész­ségügyi alkalmatlanság miatt. KEVÉS A PÁLYA Vajon megmagyarázható-e mindez a városiasodással já­ró szűkös mozgási keretek­kel? Aligha. Az okok közé so­rolható a hazai sport és test­nevelés rendszere s a tár­gyi feltételek hiánya. Miskolcon 35 ezer diák ta­nul, s egyetlen, agyonhasz­nált ifjúsági sporttelep áll rendelkezésükre a József ut­cában. Az ország második városának évek óta nincs egyetlen valamirevaló jégpá- lyája, s a csaknem 2500 diá­kot foglalkoztató egyetemnek nincs megfelelő tornaterme. Sőt valamirevaló uszodánk sincs. A meglévőt kilenc év­vel ezelőtt négy évre, ideig­lenesen (!) építették át. A strandok a nyári szezonban zsúfoltak, az Augusztus 20. fürdő vize pedig sportolásra túl meleg télen. Sorolhatnám a példákat, de talán annyi is elég. hogy a sportegyesületek azokat a diákokat is képtelenek befo­gadni. akiknek kedvük lenne a sportoláshoz. Meglövő .sportlétesítményeink ugyanis Miskolc 16 ezer igazolt spor­tolójának sem elegendők. A szabadtéri sportpályák és az iskolák tornatermei pedig — néhány kivétellel — korsze­rűtlenek, elavultak és reg­geltől estig zsúfoltak. Arról nem is beszélve, hogy az is­kolák sem mind rendelkez­nek tornateremmel. KÖZÜGY! Igaz, Miskolcon épült az ország legkorszerűbb sport- csarnoka. De jobbára csak reprezentatív sportesemények lebonyolítására használják, és legfeljebb azok előtt az egyesületek, iskolák előtt nyitják meg. akik az órán­kénti csaknem félezer forin­tos bérleti díjat meg tudják fizetni. A lakótelepi építkezések A készülő kosztümök ügyes asszonyi kezeken futnak ke­resztül. Ki ilyen, ki olyan munkát végez cl rajtuk, amíg csak el nem készül a nem­csak szemre mutatós, hanem az igényes szakemberek sze­rint is kiváló áru. Dolgozik a szalag a Miskolci Textilkon­fekció Szövetkezetben. — Minden, amit itt láthat a látogató, exportra megy — mondja Bacsó Janos csoport- vezető. — A nyugatnémet Neckermann cégnek. Noha csak január 2-án alakult meg az 1-es csoport, a szö­vetkezet vezetői máris az egyik legigényesebb munkát bízták ránk. A beszélgetésbe bekapcso­lódik Török Károly elnök is; — A 45 tagú csoport vagy szalag képes az ilyen igé­nyes munkák elvégzésére. Bacsó János csoportvezető — aki már 18 éve dolgozik szövetkezetünknél — irányí­tásával olyan ügyes kezű asszonyok dolgoznak itt, mint Antal Zoltánná, Kalas Ká- rolyne. Fejel Józsefné. Bod­nár Andrásné és mások. Ed­dig már több mint négyezer kosztümöt küldtünk a meg­rendelőknek, most egy ezer tételes megrendelés teljesí­tése a feladat. S ha ezzel ekészülnek. országos tervelőirányzatai nem tartalmaznak a sportlé­tesítmények építésére vonat­kozó kötelezően előírt nor­mákat. Ilyesmire nincs egy­séges irányelv, csupán a vá­rosok vezetőinek leleményes­ségén — esetleg sportszere- tetén — múlik, hogy erre a célra mekkora, összeget tud­nak megtakarítani. A jövő társadalmának munikaképességét és egészsé­gét azonban nem lehet csak a „véletlenre” bízni. A fel­növekvő nemzedék céltuda­tos testi nevelésének szüksé­gessége a szó legszorosabb értelmében közügy, amelyért kötelességünk többet tenni. (tahucsky) mar várja az 1-es csoportot egy még nagyobb, ötezer darabos munka. — Az idén új klubhelyisé­get kapott a szövetkezet — mondja Bacsó János csoport- vezető. — Nemsokára ott tartjuk meg csoportunk meg­alakulásának hivatalos ün­nepségét. Azt szeretnénk, ha akkor emelt fővel nézhet­nénk a szövetkezet vezetői­nek szemébe. Ott tesszük majd meg a szocialista bri- gádvállalasainkat is. Minde­nekelőtt a minőség javítá­sára törekszünk. Erre nagy szükség van, mert az az anyag, amiből a kosztümök készül­nek, rendkívül kényes. Fel­dolgozásának módszerét tu­lajdonképpen mi kísérletez­tük ki. Sok segítséget ka­punk a szabászattól is. akik precíz munkával dolgoznak a kezünk alá. Ny. I. Miskolci fotókiállítások Három nagy fotókiállítást rendez az idén a Miskolci Fotóklub. Február 16-án Pé­ter János mutatja be „A Fe­kete-erdőtől a Fekete-tenge­rig” című, 120 képből álló összeállítását a Rónai Sándor Művelődési Központban. Ezenkívül fotótárlatot ren­deznek a miskolci filmfeszti­vál idején, nyáron pedig a Testvérvárosok első nemzet­közi fotószalonját nyitják meg városunkban. Összejövetelek, vetélkedők, klubnapok is sze­repelnek a Miskolci Fotóklub terveiben. Több tagdíjat fizettek Javult a tagdíjfizetési mo­rál a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti alapszerveze­teiben. Ebben jelentős sze­repe volt annak, hogy tavaly szeptembertől a bizalmiak havonta külön nyomtatványt vezetnek, amelyen figyelem­mel lehet kísérni a befizeté­seket. Ugyanakkor a havon­ként sorra kerülő titkári és a negyedévenként megtartott gazdaságfelelösi értekezlete­ken is felmérik a szakszer­vezeti alapszervezeteknél ösz- szesített tagdíjfizetések ala­kulását. Tavaly 2 121 714 fo­rint tagdíjbevételt vártak a DIGÉP-ben. ezzel szemben 2 175 139 forint folyt be a ; kasszákba. REFLEKTOR Ma Budapesten a HUNG- EXPO sajtótájékoztatót tar­tott az idei budapesti nem­zetközi vásárról. * Balassa­gyarmaton a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban nagyszabású Rózsavölgyi-em- lékünnepséget rendeztek, amelynek során többek kö­zött felavatták a zeneköltő szobrát, rt/c Óbányán, a turis­taházban a KISZ Tolna me­gyei Bizottságának rendezé­sében megkezdődött négy megye országjáró diákjainak háromnapos találkozója. Pécsett az egyetemi, főiskolai KISZ-munka időszerű kérdé­seiről tanácskoznak a felső- oktatási intézmények KISZ- titkárai. Türjén megkez­dődött a Zala megyei tsz-ek első zárszámadási közgyűlése. rk Zircen folytatódtak a VIII. Vajon Ön, kedves háziasz- szon.v, tudományos alapon vásárol-e zöldséget? Tudja-e, hogy a szabvány előírásai szerint a burgonya átmérőjé­nek legalább 3,5 centiméter­nek kell lennie? A hagyma sem hagyma, ha „derékbösé- ge” kevesebb 26 milliméter­nél, s a háromnegyed kilo- gramnál könnyebb káposztát sem érdemes megvásárolni? A Nagyító című fplyóirat idei első száma — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — vitathatatlanul vevőpárti ta­nácsokkal szolgál a gyakran vitatott zöldségügyben is. Dr. Bíró József, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakértője írta le mindazo­kat a tudnivalókai, amelyek csak előnyére válnak a piac­járó embernek. Az első tétel — s ez legyen a fogyasztó önvédelmi reflexe —. hogy a háziasszony alaposan nézze meg azt a portékát, amelyet kosarába' tesz. A zöldségfé­léknél ugyanis gyakori, hogy — bár ez tilos! — a friss árut a régivel keverik. Meg­esik az is, hogy az azonos fajtájú, de eltérő minőségű termékeket együtt kínálják, egyszerűen azért, mert a ke­reskedő vagy nem tudja, vagy nem akarja minőségi osztályok szerint kategori­zálni az árut. így aztán nem árt az óvatosság. Nézzük, hogy mit tanácsol a fogyasztók lapja azoknak, akik a margarint szeretik, A témában jártas' olvasó sejt­heti. hogy most a Rama korítra Liga ügyről lesz szó. Előzetesen csak annyit, hogy az Ausztriában gyártott Rama viszonylag hamar szerzett sok hívet magának a magyar fo­gyasztók körében. Időközben azonban a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat megvásárolta a gyár­tási jogot. Ez eddig rendjén is lett volna, csak aztán ki­derült, hogy a magyar Rama gyengébb az eredetinél. Ezt a sajnálatos tényt nemcsak a fogyasztók vették észre, hanem a KERMI szakem­berei is, akik az enyhén szólva különös eljárásról így vélekedtek: „...az elmúlt időszakban a gyár forgalom­ba hozott hibás, illetve az eredeti szabványtól eltérő, gyengébb minőségű Rama margarint is. A fogyasztók érzékenyen reagáltak a minő­ségeltérésre. A vásárlói ész­revételek egy részét intéze­tünk alaposnak találta, ezért felszólította a gyártót a minőség megjavítására és az egyenletes minőség biztosítá­sára. Bizony, bizony, az történt, hogy a rövid ideig tartó si­ker után csorbát szenvedett a Rama jó híre. egyszerűen azért, mert a gyár — az ele­gáns aranypapírba — a jó öreg Liga margarinhoz * ha­sonló árut „csempészett”. B. L Első negyedévi szállításra előjegyzést elfogad, vidékre utánvéttel szállít a Budapest, V., Kossuth Lajos u. 2. sz. alatti szaküzlete Phan Quang kívánsága Amikor a rádióból legelőször meghallottam a vietnami fegyverszünet hírét, kollégám és elv­társam, Phan Quang fotóriporter jutott eszembe, akivel 1569 decemberében Ismerkedtem meg. Az időben töltött ugyanis több vietnami újságíró és fotóriporter kollégájával néhány hónapot ha­zánkban. hogy elmélyítse szakmai ismereteit. A búcsúzásnáí azl mondotta: „Meglátod, bará­tom, a vietnami nép győzni fog és hazánk a béke földje lesz. £s akkor majd csak a munká­ról. az alkotás nemes munkájáról készítek ké­peket. Hogy várom ezt az időt!...” De nemcsak Phan Quang és szavai jutot­tak eszembe a nagy hír hallatán, hanem annak a napnak. 1965. szeptember 12-ének a története is. amit törékeny testalkatú, de erős, szívós; akkor negyven esztendős kollé­gám elmondott. Szemben ültünk egymással az asztalnál, és szótlanul hallgattam, amint csendesen beszélt: — 1905. szeptember 12-én is elmentem arra a jelentős helyre, ahol várható volt az amerikaiak bombatámadása. Az objektumot erős légvédelmi egység védte. Délután öt órakor már a 11. hullám támadott, bombá­zott. Kijöttem az óvóhelyről, csináltam a fényképeket. Ekkor történt, hogy tőlem alig nyolc-tiz méterre felrobbant egy bomba. A légnyomás leteritett. Amikor eszméletem­hez tértem, észrevettejn, hogy bal lábam térdtől lefelé hiányzik... A fájdalommal együtt nyilait belém a tudat, hogy nincs meg a fényképezőgépem. Tehetetlen magamtól néhány méterre ott feküdt a gép. amely szintén megsérült. Első gondolatom az volt, hogy meg kell mentenem a filmet, azokat a képeket, amelyek a tüzérek és a lakosság harcáról tudósítanak. Kínlódva levettem a kabátomat, odakúsztam a fényképezőgéphez és beletekertem' a zakóba. Ekkor az egyik újságíró kollégám és egy ápolónő segítsé­gemre sietett, megpróbálták elkötni sérült lábamat, ezt azonban megakadályozta az amerikaiak újabb bombatámadása. Megsé­rült az ápolónő is. A légvédelmi egység közben egy újabb amerikai repülőgépet lőtt le. Ez volt a negyedik aznap. Délután hat óra volt, amikor kórházba kerültem ... Ekkor kis szünetet tartott, nagyot sóhaj­tott és beletúrt szénfekete hajába, majd így folytatta: — Legnagyobb meglepetésemre négy nap múlva behoztak a korházba egy központi újságot, amelyben benne voltak azok a fény­képek, amelyeket a bombatámadás napján készítettem. Mind a három fénykép. Ac égő amerikai repülőgép, az izzadó tüzérek az ágyúk mellett, a lakosság, nők, idősebb em­berek. fiatalok, amint löszért és vizet hor­danak a harcoló katonáknak. Másnap a kór­házban adták át Ho Si Minh elnök szemé­lyes üdvözletét és a, kitüntetést..: Itt, Ma­gyarországon új műlábat kaptam, amely könnyebb és kényelmesebb, mint a régi volt. Magyarországi tanulmányutam alkalmával meggyőződtem arról, hogy ti, magyarok, testvérként szerettek és segítetek minket. Ügy érzem, nemcsak a járás, a helyváltoz­tatás lesz könnyebb, ha Magyarországról hazatérek, hanem a munkám, az életem is ... így beszélt akkor Phan Quang kollégám és elvtársain, aztán a győzelem tudatában, a béke reményében hazautazott. Dolgozni. * Kívánom, hogy teljesüljön kívánsága: to­vábbi életében csak az alkotás nemes mun­kájáról készítsen fényképet. • • Ügyes asszonykezek úttörő-olimpia rendezvényei. O. J.

Next

/
Thumbnails
Contents