Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-18 / 297. szám
i miskolciaké a szó Hátha lesz ketyegő homokórám Csaknem egy esztendeje vettem egy ébresztőórát. Korán kelő *er lévén, bíztam benne, idejében felébreszt. Egyáltalán nem észtéit! Sebaj, gondoltam, megjavítják. A garancialevéllel együtt elvit- t a VIMELUX Kossuth u. 4. szám alatti műhelyébe. „Egy hét Iva jöjjön érte!” — mondták. Egy hét múlva meg is kaptam ormás kis ébresztőórát, hazavittem, s megnyugodva hajtottam nra fejemet. Most aztán nem alszom el! Elaludtam. Mert az óra ezúttal se ébresztett. Sebaj, gondoi- i... s aztán lásd, mint fent. És még kétszer ugyanaz, vagyis zesen négyszer. Ötödször azt mondták: ki kell cserélni benne egy alkatrészt. F3rjam ott a vekkert, s majd értesítenek, mikor mehetek érte . . . •tam egy hónapig. Kettőig. Kettő és félig, összesen tíz hetet, rttl mentem, anélkül, hogy hívtak volna. Gyanúm beigazolódott; mondták, amire eleve felkészítettem a vérnyomásomat: „Még a kaptunk alkatrészt. Majd értesítjük.” Egyáltalán nem bízom benne, hogy szilveszter éjszakáján, tizen- őkor, ezen az órán fogom nézni az új évnek örvendező mutatók zilkozáxát. Csüggedésemet azonban nem veszítem el. Hiszen olyan szú lesz az év ... Apropó, új év! Én igazán nem vagyok haragtartó. ’B. Ü. É. K. ITIMELITX órajavítóinak! Kívánom, hogy mind kevesebb ügyfél •orgassa őket. Ami pedig az én dolgomat illeti, hamut rá! Cso- a aszal a vadonatócska ketyegő masinával! Nem érdekes. A ma- t gondját majd megoldom magam . . . Éppen nekiláttam egy sokéra megszerkesztésének. A homok már pereg, csak még éb- rtő hangot nem ad. Töröm a fejem a megoldáson. Persze, hogy Hetes lesz-e, azért nem vállalok garanciát. De hét ez úgyis csak amolyan formális dolog ... L. CS. Szabó Lajos u. Zseblámpával A diósgyőri városközpontban levő Árpád és Kuruc utcai zsor közötti területen nincs világítás, s az utak hepehupáit. Több lakó zseblámpával kénytelen megvilágítani a lába itt az utat este, hogy elkerülje a balesetet. Furcsállom ezt állapotot egy modern lakótelepen — írja F. L. olvasónk. Visszaállítják a járatot December 4-i és 14-i szá- itikb^n „Elmaradt,járatok” ,[Zsúfolt járat” címmel' Jva tettünk bizonyos visz- ísságokat. Mindkettőre a >lá.n 3. sz. Vállalata vála- >lt. Értesítettek bennünket, gy a halmaj—rásonysápbe- ncsi vonalon a 0.15 órás nathoz december 18-tól új- 1 járatot indítanak a zsú- tság megszüntetése érdeké- n. Alsóvadászról a szikszói sútállomásra közlekedő itób úszóknál nem történt . november 1-én levél- .n kértem a Miskolci In- tlankezelő Vállalatot, hogy tnaszomat orvosolja — írja iredi László, Miskolc, III., iiruc u. 73., II. 1. sz. alatti kos. — Ez év márciusától kom a fenti lakásban. Be- iltözésem óta a melegvízlátás még egy hétig sem ilt folyamatosan megfelelő ez a helyzet a fűtési idény .‘álltával csak romlott. A •iutáni és esti órákban, va- rnint szombat délután és isárr.ap egész nap a meleg- z hőfoka sokszor a 30 fokot ;n éri el. Tekintve, hogy ez :m a háztartási munkák ágzéséhez, sem a kisgyermeke fürdetéséhez nem al- VImás, úgy érzem, indoko- tlanul fizetem a kiszabott rítési díjat. Levelemre a - Halaitól a következő vá- -zt kaptam • ,.f eveiére válaszolva közöl- k, hogy a mclegvíz-szol- miatti panaszának kai egyrészt a hiányos kivi- másrészt a lakótár - 'i pazarló vízhasználatára ~ei':elők vissza. Ka lakó- ■.maival közös beadványban agy szövetkezetük átiratáén kérik, a melegvíz-szol- V. tatást szüneteltethetjük, ág n melegvíz-készítéshez . ' ~s energiát — mini iáig — rendszeresen biz- '+juk, jogos követeléseink óhajtásától nem tekinthr- nk el." Furcsa válasz. Én nem a eelegvíz-szolgáltatás meg- züntetését, hanem a mostani változás a menetrendben, hanem egy esetben defektszere- lés mtsít késett 30 percet a járat, ^egyszer pedig a síkos úton az árokba csúszott, ami szerencsére személyi sérülést nem okozott, de késést igen. A szállítás zavartalan lebonyolítása és a zsúfoltság csökkentése érdekében a hét első munkanapján kisegítő járatokat közlekedtetnek, a gépkocsivezetők figyelmét pedig felhívták a menetidő pontos betartására. helyzet javítását kértem. A válaszlevélben viszont. egy szó sincs arról, hogy mit kívánnak tenni annak érdekében. Levélírónk hosszasan indokolta az utca lakóinak kérését. Mint írja, a Szabadság- harc utcában annyira áldatlanok az útviszonyok, hogy a Miskolci Köztisztasági Vállalat szemétgyűjtő kocsija sok esetben hetekig nem tudja elszállítani az összegyűlt hulladékot, mivel a meredek felázott földúton a kocsi szabályszerűen „elsüllyed”, s csak csörlők segítségével lehet kivontatni. Penészes a szoba sarka önök is közbenjártak már panaszunk orvoslása végett, de sajnos, ez a mai napig sem történt mig. Arról van szó, hogy az elmúlt év áprilisában költözködtünk új szövetkezeti lakásunkba. Egy éve észrevettük, hogy a fal beázik. Jelentettük az illetékeseknek, s ez év nyarán a Beruházási Vállalattól meg a BÁÉV-tól is jártak nálunk, és megígérték, hogy a falat kívül- beiiil kijavítják. Az ígéret azonban csag ígéret maradt, mire a BAÉV-nál többször felkerestem a javítási ügyek intézőjét, Kiss Pált, Végül megállapodtunk egy időpontban, amikor a szigetelés munkáját elvégző dolgozót elküldi hozzánk. Ezt követőéit kórházba kerültem, s felgyógyulásom után, októberben újból felkerestem. Ekkor öt tekercs tapétát, szigetelőanyagot és ragasztót kaptam tőle, mivel látván, hogy másképp nem megy a dolog, saját költségemre vállaltam a belső munkák elvégeztetését. Kértem azonban, hogy a fal külső részének szigetelését ők végezzék el. Kiss Pál megjegyezte, ezt nem tehetik, mert a szakszervezet megtiltotta, hogy kötéllétrán dolgozzanak a vállalat emberei. Máskülönben bárhova mehetek a panaszommal, a szigetelést akkor sem végzik el. Így felesleges kiadás lett volna részünkről a szoba tapétázása. A régi tapétát a beázás helyén a férjem lebontotta, s ekkor meglepetés ért bennünket: nemcsak a sarok van megnyílva, hanem gyári hiba következtében a parkettától kb. félméteres magasságban az elem sarka is hiányos; a hiányt más anyaggal pótolták, amit körömmel ki lehet szedni. Most itt a tél. s bár még kevés csapadék hullott, de a szobasarok már vizes, penészes. Lassan befütyül a szél, várható, liogy beszállingózik a hó a szobánkba, ahol máris hideg van a fal hiányossága miatt. Kérem, segítsenek rajtunk az illetékesek. Sári B. Balázsné Miskolc, Győri kapu 35., m/L Nem emelték az órabérem 1969-ben kerültem a Miskolci Patyolat Vállalathoz, hatórás kisegítőként. Később nyolc órában dolgoztam, 800 forint havi fizetésért. 1970 júniusában szülési, majd gyermekgondozási szabadságra mentem. Most újra munkába álltam, s azt tapasztalom, hogy akiket időközben felvettek a vállalathoz, 6 forintos órabért kapnak, míg nekem még mindig csak 4 forint 20 fillér az órabérem. Két üzletet is vezetek, nagy a felelősségem és úgy érzem, méltánytalan a velem való bánásmód. Csak nem azért kerültem ilyen helyzetbe, mert szülési szabadságon voltam ? — írja levelében Sz. Zoltánné miskolci levélírónk. Az említett utca valóban szerencsétlen fekvésű. Az Avas déli lejtőjéről az összes csapadék és hóié itt folyik le, tömérdek sarat és törmeléket hordva a 3. sz. főközlekedési út Csabai kapui szakaszára. S az utca lakóinak bizony — annak ellenére, hogy tulajdonképpen a város közepén élnek — olyankor is szinte térdig sárban kell járniuk, amikor a városban másutt porzik az út. A Szabadságharc utcai lakók kérésével dr. Pásztor Jánoshoz, a tanács I. kerületi Hivatalának helyettes vezetőjéhez fordultunk. — Ismerjük az ott élők problémáját. Sajnos, sok jóval nem tudjuk őket biztatni. Idén még a kért néhány teherautónyi kőzuzalékot sem tudjuk biztosítani az út járhatóvá tételéhez, mivel — év vége lévén — az összes hitelünk kimerült. Jövőre is csupán ideiglenes megoldást ígérhetünk. Nehéz helyzetben vagyunk az utca sajátos fekvése, a „terepsajátosságok” miatt. Ez az utca ugyanis annyira meredek, hogy nem elég oda néhány kocsi kőzuzalékot csupán leszómi, mert az Avasról lezúduló csapadék rövid idő alatt lemosná a partos úttestről. Ide tehát feltétlenül olyan megoldás kell — még ideiglenesen is —, amely viszonylag tartós úttestet vagy járdát ad. Hivatalunknak ugyanakkor jövőre is csupán ötmillió forint áll rendelkezésére a kerületben levő utak karbantartásához. Ez pedig — ismerve a külterületi utak állapotát —, csak csepp a tengerben. Hiszen egy kilométer hosszú, öt méter széles makadámút — amely még csak nem is portalanított — megépítése is másfél-két millió forintba kerül. Mindennek ellenére megpróbáljuk enyhíteni az utca lakóinak gondját. 1973-ban betonzúzalékot terítettünk az úttestre. Persze csak abban az esetben, ha a városi tanács tervében nem szerepel az utca korszerűsítése, az út és járda megépítése. A városi tanács építési osztályának helyettes vezetője, Fónyad László ugyanakkor elmondotta: — Igaz: a jövő évben nem lesz útépítés a Szabadságharc utcában, de a tervezett avas! panorámaút bevezető szakasza éppen ez az utca lesz, tehát a panorámaút építésével együtt — melyre 1974- ben kerül sor —, újjáépítik a Szabadságharc utcát is. (radvúnyi) Tolvajlás a ruhatárban Felkereste szerkesztőségünket lapunk egyik — magát megnevezni nem akaró — kedves olvasója, s elpanaszolta, hogy a színház ruhatárában eltűnt a benne levő összeggel együtt mintegy 500 forintot érő pénztárcája. Ügy történt, hogy november 12-én este, előadás után a ruhatárosnőtől elkérte felsőkabát jár. felöltötte, majd hazament. Otthon másnap délelőtt vette észre, hogy hiányzik a pénztárcája. Emlékezett rá: a ruhatár nézőtérrel szembeni bal oldali pultján hagyta. Mivel korábban nem ért rá, öt nap múlva ment érte, ám a ruhatárosnő tájékoztatta, hogy még 12-én este odaadta valakinek, aki a hazafelé induló nézők soraiból, mint a tulajdonát, elkérte azt. Felelősségre lehet-e vonni a ruhatárosnőt? — kérdezte olvasónk. A színház gazdasági igazgatója szerint — akit szintén felkeresett — nem. A mi véleményünk is ugyanez. A ruhatáros tudniillik csak azért a tárgyért felel, amelyet érték- megőrzésre átvett — a szóban levő esetben azonban nem ez történt. Olvasónk most abban reménykedik, hogy valaki tévedésből vitte el a pulton felejtett pénztárcáját, s a szerkesztőségünkön keresztül visszajuttatja azt neki. Mi nem reménykedünk. Az Illető, ha több mint egy hónap után nem jött rá „tévedésére”, ezután sem fog. Az illető, mondjuk ki magyarán: tolvaj. Az esetnek az a tanulsága, hogy vigyázzunk értékeinkre a színházban is. Mert úgy látszik, sajnos — és erről a színház alkalmazottai nem tehetnek — akad még, aki Thália templomába nem ..imádkozni” jár. T. I. Rovatvezető: MÓLNAK S ANDORNE. Telefonszáma: 18-23A» — Ne hozz újabb árut! Meglátják. hogy sok van belőle, és még lemegy az ára. (Jármail György rajza) Egy gyalogos merengése Meggyözódéses gyalogos vagyok, akinek még autó-előjegyzése sincs. Városi emberként otthon érzem magam a járdán, és ha egy úttesten átcikázom, valósággal otthon hiszem magam a járda megnyugtató szürke flaszterén. Hossza 87 centiméter, szélessége 63—75 centiméter. Gázlómélységét nem tudom, legnagyobb mélysége 40 centiméter. Á legközelebbi lámpától való távolságát nem mértem, mert hason fekve nem szívesen méricskél az ember. Írjam egyszerűbben? Lyuk a járdán, hiba a gyalogos-önérzetemben, kékülő folt a térdemen. A Vörös Hadsereg útja nyolcas számú ház előtt buktam ártatlanul orra. Ugyanitt botlottam el két hónapja is, és most az igazi tél beállta előtt félek, hogy ugyanott fognak még elesni sokan. Megelőzendő a későbbi vitákat, még épen és egészségesen kérdezem: kit perelhetek, ha netalán eltörném a lábam? És most már komolyabban: kihasználva az enyhe decembert, érdemes lenne az illetékeseknek végigjárni a várost, hogy legalább a téli időszakban valóban veszélyt jelentő járdahibákat — úgy-dhogy — kijavítsák. Mert van hol és van mit javítanunk! B. G. Sok a kóbor kutya Fegyelmit kapott a műszerész A Déli Hírlap december 15-i számában megjeleni „Számla hibával” című cikkre a következőket válaszolom: P, Ferenc lakására kiszállt műszerészünk november 14-én javította a radioes televíziókészüléket. A készülékek tulajdonosa meg aznap felkeresett és közölte észrevételét, miszerint a műszerész helytelenül állította ki a számlát. Az utóbbi ellenőrzése csak a következő napon történt meg — mivel a műszerészek akkor számolnak le —, s ezért kértem a panaszost, hogy legyen türelemmel egy napig. Másnap, november 15-én kivizsgáltam a műszerész számlázását és megállapítottam annak helytelen voltát. Ugyanakkor az 50 forint differenciát P. Ferencnek postáztuk. Megjegyzem azt is, hogy a műszerész ellen fegyelmi eljárást indítottunk. Berregi József, a GELKA-szerviz vezetője — Hol híztál meg ennyire? — Én speciei a selyemréti „kuka-konyhán”. De választhatsz: bármelyik nagy lakótelep nekünk terített asztal. Szerkesszen velünk! „Az !. kerületi Szabadságharc utca lakóinak kéréseve! fordulunk önökhöz: szíveskedjenek segítségünkre Eenni, hogy legalább néhány tehergépkocsi kőzúzóiéitól ’terítsenek ie utunkra, hogy végre ne kelljen a legkisebb eső után is nyakig sárosán közlekedni otthonunkhoz. Külön megköszönnénk, ha sikerülne megtudni azt is: mikorra tervezik a Szabadságharc utca útburkolatának és járdájának megépítését. Mert a környező utcák útjait már megépítették.” Mentibe hozzák az utat Baj van a meleg vízzel
