Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-11 / 291. szám

Hajnalban a piacon Hajnali három. A Búza té­rj piac még csendes. És nem az eladó ébred legkorábban, hanem a reménykedő, vevő. Sorrá rendeződnek a vára­kozók, mire fél négyre ér az óra mutatója. — Belsőségre várunk. Ha később jövünk, akkor már nem érünk be a munkahely­re... A hideg kedvez a megér­tésnek. Bomlik a sor, és ami­kor nem sokkal négy után ..kinyit” az autóbusz-váróte­rem, a fázósabbaknak a töb­biek tartják a sort. — Kutyám van, macskám van, ráadásul egy ismerősöm kutyáját is gondozom. Kell a lép. És nekünk is kell a szív, a máj... * — Honnan? — Szirmáról. — Hánykor kelt? — Kettő előtt. — Megéri? — Amikor jó a piac, meg­érheti. Saját árut hoztam. A feleség, törékeny, idős asszony a kocsin vacog. Ké­sőbb öt szirmai asszony kö­zött látom. Együtt számoljuk ki, hogy mennyit érhet az, amit felhoztak. Jobb napokon száz-százhúsz, máskor hatvan forint körül. — Ma talán jó lesz a piac — latolgatják a Nyírjákóról erkezett „almások”. A kiseladók során férfi az első vendég. Két megpakolt szatyrot hoz, és türelmetle­nül nézegeti az óráját. Hatra a gyárba kell érnie. A fele­ség buszon jön, ő lesz az, aki tás előtt az ajtónál. Öt asz- szony, négy falunév: Aszaló, Ócsanálos, Sajópetri, Bold- va. Mire tízen lesznek, már nyolc falu nevét írhatnám. Van aki hajnali kettőkor in­dult. Ha mindent elad, száz­húsz forintot árul. * Óriás csomaggal a hátán öreg néniké tipeg. Négy vi­rágoshoz is benyit, mire negyven forintért eladja a Bükkszentlászlóról hozott zöld gallyat. A íenyőtobozt senki sem veszi. — Muszáj. Hat hónapja halt meg a férjem. Azóta nyugdíjat se kapok. A ta­nács azt mondja, várjak. De miből várjak? Haljak a fér­jem után? Villanásnyi másik arc ez a hat őrá előtti piacon. Már rajzanak a „viszonteladók”. Húsz-harminc fillért drágul a zöldség, a burgonya. Igaz, ez már egy kicsit „nagy­üzem”. Hat órakor autókkal telik meg a piac. Magán­autókkal. Egy Renault 16-os tulajdonosa a helypénzen al­kudozik. egy hajdúböszörmé­nyi „volgás” egy tételben adja el, amit hozott. Elgondolkodtató: reggel hatkor még csak kilenc ter­melőszövetkezet árul. (Hét­kor már jóval húsz felett van a számuk.) És az árak is jelzik ezt. Az első vevők — Jávor Jolán és özvegy Lehoczky Lászlóné — szolgálatból jöt­tek, mindketten MKV-alkal- mazottak. Panaszkodnak: ^ Szombaton és vasárnap a Lenin Kohászati Művek acélöntődé gyáregységében rendezték meg a KISZ KB, a KGM, a vasasszakszervezet, valamint a Magyar Televízió által megrendezett Ki minek mestere öntövetélkedőjének megyei döntőjét. A kétnapos verseny első helyezettje Tóth Ferenc, az LKM acélöntője lett. A második helyet Bardi Géza, a har­madikat pedig Kiss Ernöné acélöntők, szintén az LKM szakmunkásai szerezték meg. (Ké­peinken a harmadik helyezett Kiss Ernöné, valamint Szendrei György, a TVK versenyzője.) (Vadas Zsuzsa felvételei) Szakmai előállás kertészeknek A héten három előadást is tart a Miskolcon működő mezőgazdasági szakkörök tag­jainak Körössy Kálmán, a Vetőmagellátó V. igazgatója. A Miskolcon, kedden Perece­sen. csütörtökön pedig Diós­győrben este 6 órakor sorra kerülő előadásokon a váro­sunk talaj- és éghajlati vi­szonyainak megfelelő ljerti növények vetőmagjairól lesz szó. Ma a Buday József Szak­körben (Vörösmarty u. 16. sz.), holnap a Mathiász Já­nos Szakkörben (Perecesen, az erenyői iskolában), csü­törtökön a Kocsis Pál Szak­körben (az Ady Endre Mű­velődési Házban) este 6 óra­kor kerül sor az előadásra. Turistajárat Szentiélekre? Szombaton zsúfolásig meg­telt a szentléleki turistaház. A miskolci Bláthy Ottó Vil­lamosenergiaipari Techni­kum 40 végzős diákja itt rendezett jól sikerült „pót- szalagavatót”. Karácsonyra csak kevés vendéget várnak, ám szil­veszterkor már ismét telt ház lesz. Szarvasról és Haj­dúnánásról várnak egy-egy iskoláscsoportot; az alföldi gyerekek Szentiéleken sajá­títják el a sízés tudományát — ha leesik addigra a hó... Ezüstvasárnap az arani\ volt a sláger Csendes vásár, kedélyes vásárló árul. — Mennyit? így egyben odaadnám a két táskát hat­van forintért, de megszok­tam, hogy néha kijövök. A pénz se rossz... Ahogy szaporodnak az el­adók, úgy kezd élni a piac. Egymás áruját nézik, árat terveznek. Senki sem őszinte egészen, de mindenki ponto­san tudja, hogy mit mon­dott volna a másik. * A Tiszavirág halászcsárda halsütőjében Benda Jánosáé az első. Hatkor nyitnak, öt­kor érkezik: — Csak azért, hogy hatra már minden legyen. öt óra tízkor friss hallal kínál, pedig a tél neki rossz. Nyáron naponta háromezer forintot is árul, télen jó a hétszáz. A fizetése hatszáz forint és három százalék a forgalom után. Az első vevője eladó. Sza- mosszegről hozott burgonyát. A múlt héten a „Bosnyákra” ment, de Pest se jobb. Vas- utás, a szabadnapja fogy el a piacra. Az első halat bő­ven mérik. Első vevő az az­napi szerencse... Hat órakor nyit a csar­nok. Háton a súly. Többnyi­re feketeruhás asszanyderé- kon a teher, öten állnak há­romnegyed órával a kapunyi­Az A FIT XVI. sz. Autójavító Vállalat azonnali belépéssel KERES személy- és kistehergépkocsik javításában jártas több éves szakmai gyakorlattal rendelkező AUTÓSZERELŐ és KAROSSZÉRIA- LAKATOS szakmunkásokat Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: A FIT, XVI. sz. Autójavító Vállalat 3. sz. Üzemegység, üzemvezetőnél, Hejőcsaba, Téglás u. 4. sz. Telefon: 13-864 — Annak, aki hatkor kezd és háziasszony is, már kései a piac. Mindenképpen drá­gábban vásárol, mint a töb­biek. Jávorszkyné káposztát vesz. Töltött káposzta és húsleves lesz az ebéd. Az árakat szid­ja és a hideg reggelt, pedig az árakban az is benne le­hetne, amit a „zöld hajnal­tól” itt fagyoskodók a piac­nyitásig végigálltak. Es az is, hogy a piacra fél hét tájban érkezni valóban késő talán. BARTHA GÁBOR Mivel mind a szentléleki, mind a bérikúti turistaház kedvenc tanyahelye a DVTK idősebb, hosszú gyaloglásra már csak ritkán vállalkozó természetjáróinak, a két in­tézmény vezetői javasolják: a Volán indítson turistajára­tot Bánkúira és Szentlélek- re a hétvégeken. Meggyő­ződésük, hogy a járatot min­den esetben zsúfolásig meg­töltenék a nyugdíjas termé­szetbarátok. (Folytatás az 1. oldalról) A műszaki osztály sztárja a Videoton új, majd kilenc­ezer forintos rádiója volt. Tí­zet kaptak, nyolc már koráb­ban gazdára talált. — Ez kérem mindent tud — mondta egy hosszúhajú fia­talember. — Csak kávét nem darál, de mást mindent tud — állította még egyszer lel­kesen és saját kis Sokolját szégyenlősen a háta mögé dugta. A babaházban megnéztük az olasz beszélőbabát. Inter­júalanyunk, a nyolcéves Ba­logh Marika mégsem ezt választotta. — Nem az az ér­dekes — selypítette nagyko- molyan —, hogy beszéljen, hanem az, hogy beleférjen a babakocsiba. A tegnapi nap a gyerekek ünnepe volt. Feledve a hét­köznapi rohanást a papák és a mamák ráérősen ballagtak a polcok előtt, és egyetlen szülő sem rángatta el „most sietnünk kell, fiacskám”- fel­kiáltással csemetéjét a ki­rakat elől. A gyerek választott, a szü­lő fizetett. Nem titok tehát, mi kerül a csillagszórós fa alá. Mégis, amikor a csöpp­ségeket faggattam, hogy ki hozza az ajándékot, a világ legtermészetesebb hangján válaszolták: Hát a Télapó! Ezüstvasárnap a legna­gyobb keresletnek az arány örvendett. Bár hétköznap hosszú-hosszú sorok állnák a két óra- és ékszerbolt előtt, tegnap nem kellett ideiglene­sen lezárni az ajtót, s „egy ki, egy be” alapon szabályozni a vevőáramlást. A Sötétkapu melletti parányi üzlet vezető­jét arról faggattam, hogy — mivel állandóan szolgálatban van — ő mikor vesz ajándé­kot? Tanácstalanul tárta szét a kezét. Azt viszont megsúg­ta, hogy a pénteki bevétel a negyedmillió forintot is meg­haladta. Az ékszerbolt legkereset­tebb portékája a jegygyűrű volt. Nemcsak azért, mert ka­rácsony táján több az eljegy­zés, mint máskor, hanem azért is, mert most futottak be a már régen várt. s korábbra ígért ékszerek. Egy gyűrűt vásárló fiatal­embert hiába próbáltunk len­csevégre kapni. Nem állt kö­télnek. — Megismernének a srá­cok, s oda lenne a tekinté­lyem, ha megtudnák, hogy beadtam a derekam. Majd az esküvő után . .. Akkor már úgyis mindegy. De addig ma­radjon titokban. BRACKO ISTVÁN Télapó­ünnepség Tegnap délelőtt örömtől csillogó szemű gyermekek szazai vették birtokukba a Miskolc: Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat Debre- czenyi utcai klubtermét. Évek óta hagyomány, hogy — a vállalat dolgozóinak sa­játos helyzete miatt — a ka­rácsonyi és a télapóünnep­séget a két ünnep között egyszerre tartják. A KISZ- szervezet műsorát filmvetí­tés követte, majd a „Télapó” ajándékokkal kedveskedett a boldog gyermekeknek. Miskolci ismerősök Sárból csinált pénzt Napestig elnézném, amint a sebesen pergő korongon életre kel a szürkés­zöld agyag. Két erő csatája — a korong centrifugális lendülete, s a gyakorlott ujjak fékje — adja a formát, s hogy milyen formát, az Káló István játékos kedvétől függ. Most ugyanis nem a normának, Iranern nekem dolgozik. Ne­kem? Inkább magának „fabrikál” tá­nyért, korsót, vázát, csuprot. Szép il­lusztrációul az emlékekhez. — Kerecsendi születésű vagyok. Ott tanultam a szakmát, a Gőzüzemű Cse­rép- és Téglagyárban. Huszonkilencben szabadultam, s azóta mindig sárból csi­nálok pénzt. Formáztam Pécsett a Zsol­nai gyárban. Aztán dolgoztam itt, Mis­kolcon is sokáig, Weisz úr műhelyében. Ez kemény munka volt. Mi, fiatal legé­nyek —, hogy megspóroljuk a hónapos szoba bérét — fönt aludtunk a szárító­polcokon, a szikkadó agyagedények kö­zött. Ha megengedték. A fazekasmű­helyben mindig meleg volt — éjjel­nappal dolgoztak a kemencék —, s ha megmacskásodott a derekunk a kemény deszkán, leszálltunk, ugráltunk egy ki­csit. Káló Istvánnal a Miskolci Kertészeti Vállalat fazekasműhelyében beszélge­tünk. Az apropót az adja, hogy ‘az idős mester már csak napokat tölt itt, nyug­díjba vonul. Két társa — szintén az idősebb korosztályhoz tartoznak — még marad néhány évig, s aztán ... Mi lesz aztán? Erről már az egyik régi cimbora, Márkusz József beszél: — Félek, hogy itt, Miskolcon végleg kihal a szakma velünk. Nincs utánpót­lás. Az elmúlt években jött néhány fia­tal, belekóstolt a mesterségbe, aztán megunta és itthagyott bennünket. Még a saját fiamat sem tudtam megbarát- koztatni a koronggal. Rádió- és tele­vízió-szerelőnek állt. A műhelyben most kizárólag virág­cserepek készülnek. Kis cserép, nagy cserép, még nagyobb cserép. „Sablon­munka” — a mesterek szerint. Rutinju­kat kell csak használniuk, szépérzékü­ket, művészetüket nem. A tét csak az, hogy elkészüljön a norma szerinti mennyiség. El is készül. Szinte csak másodpercek kellenek ahhoz, hogy egy cserép lekerüljön a korongról. Igaz, hogy a formázás részművelet csupán. Előzőleg már jól megáztatják, darálják, gyúrják, szabják az agyagot, s a koron­gozás után még hátra van az égetés. — De már virágcserép sem sokáig kell — mondja némi szomorúsággal Káló István. — A cserepet lassan kiszo­rítja a műanyag. Nagyüzemi módszer­rel készül a műanyag virágedény, s jó­val olcsóbb. Egyesek szerint szebb is de én ezt nem hiszem. Magának mi a véleménye? Az én véleniényem? Csúnya a mű­anyag virágcserép, bármilyen színes is Nem illik az élő növényhez, a földhöz Az égetett cserép porózus szerkezeti „lélegzik”. Tehát praktikus szemponto alapján is a cserép mellett döntenék. Vajon mit kellene tennünk, hogy n haljon ki ez a nagy múltú szakma vá rosunkban? A sárospatakiak ötletét ta Ián itt is kamatoztatni lehetne. Patakor ugyanis a hajdani cserépkályha-üzem- ben a jövőben díszedényeket készíte­nek. Biztosan nem fizetnek rá, hiszen országszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg a népi ihletésű, égetett agyagedé­nyek iránt. Csak álmodozunk az idős mesterekkel, amikor azt latolgatjuk, hogy vajon lenne-e vásárlóközönsége egy olyan boltnak Miskolcon, melyben — egyéb népművészeti tárgyak mellett — az ő edényeiket árusítanák? Csörgős korsót, falra függeszthető mintás tá­nyért, csuprot. Káló István már csak néhány napig babusgatja az agyagot. De két társa még marad, még nincs késő továbbgon­dolni az égetőkemence mellett született illetet. S talán akadnának olyan fiata­lok is — ha jobban utánanéznénk —. akik kenyérkereső társul választanák a korongot. Hiszen szép, megbecsült szak­ma volt ez mindig. Múltját őrzi e da­locska is: „Már én többet nem kapálok 1 Fazekasinasnak állok / Apró csupro­kat csinálok / Abból kávéznak a lán- nyok.” BÉKÉS DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents