Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-06 / 287. szám

A hagyományokhoz híven Ajándék a kicsiknek és a nyugdíjasoknak )^c Télén szép ajándék a Miskolci Kertészeti Vállalat újdon­sága. a „Mikulás-virág" (Vadas Zsuzsa felv.) w Mun ka#xerr esés « MAV-nml /I A « rr jovo: számítógép irányítja a forgalmat A példák sorát hosszan lő­hetne idézni, hiszen a/, igaz­gatóságon máris kötetekre szaporodott a leírások gyűj­teménye: hol, mit, hogyan, milyen várható eredmény­nyel lehet és kell korszerűb­bé szervezni. Olyannyira for­radalmi változást ígérnek az elképzelések, hogy némelyek — ismerve a mammutvalla- lat évszázada rögződött nehéz­kességét — nem kis szkepti­cizmussal szemlélik a „refor- malodást'l Úgy vélik: majd csak vége lesz ennek a „kam­pánynak” is, és a MÁV v.isz- szazökken a megszokott ke­rékvágásba. Csakhogy alap­vetően téves a kétkedők „vá­rakozása”. Hosszű évekre szól a vasút munka- és üzemszervezési koncepciója, amelynek alap­ján megkeresik — és meg­találják — minden, itt fog­lalkoztatott ember helyét, s a munkaköröket, a feladato­kat úgy határozzák meg. hogy a leggazdaságosabb ered­ményt hozzák. Felgyorsult a „vérkeringés” S a jövendő évek, évtize­dek fejlődését is a mában alapozzák. Hiszen a számítás­technika is bevonult a MÁV történelmébe. A vasút a „leg’-ek válla­lata. Az országban a legna­gyobb dolgozólétszámmal, a legnagyobb állóeszköz-va- gyonnal, anyagmennyiséggel és bértömeggel gazdálkodik. Éppen ezért a kibernetikát itt alkalmazhatják a legnagyobb eredménnyel. Már jelenleg is havonta több mint hárommillió bi­keringését". Példa erre: a MÁV bevételének zömét az áruszállítás hozza. Naponta mintegy negyvenezer fuvar­levéllel kell számolniuk, s ezt ma már — éppen, mert sok­rétű adminisztratív feldolgo­zást kíván — manuális esz­közökkel nem győznék. A-/. „elszámolást” azonban szá­mítógép végzi. „Ellenőrzi” a fuvardíj-számfejtést, az or­szág húszezer vállalatának számlázza ki a fuvardíjakat, s „benyújtja” az inkasszóit a bankhoz. És mert felgyorsí­totta az elszámolást, a vasút hamarabb hozzájut követelé­seihez. áruszállítási bevételei­hez. A számítógép ,,li«vcl” és „javasol" A kibernetika másik érté­kes felhasználási területe a MÁV-nál az anyaggazdálko­dási vonal. A 460 raktár 250 ezer fajta anyagot tárol. Ha­vonta félmilliónál is több az anyagmozgatási bizonylatok száma. Érthető, hogy az anyaggazdálkodók — a ha­gyományos eszközökkel — mar nem tudták szabályozni a készletezést: miből, mikor, hova és mennyi kell. Most már számítógép „figyeli” és jelzi azt is, ha sok van, azt is. ha kevés van valamiből, sőt! — „javaslatot tesz” az átcsoportosításra, de az után­pótlás sürgetésére is. Mind­ezek mellett nyilvántartja az állóeszközöket, ingatlanokat, végzi az.állomások személy­pénztárainak elszámolását és ellenőrzéséi, és havonta 750 ezer menetlevelet, mozdony- lapot dolgoz fel az üzemgaz­dasági statisztikához. És ezek csak az első lépé­sek a MÁV-nál a számítás­technika alkalmazásában. Klékéswlelek a kiberoeúka fogadására Jelenleg csak Budapesten van számítóközpontja a vas­útnak. Az. igazgatóságok te­rületén csupán előkészítik, lyukkartyara rögzítik az adatokat. Ám rövideden a nagy rendezőpályaudvarok, vasúti csomópontok munka- folyamatait is számítógépek regisztrálják és irányítják, részt vállalva a vonatforga­lom szabályozásából. A fo­lyamatirányító számítógépes rendszer előkészítését és próbaüzemelését a negyedik ötéves terv során Záhonyában, Szolnokon es városunkban. Miskolcon valósítják meg el­sőként. S a legnagyobb szabású terv: kialakítani a vasút egész hálózatára a számító- gépes, kocsikövető rendszert, amikor majd automatikus kocsiszámleolvasó berendezé­sek segítségével kísérhetik figyelemmel a vasútvonalon mozgó kocsik útvonalát, mindenkori tartózkodási he­lyét. Ekkor megoldódik^ a vasút egységes, összevont irá­nyítása a kocsik elosztásától a bérszámfejtésig. (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA Címek a fiók mélyén Decemberben megszáll bennünkel az adakozó kedv. Piros csomag Mikulásra, ajándék a karácsonyfa alá, újévi üdvöz­let az ország minden tájára. Előkeressük a fiók mélyéről a címét mindazoknak, akikkel már csak az ünnepi üzenet- vájtás köt össze bennünket. Pedig valaha többet jelentettek, többet érdemeltek a sablonos üdvözlő szavaknál: „Kellemes és boldog ..." Nem tudom, hogy vannak vele, de engem kicsit elszomo­rítanák a fiók mélyéről előkotort címek. Még valami sze- S.venkezésféle is belém lopakszik: ennyit ér nekem a régen látott rokon, ismerős, barát, s ennyit érek neki én? A tér es az idő próbáját ilyen gyatrán álljak a hajdan fontosnak tu­lajdonított, szorosnak érzett kapcsolatok? „Kellemes és boldog...” — rovom, rójuk a papírra a sab­lonos szavakat, s a csiliogó-villogó képeslap, no meg a meg­szokás elhiteti velünk: ennyi is elég. Ez eddig magánügy. Bár ki tudja, talán ezzel i.s lehetne vitatkozni?! Azon viszont már vitatkozni sem lehet, hogy a nagy családtól, a vállalati, üzemi kollektívától elszakadt nyugdíjasokat nem elég evente egyszer, jól begyakorolt „me­leg szavakkal”, s rutinnal összeválogatott — szép is legyen, olcsó is legyen — ajándékokkal köszönteni. Decemberben megszáll bennünket az adakozó kedv. Il.ven- kor rendezik a vállalatoknál — ahol megrendezik — a nyug­díjasok találkozóját. Köszöntő, közös ebéd, egy-két pohár bor, úttörők szay'alata, az ajándékcsomagok kiosztása — általában így zajlik le a program. Némi eltéréssel így zajlott le az a házi ünnepség is, amelyre a Miskolci Áfész vezető­sége hívott meg. Szép volt? Szép volt. Kellemesen érezték magukat a kö­szöntöttek? Igen. Kicsordultak a könnyek, amikor átvették az ajándékcsomagokat, aztán meg magasra csapott a jókedv. Többen együtt dúdolták a zenekarral az alkalomhoz ülő nótákat: „Deres már. a határ; Zöld erdő mélyén . . ." Ám ezek a „kedves kis öregek” még tulajdonkeppen nem is olyan öregek. Elénk figyelemmel hallgatták a szövetkezet gazdasági eredrtyényeiről, gondjairól tartott rövid beszá­molót, s kérdéseikből az derült ki, hogy kitünően értik is, miről van szó. Van aki — mint a partszervezel tagja — rendszeresen megfordul regi munkatársai között. Mások öntevékenyen látogatnak meg egy-egv boltot, hogy szót váltsanak az új Kereskedő-generációval mindarról, ami az ő pénztárcájukat már tulajdonképpen nem érinti. Pénztárcájukat nem érint:, de... És ez az a de, ami miatt vállalom az ünneprontás vád­ját. Mert eszembe jut öreg barátom panasza: „Szeretnek, hátba vermek, viccelődnek, megkérdik tőlem, hogy szolgál a kedves egészségem. Ám ha lemegyek a gépek közé, abba a műhelybe, ahol egy életet töltöttem, s valamelyik fiatalnak a kezébe akarom igazítani-a szerszámot — így könnyebb, fiacskám! —, akkor ferde szemmel néznek rám." Nem ö az egyetlen, aki így7 panaszkodhatna. De általában nem panaszkodnak őlk. Hálásak az ajándékcsomagért s el­hallgatják, hogy jóval értékesebb viszont-ajándékkal szolgál­hatnának. És nemcsak egyszer egy évben, hanem nap mint nap! Osztogathatnák gazdag tapasztalataikat, idők próbáját kiállt emberségüket. Ha kérnénk, vagy legalább elfogadnánk tőlük. Mi azonban sokszor megelégszünk a decemberi aján­dékozással. S még jő, ha kicsit szégyelljük magunkat a gé­piesen papírra vetett üdvözlő szavakért: „Kellemes és boldog . ...” BÉKÉS DEZSŐ Munkába áll a bálázó prés Lovak a tilosban Tizenöt éves hagyomány a Miskolci Közlekedési Válla­latnál. hogy december 6-án a fiatalok szórakoztatják, és a Mikulás megajándékozza a vállalat dolgozóinak mintegy hétszáz g,vermekót. A filmve­títéssel egybekötött Mikulás- est ma délután lesz a Rónai •Sándor Megyei Művelődési Központ nagytermében. Ug.vancsak ma tartják a szintén hagyományos, éven­ként egyszer megrendezett nvugdijas-talalikozót. A vál­zonviat kerül gépi adatfel­dolgozásra. amelynek segítsé­gével 355 féle satisztika, ki­mutatás készül. A kiberneti­ka felgyorsítja a vasút „vér­Hasznosítják Sárvár hévizét Európa sóban leggazdagabb hé­vizére bukkantak Sárvárott a ku­tatók 1964-ben. Az azóta lefojtott értékes víz hasznosítása most je­lentős állomásához érkezett: a város egymillió forint állami tá­mogatást kapott erre a célra. A/. összegből további két kutat fúr­nak, és elkészítik a 21 ágyas balneológiái kórházi osztály terv­dokumentációját. Az egészségügyi hatóság a na­pokban hivatalosan gyógyvízzé nyilvánította a sárvári sós vizet. Ehhez az a hároméves gyógyá­szati kísérlet szolgált alapul, amelyet a helyi kórház 13 ágyas haineológiai részlegén folytattak. lalattal nyugdíjba vonulása óta is kapcsolatban álló 85 idős embert köszönti a szak­szervezet. Ezúttal búcsúztat­ják a/.l a 17 dolgozol is. akik hosszú munkaviszony után most köszönnek el a mun­katársaktól. A szakszervezet elismerése mellett átadják a vállalat ajándékát is. A Mis­kolci Közlekedési Vállalat nyugdíjasai (ez is hagyomány már) legközelebb a nyárod, a közösen szervezett kirán­duláson. túrán találkoznak. Miskolc III. kerületében az utóbbi néhány év alatt több ezer lakást adtak át, új vá­rosrészek épültek. Ennek el­lenére még mindig sok régi családi ház van ebben a ke­rületben. S mert a kertek és a legelők a nagyarányú épít­kezések miatt egyre kisebb­re zsugorodnak, az állattar­tók közül néhan.van úgy gondolják, hogy nyugodtan felrúghatják az egyébként mindenkire kötelező rende­leteket. Valamikor, amikor még kisebb-nagyobb közsé­gekből állt a kerület, az ilyen elcsatangolt állatokat behaj­tották. s megvárták, míg a gazdáik értük jönnek, és ilyenkor fizettették meg a bírságot is. Nem is olyan olcsó A mezőőrök jelentései alapján ma is sok családot kell megbírságolni. A tiltott területeken vagy a más föld­jén legelésző lovak, tehenek „olcsó” eltartása néha 500— 800 forintba kerül. Ha a ta­nács kerületi hivatalának mezőgazdasági szakemberei , megállapítják az állatok ál­tal okozott kárt, természete­sen azt külön meg kell fi­zetniük a szabálysértőknek. Mások a kertszövetkezetek területeit tekintik csákiszal- májának. A lyukói parcellák gazdái méltán háborognak, ha valaki kárt tesz az álta­Védik a telelő virágokat örülnek a hosszúra nyúlt ősznek a Miskolci Kertésze­ti Vállalatnál. A jó idő le­hetőséget ad arra, hogy tel­jes egészében befejezzék a lervbe veti parkosítási mun­kálatokat. Az idén minden eddiginél gondosabban fel­készíthetik a szabadban te­lelő virágokat is a télre. Nem kevesebb, mint 140 ezer da­rab ttüipán hagyma és 120 ezer kétnyaras nefelejcs, ár­vácska és százszorszép tölti a telet a szabadban varo­sunkban. A hidegtől lomöta- karóval védik őket, de re- meLhetőieg az időjárás is ke­gyes lesz hozzájuk, s hóbun­dát is kapnak. REFLEKTOR Ma Budapesten de. Po- lin.szky Károly művelődés­ügyi miniszterhelyettes az Akadémia dísztermében meg­nyitotta az 1972-es audio­vizuális saimpoziont. * Bé­késcsabán a rákkutatás eddi­gi eredményeiről tanácskoz­nak az egészségügyi közép­káderek. k Debrecenben a Déri Múzeumban megkezdő­dött az országos szociálpoliti­kái és rehabilitációs tanács­kozás. ác Győrött a helyi hő­szolgáltató vállalat dolgozói helyreállították a város táv- hőellátását biztosító, műszaki hiba 'következtében felrob­bant olajtüzelésű óriáskazánt, ik Kaposvárott új házasság- kötő termet avatnak a városi tanács épületében, k Pécsett ma ünnepélyesen bekapcsol­ják a tévétorony díszkivilágí­tását. A Salgótarjánban a ko­hász művelődési házban szo­cialista brigádvezetők érte­kezlete kezdődött meg. A Kohászati Alapanyageló- készítő Közös Vállalat mis­kolci telephelyén megkezdő­dött a Csehszlovákiából vá­sárolt 44.5 millió forint értékű bálázó prés tele­pítése. A nagy értékű gépi berendezés az acélgyártás termelékenységének növelé­sét hivatott elősegíteni. A ki­vitelezők — a Miskolci Mély­építő Vállalat, a Borsod me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a VilLamosszerelő- ipari Vállalat — együttmű­ködési szerződést kötöttek annak érdekében, hogy a be­rendezést 1973. április 4. tisz­teletére átadhassák rendelte­tésének. — A munkálatokkal eddig jól haladunk — válaszolta kérdésünkre Valkó Miklós, a vállalat vezetője. — Igaz, a Mélyépítő Vállalat csúszott egy kicsit az alapozással: ha ez nem történik meg, máris munkába állhatták volna a már itt tartózkodó csehszlo­vák szerelők. A Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói­nak jó munkáján múlik, hogy tudjuk-e tartani a határidőt. — Nem, zavarja-e a mun­kát a közeledő tél? — Csöppet sem. A munka­helyet téliesítettük, így akár hidegben, akár hóban folyta­tódhat a gép szerelése. Nagy kohászati üzemeink, az LKM, az ÓKÜ, a Duna­újvárosi Vasmű és Csepel már türelmetlenül várják az átadás napját, hiszen attól kezdve az acélgyártáshoz jobban előkészített alapanya­got kapnak tőlünk. — Hallottuk, hogy a KISZ védnökséget vállalt a mun­kálatok határidőre való el­végzése felett... — Ez nagy segítséget je­lent. Tervbe vettük azt is. hogy a kivitelezésben részt vevő vállalatok megegyezé* sét. szocialista együttműködé­si szerződését bővítjük. Meg­győződésem, hogy ez is hoz­zásegítene bennünket az áp­rilis 4-i átadáshoz. Ez pedig, véleményem szerint, nagy do­log lenne, hiszen 44,5 milliós beruházás alig egy év alati, meglehetősen ritkán készül «i» Szabálysértők, luk megművelt földek termé­sében. Ezért legutóbb 800 fo­rint pénzbírságot fizetett az egyik diósgyőri gazda, akinek a lovai már másodszor jártak a tilosban. Az erdészet cserjéseiben, fiatal ültetvényeiben is nagy károkat okoznak a gazdátla­nul kicsapott jószágok. Töb­ben arra hivatkoznak: nincs tudomásuk arról, hogy az er­dőben nem szabad legeltetni. Mindez persze nem mentesí­ti őket a sommás pénzbün­tetés alól. „Házi főzet” a gyárkapuban Egyre több a gvarkapúban árusítók szama, pedig az utóbbi évegban a 111. kerü­letben sokat tettek annak ér­dekében, hogy az engedély nélküli árusok zugpiacát megszüntessék. Most. a pálin­kafőzési szezonban különösen sok az italt kínáló zugárus. A rajtaütésszerű ellenőrzések során a rendőrség és a sza­bálysértési hatóság a pálin­kát elkobozza, s kiszabja a bírságot is. A legtöbben az úgynevezett „származási ok­mányokkal” sem rendelkez­nek, ami arról árulkodik, hogy a szeszesitalt feltehető­leg otthon főzték, illetve kotyvasztották. Egy-egy ré­gebbi ismerős alkalmanként 1(K)0—1200 torint büntetést is fizet. !no<rr)

Next

/
Thumbnails
Contents