Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-19 / 298. szám

Háromszoros hengerlési sebesség A folyamatos hengersorok üzemének automatikus stabi­litására szolgáló rendszert vezettek be az ukrajnai Kri- vojrogban. A hengerek között áthala­dó fémszalag mind véko­nyabb és hosszabb lesz. „Nö­vekedése'’ mértékének meg­felelően nő a hengerlési se­besség is. Az utolsó henger- rillvánvokon. ahol a henger- aru végleges profilját alakít­ják ki. a másodpercenkénti hengerlési sebesség eléri a lő—20 mérter. Az állványok sebességének összehangolása nég tapasztalt gépkezelők­nek is nehézséget okoz. A nőst bevezetett elektronikus tészülék észleli a legkisebb eltérést is és végrehajtó me- hanizmusa segítségével azonnal beavatkozik. Ezzel "■■ajönem háromszorosára nő i hengerlés sebessege ♦ Cigarettaszünet (Kovdts Tibor felvétele) Hétköznapi hosszúságok Ismerőssel találkozva, az első kérdés általában egy­szerű érdeklődés: — Mi új­ság? A válasz hol egykedvű legyintés: — Semmi különös —. hol meg szenvedélyes pa­naszkodás. S gyakran nem vsupan egyéni sérelmekről. Égtük ismerősöm nem is olyan regen meg rendszeres igyfele volt a Patyolatnak. Es- küdózott, hogy ilyen olcsó ee ilyen kényelmes szolgáltatás nincs még a világon, s vala­hányszor őszintén felháboro­dott. ha valaki a mosás, a tisztítás vagy a kiszolgálás minőségéért támadta a Pa­tyolatot. Nemrég azonban összetalálkoztunk az utcán, s korábbi álláspontját megta­gadva. kifakadt: — Képzeld, a legutóbbi al­kalommal mosatott paplan­huzatunkat széttepve adtak viasza. A reklamációnkra azt mondták: óreg darab ez mar, őrüljünk, hogy eddig is bír­ta. A kártalanítási igényün­ket elutasították, azt viszont gálánsán felajánlották, hogy a szakadásokat díjtalanul (!) megvarrják. Még szép! Na, mit szólsz hozzá ? . . . — Valóban olyan óreg volt az a paplanhuzat? — Hová gondolsz? A há­zasságunk első éveiben vet­tük, talán három éve. S jó ideig nem is használtuk. Még sem hallgattak, csak fújták a magukét. Ismerősöm azóta mosógé­pet. centrifugát vásárolt, s minden ruhadarabot otthon mos. Azt mondja: az ágyne­műt ő maga is szét tudja tépni, s még nem is kell nenzt fizetnie érte .. A következő eset e sorok írójával esett meg. Feleségem a közelgő kará­csony alkalmából javasolta: vegyünk nekem egy pár ci­pót. Az Ádám cipőboltban végre megtaláltuk a megfele­lőt: egy világos színű láb­belit. 350 forintért. Kényes lábam van, nehezen szokja meg az új cipót; már eleve egy számmal nagyobbat vá­lasztottam. A próba néhány lépésé közben is kényelmes­nek tűnt, blokkoltattuk hát. Am az első napon, amikor a lábamra vettem, több szenvedést okozott, mint éle­tem eddigi cipói összesen. Es­te. lefekvés előtt négy feltört sebet kötöztem be a lába­mon. Másnap el vittem a lábbelit a cipészhez, aki több évtize­des szakmai múlttal a háta mögött kijelentette: ezt a ci­pót nem lett volna szabad megvenni. A nyelve ugyanis a varrás mentén nincs eldol­gozva Nem csoda, hogy fel­törte a lábam; vagy vigyem vissza, vagy dobjam el... Az elózó tanácsra hallgat­tam. A cipőbolt vezetője azonban udvariasan közölte: a cipót már viseltem, neki tehát nincs lehetősége visz- szacserélni. Különben is. a proba során éreznem kellet! volna, hogy szorít. De nem szorít — érveíTem —, hanem a lábfejemet és a sarkamat töri. Az üzletvezető ragaszkodott a saját igazához, s én most itt állok egy pár 330 forin­tot. érő. ám használhatatlan1 félcipővel. Hétköznapi esetek. Közös vonósuk, hogy a rövidebbet az ügyfél húzza. Érdemes meditálni felettük! KEGLOVICH JANOS A munkaerő A MTESZ megyei szerve­zete és a Szervezési és Veze- testudomártyi Társaság mis­kolci csoportja holnap dél­után 14 órai kezdettel mun- kaerö-gazdalkodási ankétet rendez a miskolci Technika Házában. Az ankét részve­vőinek dr. Rozsa József munkaerö-gazdalkodasi főosz­tályvezető tart előadást A munkaerő-gazdálkodás idő­szerű kérdései címmel. turistautak Borsod megyében mintegy 1100 kilométer jelzett turista­utat használhatnak a termé­szetbarátok. Ennek jelentős részén maguk a turisták fes­tették fel a jelzéseket a fák­ra, sziklákra. Különösen so­kat tettek a Bükk turistaút­jainak jelzéssel való ellátá­sáért a DVTK és az Ózdi Kohász szervezett természet- járói: tevékenységüket orszá­gi« fórumokon is nagyra ér­tékelik. A pszichológusok megállapították: Mindenkit meggyőzött a fekete holló — Uram! X. V. pszichológus vagyok. Ne vegye rossznéven, hogy háborgaioni. Nem telefonbetyárral beszél — mondja meggyőző hangsúllyal a vonal túlsó végén egy ismeretlen hang, és így folytatja: — Egy pszichológiai vizsgálat munka­társa vagyok. Találomra, a foglalkozás alapján választottam ki az Ön telefonszámát, és azt szeretném megkérdezni: min emlékszik a Televízió tegnap esti műsorából? Az utóbbi hetekben — ut­cán, telefonon, levélben — több ezer embernek tettek fel hasonló kérdést. A kér­dezők a Kereskedelmi Mun­ka- és Üzemszervezési Inté­zet pszichológiai laboratóriu­mának munkatársai voltak. Kérdéseik minden esetben összefüggésben álltak a Posta legújabb, s máris népszerű jelképével, a fekete hollóval. Hamar a leveted A vizsgálat részvevői — a Postavezérigazsgatóság megbí­zásából — az új iránvító- szám-rendszer több millió forintos propagandakampá­nyának hatékonyságát ele­mezték. Tudományos mód­szerekkel arra kerestek vá­laszt. mennyire hatásosak azok a reklámfogások, ame­lyekkel a Posta — tévé- és rádióhirdetések, újságok, pla­kátok és gyufacímkék segít­ségével — naponta eláraszt bennünket, hogy mielőbb el­nyerje a lakosság támogatá­sát az irányítószám-rend6zer bevezetéséhez. A vizsgálat első tapaszta­latai szerint a kampány ter­vezői — reklámszakemberek, pszichológusok és a .Posta vezetői —szerencsés szimbó­lumot választottak: az irá­nyi tószám-rendsser *-jelképét,- á fekete hollót Arany János közismert költeménye alap­ján még az általános iskolás gyerekek is jól ismerik. S elsősorban ennek a népszerű versnek köszönhető, hogy a holló láttán vagy a „Ki ko­pog, mi kopog?” idézet halla­tán. majdnem mindenkinek a Po6ta munkájával összefüggő dolgok jutnak eszébe. Ponto­sabban a vers másik sora: ..Hamar a madarai!” — ha­mar a levelet! i\em a ha lóság szerepében A levélfeladók megnyeré­se érdekében „csatasorba ál­lított” több tucat réklámfaj- tának azonban van egy má­sik, nem kevésbé szerencsés közös vonása is. Nevezetesen az, hogy a Posta ezúttal — fennállása óta taián először! — nem a hatóság szerepében fordult ügyfeleihez, hanem a meggyőzés módszerére építve kéri a lakosság segítségét. A pszichológusok ezzel a két ..mesterfogással” magya­rázzák a propagandahadjárat meglepő kezdeti eredményeit is. Mert annak ellenére, hogy az irányítószámok használa­tát csak január 1-től vezetik be. száz magán levelező kö­zül 15-en már most is hasz­nálható irányítószámokkal ,'j:ák postára küldeményei­ket. A vizsgálat részvevői kí­váncsiak voltak arra is. mennyire könnyen vagy mennyire nehezen jegyzik meg a reklámok szövegét, lé­nyegét. nincs-e bennük túl­ságosan sok adat? A kérdé- „sjgkre kapott válaszok azt igazolták, hogy jól fogalmaz­ták meg a reklámok szövegét: annyira rövidek és tömörek, hogy egy átlagember minden erőlködés nélkül még több adatot is megtudott volna je­gyezni. De a lényegét.,. Van azonban a kampány­nak néhány . tanulságos ne­gatív voná&a is. Az egyik: mindenkinek tetszik ugyan a Mit szól hozzá, hogy... ... milyen csinibaba van ezen a fotón? — Nem szégyell nagypapa létére pi­káns képeket mutogatni? Talán még gyűjti is? — Gyűjtöm bizony, mert kénytelen vagyok vele. — Kénytelen? Nocsak! A szatír ter­mészetén kívül mi ösztönzi erre? — Nem mi, hanem ki: a feleségem. — A felesége? El tudom képzelni, amint elsején visszaad a kosztpénzből néhány százast: vegyél rajta félmezte­len lányokat ábrázoló fotókat, fiacskám. — Hagytam egy kicsit, hadd vicce­lődjön a rovásomra. De most már kény­telen vagyok megfosztani az örömtől. E képek egytől egyig a feleségemnek vásárolt harisnyanadrágok tasakjairol valók. Beszélgetésünkből viszont — nyilvánvaló rosszindulatán felül — ne derült ki, hogy maga sohasem vásárolt harisnyanadrágot élete párjának. — Bevallom, hogy nem. — Hogy irigylem értet — Irigykedni azért felesleges. A pénzt éti adom rá. — Ez nemcsak anyagi kérdés, bará­tom. Bár havi jövedelmem tekintélyes hanyada harisnyanadrágra megy el, es­küszöm, nem a pénzt sajnálom. — Hanem? — Hanem a fáradságot. Mert nem elég ám egyszer elmenni az üzletbe Rámhárítja az asszony a reklamálás minden gondját-baját is. — Hát miért nem vesz mindjárt meg­felelőt? Talán nincs tisztában a mére­tekkel ? — Nem a mérettel van baj, hanem a minőséggel. Vettem már magyar gyárt­mányú Dámát, vettem Olaszhonból im­portáltat. Egyik kutya, másik eb. Az egyik épp olyan gyorsan tönkrement, mint a másik. Én pedig mehettem rek­lamálni újra meg újra az ützletbe. Be­csületükre legyen mondva, kicserélik a kereskedők, mert maguk is elismerik, hogy manapság nincs kifogastalan márka. — Ne vegye kotozkoóesnek. de még mindig nem világos, miért hordja ma­gánál a harisnyatasakokról ollózott csi­nibabákat? — Így próbálóm megkönnyíteni a: adminisztrációmat. Bar mind rossz, en azért reménykedem, hogy akad a sok- sok között egy vagy kettő, mely vala­mivel strapabíróbb a többinél. Annyi fajtával kísérleteztem már, hogy biztos elfelejteném a nevüket. — Aha! Értem már. E pajzán ábrák tulajdonképpen emlékeztetőül szolgai­nak. — Ügy, ahogy, mondja. Itt van pél­dául ez a negédesen vigyorgó kis barna, ingerlő pózban. Ezt messziről elkerü­löm. De becsapott már ez a másik is, pedig olyan kedvesen ücsörög, mintha minden a legnagyobb rendben lenne a harisnyanadrágja körül. Pedig ennek a szeme is felszaladt, egyetlen felhúzás után. — No és ez itt? Az NDK-ból is gyenge minőségű harisnyanadrág ér­kezik ? — Ezzel más baj van. A szára elég hosszú, csak tudja, ott fenn szükebb, mint kellene. — Vagy' a harisnyanadrág kicsi, vagy a . . . — Ki ne mondja, maga szemtelen! Es még engem vádol szatírkodással. Megérdemelne, hogy elküldje a felesége harisnyanadrágot vásárolni. Akkor majd levezethetne felesleges energiait. De most már megyek is. mert vissza ke'l vinnem ezt a gömbölyded szőkét, ame­lyik így, félig hátat fordítva próbálja elhitetni, hogy a minőség egyenes aranyban ran a... szépségével. (békés) holló és a tévéreklám rokon­szenves postás bácsija: sőt, egyik-másik reklám szövegét sokan el tudták mondani fejből is. arról viszont igen kevesen tudtak, miért is van szükség az irányítószámok használatára. ' Ennek a tapasztalatnak a helyességét bizonyították a laboratórium műszeres vizs­gálatai is: a bioelektromos elv alapján működő, az ideggyó­gyászatban használt EEG (elektroenkefalográf) műszer­hez hasonló pszichogalva- noszkóppal megvizsgálták azt Is. milyen érzelmi folyama­tokat vált ki egy-egy rádió- hallgatóból és tévénézőből, ha a reklámfilmet látja, vagy valamelyik hollóreklám szö­vegét hallja. Az érzelmekre halóit Bebizonyosodott, hogy a megnyerő jelkép és a ked­ves versikék sokkal inkább érzelmi, mint értelmi hatás­sal vannak az emberekre, s ezért újév után — a pszicho­lógusok javaslatára — a propagandakampány második részében több olyan kis hir­detéssel, röviden megfogal­mazott cikkel találkozunk majd, amelyek az irányító­szám-rendszer lényegét, be­vezetésének szükségességét magyarázzák. L. P. Mennyi kávét iszunk? „Kávéivó nemzet” lettünk. Hazank a szocialista orszá­gok között az egy főre jutó évi 2,1 kilogrammal az NDK után a második helyen áll a kávé-tabellán. A kapitalista országok közül azonban több is megelőz bennünket, így például az USA, az NSZK és Svédország, ahol 5—9 kiló kávé jut évente egy lakosra. De még őket is megelőzi az egy főre jutó 11 kilogrammos évi fogyasztással a kis Izland. S mennyi kávét fogyaszt Borsod lakossága? A megyék között: a 10. helyen találjuk. Tavaly 112 vagon Dél-Ameri- kábol, Afrikából és Indiából érkezett kávét ittunk meg, ami 1,45 kilogrammos egy főre jutó fogyasztást jelent. A szakemberek szerint töb­bet innánk, ha a borsodi, miskolci boltokban több len­ne a kávédaráló, s a vidéki italboltokban is árusítanának presszókávét. Némelyik ven­dégre rá is férne ... Két hétig leltároznak Tegnap reggel megkezdő­dött a szokásos év végi lel­tár a EÉMVILL Nagykerés- kdelmi Vállalatnál. Ez a munka két héten át a mis­kolci vállalat összes dolgozó­jának idejét leköti. Szabad­ságra csak azokat engedték el, akiknek halaszthatatlan dolguk akad. A leltárra minden évben jó előre felkészülnek: most is rendezett raktárak és karto­nok várták a nagy munka kezdetét. Nehezíti a leltáro­zást, hogy továbbra is érke­zik az új áruk tömege, ame­lyeket át kell venni és el kell különíteni a most leltá­rozásra kerülő több ezer áru­cikk tői.

Next

/
Thumbnails
Contents