Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-20 / 273. szám

Fővárosi művészek Diósgyőrben Egymást követő napokon két ' népszerű fővárosi mű­vész tart önálló előadóestet városunkban. Ma este 7 óra­kor az Ady Endre Művelő­dési Házban Margittay Ági, a miskolci színházban is sok emlékezetes alakítást nyújtó művésznő mutatja be — töb­bek között — József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Bella István, Ladányi Mi­hály és Örkény István ver­seiből összeállított műsorát. Ezt megelőzően délután 5 órakor a környéken lakó ki­csinyekkel találkozik, akik­nek vidám, játékos vetélke­dővel egybekötött Ákom-bá- kom című irodalmi gyermek- műsorát adja elő. Holnap este 6 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében Sin- kovits Imre lép fel verses, zenés önálló esten. A műsor­ban közreműködik Gombos Katalin, a sanzonokat, dalo­kat Almássy László kíséri zongorán. Még több beto« i pari termék Megyénkben mind több la­kóhazat építenek, s a nem­rég született kormányhatáro­zatnak megfelelően gyorsítot­ták a beruházások ütemét is. Mindez jelentősen magnövel­te az építőanyag-igényeket; fokozódott a Beton- és Vas­betonipari Müvek miskolci gyárának termelése is. A gyár kollektívája október vé­gére teljesítette az idei, 22 millió forintos termelési ter­vét. A dolgozók vállalták, hogy az év végéig további három­millió forint értékű púinkét végeznek. * Szerelők (Ágolha felv.) A pénz útja — Egy, kettő, három, négy... (Az ötödik ötszázas a földre esik. Rémülten kap­nak utána, pedig ez az ötö­dik ötszázforintps nem is kell. Egy hétig olcsóbb az olajkályha.) Zsebbe kerül a megmaradt ötszázas, amelynek — nézni a pénz útját — nyomába sze­gődök. „Magunk fülünk...!” — B. Lajos vagyok — mondja zavartan a bemutat­kozáskor az ötszázas tulaj­donosa. — Az olajkályha? — Hárman lakunk együtt. Albérletben. Magunk fűtünk. Ügy „dobtuk” össze ... Középiskolások. Pereg a kérdezz-felelek játék. A szü­lők adták a pénzt. S. Barna édesapja agrármérnök. („Jó fej az öreg, tavaly' lent nya­raltunk náluk a Tiszánál... — meséli, akaratlan is a kályha történetét, Lajos.) T. Karcsi édesanyja könyvelő. Egyedül tartja el a fiát. Kar­csi mérnök lesz. („ ... menő fej a Karesz, még itt is ta­nít egy általános iskolást...”) Lajos édesapja hivatalnok. Nem tudni, hogy' a földre esett pénz Ózdról. Sárospa­takról vagy Mezőzomborról érkezett-e, de a forrása egy­formán a munka, értéke a gyerekeket elindító szándék. Elbúcsúzom az ötszázastól. Százasokká változik át: nyakkendőt vesz. Nem mond­ja meg, kinek a kedvéért... „Kijövünk majd” Állok a Centrum Áruház pénztára mellett. Várom, hogy valakinek visszaadják a „százasom”. S. Szabó Aranka nevet. Majdhogynem bizonygatnom kell: nem ismerkedni aka­rok. — Mit vásárolt? — Fehérneműt. — Magának? — Ugyan! — Legszíveseb­ben pldugná a gyűrűs kezét. Adminisztrátor. Névnapi ajándék a fehér ing; 18-án esküsznek. — Én keresek ezerötszá­zat. A vőlegényem kétezer felett. Valahogy kijövünk majd. Huszonkétéves. Négy éve dolgozik. Bútort már vett, és ahogy ő mondja, a legszük­ségesebb „összejön”. Aztán panaszkodik, mert lakás az bizony nincs, és a bútort is úgy kellett összespórolni fil­lérenként. Fele dicsekvés, fele panasz. A többi? Huszonkétéves jó­kedv. Árpikor utánanézek, látom, hogy számolgatja a pénzét. A maradékot. De ta­lán nem is baj. ha nem számlálós gond nélkül való az élet. „Eov hosszúlépés..,” Az ötvenessel villamoson találkozom. Aki a pénztártól visszakapja, egy pár zoknit vásárolt. Gondosan összehaj­togatja. a pénztárca külön rekeszébe teszi. Római József nyugdíjas. Története külön riport le­hetne. Sokáig „uszályos” volt a Dunán. Baleset érte. Fog­lalkozások kergették egymást. Portásként ment nyugdíjba, tizenöt éve. — Hogy milyen gondosan teszem el a pénzt? Ezerhá­romszáz forintom van ha­vonta. Számolja csak: lakás, villany, koszt... Mi marad? Kétszer gondolom meg, mi­re valamit veszek. Persze, mi kell egy öregembernek? Párásodó szem vall az asz- szonyról. aki nemrégen ment el. a fiúkról, akik itthon is boldogulhattak volna. — Néha egy-egy hosszúlé­pés. Aztán az újság, mert ha nem is megyek, csak-csak ér­dekel a világ. Kis borom van otthon, eldibdábolok a kert­ben. Ezzel a visszakapott apróval kihúzom a nyugdí­jig. Az ötvenest úgy akar­nám, hogy megmaradjon ... Mégis felváltjuk. Én ké­rem, hogy azzal fizessen, amikor cigarettát vesz. A tra­fikból most már egy húsz- forintost követek. Nem messzire. Fél deci cseresznye lesz a húszasból, aiftán egy másik. Követhetném a tizest, de akkor se kellene tovább­mennem. A riport befejező­dik azzal, hogy a riportalany nem nyilatkozik. — Én kerestem. Mi köze ahhoz másnak? Csörög a kasszagép. Szá­molok. Néhány perc alatt el­fogy ötszáz forint. Az apró­ból a földre is esik. Gurul a fényes húszfilléres. Senki se hajol le érte. Állok. Vá­lók. Nézem. Rálépnek, arrább lökik. Lehajolok és felve­szem. Negyedóráig senkinek se kellett, most többen meg- róvóan néznek. Szia, szerencse! — mon­dom a kis fémhuszasnak, és elteszem, hiszen ő az olaj­kályha, Aranka ajándéka és a nyugdíjas beosztás szim­bóluma is. BARTHA GABOR GyémántlaUdaloin Pakson gyémántlakodal­mát tartotta tegnap Molnár János tsz-nyugdíjas és fele­sége. A hat évtizeden át egymás mellett .ióban-rossz- ban hűségesen kitartó háza; párt három gyermekei nyolc unokája és tíz dédunokája halmozta el jókívánsággal, ajándékkal. A nagyközségi tanács és az úttörők is kö­szöntötték az idős házaspárt. A családfő, aki 84 esztendős korában is gyakran kerék­pározik a községben, a ritka jubileumra félretett, saját termesztésű ünnepi borával kínálta vendégeit. 4rad a Tisza Az utóbbi napok csapadé­kos időjárásának hatására újabb árhullám indult el Ti- szabecsnél. A Tisza vízszint- je szombaton 84, vasárnapra pedig már 240 centiméterrel emelkedett. Noha az áradás nem érte el a folyó védelmi gátjait, számolnak, ázzál, hogy a víz elönti a mélyeb­ben fekvő hullámteret. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság intézkedésére tegnap megszüntették a tel­jes duzzasztást a tiszalöki erőműnél, és kinyitották a zsilipkapukat, hogy az ára­dás levonulhasson. Megbecsülés és közérzet Dobozhalmok, csomagolópapír-garmada, asinórgombócok „társaságában” találtam múltkorában az egyik vidéki gyü­mölcs- és konzervgyár szakszervezeti titkárát. Némi titkolózás után elárulta, hogy az üzemükben vagy negyven dolgozó kap hamarosan különféle ajándékokat, kis megemlékezése­ket, „nem is az érték miatt, hanem, hogy éreztesse a gyári vezetőség: többet és másként dolgoznak az átlagosnál”. Az ünnepségen készített fotók később azt is tanúsították, hogy ezeket, az apró — de kinek-kinek az ízlése, sőt családi szükséglete szerint vásárolt — ajándékokat meghatva és nagy örömmel fogadták a megjutalmazottak ... Nem kellene különösebben böngészni, búvárkodni, keres­gélni ahhoz, hogy igen sok gyárban, üzemben, vállalatnál leljünk hasonló példákat. A társadalmi megbecsülés sokfé­le formája és megnyilvánulása természetes kísérője a ter­melésnek, a mozgalmi életnek. Munkafázisok és életutak egy-egy állomása késztet egy pillanatnyi megállásra, emlé­kezésre, vagy buzdításra kisebb-nagyobb kollektívákat — s ezeknek az eseményeknek az emlcKe maradandó. A megbecsülés különböző formáit az emberek nagy több­sége igényli és természetesnek is veszi. Idős munkás mondot­ta el például az egyik megyei tanács vb-titkárának: sért­ve érzi magát; úgy véli, negyvenévi munka után más el­járás illette volna meg... Kiderült, hogy kétsoros levélben közölték vele: nyugdíjazzák, mehet a pénztárhoz, (elvenni a felmondási időre szóló pénzt. Tovább: semmi. Aztán — éppen a tanács közbelépésére — pótlólag sort kerítettek egy kis búcsúztatóra, elhangzottak a szokásos meleg bú­csúszavak is... csak éppen már nem volt olyan jóízű az egész, mintha magától történik úgy, ahogyan kell, ahogyan minden idős, munkában megfáradt, a pihenést választó em­bernél történnie kellene ... Valljuk be őszintén: mindannyian érzékenyek vagyunk. A társadalmi megbecsülés legkisebb megnyilvánulására re- zonál nemcsak az égvén, hanem a szükebb, tágabb közös­ség is. Borsod megyében történt korábban, hogy egy gyár szocialista brigádját a szovjet testvérüzemhez fűződő segí­tő és alkotó kapcsolatukért elismerésben részesítették; szin­te az egész üzem megmozdult, s közössé lett az öröm. A jo közérzet — a jó politikai közérzet — egyik megnyilvánu­lása, hogy az emberek túlnyomó többségé érzi, tudja: a munkájára figyelnek, a megbecsülés és a figyelem külön­böző megnyilvánulásaiban része lehet; s tőle is függ, meny­nyi sikerélményt vallhat majd magáénak. Ha panaszt hall az ember itt-ott, legtöbbször meghúzódik a kesergés hát­terében a nagyon egyszerű — és könnyen megváltoztatható — indok is: „Elég lett volna egy jó szó, egy kis megbe­csülés, már nyugodt és elégedett lettem volna.” Valójában apró dolgokból, Ids összetevőkből formálódik kellemessé és elégedetté az emberi közérzet; az az érzelmi töltésű „közeg”, amely meghatározója közpapjaink hangu­latának, jó vagy rossz tartalmának. A társadalmi megbe­csülés bőségesen válogatható — és nagyon sokszor és sok­helyütt már jól is használt — formái ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Továbblendítik az alkotóked­vet, s úiabb lépcsőfokokra késztetnek fellépni. V, M. „Személyi lapot” kap a gép Mint ismeretes, az elmúlt évben párt- és kormányhatá­rozat jelent meg az üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­sére. E határozatnak megfele­\ izet keresnek Miskolcnak Az istvániápai barlang titka Idegenforgalom a Bakonyban A Bakony idegenforgalmá­nak fejlesztésére tervet dol­goztat ki a Bakonyi Intéző Bizottság. A terv a Bakony­ban 10—12 nagy kiránduló­központot és 5—6 üdülőkör­zetet jelöl majd ki. Egyebek között Bakonybél, Zirc, Döb- ronte, Farkasgyepű és Csesz­nek fejlesztését szorgalmaz­zák. Egy-két kisebb bakonyi község határában hétvégi ház kiépítésére alkalmas körzete­ket alakítanik ki, turistakör­zetet hoznak létre, borozásra alkalmas helyet jelölnek ki és éttermek, boltok, szállás­helyek sora épül fel. A vérbeli barlangász önként áldozza fel szombat-vasár- napját. Vállalja a megismétlődő íáradaimakat, Legyőzi ön­magát és a barlangot, amikor behatol az ismeretlenbe. Fű­ti a becsvágy: talán az ő lába nyoma lesz az első abban a .járatban. Miskolcon az Ady Endre Művelődési Házban működik a Magyar Karszt- és Bar­langkutató Társulat borsodi területi osztályának Hennán Ottó barlangkutató csoportja, Gyenge Lajos vezetésével és Mészáros Károlynak, az ÉVIZ1G talajmechanikai la­boratórium vezetőjének szak­mai irányításával. Most a Gyenge Lajos által még 1953- ben elkezdett kutatást foly­tatják; azt keresik, vajon az istvániápai barlang összefüg­gésben van-e a lillafüredi István cseppköbarlanggal. ÉLŐVILÁGA 15 VAN A barlang a Bükk-farnnsik keleti részén, az 1st ván-negy platója alatt helyezkedik el, Lillafüredtől északnyugatra, egy mogyorós lábaserdő aljá­ban. Gyenge Lajos már kez­detben megállapította, hogy ez a barlang ugyanazon a tö­résvonalon képződött, amely nyugat-keleti irányban a Lét- rástetőn és Istvánlápán hú­zódik, metszi a Szinva völ­gyét. s utána folytatódik egé­szen a diósgyőri Várhegyig. A felderítést 1958-ban ab­ba kellett hagyni a Szinva - források, Bükkszentkereszt és a diósgyőri strand vízellátási gondjai, valamint a Szent- gyorgy-. Boldogasszony-for­rások és a várhegyi barlang kutatásai miatt. Csak 1964 ta­vaszán láttak ismét neki. Ki-, derült, hogy a barlangnak élővilága is van. Találtak pó­kokat, szúnyogokat, s a ko­rábbi élővilágra utaló nyo­mokat. PATAK FOLYIK BENNE Azóta a nyugati ágat már teljesen feltárták. Kétszáz­négy méterre a felszín alatt eljutottak egy vízszintes já­ratba, amelynek szélessége 5—10. magassága 25—30 mé­ter. A többi barlangtól ab­ban tér el, hogy jelenleg is patak folyik benne. A csepp­kőképződés minimális, mivel az inaktív barlangoknál ál­talában a felülről beszivár­gó víz segítségével képződik a cseppkő. Szépsége mégis vetekszik a cseppkőbarlan- gokéval, mert a vízár külö­nös formákat képez és old ki magából az eredeti mészkő­bői.- A víz útját kutatva a barlangi patakot megfestet­ték, s az elszíneződés pár nap múlva az Anna-iorrás- ban és a diósgyőri termál- forrásokban bukkant fel. I HA EGYÜTTMŰKÖDNÉNEK VELÜK A barlangászok tavasszal az „utolsó rohamra’’ készül­nek. Megvizsgálják a karszt­víz változásait, megmérik a .források vízmennyiségét. Eb­ből már következtetni tud­nak a vízhozamra. ’ Munka- bizottságot is alakították a komplex barlangkutatás cél­jára. A teljes feltáráshoz az is szükséges, hogy együttmű­ködjenek az NME barlangku­tatóival. akik szintén kutat­nak Istvánlápán. A vízminő­ség bakteriológiai vizsgálata a KÖJÁL, a kőzettanié a ku­tató és mélyfúró laborató­rium, a barlangi üledékmin­táiké pedig az ÉVIZTG ta­lajmechanikai laboratóriu­mának a feladata. Nemcsak a barlang teljes feltárása a cél­juk, munkájuk az ivóvízellá­tás szempontjából is jelentős. Ha feltevéseik beigazolódnak, akkor hobbyjuk lényegesen enyhíti Miskolc vízellátási gondjait. BUZAFALVi GYŐZŐ lóén az Építésgazdasagi Szer­vezési Intézet munkatársai elkészítették a karbantartási munkák átszervezésének ter­vét a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyára szá­mára. A megyében az első ilyen jellegű intézkedés lé­nyege az, hogy a gyár min­den gépét „személyi lappal látják el, amelyre feljegyzik az összes javításokat, aaiban- tartásokat. Az űj módszerrel lehetőség nyílt arra is, hogy az üzem- és javítási költsége­ket kiszámítsák. Amennyiben a gyár vezetői úgy látják, hogy egy-egy gép üzemelteté­se többe kerül, mint egy új­nak az ára, kicserélik a be­rendezést. Ez az intézkedés a müszaKi fejlesztés szempontjából is rendkívül előnyös, hiszen a gépek kicserélése egyúttal korszerűbbé teszi a technoló­giai folyamatokat és meg­könnyíti a munkát. fe­le­Északi madarak Fehér-tón A Szegeddel határos hér-tói rezervátumot, a halászott mocsártengerré vált halastavakat mintegy 20 000 északi madárvendég szállta meg. Pólingok, bíbicek, szür­ke cankók, szárcsák, récék, az északi hideg tengereik mentén költő havasi partfu­tók átmeneti tanyája most a természetvédelmi terület. A tavak medre bőséges lakomát kínál ezeknek a madarak­nak, amelyek csigával, kagy­lóval,\ piócával, szúnyoglár­vával táplálkoznak, s mind­addig időznek Fehér-tón, amíg a fagyok be nem kö­szöntének.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents