Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

Elutasították az óvást Az akarással nem volt bal.., DVTK-SZEOL 1:1 (1:1) MVSC-s kerékpárosok a válogatottban Az MVSC kerékpáros szak­osztályában kitűnő ncvelp- munka folyik; nemcsak a rangos versenyeken szerzett sok-sok érmes helyezés bizo­nyítja ezt, hanem az is, hogy a válogatott csapatban erek óta van miskolci zöld-fehér 5^ A kihagyott helyzetek mérkőzése volt a DVTK—SZEOL találkozó. A felső képen a DVTK gólja látható, ami a ki­egyenlítéshez kellett. A másik képen Görgei nagy helyzetben mellé durrantott, és végül a fiatal Tamás lepődött meg a nagy lehetőségtől. Így aztán meg kellett elégedni a döntet­lennel. (Szabó István felvételei) A diósgyőri szurkolók és szak­vezetők jogosan remélték, hogy csapatuk a tegnapi mérkőzésen győz, s szerencsés esetben még a 11. helyre is felkerülhet. Ez nem történt meg — de az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem­igen lehet érte bárkit is hibáz­tatni. A mérkőzés 90 percéből legalább nyolcvanat a diósgyő­riek támadtak. A támadások szá­mához képest azonban túlságo­san sok helyzetük mégsem volt, hiszen a befejező játékos vagy késve érkezett, vagy az utolsó pillanatban mentettek előle a szegedi védők. A lelkesedéssel, az akarással tehát nem volt baj, legfeljebb a rutinhiányt le­hetne emlegetni a pontvesztés okaként. Érről azonban senki sem tehet. Már az első percekben is a DVTK támadott, s Gujdár, a szegediek tartalékkapusa, aki most Benczét helyettesíti, bebizonyította, hogy akár trónkövetelő is lehet a Diós­győrből elszármazott első számú szegedi kapus mögött. Az 5. percben például Sikora nagy lövését tornászta ki rendkívüli ügyességgel a léc alól az igen hosszú és igen vékony szegedi kapus. Tizen­két percen át rohamozott a Diósgyőr, amikor bekövetke­zett a meglepetés: a szegedi Vass áthúzódott a jobb ol­dalra, s jó ütemben ugrott ki egy pontos előreadásra. Elő­ször mintegy 13 méterről lőtt, de Veréb a tiszta hely­zetből küldött bombát még hárítani tudta. Balszerencsé­jére azonban a kiütött labda Vass elé pattant, akinek má­sodszorra már nem volt ne­héz a földön fekvő diósgyőri kapus mellett a hálóba gurí­tani a labdát. Tovább támadott a DVTK. s a 30. percben sikerült meg­szereznie az egyenlítő gólt. Kiss futott el a balszélen, két szegedi védőn is átverekedte magát, majd a középen ki­alakult tömörülésbe lőtte a labdát. Senki sem tudta el­éírni a beadást, csak a bal ol­dalon tartózkodó Sikora. aki bal külsővel Pörgette kapura a labdát, s az védhetetlenül vágódott a iobb alsó sarokba. Tovább folytatódott a diós­győriek támadássorozata; a lehetőségek azonban kima­radtak, s nemcsak a félidő, hanem a mérkőzés végéig. A második félidőben sem változott a játék képe, bér­ekkor a Szeged már vala­mivel többet birtokolta a labdát. A 11. percben végre­hajtott kettős csere (Tamás és Görgei helyére Váradi és Vass állt be) érdekes módon nem a hazai rohamok meg­újulását, hanem lefékezését jelentette, de csak kis időre. A 16. percben újabb nagy helyzet alakult ki (hasonló ahhoz, amilyen Tamás előtt adódott, lecserélése előtt), Kendi azonban egy nagy ka­varodás végén a felső kapu­fát találta el. Amikor az előbbi kavaro­dás közben a kapufáról pat­tant vissza a labda, Szávó játékvezető a sípjába fújt, és a 11-es pontra mutatott. Nem láttuk, hogy mi történt, s a játékvezető sem mutatta, hogy mi következik. Már- már azt figyeltük, hogy ki fogja rúgni a 11-est, amikor végre megkaptuk a jelzést: szabadrúgás kifelé. A 27. percben furcsa eset történt. A félpályán valamivel túl, Várhelyi csúnyán felrúgta Kendit. A diósgyőri játékos­nak azonban még volt arra módja, hogy előrevágja a labdát. Az átadás nagysze­rűen sikerült, s a kiugró Fe­kete már gólhelyzetben volt, amikor kiderült: a játékve­zető nem alkalmazott előny­szabályt, lefújta a buktatást, és szabadrúgást ítélt a Diós­győr javára: ugyanakkor a sárga lapot is megmutatta Várhelyinek. Kétségtelen tény, hogy a szabálytalansá­got meg kellett torolni, és a sárga lap is jogos volt. az előnyszabály alkalmazásának elmaradása azonban belátha­tatlan következményekkel járt. Senki sem állíthatja, hogy Fekete helyzetéből gól lett volna, de az ellenkező­jét sem lehet biztosra venni. Nyolcvan percig sportszerű küzdelem folyt a pályán. Ekkor azonban elszabadult a pokol. A szegedi térfélen, az állóhely fe­löli sarokzászló közelében folyt a játék, amikor a bal oldalon, igen messze a labdától, Sikora a földre esett. Én csak annyit láttam, hogy az esés pillanatá­ban a szegedi Mészár szalad el a diósgyőri játékos mellől. A mellettem levő partjelző sem vett észre többet ennél, de a játék­vezető sem látott semmit. Látott azonban a joggal haragvó kö­zönség, mégpedig azt, hogy Mé­szár úgy megütötte Sikorát, hogy a diósgyőri játékos vérezni kezdett. Nagy tumultus és lökdö­sődés támadt, s a játékvezető csak nehezen tudott rendet te­remteni. Preiner Kálmán maga vitte oda a pálya közepére a betamponozott Sikorát, megmu­tatni a játékvezetőnek, aki azonban nem tehetett semmit, mert nem látta az esetet. A sze­gedi játékosok azonban — rész­ben társukat féltve, részben maguk is (remélem) elítélve az : esetet — azonnal integetni kezd­tek Bundzsák Dezsőnek, hogy cserélje le a verekedő Més-zárt. Nehezen csillapodtak le a kedélyek, s ez azzal is járt, hogy megtört a Diósgyőr len­dülete. Az utolsó tíz percben már nem volt erejük az újí­tásra, s végeredmény maradt az 1:1. A nagy hazai fölény jegyé­ben zajló, de pontosztozko­dással végződő találkozón a két csapat a következő össze­állításban szerepelt: DVTK: Veréb — Kollófch, Salamon, Kendi, Hajdú — Tamás (Váradi), Hajas — Görgei (Vass), Kiss, Fekete, Sikora. Szeged: Gujdár — Vár­helyi, Molnár, Virág — Bárt- falvi. Magyar, Vörös, Antal, Mészár (Varga), Vass, Ber­kes. A tartalékcsapatok találko­zóján a diósgyőriek 5:2 arányban győztek. * A mérkőzést megelőző sajtó- tájékoztatón arról is megkérdez­tük Hőrich Tibort, a DVTK szakosztályvezetőjét. hogy mi történt a kedd délutáni óvás­tárgyaláson? Elmondotta, hogy a fegyelmi bizottság a játékvezetői jelentésre alapozva elutasította az óvást. A játékvezető ugyanis Szalmásit írta be a Szeged—Vi­deoton mérkőzés jegyzőkönyvé­be, s az ellenőr is arról tett jelentést, hogy az említett talál­kozó 90. percében Szalmást ka­pott sárga lapot. Az első fokon született döntést a szakosztály­vezető a tárgyaláson nem fo­gadta el, de arról még nem ha­tároztak. hogy hivatalosan is megfellebbezik-e az elutasítást. Véleményünk szerint erre pedig megvolna az alap. Azt nem tud­juk, hogy Halász Mihály játék­vezető miért Szalmasi nevét tün­tette fel a jeeyzőkönyvben. vi­szont beszéltünk egy magát megnevezni íem akaró szegedi játékossal, aki az eset közvetlen közelében állt. és ma is hatá­rozottan állítja, hogy a sárga lapot Nagy IT.-nek mutatta meg a bíró. Ugyanezt mondta egy korábbi beszélgetésben Bundzcsák Dezső, a szegediek edzője is. aki azonban nem a saját tapasztala­tairól beszélt, hiszen szeptem­ber ?4-én„ a vitatott mérkőzés napián még nem ő volt a *ZEOL edzője, ö több iátékos állítása szerint is ű«rv tudja, hogy való­ban Na^v IT. kqnott fievelmez- tetésl. Nem tudjuk. Tesz-e továb­bi fei!em«nve az ügvnek, a ta- mindenesetre kézenfekvő: nno-vobb rendet kell teremteni a sárga lan«c HORVÁTH KÁLMÁN Kiegészült a vasárnap le­játszásra kerülő városi férfi Tízek Bajnokságának mező­nye. A szövetség az eredeti­leg kijelölt hét versenyző mellett fennmaradó három versenyző személyét kívánta eldönteni azzal, hogy meg­rendezte a .,B” Tízek Baj­nokságát. Ezt a három he­lyet, ami részvételi jogot biztosit az .,A” bajnokságon való indulásra, a jól játszó M. Spartacus versenyzői sze­rezték meg. Az első és má­sodik helyen Engi és Bartha kerékpáros. Most azonban nem kevesebb, mint öt mis­kolci kerékpáros került a vá­logatók bizalma folytán a két országúti versenyzökeretbe, s még két MVSC-s fiún is rajta tartják a szemüket az illetékesek. A Magyar Kerékpáros Szö­vetség legutóbb megtartott edzőbizottsági ülésén az 1972. évi teljesítmények alapján kijelölték az országúti és pá- lyaversenyzők válogatott ke­retét, mégpedig két korcso­portban. Az olimpiai pont­szerzővé előlépett felnőtt csapat tagja, Géra Imre most is harmadikként szerepel a legjobbak között. Figyelem­mel kísérik azonban a kato­nai szolgálatból leszerelt Né­gyest Zoltán szereplését is. Az eddigiekkel ellentétben a fiatalabb korosztályt most nem választották szét külön ifjúsági és junior csapatra, hanem „utánpótlás” néven egységes keretet állítottak fel. A 17 tagú válogatott keret­ben a 11 fővárosa versenyző mellett egy-egy debreceni és szolnoki fiú és négy (!) MVSC-s kerékpáros kapott helyet. Az eddig is kerettag­ként nyilvántartott Hubáin és Szikszóin kívül Nagy Ká­roly és Csathó szintén ott van a legjobbak között. Kis- Simon előtt is nyitva az út; előrehaladása további szor­galmas munkáján múlik. Az ifjúsági korban levők most az első ízben kiírt Európa-bajnokságokra és az IBV-re készülnek. M. GY. Az I\B I. szerdai fordulójának eredményei Vasas Rába ETO 0:2 (0:1). Honvéd—Videoton 4:1 (2:0), MTK—ZTE 1:1 (0:0), Salgó­tarján—FTC 1:1 (1:1), Tata­bánya—Egyetértés 2:0 (1:0), Pécs—Komló 3:1 (2:1), Cse­pel—Űjpest OK). A/ 1NB I. állása 1. Bp, Honvéd 1« 5 4 1 18- 8 14 2. Ferencváros 10 6 2 2 22-14 14 3 Ü. Dózsa 10 6 1 3 18- 8 13 4. Rába ETO 10 6 1 3 21-16 13 5. MTK 10 4 5 l 15-11 13 6. Vasas 10 5 2 3 18-12 12 7. Tatabánya 10 4 3 3 13-13 11 8. Csepel 10 2 H 2 16-14 10 9. ZTE 10 4 2 4 11- 9 10 10. Videoton 10 4 2 4 16-1S 10 11. SZEOL 10 2 4 4 11-18 8 12. Salgótarján 10 3 l 6 15-19 7 13. Egyetértés 10 2 3 5 9-20 7 14. Diósgyőr 10 1 4 5 8-15 6 15. Pécs 10 1 4 5 6-14 6 lb\ Komló 10 1 4 5 10-20 6 I. végzett nyoic-nyolc győze­lemmel, köztük a játszma­arány döntötte el az első hely sorsát. A „B" tízek végeredmé­nye: 1. Engi 8 gy., 2. Bartha I. 8 gy., 3. Oprável 6 gy. (mindhárom B. Volán). 4. Trestyánszky (B. Volán) 5 gy., 5. Bartha II. (M. Spar­tacus’ 4 gy.. 6. Kavecsánsziky (MEAFC) 4 gy., 7. Fejes (MÉMTE) 4 gy.) 8. Kriston (DVTK) 3 gy., 9. Hegedűs (MÉMTE) 2 gy.. 10. Berta (M. Spartacus) 1 gy. Kiegészült a tízek mezőnye Kapu a tengerekhez A pozsonyi kikötő már nem képes betölteni azt a szere­pet, amelyre — fontos átra­kodás! gócpontként —a Duna mentén elfoglalt előnyös helyzete kijelölte. Ezért 94 hektárnyi területen új kikötő építésére készülnek. Az épí­tés első szakasza 1974-ben kezdődik; ekkor a kikötő ed­digi évi 1,5 millió tonna árut befogadó kapacitása ötmillió, majd 1980-ban nyolcmillió tonnára emelkedik. A csak­nem egyidőben elkészülő Rajna—Majna—Duna csator­na létrejöttével Pozsony két tenger — az Északi- és a Fe­kete-tenger — kikötőjévé vá­lik. Fél perc alatt egészséges ivóvíz Számos trópusi és kevésbé civilizált országban nem kis veszélyt jelent az odautazó kutatók, turisták számára a fertőzött ivóvíz. A veszély el­hárítására egy kaliforniai cég ceruza nagyságú szerkezetet készít, amelyben miniatüri­zált elektrolizáló egységet he­lyeznek el. Ez vízbe merítve oxigénbuborékokat fejleszt, s az oxigén fél perc alatt el­pusztítja a veszélyes bakté­riumokat. Nem lesz világvége 1971-ben a világ­vége hangulathullá­ma húzódott az Egyesült Államokból Európába. A „For­rester modell”, amely MIT-tanulmány (Mas­sachusetts Institute of Technology) néven is ismert, még ma is feszültségben tart­ja a publicisták és „szakkönyvírók” ke­délyét. A Forrester- modell antitéziseként Hans Grtimm pro­fesszor, a bécsi atomenergia társaság tagja, áttekintést adott az emberiség energiaellátásáról. Forrester és mun­katársai tanulmá­nyukban azt az el­méletet állítják fel, hogy az emberiség 2000-ben már nem rendelkezik a továb­bi fennmaradás le­hetőségével, ha a né­pességrobbanás, a nyersanya gf elhasz­nálás és a környe­zetszennyeződés ugyanilyen ütemben és ugyanilyen mér­tékben folytatódik tovább. Ha 1975-ig nem foganatosítanak szigorú ellenintézke­déseket, a kataszt­rófa már nem taifóz- latható fel. Forrester számítá­sai azonban feltéte­lezik, hogy nem kö­vetkezik be változás az emberek számá­nak növekedésében, hogy nem keletkez­nek új technológiák és az emberiséget nem mozgatják majd új felismerések. Forrester abból in­dult ki, hogy a föld energiaellátása to­vábbra is a széli, olaj és gáz elégeté­sének alapján folyik. Hogy meddig tarta­nak még az olaj­készletek, erről el­térnek a vélemé­nyek. A pesszimista tudósok úgy vélik, hogy a kőolajfo­gyasztás évi megkét­szereződése vagy megháromszorozódá­sa esetén is a kész­leteket 30 éven be­lül elfogyasztják. Az optimisták, ide tar­toznak a geológusok is, akik mindig új olajkészletekre buk­kannak, úgy gondol­ják, hogy a tarta­lékok még 700 évig elegendőek arra, hogy a kerekeknek ne kelljen leállniuk. Hans Grümm 150 év­ben adta meg a va­lószínű középértéket. Grümm hozzátette, hogy Forrester a számítást a mag­energia számításba vétele nélkül végez­te. Az atomenergia- termelés viszont már régóta nem a jövő álma. Grümm sze­rint a föld uránkész­letei „mérhetetlenül nagyok”, így tehát a „növekedés határai” még semmiképpen sincsenek látótávol­ságban. A következő ezer évre biztosított az energiaellátás. Környezetvédelmi szempontból is ma­gasabb rendű az atomenergia az oxi- génfogyasztó és szén­dioxid-kibocsátó ég­hető anyagokkal szemben. A 2000-re jósolt világvége be­következését semmi sem indokolja. Négy elnököt lőttek agyon Nixon a 37. államelnök az USÁ-ban. Az első George Washington volt, aki 1789-től 1797-ig, tehát két választási időszakon át irányította az Egyesült Államok ügyeit. Még 13 olyan elnök követte, akit kétszer — vagy Roosevelt ese­tében négyszer — egymás után választottak meg. Az elnökök közül négy merénylet áldo­zata lett: Lincolnt 1865-ben, Garfield-t 1881-ben, McKin- leyt 1901-ben, Kennedyt 1963- ban agyonlőtték. Zajtalan város Leningrádban az általános vá­rosfejlesztési tér ’ részeként meg­valósítják a zaj leküzdésére ki­dolgozott programot. Mozgó la- boratóviumok figyelték a város negyedezer legforgalmasabb út­jai, s az adatokból akusztikai térképet állítottak össze, ötven útvonalon megtiltották az éjsza­kai forgalmat, és csaknem ugyanennyi utat lezártak a te­herautók elöl. Befejezéshez kö­zeledik a várost gyűrű alakban körülvevő főútvonal építése; ezen közlekednek majd a teher­autók a város peremén. Üj rendszerű, zaitalan villamosko­csik járnak majd a lesüllyesztett, hézag nélküli síneken, amelyek „elnyelik” a kerekek zaját. Séta (Pócs Imre felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents