Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-08 / 263. szám

Díszelőadás Viharos alkonyat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkal­mából díszelőadásként mutatta be november 6-án. hétfőn a Miskolci Nemzeti Szinhaz Rahmanov Viharos alkonyat c.imii háromfelvonásos színmüvet. A müvet a Nemzeti Szín­ház Kamaraszínházanak 1946-ös előadása óta a magyar szín­házak egyik repertoárdarabjának számíthatjuk. Nemcsak a Nemzeti újította fel többször, hanem játszották az ország csaknem valamennyi színházában. Még néhány adat a da­rabbal kapcsolatban: Rahmanov 1937-ben írta. cselekménye 1916—17—18-ban játszódik, főhősének. Polezsájevnek alakját pedig a kor híres tudósáról, Tyimirjazev biológusprofesszor­ral mintázta az író. A/. utókor régen volt ese­ményeket illeszt egymásmel­lé. tisztán látja a megoldást, a nagy sorsfordulók katarzi­sát. de nem látja a hétköz­napokat. Rahmanov színmű­vének legnagyobb értéke, hogy ezeket a hétköznapokat mutatja be olyan történelmi és lélektani hitelességgel, hogy sikerül megértetni a piros betűs ünnepet. Az ok­tóberi forradalmat emberek csinálták és emberek fogad­ták el vágj' fordultak ellene, a nagyon sokarcú Szovjet- Oroszország élte végig. Tör­ténelem. megünneplésre való évforduló később lett. Amikor a függöny fel­megy, még egy sok évnek tűnő hosszú percig sötét a színpad. Több mint ötven esztendőt utazunk vissza az időben, mire íelgyúlnak a Polezsajev professzor lakásai es dolgozószobáját megvilágí­tó reflektorok, kivilágosodik a szín. amely aztán nem is változik három felvonáson keresztül. Az író nem a szín­paddal, hanem a lelkekben lezajló ..színváltósokkal’’ áb­rázol. Az országszerte, az ut­cákon. a lakás ablakai alatt folyó drámai küzdelem a négy fal között visszhangzik; Polezsá jevben és közvetlen környezetében munkál. A Viharos alkonyat hétfő esti eiőadása nemcsak a da­rab bemutatója, hanem be­mutatkozó előadás is volt. Illés István főiskolai hallgató első nagyszínházi és miskolci produkcióját rendezte. Pole- zsájev Simon György. Maria Lvovna Demeter Hedvig volt, Bocsárov egyetemi hallgatót Varga Tibor alakította. Mind a négyen ebben az évadban szerződtek a színházhoz. Ért­hető volt az érdeklődés, amellyel a produkciót vár­tuk. A fiatal rendező mindvé­gig tartja magát azokhoz az alapvető normákhoz, amelyek a Viharos alkonyat jó elő­adásához szükségesek: nem történelmet; korabeli valósá­got kell játszani. Sikerül is megteremteni azt az atmosz­férát, amely érzékelteti a kori, es teret enged az eseménye­ket és jellemeket ábrázoló já­téknak. Suki Antal ízléses és korhű díszletei, jelmezei, a Kalmár Péter által összeállí­tott zene segítik ebben. Polezsájev professzort el­játszani a nagy szerepek és a nagy színészi teljesítmé­nyek sorába illik. Nemcsak azért, mert főszerep, hanem mert a szó klasszikus értel­mében vett emberábrázolást kíván s igénybe veszi a szí­nész jellemformáló eszköz­tárát. Mert ki is tulajdonkép­pen Polezsájev? Európai hírű tudós, az oxfordi egyetem díszdoktora, elismert szakte­kintély. Egy olyan szellemi­leg csodálatosan friss hetven­öt éves öregember, akinek számára egy hosszú élet már minden tudást meghozott. A tiszteletet parancsoló szakmai felkészültség mellett azt a ké­pességet is, hogy ravaszul fel­csillanó bölcs tekintete előtt ne lehessen titok. Se az em­beri szívekben, sem a forra­dalom eseményeinek látszó­lagos zűrzavara mögött. Po­lezsájev gyűlöli az értelmet­len háborút, de elfogadja a polgárháborút, mert a humá­num és az igazság alapállá­sából elfogadja az eszmét, «esélyért a nép harcol. Simon György Jászai-dí- jasnak méltán hozott sikert ez a szerep. Az ’első pillanat­tól kezdve azonosul a pro­fesszorral. Nem játssza, ha­nem éli Polezsájev gondola­tait. életét és kristálytisztán mutatja lel az idős ember megható szemérmességét, biz­tos ítélőképességét, nagysze­rű bölcsességét, kedves hu­morát. Demeter Hedvig Maria Lvovna szerepében partnere ebben. Azt a feleséget játssza el, érett színészi eszközökkel, aki a férfi énjének egyik, mondjuk így, jobbik fele. Egy hosszú élet során vele azo­nosult társa, gondolatainak tükre, tetteinek igazolója, A házaspár mellett fiata­lok élnek. Varabjev, Bocsá­rov és Kuprijanov egy-egy embertípust, magatartásfor­mát sűrít magaba. Hármójuk közül Kuprijánové. a matró­zé tálán a leghálásabb sze­rep; Paláncz Ferenc Jászai- díjas formálja meg kitűnően. Robbanó dinamizmussá!, nagy játéktudással jeleníti meg a matrózt, aki (ez a sze­rep buktatója is) tulajdon­képpen több. mint egy em­ber. Régen október jelképé­vé vált. Varabjev és Bocsárov a kor fiatal értelmiségének tí­pusai. Kulcsár Imrét és Var­ga Tibort láthattuk a két szerepben. Mindketten kere­sik a helyüket, mindketten gondolkodnak és a jellemük által determinált útra lép­nek. Kulcsár Imre van köny- nyebb helyzetben, Varabjev sokszínűbb figura, jobbam megírt szerep. Módjában vám eljátszani a válaszút elé ál­lított fiatal orosz értelmisé­gi meghasonlását. Bocsárov tehetséges tanítványa a pro­fesszornak, jó katonája a for­radalomnak ; többet azután nem is tudunk meg róla. Varga Tibor sokszor csak jelzésekre szorítkozó szerep­formálását egyetlen dolog menti: bár többnek szánta, Rahmanov sem írja meg többnek, mint jelzésnek a figurát, Bocsárov „tiszta kép­let’’. Igaz, ezt a képletet is meg lehetett volna több tar­talommal tölteni. MAKAI MARTA MWMMWMMMW ★ Bérezi Béla megnyitja a tarlatot A művész és az ember Lukovszky László kiállítása Nagy társadalmi érdeklődés mellett nyílt meg a Miskolci Galériában, november 4-én Lukovszky László festőművész jubileumi kiállítása. Az ötvenesztendös alkotó — aki annyi szállal kötődik Borsodhoz és Miskolchoz — sokoldalú mun­kásságának legszebb darabjait mutatja be. A tárlatot Bárczi Béla, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke nyitotta meg. Minden kiállítás alkalmá­val más-más kérdések fog­lalkoztatnak bennünket, de ' szinte kivétel nélkül minden esetben kutatjuk az ismeret­len, az ismerős, sőt a barát munkája mögött meghúzódó alkotóművészt, az embert — mondotta Bárczi Béla. — Szembesítjük a művészt al­kotásaival, keressük, mit mond el helyettünk és ne­künk, de az alkotás folya­mata titokban marad előt­tünk. A mai gyűjteményes kiállítás sem fedi fel e tit­kot, ám széles skálán mozgó munkáin keresztül kitárul­kozik előttünk Lukovszky László, a művész, az ember. Alkotó munkásságát hiva­tott művészettörténész így jellemezte: „Költői érzé­kenységű képzőművész. Nem a formák újszerűsége es a kifejezési eszközök szokatlan lehetőségeinek hajszolása jel­lemzi, hanem a tartalmi problémák észlelése es meg­ragadása. Nem az eszközök, hanem a cél minél jobb meg­közelítése érdekli. Egyforma színvonalon műveli a festé­szetet, a rajzot és a sokszo­rosító grafikát. Ám bármi­Hangverseny a színházban Az Országos Filharmónia téli bérletben rendezett hang­versenysorozatának második előadása az a hangverseny, amelyet a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar ad ma este fél 8-kor a Miskolci Nemzeti Színházban. Az együttes Mu­ra Péter dirigálja, zongorán közreműködik Fischer Annie. Műsoron Kadosa Pál VIII. szimfóniája, Mozart C-dúr zongoraversenye és Liszt Les preludes című műve szere­pel. Pető János tárlata Budapesten A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termé­ben november első napjai­ban Pető János, Miskolcon élő grafikusművész lapjaiból nyílt bemutató. A Műcsar­nok által rendezett tárlat az V. kerület, Dorottya utca 8. szám alatt levő kiállítóte­remben november 19-ig te- kinhető meg. Íven formában is beszél, min­dig ugyanarról szól: az em­ber boldogságigenyéről, sza­badságvágyáról, felelősségé­ről. Lukovszky elkötelezett művész. Nem a szakmai si­ker, hanem a nézőire gya­korolt hatás érdekli. Segít, súg és lelkesít, hogy mások is — mint ő — elérkezzenek az emberhez méltó érzelmi kiteljesedéshez.” Küzdelmes életútja edzet­té és gazdagította érzelemvi- lagát. Az idén ötvenesztendös művész — tehát a kiállítás jubileumi — a Képzőművé­szeti Főiskolán Pór Bertalan es Bencze László tanítványa­ként tanulta mesterségét, s az évek során érett művész- szé. Tanulmányúi a járt Lengyelországban, Párizsban és Bulgáriában. Első önálló kiállítása 1951-ben volt Sajó- szentpéteren, 1961-ben a mis­kolci Szönyi István teremben. 1962-ben Munkácsy-díjat ka­pott. Ekkor hívták meg a lu- ganói biennáléra. Rendszere­sen részt vesz az országos kiállításokon, gyakran szere­pel müveivel külföldi váro­sokban. így Amszterdam, Oslo. Berlin, Moszkva. Szó­fia. Prága. Varsó és Bécs kö­zönsége láthatta műveit — s a sort lehetne folytatni. Szép számmal vannak, aki­ket ő indított el a pályán, s a mestert tisztelik benne. Emberben is, művészben is szimpatikus, szerény; törtetés és magamulogatás nélkül tel­jesíti hivatását. Ingadozás nélkül halad választott útján, s munkáira bízza, hogy szól­janak helyette azok előtt, akik megbecsülik őket, aho­gyan alkotójuk is megbe­csülte bennük önmagát és közönségét. Tisztelői nevében őszinte baráti szívvel köszöntőm vá­rosunk jubiláló művészét. Kívánunk neki alkotói sike­rekben gazdag, hosszú, bol­dog életet, hogy mindannyi­unk örömére gazdagítsa Mis­kolc kulturális hírnevét, s nem kevésbé a szocialista magyar képzőművészetet — zárta megnyitóját Bárczi Béla. Könyvespolc Gergely Mihály: Életünk, halálunk Ez az év a bőséges aratás éve Gergely Mihály pályáján. Ri­port-, novella- és szociográfiai kötetei mellett most adták ki a Józsáék című családregényének — érdeklődéssel várt — folytatását is. Érezhetően ezen is dolgozott a legnagyobb becs- vággyal. Beidegzett szóhasználattal azt is mondhatnák, hogy „hiánypótló könyv ’, hisz a diósgyőri munkásokról (és álta­lában a munkásokról) érdemtelenül kevés írás jelent meg. Bz a kötet — noha szerves folytatás is — önállóan is meg­áll a talpán, s az előzőnél becsesebb, izgalmasabb. Éppen a kor miatt, amelyet ábrázol. 1964—65-ben játszódik a cselek­mény, tehet a mába érő tegnapban. Azt írja Gergely Mihály, hogyan hullik szét, adja fel félig-meddig harcos múltját, tradícióit, hogyan pocsékolja el értékeit a Józsa-család. A regény főhőse azonban Bo- zsolva István, a gyárigazgató. Az ő alakja hordozza a mon­danivaló terhét is. Derék munkásember volt, akit osz­tályharcos múltja, kiváló szakmai és szervező képessé­gei miatt emeltek a gyár élére. Sokoldalúan, alaposan elemzi Gergely Mihály azt a folyamatot, ami ennek a jobb sorsra érdemes ember­nek 3 tragédiájához vezet. A cselekményt a szerelem motívuma mozgatja. Bozsolya felesége évek óta fekvő be­teg. Az életerős férfi — nem bírván ellenállni a csábító alkalomnak, helyzetnek — beleszeret volt barátja okos és szép leányába, Józsa Évá­ba. Ez az az erkölcsi vétek, ami aztán kikezdi a férfi mo­rális és intellektuális erőtar­talékait. A munkástelep er­kölcsében puritán. Megütkö­zéssel figyeli gz igazgató és a 23 évvel fiatalabb elvált asszony viszonyát., „Persze, neki szabad!” Az állandó bujkálás, a tiltott és amorális kapcsolat idegfeszültsége mi­att egyre jobban elidegene­dik saját múltjától is, hajda­ni osztályos-sorstársaitól is. Gergely Mihály egy történel­mi igazságot (már-már köz­helyet) igazol, ábrázol ebben a regényben. Ha a vezető be­osztásba került ember átve­szi a hajdani kis- és nagy­polgárság dekadens erkölcsi szabadosságát („Ki tilthatná meg nekem?! Jogom van a boldogsághoz!” stb.), akkor fokozatosan mindenben elide­genedhet hajdani osztályától. Bozsolya rálő a munkásőr pisztolyával a huligánokra, amikor azok megtámadják őket az Avason (amint ép­pen a találkahelyre mennek Évával). Az illegális kapcso­lat, a jogtalan fegyverhasz­nálat az a kavics, ami elin­dítja a tragédia lavináját. Bozsolya maradék erkölcsi erejét összeszedve öngyilkos lesz. ezzel a kétségbeesett és tragikus tettel pecsételve meg jó vágányon indult, de kisik­lott életét. Egy szemlélet és ellenszen­ves gyakorlat fölött mond bí­rálatot az író. Nem élhet visz- sza senki büntetlenül a mun­kásoktól kapott bizalommal. Gergely azonban optimista — ha kitérőkkel, döccenőkke! is —, a happy and tele halad. Rokonszenvvel, szeretettel rajzolja meg Józsa Évának, Molnár Gábornak, a megyei pártbizottság munkatársának. Lázárnak, a tehetséges, ala­posan felkészült főmérnök­nek. Szigetinek, a fiatal se­bésznek, Frigyes bácsinak, a kutató mérnöknek az alak­ját. Bennük, az ő töprengő, kereső intellektusukban lát­ja a jövő biztosítékát, tőlük várja, hogy az apák harcai­val, vérével szerzett öröksé­gét. tovább gyarapítsák. Kifogásolhatná a kritikus ezt a kicsit sematikus opti­mizmust, de nem ezzel van vitája. A baj inkább az írói ábrázolás módszerével és mélységével van. Gergely Mi­hály nem sok'cselekményszá­lat gombolyít (tulajdonkep­pen csak egyet). Elbeszelő nyelve túl gyakran vált at a zsurnaliszta pongyolább, közlő stílusára. Túl sokat mond el ábrázolás helyett. így az olvasóban eleveneb­ben, tovább él a probléma, mint az ábrázolt alakok, sor­sok, Kár, mert Gergely élet- tapasztalata, tárgyismerete alkalmassá tenné kiérleltebb, nagy regény írására is. Ezt várjuk tőle a Józsa család történetének folytatásánál. HORPACSI SÁNDOR «■cani cmrra SZERDA Kossuth rádió. 12.^5: Tánczenei koktél. — 13.20: Vita a korszerű mezögazdasagrol. — 13.40: Nepi zene. — 14.12: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 14.27: A szovjet kultúra hete. 14.50: Szabó Ferenc dalaiból. — 15.10: Harsait a kürt­szó! — 15.45: Feleki Kamill ene- kel. — 16.05: Petőfi-kalendárium. —- 16.12: Zongoraművek. — 16.39: Devecseri Gábor utolsó versei­ből. — 17.20: Népdalgyüjtöúton Bartók Béla nyomában. IV. — 17.37: A téma a föld alatt hever. — 17.55: Az Ü. Dózsa—Celtic BEK-labdarúgó-mérkőzés II. fél­ideje. — 18.50: A 101 String ze­nekar játszik. — 19.30: A szovjet kultúra hete. — 20.00: Gondolat. A rádió irodalmi magazinja. — 20.40; Jasha Heifetz hegedül. — 21.00: Esti beszélgetés. — 21.30: Fél óra sanzon. — 22.20: Kodály Zoltán rádióelőadásai. III. — 22.35: Történelmi figyelő. — 22.55: Nóták. — 23.30: Nagy zeneszer­zők ritkán hallott operáiból. — 0.10: Filmzene. Petőfi rádió. 12.00: Operafelvé- telek. — 13.03: Könyvek, tájak, emberek. — 13.10: Fúvószene. — 13.27: Szirmay Márta énekel. — 13.40: Orvosi tanácsok. — 14.00: Rádiónapló kettőtől hatig. — 18.05: Külpolitikai Figyelő. — 18.20: Fiatalok hullámhosszán. — 19.27: Oj könyvek. — 19.33: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye. — 21.20: Kis ma­gyar néprajz. — 21.25: Csárdá­sok. — 21.40: Latin-amerikai his­tóriák. — 22.00: A szovjet kul­túra hete. — 22.30: Kamarazene. — 23.15: Magyarországon először. — 23.31: A Bergendi és a Tolcs- vay együttes műsorából. Miskolci rádió. A riportereké a szó. — Tájak, üzemek, emberek... — A művelődésért a mezőgaz­daságban. — Népi hangszérszó- lók. — Tanulás, munka, család és megbecsülés. — A megye sportéletéből. — Előadó: a szer­ző. Bratislava! televízió. 17.15: If­júsági híradó. — 18.15: Napjaink szemével. — 19.00: Tv-híradó. — 19.40: Dalok. — 20.00: Tíz nap a szerélemben. T’v-játék. — 21.10: Tv-hiradó. — 21.35: Szovjet film­híradó. — 21.45; Folyami csilla­gok. Szovjet film. Televízió. 15.33: Irány az egye- em! — 16.05: Orosz nyelv. — 16.35: Hírek. — 16.35: Telespori; 1. Ü. Dózsa—Celtic Glasgow lab­darugó-mérkőzés, 2. Sparta Pra­ha—Ferencváros Labdarugó-mér­kőzés. — 19.50; Esti mese.—20.00; Tv-híradó. — 20.30: Magyar elbe­szélések tv-változata. Kosztolányi Dezső: Fogfájás. — 21.10: Kerí­tés. Dokumentumfilm. — 22.00: Tv-híradó — 2. Filmszínházak. Joe Hill balla­dája (színes svéd) f'4, hn6, 8. Béke. — Fekete tollú fehér ma­dár (színes szovjet—ukrán) £3, f5, f7. Kossuth. — A szicíliaiak klánja (magyarul beszélő színes francia. 16 éven felülieknek!) fő, f7. Filmklub. — öten az égből (magyarul beszélő szovjet) 5. 7. Sagvárí. Vetítés helye; Ady Mű­velődési Ház, Diósgyőr. Miskolci Nemzeti Színház (£8): A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye. Közreműködik Fi­scher Annie (zongora). Téli bér­let. A-sorozat 2. Kiállítások. Miskolci Galéria (11—19 óra között): Lukovszky László gyűjteményes kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18 óra kö­zött) : Üj szerzemények. — Lib- resszó (13—20 óra között): Szi- ráki Endre grafikái. CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió. 8.13: Szlambul rózsája. Részletek Fali operett­jéből. — 9.00: Születnek-e ma új mítoszok? (Isin.) — 9.30: Nó­ták. — 10.05: Iskolarádio. — 10.20: zenekari muzsika. — 11.28: Pásztor Béla ébresztése. Beszél­getés a költőről. Petőfi rádió. 8.03: Zenekari mu­zsika. — 9.03: Lázári j Berman zongorázik. — 9.30: Fekete vo­nal. sárga karikával. (Ism.) — 10.00: A zene hullámhosszán. — Kb. 10.30: Nehány szó. zene köz­bén. — 11.50: Nyilas Mihály, nagykörű. Jegyzet. Televízió. 9.00: Iskolatévé. Ol­vasás. — 9.35: S za m tan -me rtaHi — 11.55: Földrajz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents