Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

Lelkesedést lelkesedés ellen Milyen csapat a ZW Holnap 13.30-kor: DVTK—Zalaegerszegi TE A sors véletlen szeszélye folytán nem volt alkalmam megnézni a zalaegerszegi csapatot az NB I-be kerülé­se óta, de láttam őket ta­vasszal Ózdon. Akkor még korántsem volt biztos, hogy bekerülnek az NB I,- be, sőt Szőcs edző még azt 6em merte biztosra monda­ni, hogy ez a szándékuk. A ZTE ekkor 2:0-ra nyert a már a kiesés szálén álló Ózd ellen, játéka azonban nem sejtette, hogy később ez a csapat még az Üj pesti Dózsát is képes lesz kétváll- ra fektetni. Kétségtelen, hogy nem rossz együttest láttam, amely azonban fél­oldalas volt. hiszen a bal ol­dalon játszók vitték a csa­patot, s szerezték a győzel­met. Azóta a ZTE bekerült az NB I.-be, de nem sok helyen változott. Reális te­hát ! az a feltételezés, hogy ‘a holnapi mérkőzés esélyese mégis a DVTK. RIVÁLISOK TALÁLKOZNAK Ha a holnapi találkozó esélyeit latolgatjuk (ilyet ritkán szoktunk tenni, de most úgy érezzük, hogy szükséges), még azt a meg­állapítást is megkockáztat­hatjuk, hogy a ZTE-nek könnyebb dolga volt a Dó­zsa vagy éppen a Csepel el­len, mint amilyen Diósgyőr­ben lesz. Egy ilyen lelkes, s az előszűri bejutástól alapo­san feldoppingolt csapatna«; a helyzete olyan, mint bár­melyik „kicsinek” a nagy ellen, amikor találkoznak, például az MNK-ban. Az a lelkesedés, ami ilyenkor igen magasra csap, még a nagyobb tudást is ellensú­lyozhatja. Annak idején, amikor olyan csapatok ke­rültek be az I. osztályba, amelyeknek ez fennállásuk óta először sikerült, hason­lóan mutatkoztak be a leg­jobbak között. A ZTE sem tett mást; különben már az első forduló után a biztos ' áeső jelöltek közé sorolták volna a csapatot. Egy nagy mellénnyel játszó Dózsa önnyen elvérezhetett az lyen lelkesedés felfokozta "karással játszó csapat ellen. Diósgyőrben más a helyzet. Itt riválisok találkoznak, s a DVTK-nak ez a két pont r okkal fontosabb, mint az a ’ettő a Dózsának volt. Min­den eddigi előzménytől füg- ttlenül, Diósgyőrben a há­ti csapatnak áll tehát a ‘■•’lálkozó. ‘ IJ EGYÜTTEST — MENET KÖZBEN Az esélyek latolgatásakor természetesen nem lehet el­szakadni a jelentől, az ed­digi eseményektől. Kétséges is lehetne az eszmefuttatás akkor, ha Diósgyőrben még nem fedezték volna fel a bajokat, s nem lett volna egy olyan „győri” mérkőzés, amelyen már semmiféle ki­fogás sem odázhatta el a vereség következményeit. Preiner Kálmán, a csapat vezető edzője érthetően nagy gondban van. Ügy tűnik, észrevette már, hogy múló- ban van a „tavaszi varázs­lat”, s az akkor nagyszerűt produkálók nem tudják so­káig megtartani az akkori lendületet, illetve az ahhoz szükséges lelkiállapotot. A következtetés mindebből vi­szonylag egyszerű: ha menet közben is, de új csapatot kell alkotni. A székesfehér­vári mérkőzés már ilyen próbálkozás volt; igaz, si­kertelen. Tény azonban, hogy új csapatot építeni ré­gi emberekből is csak több mérkőzésen keresztül lehet. Hasonlít ez a feladat ahhoz, amiről Illovszky annyit nyi­latkozott már: fel kell épí­teni a jövő együttesét úgy, hogy a jelen feladatait is megoldjuk. TIZENGTÖS KERET A szombati edzésen erre a feladatra úgy készült a DVTK, hogy a kerethez tar­tozó 19 játékos Preiner Kál­mán vezetésével nagypályán kétkapuzott. Ez a két csa­pat természetesen nem lehet azonos a hétfőn pályára lé­pővel, már csak a létszám miatt sem. Kovács például még csak most kezdte el az edzéseket. Tábori és Ruttkai is a partvonalon figyelték a többiek játékát. Tábori azért, mert sérült. Ruttkai azért, mert — mint mondotta — „az öregek hamarabb ab­bahagyhatják .. Megvártuk az edzés végét, s egy kicsit abban is bíz­tunk, hogy az Összéállítást, a holnap pályára lépő tizen­egyet is közölhetjük már. Preiner Kálmán azonban még meditál, hiszen a pálya szélén megtartott kis röp- megbeszélés végén tizenöt nevet sorolt fel. A holnap fél 2-kor a Zalaegerszeg el­len pályára lépő tizenegy te­hát a következők közül ke­rül ki: Veréb, Szabó — Kol- láth, Salamon, Hajdú — Kendi, Hajas, Tamás Vára- di, Gál — Udvarev, Kiss, Görgei, Sikora és Fekete. HORVATH KALMAN Sportvezetőket tüntettek ki A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­jának megünneplését min­den esztendőben összekötik az élet sok területén rend­kívülit, kimagaslót produ­kálók megjutalmazásával. Ez a szokás a sportmozgalom­ban is, s ennek a hagyo­mánynak megfelelően gyűl­tek össze tegnap délután a miskolci ifjúsági házban azok a sportvezetők, akiket kitüntetésük átadása céljá­ból az MTS megyei elnöksé­ge meghívott. Nem voltak jelen azok a sportvezetők, akik a legmagasabb elisme­résben részesültek, hiszen számukra tegnap a Népsta­dion sajtótermében nyújtot­ták át a Sportérdemérem arany és ezüst fokozatait. November 7. alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Sportér­demérem arany fokozatával tün­tették ki Dreiszig Dezsőt, a Bor­sod megyei labdarúgó Szövetség főtitkárát és Perényl Istvánt, a Borsodi Bánj ász tornaedzőjét. A Sporterdemérem ezüst fokozatát kapták Arvay Béla, az SZMT Kecskeméti István, az MTS Mis­kolc városi Tanácsának elnöke, pálinkás György, a DVTK inté­zőbizottságának tagja és Dombó­vári Károly, a Borsod megyei Atlétikai Szövetség főtitkára. Az ifjúsági házban meg­tartott ünnepségen Popp Gazsi Imre méltatta az ün­nep jelentőségét, azt, hogy milyen hatással volt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom a sportmozgalomra. Beszélt az elmúlt időszak eredményeiről, s azokról a feladatokról, amelyeket első­sorban a most kitüntetettek segítségével kívánnak meg­valósítani, amelyek között is az iskolai testnevelés, a tömegsport és a létesítmé­nyek fejlesztése a legfőbb. Majd átadta a kitüntetése­ket a megye, köztük Mis­kolc város arra érdemes sportvezetőinek. A miskolci sportvezetők közül A testnevelés és sport kiváló dolgozója kitüntetést kapták dr. Bitskey Zoltán, a Megyei Üszó- szövetség főtitkára. Kondorost József, a megyei l abdarúgó JB elnöke, Lángi Tihamér, a városi AIST elnöke. Marosvári Kmil, a 100-as ITSK edzője és Szlaboda István, a megyei Asztalitenisz Szövetség főtitkára. A testnevelés és sport érde­mes dolgozója kitüntetést kap­ták Burek Lajos, a megyei Si Szakszövetség elnöke, Demeter Adámné, a JTS adminisztrátora, Földi Károly, a Miskolci Vörös .Meteor kézilabda szakosztályá­nak vezetője, Jakab Antal, az MVSC labdarúgó szakosztályá­nak vezetője. Kapusi Erzsébet, a Pamutfonó sportköri elnöke, Ka­zinczy László sportegyesületi el­nök, Molnár Istvánné, a MÉMTE adminisztrátora, Molnár József, a megyei Tájékozódási Futó Szö­vetség főtitkára, Náter József, a megyei Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottságának elnöke, Tóth Dezső, a megyei Labdarúgó Szövetség ifjúsági bizottságának tagja, Baumann Gáspár, a DV­TK elnökhelyettese. Hódi Zoltán, a DVTK labdarúgóedzöje, Sze­pesi Jánosné, a DVTK röplabda edzője. A testnevelés és sport fejlesz­téséért kitüntetésben részesült dr. Pásztor Pál, a MÁV miskolci Igazgatóságának vezetője. Évek munkájának elismeréseként. Majd negyedszázada ismerem már Dreiszig Dezsőt, minden lab­darúgó „Dezső bácsiját”, de most is olyannak látom őt, mint első találkozásunkkor. A kissé mackós termet, a ruganyos mozgás, a de­rűs arc azt az embert, jellemzi, akinek egyszerűen nincs kora; aki felett nyomtalanul suhannak az évek. Valahogy mindig így képzeltem a hatodik x-en jóval túl levőknél a sport jótékony hatását. Pedig . . • — Sajnos — idézi Dezső bácsi a több mint félévszáza­dos múltat —, aktívan keve­set sportolhattam, pedig kö- lyőkkoromban — még a ke­rekdombi grundon — elje­gyeztem magam a labdarú­gással. Talán vittem is volna valamire, hiszen gimnazista koromban már a PTK kapu­ját védtem. Ugyanakkor lö­vésznek sem voltam éppen akárki; mint a megyei válo­gatott tagja, országos ezüst­jelvényt szereztem. A sport- karriert aztán derékba törte az üzemben elszenvedett sú­lyos balesetem. A labdarúgással mégsem szűnt meg a kapcsolata. Mert akit egyszer beoltottak ezzel a „szérummal”!... Vezető lett. Először az Ifjúsági Lab­darúgó Szövetség aktívája, majd az ÉLASZ intéző és fe­gyelmi bizottságának veze­tője, 1951-től pedig a mai napig is a Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára! Odaadó és nagy szakértel­met eláruló munkáját maga­sabb sportszervek is elismer­ték. 1957-ben tagja lett az MTS Borsod megyei elnök­ségének, 1962-ben pedig az MLSZ vidéki bizottságának is. Az NB III. északi csoport­jának ügyeit szintén ő vezeti, e bajnoki osztály létrehozá­sától kezdve. Tevékenységé­nek „látható” jelei sem mar radtak el. A számos elismerő 1 plaketten és oklevélen kívül 1959-ben megkapta A test­nevelés és sport kiváló dol­gozója kitüntetést, 1966-ban a Sportérdemérem bronz foko­zatát, 1970-ben pedig a Fel- szabadulási Jubileumi Emlék­érmét. Mint sportvezető több­ször járt Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjet­unióban és ... — A legszebb élményem — csillan fel most is a szeme Dezső bácsinak — az volt, amikor 1959. október 11-én a Belgrádban 4:2-re győző magyar válogatott egyik szak/ vezetője voltam! Hej, mi­csoda focit játszott akkor a Grosics — Mátrai, Sipos, Sá- rosi, Bozsik, Kotász, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Szim- csák tizenegy! De hát... Nosztalgiából nem lehet meg­élni; az élet megy tovább. Ügy kell dolgoznunk, hogy újra legyen egy olyan csa­patunk, mint a „belgrádi” volt. És Dezső bácsit, a Sport- érdemérem arany fokozatával most kitüntetett sportvezetőt 65 éves korában sem kell másra biztatni. (monostori) Meglepetés Kazincbarcikán 4 DH tippjei A DH ÍGY LATJA: 1. Pécsi Dózsa—Videoton 2. Salgótarján—Komló 3. Diósgyőr—Zalaegerszeg 4. Egri Dózsa—Szolnoki IMTE 5. Dorog—Debreceni VSC 6. Kecskemét—Pénzügyőr 7. Békéscsaba—Oroszlány 8. Várpalota—Miskolci VSC S. Bo. VSC—Vári Híradás 10. Sátoraljaújhely—Ózdi Koh. lt. Vasas Izzó—Kazincbarcika 12. Kisterenye—Leninváros 13. Rudabánya—Nagybátony POTMERKÖZÉSEK : 14. Debreceni EAC—KISTEXT 15. Hajdúböszörmény—BVTSK 1«. Szegedi VSE—Cegléd Már korábban eldőlt, hogy Borsod 32 középiskolás lab­darúgó-csapata közül melyik lesz az a kettő, amelyik Borsodot képviseli a maga­sabb szintű küzdelmekben. Csupán az volt még kétsé­ges: kik kapják a különbö­ző ötvözetű érmeket? Most Kazincbarcikán — már ami az aranyat és az ezüstöt il­leti — ez is eldőlt. Hallat­lan izgalmak közepette ví­vott nem túl magas színvo­nalú döntőt az Ózdi Szakkö­zépiskola és a Leninvárosi Gimnázium két tizenegye. Némi meglepetésre a két or­szágos ifjúsági válogatottat is felvonultató leninvárosiakkal szemben — Pogány és Orosz is játszott — az utolsó öt másodpercig (!) az ózdiak ve­zettek. s egy kétségbeesett roham következménye lett az egyenlítő gól. Aztán a hosz- szabbítás következett, amely­ben viszont egyszer sem zörrentek meg a hálók. Ma­radtak a büntetőrúgások. Jellemző a „magyar beteg­ségre” hogy középiskolása­ink sem tudsak 11-est lőni. A rúgott 20 büntetőből ugyanis mindössze kilenc ta­lált célba! Végeredményben az ózdiak 2:2 (2:1) ered­ménnyel, de 5:4-es bün­tetőaránnyal nyerték a me­gyei bajnokságot, s az or­szágos döntőben Nógrád me­gye bajnoka ellen lépnek pá­lyára. A második helyen vég­zett lenin város iáknak Szol­nok megye első helyezettje lesz az ellenfelük. Törpék lellek az óriások MEAFC—Bajai Vízügy SK 65:53 (26:33) A miskolci sportcsarnok lelátóin helyet foglaló né­hány tucat szurkoló bizony féltette a MEAFC kosarasa­it: a bajai játékosok egy fej­jel magasabbak voltak. So­káig jogos is volt az aggó­dás. hiszer, a két palánk alatt a Vízügy volt az úr. Pedig nem játszottak rosszul a mis­kolciak sem, sőt ötletes vagy lerohanásos támadásaik eredményeként sok „ziccert” is kialakítottak — a befeje­zéssel azonban mindig baj volt. Fordulás után aztán „be­jött’’ néhány ügyes miskolci zárás, s a 4. percben 36:35­nél végre sikerült a veze­tést is átvenni a bajaiaktól. Kerekes szinte tökéletesen semlegesítette a válogatott kerettag Ikaticsot, Sipos ve­zérletével pedig egyre többet „vállalkoztak” az egyetemis­ták, s az előnyük egyre nőtt. Amikor aztán a vízügyesek hosszú emberei sorra kipon­tozódtak, a fölényes győze­lem egy pillanatig sem volt vitás. Ami á játékot illeti, már a MEAFC kosarasai vol­tak az „óriások”! Kosárdobék: Sipos (21), Magyar (15), Varga (12), Bé­res (8), Kerekes (3), Bardócz, Kösztner, Baracsakai (2—2). M. GY. bábáskodott. Második talál­kozásunk néhány héttel ez­előtt történt; akkor, amikor a DVTK Intéző Bizottsága a propagandamunkát tárgyalta. A bizottság tagjaként véle­ményét is elmondotta, s nem­csak az agitációs és propa­gandamunka módszereinek gyarapításához adott jó taná­csokat, hanem a munkaterü­let politikai fontosságáról is részletesen szólott. Szavai megszívlelendők voltak, s egy kicsit bizonyítékai is annak, hoey most, 62 évesen, miért van még szükség munkájára. De bizonyítékai voltak annak is, hogy Páiinkási György miért vállalja még ezt a nenj könnyű feladatot. S mindez annak igazolásául szolgál, hogy miért vehette át tegnap Budapesten a gportérdem- rend ezüst fokozatát. H. K. Sokan abban a hitben élnek, hogy csak az lehet igazán jó sportvezető, aki maga is ver- senyzett valamikor. Páiinkási György, a Lenin Kohászati Mü­vek nyugdíjas vállalati főmecha­nikusának példája nem ezt iga­zolja. A sporthoz természetesen volt köze: fiatal korában atléti­káit, de csak úgy, mint azt a legtöbb diák teszi. Élete mégis szorosan kötődött a sporthoz, pe­dig hivatali munkája rendkívül felelősségteljes, sok időt elrabló munka volt. Mégis jutott ideje arra, hogy sokféle módon részt kérjen a diósgyőri sportélet fej­lesztéséből. A fejlesztést szó szerint kell érteni, hiszen a diós­győri stadion jó néhány léte­sítménye az ő munkájának emlékét is őrzi. Annak ide­jén rendkívüli dolog volt esti világítást teremteni egy kézi- labdapálya fölé. Gyuri bácsi, aki annak idején, s majd 12 éven át a kézilabda-szakosz­tály vezetője volt, nemcsak a kézilabdapálya átépítését és korszerűsítését szervezte meg, hanem a röplabdásokról is ő gondoskodott. Gyuri bácsival, aki most már két esztendeje nyug­díjas, az elmúlt hónapokban mindössze két alkalommal találkoztam. Egyszer akkor, amikor már az utolsó simítá­sokat végezték a diósgyőri teniszpályán felállítandó mű­anyagsátor alapjain. A mun­kacsarnok születésénél is ott Valamikor atléta volt, főleg 800 és 1500 méteren versenyzett. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy nem a legszerencsésebb időben született, hiszen olyan vetélytársakkal kel­lett szembenéznie, mint amilye­nek Talabircsuk, Tábori, Rózsa­völgyi vagy éppen Iharos voltak. Sportolni 1948-ban kezdett. Aki ismeri a halk szavú, aszkéta al­katú fiatalembert, nehezen tudná elképzelni — talán még moso­lyogna is —. hogy a sportot ököl­vívással kezdte. Azon viszont már nem le­pődik meg senki, hogy ezzel a sportággal mindössze csak fél évig „barátkozott”. Ott­hagyta a tornatermet hama­rosan, s az atlétikai pályán állt meg. Természetesen csak képletesen, hiszen sok ezer kilométert hagyott maga mö­gött addig, amíg eljutott p megyei csúcstartói címig s a vidéki válogatottságig. Kecs­keméti István fiatal ember, mégis lassan 15 esztendeje lesz annak, hogy abbahagyta a sportolást — elsősorban a sport miatt. Az MVSC-ből ugyanis a Testnevelési Főis­kolára vezetett az útja, ahol egyre kevesebb ideje maradt a versenyzésre, hiszen a dip­loma megszerzése nem kis feladat. Amikor pedig elvé­gezte a főiskolát, Miskolcra jött és a 6. sz. Általános Is­kolában megkezdte pályafu­tását. ötévi tevékeny munka után hívták meg munkatárs­nak a megyei sportszövetség­hez, ahol jelenleg is dolgo­zik, korábban mint módszer­tani előadó, most pedig mint az MTS Miskolc városi Ta­nácsának elnöke. Nincs messze már sport- pályafutása huszonöt eszten­dős jubileuma sem. de az el­ismerés a legutóbbi éveknek, a megye sportvezetésének se­gítésével éltöltött időnek szól. Ennek a nyolc esztendőnek a munkáját szinte lehetetlen összefoglalni, de talán nem is szükséges méltatni akkor, ha elmondjuk. hogy mindezt Kecskeméti Tstván olva'l színvonalon végezte el. ami­nek elttmerésekénpen t- •*, ' a Snortérdemreod ettist foko­zatával tüntették ki. (horvóth) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents