Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

Kiállítás

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kulturális bizottsága rendezésében nyílik kiállítás november 9-én, délután 4 órakor az egyeteJobban gazdálkodtak a vasúti kocsikkal

LACZÓÉK

men. Az új főépület II. emeleti üvegtermében Vass Csaba szobrász műveit láthatják az érdeklődők.

Az idei őszön nagyobb szállítási feladatok vártak a vasútra megyénkben, mint tavaly. A legnagyobb forgalPáratlan aszúíermés ílegyafján

^ A csípős őszi szél sem szegi kedvét a módi szüretelőknek. Királynak nevezik ezt a részt, a helybeliek szerint azért, mert az egész Hegyalján itt terem a legjobb aszút adó szőlő.

Amerre csak megfordultunk Mádon és Tolcsván, a szüretelők mindenütt azt mondták, hogy ilyen aszú- termésre emberemlékezet óta nem volt példa a Hegyalján.

— Érdekesen indult ez az ősz számunkra — mondja Kapás Pál, a borkombinát vezérigazgatója. — Szeptemberben nagy eső volt, és rothadásnak indult a szőlő. Kétségbeestünk, hogy oda a jó termés. Aztán jött egy nagy szél, szárazra fordult az idő, és a rothadás nemes rothadásba, azaz aszúsodás- ba csapott át. Néhány területen, így például a tolcsvai Kincsem és Radoska dűlőben az aszúsodás eléri az 50 százalékot.

Ha több az aszú, akkor — törvényszerűen — valamivel rosszabb a termés, de az átlagok — a vezérigazgató szerint — még így is elérik a jó közepes szintet. A szőlő cukorfoka pedig 20 fok fölött van.

A minőség tehát kiváló, s

a mennyiségre sem lehet panasz, ám az idei szüret rendkívül nehéz a Hegyalján. Először is azért, mert az aszú leszedése lassítja, a munkát, ráadásul némi zavart okoztak a korai fagyok is.' Jelenleg a magán- termelők parcelláin lassan befejezéshez közeledik a szüret, de a nagyüzemek, szakszövetkezetek, valamint a borkombínát szőlőskértjéí- ben a termésnek legalább egyharmada még kint van. Jelenleg több mint öt és fél ezer ember hajladozik a tőkék közt, köztük kétezer szovjet és magyar katona.

Sürget az idő. s minden szem szőlő érték. A hegyaljai borok iránt — részben a különböző világversenyeken elért szép sikerek hatására — ugrásszerűen növekszik az igény mind a hazai, mind a külföldi piacokon. Az öt évvel ezelőttinek, ma körülbelül a dupláját értékesíti a borkombinát.

(békés)

„Csurrantás” a rőzselángon a munka szünetében

(Vadas Zsuzsa felv.)

mat a Borsodi Ércelőkészítőmű, a Lenin Kohászati Müvek és az Özdi Kohászati Üzemek bonyolították le. A Nyékládházi Kavicsbánya 630 ezer tonnával több osztályozott és osztályozatlan sódert szállított el megrendelőinek az országba és az ország határain túlra, mint tavaly. Ugyancsak a nagy szállítók közé tartozik a Beton- és Vasbetonipari Művek zsolcai gyára is.

Szeptemberben 103 százalékra teljesítette szállítási tervét a MÁV miskolci Igazgatósága és a tehervagonokban 171 ezer tonnával több árut, terményt, nyersanyagot juttattak el a megrendelőkhöz, mint egy évvel ezelőtt. Októberben 108 százalékra teljesítette tervét a vasút, és az őszi szállítási csúcs időszakában összesen 246 ezer tonnával több teherárut szállítottak, mint tavaly ilyenkor. Ahol kisebb vagonhiány jelentkezett, gyorsan pótolták; sokat javult a kocsikkal való gazdálkodás az igazgatóság területén. Nem volt fennakadás a MÁV-nál a mezőgazdasági termények szállításánál sem, és különösen a ^szüretelő vonatok” ellátása volt kifogástalan.

Jobb márka lett a Videoton

A közelmúltban kötött szerződést a székesfehérvári Videoton Gyár, valamint a miskolci VIMELUX a televíziókészülékek garanciális javításáról. Eszerint az október 23-a után a Centrum Áruházban, illetve a BIK hat miskolci szaküzletében vásárolt televíziókat — a vevő kívánságára — a VIMELUX szakemberei díjtalanul üzembe helyezik, s a garanciális idő alatti javításokat soron kívül elvégzik. A megállapodásra — amely elsősorban a televízió-tulajdonosokat érinti előnyösen — a borsodi rádióakció keretében került sor.

A szerződés megkötése óta eltelt több mint két hét alatt a korábbinál is több Videoton gyártmányú televízió talált gazdára, s tulajdonosaik élvezik az őket megillető szolgáltatásokat; nagyobb hiba esetén 72 órán belüli készülékcsere, öt javítás után új készülék biztosítása stb.

öreg barátom, Rásztóczky Ernő ízig-vérig diósgyőrinek vallja magát — s most bizonyítja is. Míg végígmegyünk a Mária utcán, sorra megnevezi a hegy oldalához lapuló kis kertes házak lakóit, foglalkozásukkal együtt. Papírgyári munkás, magasépítő, gépgyári esztergályos, párt- titkár, bányász és így tovább. A röpke „idegenvezetést” ezzel zárja; — Szóval, tudták a szovjetek is, hogy hol kell bejönni a városba. Itt, ezen a fás-bokros részen ereszkedtek le az előőrsök.

Puskalusok emléke

A kohászat rég nem használt, beomlott homokbányáját rozsdás vasajtó őrzi. Fölötte még kibetűzhető az elmosódott felirat: „Jó szerencsét!” Szemben nyílik a kiskapuja a Laczó családnak. Hozzájuk igyekeztünk.

A most 73 éves Laczó Péter fiatalabb korában nehéz éveket töltött a homokbányában. Amint ő mondja:

— Leette a ruhát, le a húst is az emberről ez a robot. De beleszoktunk azért, mint kukac a tormába.

A munkába, ha volt, sbármilyen nehéz volt, világéletében beleszokott, beletörődött volna Laczó Péter. Ám abba sohasem törődött bele, hogy éhbért és embertelen bánásmódot kapott „gazdái- I tói”. Nem törődött bele akkor sem, amikor a csendőrök puskatussal „magyarázták” neki, mit tehet a magaformájú munkásember és mit nem.

— Amíg fiatal voltam, csak sajgott a forgóm, de mostanában külön-külön fáj és egyre jobban fáj az ütések helye. Mindig csak az ágyat kívánom.

A ház régi, a bútor vadonatúj. A Magdi lányé, Szép Lászlónéé, aki férjével és pici fiával együtt a szülői házba húzódva várja, hogy megkapja a lakást, és végleg ..kirepüljön” ő is. mint öt húga. Van még egv lány Laczóék- nál itthon, de őt — bár felnőtt. dolgozó nő — gyérekként kezeli mindenki.

Jutott dicsőség, jutott szenvedés

Múltat idézünk Péter bácsival. Komor a téma, s még jó, hogy a kisunoka nem tűri sokáig a mellőzést, minduntalan közbegügyög, és ilyenkor egy-kót pillanatra elsimulnak nagyapja arcán a barázdák.

— Beszéljek az első világháborúról, arról, hogy már

gyerekfejjel meg kellett ismernem a halálfélelmet, az éhezést? Elmondjam, hogyan jutottam haza Olaszországból, rongyosan, tetvesen, gyalog? Elég csak annyit: ez a keserves út is hozzájárult, hogy jelentkeztem vöröskatonának. Mert keveset hallottam én még addig a kommunizmusról ; Marxról, Leninről meg jóformán semmit. Csak annyit tudtam, hogy az orosz proletárok forradalma az olyanoknak a hatalmát söpörte el, mint amilyenek engem is a vágóhídra küldtek.

Laczó Péter vöröskatonának jutott a dicsőségből is, szenvedésből is. Első ütközetük a papírgyár környékén volt, kiverték Diósgyőrből az intervenciós cseh csapatokat. Aztán súlyos vereség Kevi község határában, még súlyosabb — lőszerhiánv miatt — Zagyvarékas mellett. S a vég: a fegyverletétel 1919 augusztusának elején.

Kecskemét. Szén di-tanya. A sok ezer fogoly-vöröskato- na éhségében nyersen eszi a gabonát, gyenge kukoricát — ha hozzájut. A fiatalabb hadifoglyokat egy idő után szélnek engedik a románok. Meglett családapák szinte a bőrt is leborotváliák arcukról, s homokkal sikál iák ..oozsgásra” együtt bőrüket. Ám a rosta kíméletlen.

Laczó Péter még fiatal, elengedik. De csak látszólagos a szabadulás.

— Ettől kezdve vörös, kommunista voltam én az urak szemében. Hátraállítottak, ha munkát, s még inkább, ha bért osztogattak. Pedig akkoriban Diósgyőrben az elöl álló munkásaknak sem sok jutott.

Menekülés Be’giumba

A nyomor, a kétségbeesés elől Belgiumba menekül. Itt több ugyan a pénz, de az idegen idegen marad a szervezett munkások között is. És ferde szemmel néznek rá, amikor megjegyzést tesz a „jó királyra”.

Hat év után vissza Miskolcra. És ekkor, a harmincas években egy kis fény, melegség költözik Laczó Péter életébe. Erről a feleség, Erzsi néni beszél, szemérmesen, ám mégis úgy, hogy a homlokára húzott kendő alól ugyanazt a szempárt látom kiragvogni, mely az ágy fölé akasztott esküvői képről tekint ránk.

— Juhász volt az én apám, bacsó. Az pedig rangot jelentett a falunkban. Péternek akkoriban volt állása, dolgozott, de mit keresett szegény .. Hozzáadtak mégis, mert apám azt mondta:

Elismerés és tisztelet

„Ez a kitüntetés más...”

Brigádvezető a hengersorról

Ma délelőtt a megyei párt- bizottságon, több más társával együtt az MSZBT aranykoszorús jelvényével tüntették ki Halász Lajost, az LKM szocialista brigádvezetőjét.

Vagy négy évvel ezelőtt együtt úsztuk át a Dont. Még ma is a fülembe cseng csoportvezetőnk kétségbeesett kiabálása, amikor egyszerre csak azt látta, hogy a fejek egyre távolodnak a parttól a folyó közepén közeledő hajó irányába. Odaát iszap volt és nád. nem tudtunk mihez kezdeni, hát visszaúsztunk.

— Hej. de szép volt! — sóhajt Lajos bácsi. — Rosztov, Volgograd. Moszkva, a Kreml, a Lenin-mauzóleum! Mennyi kedves emlék!

Azt a háromhetes utat jutalmul kapta. Azóta is volt már külföldi jutalomüdülésen. De élete nagy része bent telik a középsoron, ahol oly sokszor láttam már gondterhelt arccal birkózni a tűz- kígyóként sikló idomacéllal.

— Mindig azt szeretnénk, hogy jól menjen a munka, hogy ne legyen semmi hiba. Nem dicsekvésképpen mondom, de ránk.mindig figyelnek. Amikor hazajöttem a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásáról, azt mondtam: ezután még többet kell tennünk, s

— Hogyan fogadta a kitüntetés hírét?

Mindig nevető arca elkomolyodik.

— Nem először becsülik meg így a munkámat. De ez valahogy mégis más. Amikor az LKM kollektívája MSZBT- tagcsoport lett, több száz brigád tett vállalást a magyar— szovjet barátság elmélyítéséért. Mi is. Engem sok-sok személyes élmény is fűz a Szovjetunióhoz. Ezen túlmenően a gyárban több száz szovjet gép üzemel, a nagy- olvasztó szovjet vasérccel dolgozik, s még hosszan sorolhatnám a kötődés ezernyi szálait. Külön öröm az is, hogy akkor adták ezt a kitüntetést, amikor gyárunk egész kollektívája is magas elismerést. MSZBT aranyplakettet kapott.

NY. I.

becsületes, egyenes ember ez, Neki pedig szeme volt az ítélethez.

Múltak az évek, s jöttek a gyerekek egymás után. Hét lány. Öltöztetni, etetni ekkora családot gond ott is, ahol az apa jól keres. A „vörös Laczót” azonban mindig oda rakták, ahol nehéz volt a munka és kicsi a kenyér.

Kihallatszott az Infer nationale

Mégis, ezek- az évek Erzsi néni szerint szépek voltak. De aztán ismét jött a háború. Vigasz, reménysugár csupán egy kis rádiókészülék, mely mellett oss^e lehetett bújni a komákkal, az elvtársakkal: Spisák Lászlóval, Eavári Lászlóval és másokkal, akik ma már nem is élnek.

— Szlovák anyanyelvű vagyok, én értettem, mit üzen Moszkva. Guggoltunk a készülék mellett, s tolmácsoltam. Az Internacionálé hangja azonban — nagy buzgalmunkban megfeledkeztünk az elővigyázatról — kiszűrődött az utcára, s nyakunkra hozta a csendőröket. Nagyon csúnyán megvertek engem, akkor a csendőrőrsön. Nem először életemben.

— Ma is hallgatom Moszkvát. Megszoktam, szeretem. A híreket is, meg a jótorkú énekeseket is Az Intemacio- nálét. Mert nekem már csak az marad a legszebb dal.

— Ha összejön a család — és ez elég sűrűn előfordul —, apu mindig mesél. Más ezt így hallani, hogy az ember nem élte át. De én azért mégis jobban ismerem, mi volt itt 45 előtt, mint azok, akik csak könyvből tanulták. Büszkék vagyunk apára — vallja az asszonylány.

— Én meg rá*ok, erre a családra — kontrázik Péter bácsi. — Hogy boldogultok, összetartotok. S nem feledkeztek meg rólunk, öregekről.

A kisunoka ismét közbeszól. Követeli, mutassuk meg neki is azt a sok csillogó csecse-becsét. színes könyvet, amiket Erzsi néni a szekrényből, a gondosan hajtogatott fehérneműk alól szed elő. Élmunkás és kiváló dolgozó jelvények, veteránkitüntetés. és egv kis niros könyvecske, 1945-ös dátummal.

— Sok van, kinek több a nyugdíja, de ilyenekkel nem mindenki dicsekedhet — mondja T.nezó Péter. Először érzek büszkeséget a hangjában.

*

A Mária utcai kiskertekben őszirózsák. Minden tőről hiánvzik néhány szál. Halottak napja titán vagyunk. Hány, de hány olyan ember síriát díszítik most — már talán kissé hervadozva — a lemetszett virágok, akik Laczó Péterrel együtt álltak a Vörös Hadseregbe, akikkel egvütt hallgatta Moszkva hangiét, vaav eeviitt dolgozott itt. a beomlott bányában és másu++.

BÉKÉS DEZSŐ

Titk árnők éoző tanfolyam

Sokszor gondot okoz a miskolci vállalatoknál az újabb és újabb rendeletekben jártas adminisztratív dolgozók, köztük a titkárnők hiánya.

A TIT Miskolc városi Szervezete most titkárnő- képző tanfolyamot szervez, amelyre november 15-íg lehet jelentkezni, a Széchenyi u. 16. sz. alatt.

i