Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

•> >• Kiváló újítók a barátságvonaton Tegnapi számunkban meg­írtuk mór: elindult Miskolc­ról a barótságvonat, amely 320 borsodi fiatalt vitt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját ünneplő Szovjetunióba. A vo­nat utasai között volt a mis­kolci pamutfonoda három kiváló újítója: Mazur László. Orgona László és Jónyer László is. akik a vállalat ju­talmakéul indulhattak a ba­ráti országba. A három újítónak nagy része van ab­ban. hogy a pamutfonodá­ban az elmúlt évben és az idén is számottevően nőtt a benyújtott és hasznosított újítási javaslatok száma. Az ebből eredő anyagi megta­karítás az előző évekhez vi­szonyítva szinte megduplázó­dott. A három kiváló újító a Kijev—Moszkva—Lenin­grad körutazás megtétele után e hónap U-én érkezik vissza Miskolcra. : I:®? : + A Marszalkowska utca. a lengyel főváros egyilc legjelentősebb útvonala, ahol nagy áru­házak sorakoznak egymás mellett Ha a rossz idő közbeszól Mi újság a szénpiacon Hivatalosan, illetve félhi­vatalosan, idestova egy hó­napja tart a fűtési idény. Korábban több alkalommal is beszámoltunk róla, hogy a TÜZÉP — a meghirdetett kedvezményes akciók ellené­re is — komoly gondokkal küzd. A jelenlegi helyzet­ről dr. Homonnay Tivadar, a TÜZÉP Vállalat főköny­velője a következőket mond­ta: — A háztartási fűtőolaj, illetve a gázfűtés “1 terjedé­se erősen érezteti hatását az idei tüzelőanyag-beszerzések alakulásában. Ez év októbe­réig mintegy 1 millió 300 ezer forinttal kevesebb árut adtunk el. mint az előző év azonos időszakában. Különösen számottevő a visszaesés a közületi beszer­zéseknél; a helyzeten az sem javít, hogy a lakosság vi­szont többet vásárolt, mint a korábbi években. A TÜZÉP Vállalat telepein e napokban is mintegy 2000 vagon szén, 250 vagon koksz, 120 vagon brikett és 230 vagon tűzifa várja a vá­sárlókat. Ha az idei forga­lom megközelítette volna az előző évekét, ez a mennyi­ség nem lett volna elég. — De így ...? — tárja szét a karját a főkönyvelő, -r- Az idén tavasszal körülbe­lül 2000 - vagon, tavalyról megmaradt szene; kellett át­adnunk a bereniei és a le- ninvárosi erőműveknek. Az állás miatt lakossági fel- használásra már alkalmat­lanná vált ez a készlet. Ha nem lesz különösebb időjá­rásváltozás, a telepeken tárolt 2000 vagonn.vi tüzelőanyag — illetve az időközbeni beérke­zés —, á novemberi de­cemberi vásárlóknak elég. A korábbi megrendeléseket folyamatosan kielégítettük, ebben nagy része van az elmúlt vasárnap megrende­zett kommunista műszaknak is; ekkor mintegy 400 vagon szenet, kokszot, tűzifát hord- tunk ki. K. J. Mérik a Sajó szennyezettségét Megyénkben négyszáz olyan üzem, gyár, vállalat van, amely szennyezi a folyókat. Elsősorabn a Sajó völgyében rossz a helyzet. Ezért az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság hárommillió fo­rintért szennyvízészlelő-be- rendezést állít fel, szennyvíz- mérő műszereket helyez el Sajópüspökinél. Az automatikus szennyvíz­észlelő- és jelzőberendezés megállapítja. hogy milyen szennyeződéssel érkezik a Sajó Borsodba a határon túl­ról. Jelzi a szennyező kom­ponenseket, ezzel lehetővé teszi, hogy a szennyvíztisztí­tásban a leghatásosabb eljá­rásokat. módszereket alkal­mazzák. Az észlelő állomás építését hamarosan megkez­dik. Balekavatás A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem hetven-nyolc- van elsőéves bányamérnök­hallgatójának első bányajá- rásál rendezi meg Rudabá- nyán november 13-án az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Ekkor l»eresztelik el az egyetemis­ták egymást Dolomitnak vagy Pallérnak, mert a balekava­tás ilyesfajta névadások és ugratások nélkül elképzelhe­tetlen. 0 második műsort kát év móíva vehetjük Jelenleg 12 fekete-fehér és a budapesti kísérleti színes adóállomás működik, s az ország területének 80 száza­lékát látják el műsorral. A televízió-előfizetők szama a legfrissebb statisztikai ada­ttok szerint ötvenkétezerrel meghaladja a '.kétmilliót A hazai televízió-gerinc­hálózat fejlesztése az épülő s 1974-ben üzembe kerülő nagykanizsai adóállomással lezárul. Az 1-es műsort szol­gáltató hálózatban fokozato­san kicserélik a régieket szí­nes műsor továbbítására is alkalmas berendezésekkel, s tartalékkal látják el vala­mennyi adót. A következő tervidőszakban a jelenlegi adókkal be nem sugárzott területeken átjátszó állomá­sokat építenek. & .má,?bdjk, roűsQr rend­szeres sugárzásához kialakít­ják a2 országos hálózatot. A budapesti adóval egyelőre az ország területének 25 száza­lékára jut el a tv második műsora. Épül, s a jövő év első negyedében kezdi meg adását a pécsi, 1974-ben pe­dig a tokaji, második műsort továbbító adóberendezés. A hangjával is mosolyog Látóként, vakok között Tábla a házon: Vakok és Csökkentlátok Szövetsége Kora délután. Bentről az ut­cáig ér a nevetés. Még keve­sen vannak. Társasjátékot játszanak egy asztalnál, és a játékosok közül áll fel Eiben Imréné. a szövetség admi­nisztrátora. Uc én maradtam” Mosolygós asszony Mária néni. Tizenkilenc éve él a szövetség, tizenkilencedik esztendeje dolgozik Itt. Talán a sok év is teszi, hogy nem­csak az arcával mosolyog, a hangjával is. Látóként él a nem látó emberek között. — Tudja, én nagyon meg­szerettem ezt a helyet. Szo­ciálpolitikai előadó voltam, onnan jöttem át. Aztán eljött a nyugdíjas kor. de én ma­radtam. mert nem tudnék nélkülük élni. Innen, ettől az asztaltól családok életébe lá­tok. jóra váltó sorsokat kísé­rek. és a szövetség erejével segítek is. pédig mi is nehe­zen kezdtük... Mesél: kétszáz tagja volt akkor a szövetségnek. Máig ez hétszázra emelkedett, és kérték a felvételt még száz- kilencvenen. Tavaly óta min­den olyan vak, akinek látás­csökkenése eléri a 95 száza­lékot, havi ötszáz forint sze­mélyi járadékot kap. Beszél a segélyesekről, mindarról, amit a társadalom szervezett formában ad. de a mosolygós .hanghoz illik, hogy gyakran elkalandozzon beszéd közben: — A berendezés se ilyen volt. Látta volna! Hetvenben szólt át a városj tanács, hogy kaptunk ötvenezer forintot. Szaladtam a telefonhoz, és kérdeztem, hogy mennyit? ötezer forintot? Újra az öt­venezret mondták. — Nem a Éjszaka a mentőknél Versenyfutás — életekért A fiatal orvos délután öt­kor veti le az utcai ruháját, s helyette a mentők sötét színű munkaruháját ölti ma­gára. Kint javában sötétedik, a köd is kezd leereszkedni. — Kemény éjszaka ígérke­zik ... — mondja csendesen. Ködös időben általában megnő a közúti balesetek szá­ma, az asztmás betegek tor­ka is mintha beszűkülne a nehéz levegőtől. Ráadásul fi­zetésnap volt, várhatóan lesz egy-két útjuk a kijózanítóba is. És üzemi balesetek, meg mérgezések ... Ám remény­kedik — mint minden szol­gálat előtt': talán mégse . .. * Beszélgetünk. Próbáljuk feloldani a várakozás feszült­ségét. Dr. Csépes Béla köz­ben elnézést kér, gyorsan be­kapja a vacsoráját; nem tud­ni. később lesz-e rá ideje. Éles csengetés fojtja belénk a szót. Az orvos is összerez­zen, pedig ő nem most hall­ja először. Egy hosszú, sok rövid ... — ez az itteni egy­séges jel szerint súlyos esetet jelent. Három helyiség ajtaja — az orvosi szobáé, az ügye­leté és a gépkocsivezetőké — . szinte egyszerre csapódik. Másodpercek telnek el — de milyen hosszúnak tűnnek —, s a mentőautó éles sziré­názással követel magának utat a forgalmas Tizeshonvéd utcában. Az ápoló szavai koppahnak: — Martintelep, Balaton utca. Gyógyszermérgezés ... * Gondozatlan ház; az égre- nyíló ajtó sarkig kitárva. Az alacsony, szemüveges asszony íellélegzik az érkezők láttán. — Csakhogy megjöttek — csúszik ki idegesen remegő ajkai között. S már hadarja is: — Az uram megmérgezte magát, talán egy félórája. Huszonegy tablettát vett be. Ebből ni. Tegnap meg két­szer kellett levágnom a kö­télről. Meg is vert, miért nem hagyom meghalni. Ekkora családot hagyna a nyakam­ra ... A szoba-konyhás lakásban négy gyerek éktelen sírásba kezd, a két nagyobb csitítgat- ja őket. Az apa mozdulatla­nul fekszik az ágyban, s egy­re azt hajtogatja: — Nem megyek sehova . .. Jogom van megölni maga­mat . . . ! Az orvos a rendőrséget akarja hívni, mire a férfi fe­leségét és családját fenyeget­ve, közben öltözni kezd. A mentőautóban elalszik, s mi­előtt végképp beletörődne, hogy ezúttal is életben ma­vad. a kórház mérgezési osz­tályán még egyszer dühönge- ni kezd. * Ismét felberreg a mentöko- csi motorja: indulunkhaza". Meszmer Károly ápoló rádión közli a 04-gyel: végeztünk az előző beteg beszállításával. Da ácsok Ferenc szolgálat- vezető hangja újabb hívást recseg a hangszóróból. — Az encsi mentők jelen­tették, hogy elindultak egy beteggel. Patkánymérget vett be, állapota súlyos. Indulja­nak eléjük ... ! Az orvos idegesen szívja a cigarettát. — Patkány méreg? .. . Ilyen­nel még nem találkoztam ... * Az ősz hajú, szikár férfi nyugtalanul forog a hord­ágyon, homlokáról ömlik a ■Veríték. — A méreg egy része már felszívódott. Az izzadás a gyengeség jele — magyarázza az orvos. — Strophantint! És infú­ziót !. .. A vérnyomás tovább csök­ken, az izzadás pedig foko­zódik. A beteg elcsendesedik. — Polyglucint kérek! — hangzik az újabb utasítás. Két szúrás a vénába: egyik az injekció, másik az infúzió. A szűk kocsiban megszorul a levegő: amíg végeznek az el­látással. az orvos és az ápoló is nvgizzad. Az út visszafelé sokkal hosszabbnak tűnik. A férfi állapota változatlan; a mentő egy életért fut versenyt. KEGLOVICH JANOS mondat, csak a hangsúly kér­dezi, hogy „hát nem nagy­szerű ez?” A herbolvai kúliii Az ajtón kopognak. A be­szélgetés megszakad, és most semmi sincs, csak a félénken benyitó vendég. Bőd Ernő tagdíját fizetik. Mária néni mosolygós hangja torzsalko- dó, amíg a hátralékért harag­szik, kedves, amikor Bőd bá­csi egészségét kérdezi, és ne­vetős, amikor arról beszél, hogy a bácsi bejárhatna gyakrabban, ha csak beszél­getni is. Amikor az ügyfél elmegy, sóhajt, és elkomolyo- dik. Egy kisfiúról beszél, aki tizenkét éves,* semmit se lát, és látó iskolában tanul Her- bolyán, mert nem vették fel a vakok intézetébe. Most ezt intézi. És rögtön példát talál: — Mert emlékszem én egy másik kisfiúra. Mi vetettük ■ fel a zenegimnáziumba. Ki­tűnőre végezte. Mar zeneta­nár. de most is egyetemet vé­gez; az Eötvösön. Annak én olvastam fel valaha. Ma is bejár. Ha a herbolvai kisfiú valamilyen szakmát megta­nulhatna . .. A rövid csend után szinte támadó a mondat: — Tudja, hogy mit ér ne­künk a munka? Mi ér a nem látó embernek az a tudat, hogy a maga erejéből, em­berségéből megél? A min­dent jelenti. A herbolvai La­katos Gábornak is azt jelen­tené. Mert van ,&rrv» nociínk már házaspárunk is, „uno­kánk” is. A szövetség unokája Csodálatos szépségű törté­netet mesél. Minya János és Tálas Mária történetét. Minya János felnőttként vesztette el a látását. Járni is alig tu­dott, talán élni sem akart. És a húga bevitte egyszer a klubba. — Biztattam a lányokat: táncoltassátok meg, hadet érezze jól magát. Máskor is jönni akart. Ügy kísérték. A Tálas Mariért jött. Amikor észrevettem. hogy tetszik neki a Mari, akkor elővet­tem a fiút. Mondtam neki; nem való, hogy mással íras­son levelet. Tanuljon meg írni. Megtanult. Aztán egyszer „elszökött” hazulról. Egye­dül. Ide hozzánk, mert meg akarta mutatni, hogy tud közlekedni egyedül. Aztán Pestre is felment magában. Gyűrűt vettek. Mi segítet­tünk. hogy munkát is talál­jon. Dolgozik. És otthon mér nő a kis Minya Janika. A szövetség kisunokája ... Beszélgetésünk közben ér­kezik Kosik László. Orvosi papírjait hozza; 18 éve nem lát, de nem tudta eddig, hogy van ilyen szövetség. Mária néni hangja mast kér: — Erről írjon már, mert igaz, hogy mi csendben dol­gozunk. de azért szeretnénk mindenkihez elérni. A kis irodába beszűrődik a kinti beszélgetés. Eiben Im­réné kisiet, dolga van. Be­szélgetni kell. Egyszer — ezt Szilágyi József, a szövetség titkára mondja ei — a tagok táskarádióval lepték meg Mária nénit. Altkor el is sírta magát, úgy megható­dott. És amikor Szilágyi Jó­zsefet kédezem, hogy kikről írjak, kiről fhatok, akkor ő is Mária nénit mondja. Az egyetlen látót, aki ugyanúgy ..lát”, mint ők. Nem színeket, formát — hanem emberséget és életet. BARTHA GABO&

Next

/
Thumbnails
Contents