Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

Versenyben _A Diósgyőri Gépgyárban tavaly négy gyáregység nyer­te el a Szocialista gyáregység címet. Ezek az üzemek az idén is versenyszerződést kö­töttek, és az első három ne­gyedév eredményei alaptan ismét számítanak a cím elé­résére. Az általános gyár­egységben a munka folyama­tosságának biztosításával, a kábelgyártóknál hasonlókép­pen a jobb szervezéssel, a vas­úti pároskerékgyártó egység­ben az exportterv teljesítésé­vel igyekeznek jó eredmé­nyeket elérni. Ez utóbbi he­lyen most átmeneti gondok­kal küzdenek., épp az ex­port miatt, de remélik, hogy ez. nem akadályozza a mun­kaversenyben vállaltak tel­jesítését. Az ő gondjaikat enyhítené, ha a kohászat ko­vácsüzeméből folyamatosan kapnák az anyagot. Pillanat­nyilag az E-gyáregység hely. zete a legnehezebb, itt több, rajtuk kívül álló tényező akadályiftza a terv teljesíté­sét. Petőfi Zemplén Sándor, táblabírája Érdekes módon záródtak le Petőfi 1847, évi nyári látoga­tásai Zemplénben. Alig lépte át a megye határát, augusztus 3-án tisztválasztó közgyűlést tartottak a vármegyeházán Zemp­lén „nemzetes és vitézlő rendei, méltóságos gróf Péchy Em­manuel cs. és kir. kamarás főispánt helytartó elnöklete alatt." Másnap, augusztus 4-én került sor — az öreg jegyzőkönyvek bámult lapjainak tanúsága szerint — Zemplén vármegye tisz­teletbeli, vagy ahogy akkor nevezték, a „becsületbeli tábla- birak” kinevezésére. „Az elölülő méltóságos gróf főispánt helytartó önagysága részint a szomszéd nemes megyék kül­dötteit. részint a megyebeli és más érdemes tagokat is a tablabírák soraiba kinevezni kegyeskedett." A főispán elő­terjesztését a jelenlevők „végig egész csenddel hallgatták". Abaúj. Ung, Sáros és természetesen Zemplén vármegyéből összesen 82 „becsületbeli táblabirót" nevezett ki a főispán. Az új tablabírák között Ol­vasható többek között Pálkö- in Antal pataki professzor­nak a neve, .akinél Petőfi Patakon megszállt, továbbá Kazinczy Ferenc legkisebb fiának, a későbbi 14. aradi vértanúnak a neve, majd a sok gróf, főispán és kanonok között a jegyzőkönyvben sze­münkbe tűnik Petőfi Sándor neve is, mégpedig y-nal ír­va. A jegyzőköny írója sze­rint bizonyára csak így „il­lett” a költő a nemesi vár­megye „becsületbeli táblabí- rainak” díszes galériájába. Két évvel korábban, 1845 nyarán Rimaszombatban már Gömör vármegye táblabírá- jává választották a költői pályán éppen elindult ifjút, ahogy ő maga írta: „Kine­veztettem és fölesküdtem táblabírónak Isten és Gömör megye kegyelméből.” Akkor személyesen részt vett az ün­nepélyes beiktatáson, a zempléni kinevezéséről azon­ban csak a barátjától, Ka­zinczy Gábor bodrogközi fő­szolgabírótól értesült. A nagy esemény emléket Zemplén vármegye jégyzőkönyve így örökítette meg: .„Mindezek éljen hangzatok közt fogad­tatván. a jelen voltak a szo­kott hitet letették.” Igen, Zemplén vármegye új „becsületbeli táblabírái” mindnyájan jelen voltak, és a „méltóságos főispán” kezé­be letették a hivatalos es­küt. Egyedül Petőfi hiányzptt közülük. Ami érthető is, ni- szen sokkal fontosabb dolog­gal volt ő ekkor már elfog­lalva: ugyanis éppen ezen a napon, augusztus 5-én tar- ' tóttá eljegyzését Erdődön — Szendrey Júliával. * Bőven akad munka a Mis­kolci Fényképész Ktsz'la-. boratóriumában ... A vártnál többen jártak fényképésznél az idén. legalábbis a ktsz pénztárkönyvei ezt igazolják. Tavaly nem egészen ötmillió forint forgalmat ének el szeptember végéig, az idén 660 ezerrel túlszárnyalták ezt a bevételt. (Agotha Tibor felv.) Kerítés a Kegy alján A lillafüredi út tavasszal megsüllyedt szakaszán befe­jeződött a helyreállítás, ösz- szesaereitek az úi szalagkor­látot. Az út túlsó oldalán most egy másik nagyszabású munka kezdődött, az Akna­mélyítő Vállalat dolgozói az egész hegyoldalt „végigko­pogtatják”. A karsztos szik­laoldal ugyanis állandóan maliik, és egyre többször za­varja a közlekedést a lezú­duló törmelék. A laza szik­ladarabokat eltávolítják, il­letve kötőanyaggal erősítik meg, a hegyoldal alsó ré­szén pedig kerítést építenek. Az egy méter magas fém­háló felfogja a törmeléket, és biztonságossá teszi a lillai út forgalmát. A DH városfejlesztési fóruma! Kis lakás vagy nagy lakás? A tervezők dilemmája Talán a belső elrendezés... A jellegtclenscg időszakát éljük — méltatlankodott napja­ink tömeges lakásépítkezésére utalva egyik építész ismerő­söm. Hozzáfűzte azt is, hogy az előregyártóit elemekkel való építkezés nemcsak nem új. hanem drága is. nem beszélve arról, hogy a panelekből készült soklakásos házak holmi kevéssé vonzó ..lakássilóra” emlékeztetnek. Kétségtelen igaz­ság lappang ebben a keserű szájízzel megfogalmazott véle­ményben. Nem nehéz azonban eltalálni, hogy a többség mire szavazna; arra, hogy sok lakást épitsünk-c, vagy csak néhány építészeti remekművet? Az elsőrendű szükségletet több mint tíz évvel ezelőtt a, 15 éves hazai lakásprog­ram kezdetén fogalmaztuk meg: 1975-ig minden arra jo­gosult családot lakáshoz kí­vánunk juttatni. Nem raj­tunk múlott, hogy az építő­ipari árak emelkedése meg­tépázta elképzeléseinket, és a város rendelkezésére álló pénzügyi keretek a negye­dik ötéves terv időszakára eredetileg, tervezett majd­nem 12 ezer lakással szem­ben előreláthatólag csak ki­lencezer lakás építésére nyújtanak fedezetet. Annyi azonban bizonyos, hogy — a lakásépítkezés még így is szokatlanul nagy arányai el­lenére — a lakásprobléma Miskolcon a következő öt­éves tervidőszakban is idő­szerű kérdés marad. Mindössze azon elmélked­hetünk. amit szakmai körök­ben az egész országban so­kat vitatnak: hosszabb távon ho­gyan használjuk lel leg­ésszerűbben és leggazda­ságosabban a lakásépí­tésre szánt összeget. Épitsünk-e több kisebb alap­területű lakást, vagy az igé­nyek másik oldalát figye­lembe véve, nagyobb alap- területű lakásokkal teremt­sük meg a kiegyensúlyozot­tabb jövő alapjait? Első hallásra a több. kisebb lakás építése látszik célrave­zetőbbnek. A napjainkban dúló népesedési viták azon­ban sokkal élesebben vetik fel ezt a kérdést. Részben azért, mert p születések csökkenő arányszáma és az ország lakosságának évről évre erősebben jelentkező 5 öregedési folyamata szoros | összefüggésben áll a lakás- t helyzettel. Köztudott, hogy az átlagéletkor emelkedésé. vei növekszik a nyugdíjasok — racionálisabban fogalmaz­va: az eltartottak — aránya. Ilyen körülmények között a születések csökkenő tenden­ciája hosszabb távon feltét­lenül gazdasági gondok ké­pét veti előre. A több gyerek igénye csak kiegyensúlyozott élet- és la­Iszaposodik a Balaton A Balaton partvonala a felmerések szerint az utóbbi évtizedekben szembetűnő változásokoh ment keresztül. Az északi part néhány sza­kasza egy emberöltő alatt 100—150 méterrel nyúlt dé­lebbre. míg a déli parton — ha gáttal nem állnák útját a víz terjedésének — a magas vízállásnál egész teleksorokat venne birtokába a tó. Az iszaposodás — a legújabb megállapítások szerint — na­gyobb arányú, mint a koráb­bi évszázadokban volt. Az átlagos íeltöltődés 1.75 milli- •étér Es mégis mozog • • • Jó ideje szótlanul kortyoltuk már a forró, fűszeres-cukros vörösbort a bögrékből, ami­kor Pista bácsi közelebb húzta a három­lábú, sok üléstől kifényesedett ülepű szé­ket és azt mondta: — Furcsa a világ. Sokszor elgondolkodom rajta,. hogy forog-e a föld? Hordót eszkábá- lok vagy mást, mert mindig akad valami tedd ezt, tedd azt, és ezen morfondírozom. ' Ivott a novás borból és úgy folytatta. — Hogy forog? Ha forogna, leesnék róla. No, mondom magamban, itt az ideje, hogy megszolgáljuk a vendéglátást. (Ügy ve­tődtünk ide, a hegyek közé zárt faluba, hogy régi cseréptárgyakat gyűjtöttünk, és ez a család a barátom rokonsága volt szegröl- végröl.) De Pista bácsi nem hagyott beszél­ni, és újra bort töltött a tűzhelyen álló lá­basból. — A nyáron — mondta — leszúrtam egy karót a földbe, mögéje ültem, hogy egyvo- nalban legyen a templom tornyával és fi­gyeltem. De nem mozdult. Semerre. — Ez nem úgy van. Pista bátyám — kezdtem magyarázni, ám sehogy sem értet­te, az öregasszony sem és a kucsmás, új ember sem. aki. pálinkát, akart tőlük venni, és azért jött be a konyhába. A földes helyiség közepére állítottam a barátomat. Ö lett a Nap. Jómagam meg tőle két levésre kiabáltam. — En vagyai: a Föld Tessék figyelni! — és lassan, majd egyre gyorsabban iorogni kezdtem. Csak úgy helyben. — Így forog a föld. amin élünk — és megálltam, hogy lássam arcukat, mert figyeltek és érdeklőd­tek. — De nemcsak a saját tengelye körül. — Mindennap egyet fordul — szólt közbe a Nap. Bólogattak, hogy ezt értik, hiszen közben mutattam: háttal állok a Napnak, így éj­szaka van, s hogy tovább fordulok, megint nappal. — Szóval nemcsak a saját tengelye körül fordul, hanem megy is körbe, a Nap körül, mint egy búgócsiga — és forogtam és kör­bejártam g Napot, ami kiigazította a hason­lat sántaságát. — Ez pedig egy esztendő — mondtam, és ezt is megértették. Aztán újra és újra eljátszottak a Nap és a Föld furcsa táncát. Pista bácsi még a gye­rekeket is beszólitotta a fehérre meszelt konyhába, hadd okosodjanak. Csak azt nem tudta elképzelni, hogy a földgolyóbis túlsó oldalán élők sem fejjel lefelé járnak... Még az autóbuszmegállóban is ezen csó­válta a fejét, de hallottam. amint egy ital­boltba igyekvő cimborájának azt mondta halkan: — Megyek mindjárt és megmutatom, ho­gyan forog a Föld, mert forog, a múltkor tévedtem ... Közben füst szállt a kéményekből és béke volt, csend a faluban. Amolyan dologtalan idő, amikor meghányjuk-vetjük a világ sor­sát. Ki igy. ki úgy. NYITRAY PETER káskörülmények között érvé­nyesül a családokban. Reá­lisan értékelve, ez * a nagyobb alapterületű, kényelmesebb lakások iránti igények jogasságát támasztja alá. Ebből a szemszögből a több kisebb lakás építése komoly veszélyekkel fenyeget, és a lakáshelyzet átmeneti, gyors javításának helyességét hosz- szabb távon feltétlenül meg­kérdőjelezi. Azt nemigen kell bizony­gatni, hogy több kislakás építése esetén éppen azok a sokgyermekes nagy családok nem tudnak megfelelő új ott­honhoz jutni, akiknek a leg­nagyobb szükségük van er­re. Ráadásul a házgyárak egy-egy évben -csak megha­tározott mennyiségű kis alapterületű lakást ‘ tudnak előállítani, amelyekhez ugyanúgy szükség van für­dőszobára, konyhára, mint a nagyobbakhoz, és ez a felsze­relési költség aránytalanul megdrágítana a lakásépítke­­zést. De nem szerencsés a nagyobb alapterületű laká­sok arányának növelése sem: kevesebb otthon építé­sével járna együtt, amit vi­szont a jelenlegi lakáshely­zet nem enged meg. A megoldás elsősorban a he­lyes arányok megteremtése lenne. Ezen belül legfeljebb a belső elrendezés megvál­toztatásával lehetne valamit javítani. azonos alapteriilct mel­lett több, jobban elkü­lönített helyiség kialakí­tásával. S erre már vannak jó pél­dák. A harmadik ötéves terv­időszakban felépült panel­lakások átlagterülete 47 négyzetméter. Diósgyőrben és az Avason már elérjük az 51 négyzetméteres átlagot, és a korábban — például a Győri kapuban — épült 51 — 52 négyzetméteres lakások között már voltak olyanok is, amelyekben az egy nagy szoba mellett két kisebbet is ki­alakítottak. A következő évek tervei­nek kidolgozásakor elsősor­ban ezeknek a realitásoknak kell majd érvényesülni. S mindaddig, amíg a sok jj lakás jelszavát a kényszer is meghatározza, jó ideig csak titkon dédelgetett vágy ma­radhat a szép városkép ki­alakítása. LAHUCSKY PÉTER Minden tizenhatodik retteg Félnek a póktól, a késtől és az autóbusztól Mi a közös vonásuk a pókok­nak és a szupermarketeknek, a madártcllaknak és az autóbu­szoknak? AZ, hogy egész csomó ember fél tőlük — megmagya­rázhatatlan -és gyógyíthatatlan félelemmel. Legalábbis így gon­dolták néhány évvel ezelöttig: ekkor azonban a pszichológusok elkezdtek behatóan foglalkozni a félelemben szenvedőkkel és gyó­gyítási eljárások után kutattak. PÉLDÁUL RICHARD BURTON Azt. ami régebben excentriei- tasnak vagy spleennek számított, ma a neurózis egy különleges for ma.jának tekintik. Nyugat- Európában minden 1ti ember közül egy ebben szenved, de sokszor még a barálok és a ro­konok sem tudnak róla: a bete­geket zavarná, ha mások észrr- vennek. Csak azokról a kiemel­kedő személyekről tudunk kö­zelebbit, akiknek kapcsolatuk van a sajtóval — Tennesse Wil­liams, az amerikai író például fél a késtől, és evésnél nem is használja, az angol filmsztár, Richard Burton a tömegtől, Ho­ward Hughes milliomos a bacil- lusoktól (még az újságokat is fertőtlenít teti elolvasás előtt). Széles körben elterjedt* a szűk helyiségektől való félelem, és ellenpárjaként a tág terektől való félelem, amely gyakran olyan erős, hogy a fóbiás nem merészkedik az utcára. Biztos, egyszerű kezelési mód­szer még nincs. Próbálkoztak gyógyszerrel, elektrosokkal, egyéni és csoportanalízissel. So­kat ígérő sikert értek el a lon­doni Maudsley kórházban hip­nózissal: cgv fiatal nőnek, aki pánikfélelmet érkezett a madár- tollaktól, . és nem ment ki a házból, mert a madarak ..táma­dásától” reszketett, megnyugtató hionolikus transzban regisztrál­ták bőre elektromos ellenállá­sát. Ezután lassan közelítettek hozzá egv madarat. 4 méter­ről karhossznvi távolságra. A* első kezelés során a csökkenő bőrellenállás még fokozódó iz­galmat árult el; a 20. után a páciens már éber állapotban is kénes volt féléim nélkül meg­érinteni kitömött madarakat és élő csirkéket. ..KIÖBLÍTIK” A FÓBIÁT A kezelésnek ez a módja azon­ban drága cs időt rabló. és. való­színűleg csak egyes esetekben segít. Nem orvos, hanem laikus és maga is fóbiás volt az, aki­nek egészen másfajta ötlete tá­madt. Keith Hamison újságíró volt* de kiküszöbölhetctlen ter- is/ouva mellett fel kellett adnia állását. Felismerte, hogy e be­tegség egyik lényeges vonása a más emberekkel való közlés ne­hézsége — az illető fél, hogy ki­nevetik. Csakis a hasonló baj­ban szenvedők nem nevetnek: ők megértik, és a megértésből kölcsönös segitőkészség alakul ki. Így született a „Phobia In­formation Centre” ötlete, ame­lyet Hamison egy évvel ezelőtt alapított. A London melletti Richmond- ban helyezték el egy szerény házban. Orvosok és szociális gondozók Richmondba küldik a nyilvánvaló fóbiában szenvedő embereket tanácsért. Kezelési módszerekkel kapcsolatos ta­pasztalatokat cserélnek és új módszereket próbálnak ki. Igen jónak bizonyult a fóbiák „ki­öblítése”, ahogyan Hamison ne­vezi. Fóbiás betegek egy kis csoportját, akik félnek a tömeg­ben, egy pszichiáter kíséri a „fóbiás helyzetekbe” tett kirán­dulásokon: forgalmas utcákon törnek utat, áthaladnak áruhá­zakon és szupermarketeken, autóbuszon utaznak — három napon át. A fóbiát szándékosan provokálják és ezáltal „kiöblí­tik” azzal a felismeréssel, hogy a félelmet túlélik — először ha­sonló bajban szenvedők csoport­jában, végül pedig már egyedül. „A három nap elteltével ezek az emberek olyan dolgokra voltak képesek és olyan helyzetekbe kerülhettek, amelyek azelőtt pá­nikreakciót váltottak volna ki náluk” — mondotta Harrison. MENEDÉKHELYEK — PÁNIK ESETÉRE Az év legérdekesebb tapaszta­lain talán, hogy a fiatal, 25 év alatti fóbiások száma szüntele­nül • növekszik. Egy fiatal sors­társ, Steve Lyman-Dixon ezért azt javasolta, hogy az Informa­tion Centrc-hez ifjúsági csopor­tot csatoljanak; ez nemrégiben alakult meg. Steve-nek szintén abba kellett hagynia munkáját, mert képtelen volt nyilvános közlekedési eszközöket használni. Csoportjának egyik gondolata, amelynek megvalósításához már hozzáfogott, „menedékhelyek” berendezése forgalmas környé­keken, ahová a beteg, mikor érzi a fenyegető pánikot, vissza­vonulhat: kis üzletek vagy ma­gánházak ezek, ahol megértés­sel fogadják a helyzetet; egy kis tábla az ablakbant jelzi, hogy ide be lehet vonulni egy lélegzetvé­telre. Már az első kísérletek arra vallottak, hogy maga a tábla is segítség — a beteg tudja, hogy ott benn elrejtőzhet, ha nagyon rosszra fordul a helyzet —, s s így azután már nem is fordul rosszra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents